Khaled Hosseini - Papírsárkányok

 

Afganisztán, ​70-es évek, a béke utolsó évei. Egy gazdag és egy szegény családból származó kisfiú együtt tölti gyerekkorát. Összekötik őket közös élményeik és kedvenc időtöltésük, a sárkányeregetés. Egy szörnyű esemény azonban örökre megváltoztatja a két fiú életét. Amir cserbenhagyja barátját, Haszant. A gondtalan gyerekkor ezzel véget ér. Amir hazájától távol, az Egyesült Államokban kezdi felnőtt életét, ám nem tud szabadulni egykori tette miatti bűntudatától. Visszatér a tálibok uralta háborús Afganisztánba. A megtépázott, vérzivatarok áztatta ország romjain végre jóváteheti azt, amit elrontott, és megszabadulhat a bűntudat és a fájdalom terhétől. A hol izgalmas, hol szívszorító fordulatokban bővelkedő regény tényfeltáró módon ábrázolja az afgán történelem nemzetiségi, vallási és társadalmi hátterét. Egy korábban a világ szeme elől eldugott ország népével és kultúrájával ismerkedhetünk meg, testközelben érezhetjük Afganisztánt, amely az új évezred világpolitikájának sarkpontjává vált. Megjelenése óta a Papírsárkányok folyamatosan az amerikai toplisták élén áll. Lefordították az összes európai nyelvre, de megjelent héberül, kínaiul és arabul is. Az amerikai kritikusok az évtized regényének titulálták.

 

Röviden összefoglalva, szívszaggató történet. Hirtelen szóhoz sem tudok jutni. 

Nem igazán szoktam, de most utána néztem az írónak is, és őszintén mondom, meglepődtem. Hosseini-ről azt kell tudni, hogy orvosként dolgozott, amikor a 2000-es évek elején munka mellett megírta a Papírsárkányok című könyvét. Hajnalban írt, napközben a kórházban dolgozott. Afgán származású, amerikai orvos/író, így hitelesen tudta bemutatni az afgánokra jellemző tulajdonságokat, a szokásaikat.

A történet röviden:

A történetének a főszereplője Amir, egy afgán kisfiú, akinek az édesanyja a születése után meghalt, ezért az apjával él kettesben. Illetve mégsem teljesen igaz, mert a szolgájukkal (nem szeretem ezt a szót!) és a fiával, Haszan-nal élnek együtt. Amir és Haszan szinte egyidősek voltak, sok időt töltöttek együtt. Amir könyvből olvasott fel neki, sárkányt eregettek, kártyáztak, mégsem nevezte igazán a barátjának. Mivel az apja is törődött Haszannal, ezért Amir a féltékenységgel küzdött, egyedüli figyelmet akart az apjától. Talán ez is közrejátszott, hogy hátat fordított amikor segítséget vártak tőle. Ez a döntése hosszú-hosszú évekig kísérti.

Az apjával Afganisztánból menekülésre kényszerülnek, egészen Amerikáig, ahol élik tovább az életüket. Itt találkozik Amir a szerelemmel, a gyásszal, egy új családdal, mígnem egy napon egy telefonhívást kap, hogy azonnal vissza kell utaznia Afganisztánba. Így módjában áll jóvátenni a fiatalkorban elkövetett hibákat. Arra azonban nem készül fel, hogy kivel, és milyen élettel találkozik a szülőföldjén.

Észrevételek:

Órákig tudnék még mesélni a történetről, azonban nem szeretnék elkotyogni olyan dolgokat, ami szpoiler lenne a történetre nézve. Olvassátok el, higgyétek el, megéri. Az olvasó betekinthet az afgán emberek szokásaiba, mindennapjaiba. Voltak meglepő dolgok, amelyekre rácsodálkoztam olvasás közben.

A szerző hihetetlen módon tudott az olvasó lelkébe taposni. Egyszerre tartott fogva a történet, képtelen voltam letenni, ugyanakkor nem tudtam, hogy tovább tudom-e olvasni még akkor a történetet. A legváratlanabb pillanatban kapunk egy olyan arculcsapást, ami könnyeket csal a szemünkbe.

Nem bántam meg hogy elolvastam, és egy ilyen típusú könyvre azt mondani, hogy tetszett, elég bizarrul hangzik, de maga az írásmódja, az összeszedettsége nagyon megfogott.

Köszönöm, hogy elolvashattam. Abszolút 5 csillagos történet.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)