Rókatündért a Mini-könyvklub 12 által olvastam el. Itt az a szabály, hogy a hónap utolsó napjáig legkésőbb, meg kell írni az értékelést, véleményt. Sikerült úgy kicentiznem ahogy illik.
A lényeg igazándiból, hogy még beleférek. A lustaság mi? :) Ezt én annak nevezném. Hi-hi!
Szóval... ha nem csatlakozok ehhez a könyvklubhoz akkor szerintem nem is olvastam volna el a Rókatündért. De a sors úgy akarta, hogy megvegyem. Nagyon is jó ötlet volt. Én már az elején azt mondanám mindenkinek, hogy olvassátok el. Meg is írom, hogy miért gondolom ezt. :)
Már amikor elkezdtem olvasni, a legeslegelején megtetszett az írónő stílusa. Olyan könnyed, olyan színes, olyan e világi, olyan fiatalos. Néha-néha nehezen raktam le, de sajnos nem tudok egy huzamban végig olvasni egy könyvet, így muszály volt. A család azért fontosabb. :)
"Nagyanyó szerint néha kicsit el kell veszítenünk, amit szeretünk, hogy igazán szerethessük, ..."
Japán világban még nem jártam, olvasmányaim során. De most változatos helyeket járhattam be. Ezek a helyszínek meghatározóak voltak egy róka, illetve egy tinédzser lány életében is. Ugyanis Midori a főhősnő egy alakváltó volt. Tudott rókaként és emberként is élni. Ez mindig az adott pillanathoz igazodott, hogy melyik bőrben szeretne lenni. Ez a kedves lány teljesen el van szeparálva a városi élettől. Ennek oka kiderül a könyvben. Amit elmondhatok, hogy nem a szüleivel él. Egy öreganyóval lakik, aki terelgeti az útján. Ez a kedves néni, akit Midori a nagymamájának tekint, úgy gondolja, hogy ha boldogulni akar az életben, jó lenne ha szerezne magának barátokat, illetve helyt tudna állni a civilizációban. Ezért cserediáknak álcázva, egy kis segítséggel, sikerül beilleszkednie Oszakában. Lesznek jó barátai, és ellensége is. De amennyire nagy súly nyomja a vállát, annyira jól tudja kezelni a helyzeteket. Ez a kedves lány, olyan természetes, olyan magávalragadó, azt lehetne rá mondani, tökéletes kívül-belül, de... rájön egy-két dologra, hogy mikre képes még. Már nem csak rókaként tud létezni, hanem olyan emberfeletti tehetsége lesz, amivel más embereket tud motiválni. Ezt valaki úgy gondolja rossz dolog, van akinek tetszik. A kérdés az... milyen célból teszi?
"Ha az ember megadja magát a sorsának, sok felesleges fáradságtól kíméli meg magát. Elvégre a földrengést sem lehet elkerülni, csupán meg kell próbálni túlélni."
Természetesen van a könyvben szerelem, barátság, harag, veszekedés, sírás-rívás, örömünnep. :) Minden! Annyira jó fordulatok vannak benne! Olyan izgalmas a könyv vége... én csak ámultam. Egyik titok jött a másik után. De szerencsére mindez úgy derült ki, és a problémák úgy oldódtak meg, hogy az én kicsi szívem megnyugodott. :)
Volt nekem a könyv közepén kicsit unalmasabb rész. Ez csak egy pár oldal volt. Elképzelhető, hogy én nem voltam olyan paszban. Lehet akkor nem kellett volna olvasnom, fáradt voltam. De ha ezt félre tesszük, nem vesszük figyelembe, akkor mondhatom, hogy pörögtek az események, fiatalos lendülettel.
Még pár nappal később, mikor elolvastam, mindig eszembe jutott egy-két jelenet ami a szívemhez közel állt. Eszes Rita ezt jól kitalálta, sikerült összehoznia. Taps-taps! :)
A képen Eszes Rita található! Ez az ő képe!
Na szóval ennyi! Ezt tudtam összehozni az utolsó éjszakán. Gondolom ebből is kitudtátok venni, hogy bátran ajánlom mindenkinek, még annak is, aki ismeretlen ezen a terepen, hisz én is az voltam, mégis remekül szórakoztam!
Bocsi az összecsapott véleményért!
A Mini-könyvklub 12 itt találjátok meg:
http://konyv-sarok.blogspot.com/p/mini-konyvklub-12.html?m=1
Köszönöm Eszes Rita, remélem fogok még könyvedről írni.
Mehet az 5 csillag!
Sziasztok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése