Paula Hawkins - A lány a vonaton

 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ritkaság, ​hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye.

2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Christie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet.

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.

A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

 

Ez egy nagyon jó könyv, viszont a legrosszabb időpontban olvastam. Rengeteget hallottam már erről a könyvről, de mindenhol csak a két véglettel találkoztam. Vagy imádják, vagy utálják az emberek.

A történet röviden:

A főszereplőnk, Rachel alkoholista, ami miatt elveszíti a férjét, a munkáját, és lassan önmagát is. A látszat kedvéért minden reggel vonatra száll, várja hogy elteljen a nap, majd délután hazavonatozik. Minden áldott nap. A napi rutinját képezi, hogy a volt férjét és az új családját figyeli a vonatból. De néhány házzal arrébb egy másik családra is felfigyel. Nem ismeri őket, soha nem találkoztak, a nevüket sem tudja. Viszont kreál köréjük egy történetet. Kitalált nevek, kitalált élet. Azonban egy valamivel ő sem számol, mégpedig azzal, hogy történetének egyik főszereplője eltűnik. Így csöppen bele Rachel is a nyomozásba.

Az egyetlen bökkenő, hogy az eltűnt lány, Meghan a bébiszitter volt Rachel volt férjénél, és csak néhány házzal lakott arrébb, emiatt a kelleténél gyakrabban futnak össze.

Elindul a nyomozás az eltűnt lány után, és Rachelnek hiába vannak első hallásra hasznosnak vélt információi, senki nem veszi komolyan. Mert ugye mi lehet a valós egy alkoholista által előadott történetben. Az sem könnyíti meg Rachel helyzetét, hogy Meghan eltűnésének éjszakáját követően zúzódásokkal tele, a saját vérében ébredt. Viszont semmire nem emlékszik.

A dolgok egyre csak bonyolódnak, míg végül kiderül, hogy senki nem az, akinek hittük.

Észrevétele, vélemény:

Mint ahogy a bejegyzés elején említettem, ez a könyv a lehető legrosszabb időben talált meg. Az első 100 oldaltól mondhatni depressziós lettem. Egy boldog pillanat, egy pozitív gondolat, semmi. Ez rám olyan mélyen hatott, hogy szinte magával rántott. Nagyon lassan is haladtam vele az elején. Utána beindult, és alig bírtam letenni a könyvet. A vége abszolút meglepett, mert egyáltalán nem is számítottam rá, annyira jól fűzte egymásba a szálakat Hawkins.

A történetet több szereplő szemszögéből ismerjük meg. A jelenben is, illetve a múltban is játszódik, így segítve megérteni a miérteket. A végére összeáll a kép, hogy miért is választotta Rachel az italt menekülő útnak? 

A szereplők:

Egyik szereplő sem lett a kedvencem. (Na jó, talán Rachel lakótársa volt a legszimpatikusabb az egész történetben). A szereplők annyira emberiek voltak, minden rossz tulajdonságukkal együtt, hogy akár az utcán is elsétálhatna melletted. Viszont egyiküknek sem volt egy olyan pozitív tulajdonsága, amit ki tudnék emelni.

Borító:

Nos, a filmes borítókat nem szeretem, így arról most inkább nem mondok semmit. Az eredeti borítót pedig nem tudom hova tenni. :D Értem a képet, de az a betűtípus.. :)

Összegezve:

Tetszett a könyv, valóban nagy hatást gyakorol az érzelmekre, és az ember mentális állapotára, viszont ha kicsit is maga alatt van az ember, akkor abban az időszakában nem ajánlom, mert tényleg lehúz.

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)