Szabó Magda: Für Elise

Még friss az élmény, még kavarognak a gondolatok, sok a miért, a hogyan, de az már biztos, hogy a hatása alá kerültem. És az is valószínűnek tűnik, hogy megvan életem harmadik olyan írója, akinek sorra fogom falni a műveit. 

Szabó Magda életének története ez a könyv, életrajznak is mondhatnánk, de azért eléggé regényes. Olvasás közben nekem magamnak is az volt az érzésem, hogy kicsit megváltoztatta, átalakította a dolgokat a történetben, és aztán utánaolvastam, és úgy tűnik, igazam volt.
Azt írja a bevezetőben, hogy egy kétrészes mű első kötete ez. Alig hogy elfogytak a betűk a Für Elise-ben, kerestem az interneten, hogy melyik lehet a folytatás, de sajnos azzal kellett szembesülnöm, hogy az írónőnek arra már nem maradt ideje... Örökre magával vitte a történetet, aminek a terve, a vázlata a fejében volt, és meg is akarta írni, de még nem jött el az ideje, úgy érezte. A Für Elise egyébként 85 éves korában jelent meg, akkor már úgy gondolta, ideje, hogy szembe nézzen a múló idővel.

A Régimódi történet Szabó Mária Magdolna születésével ér véget, és még úgy olvastam volna tovább! Itt most megtehettem; születésétől 18 éves koráig, 1917-1935-ig meséli el az életét, idilli gyerekkorát, beszámol írói és költői tehetségéről, ami már fiatal korában megmutatkozott. A történet helyszíne Debrecen, az imádott szülőváros, ezen belül pedig a "kisasszonygyár", a Dóczy Református Leánynevelő Intézet. Különc gyerek, különc gondolatokkal, mindig kész kiállni az igazáért, és ez sok nevelőjét idegesíti, azonban vannak, akik meglátják benne a tehetséget, és felkarolják. A történet másik főszereplője örökbefogadott húga, Cili, akit először nem tűr meg a családjában maga mellett, de idővel olyan szoros kapcsolat alakul ki közöttük, hogy fáj a jövőbeli elszakadásnak már a gondolata is. Két teljesen eltérő személyiségről van szó: Magdolna a lobbanékony, szenvedélyes, több nyelven beszélő jótanuló, aki három éves kora óta latinul beszél az apjával, szinte kívülről ismeri a latin szerzők műveit, élénk a fantáziája és nem fél kiállni magáért. Ellenben Cili a hallgatag, zárkózott művészlélek, énekesnek készül és zongorán játszik, nehezen fogalmaz és magába zárja az érzéseit, gondolatait; trianoni árva, akit Szabó Elek néhány éves korában fogad be a családba.
A történet sodor magával; bár vannak benne előreugrások, de tökéletesen követhető, egyszer sem vesztettem el a fonalat. Azt mondta egy interjúban a szerző, hogy ez a könyve a közönség kedvence, és szerinte azért, mert míg a többi művén gondolkozni kell, ezen nem. Nos, nekem nagyon sok gondolat kavarog a fejemben, és bele fog telni egy időbe, míg helyre teszem a dolgokat. Ha egyáltalán sikerülni fog mindent rendezni. :) 

Amikor ma elolvastam és letettem a könyvet, olvasgattam egy kicsit Szabó Magdáról, találtam vele készített interjúkat, róla szóló cikkeket, és valahogy most gyászolom őt. Amikor 2007-ben eltávozott közülünk, hallottam a halálhírét, a rengeteg megemlékező megnyilvánulást, de nekem ő akkor nem jelentett semmit. Most is csak egy töredékét ismerem a munkásságának, de valahogy most kezdem látni, ki is lehetett ő valójában, miket alkotott. Már megvan a következő három műve, amiket olvasni fogok. Előfordult ez velem már máskor is: először Mikszáthra kattantam rá, majd Agatha Christie-re, most pedig Szabó Magdára. Előre is elnézést kérek, ha a következő néhány bejegyzésem mind az ő műveiről fog szólni. :)