Borsa Brown - A szárd szikla

Ha erotikus-romantikus regényekről van szó, számomra Borsa neve már jó ideje garanciát jelent a minőségre. Bár még mindig nagyon sok olvasatlan könyv sorakozik a polcomon, nem bírtam tovább ellenállni, és a Glamour-napokon A szárd sziklával gazdagítottam a gyűjteményemet. :D 

 

A fülszöveg: 

"Vágyak egy sziget kapujában 

 

Virginia Angels, a fiatal amerikai lány, egy szerelmi csalódás után Szardíniára utazik. Semmit sem tud a szigetről, de hamar felfedezi a szépségét, az ízeit, az embereket, miközben lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetekbe keveredik. A véletlenek folyton egy idegen, ám felettébb karakán férfi útjába sodorják, aki nemcsak ostorozza a lányt, hanem felkelti az élet utáni vágyat is benne. Virginia rádöbben, hogy a „szárd szikla” nem csupán köveket takar, hanem egy erős és határozott férfit is. 

 

A röpke nyaralás azonban megváltozik, amikor kiderül, hogy ki a titokzatos férfi. Rejtett egyezségük az őrület és az észszerűség határán mozogva taszítja őket egy olyan élethelyzetbe, amellyel nehezen barátkoznak meg. 

 

Vágyak, cselszövés, fájdalmak és szenvedély egy szigeten, amely szerelembe ejti az embert, és örökre megpecsételi a sorsát. 

 

Borsa Brown, az erotikus-romantikus regények népszerű írónője ezúttal egy könnyed, szórakoztató, ám emberi lelket boncolgató, perzselő érzelmekkel megtűzdelt nyári történetbe repíti az olvasót." 

 

Bár az írónő korábban azt nyilatkozta, nem szereti a tájleírásokat, ebből semmi sem érzékelhető. Sőt, olyan csodálatosan mutatja be Szardíniát, hogy az ember legszívesebben azonnal venné a repülőjegyet és eltöltene egy kis időt – na jó, inkább sokat – ezen a paradicsomi szigeten. Szinte láttam magam előtt a hullámzó Földközi-tengert, éreztem a virágok bódító illatát, hamar megértettem az ott lakók Szardíniához való ragaszkodását. Bár még sosem jártam ott, írtam már a szigettel kapcsolatos cikkeket, így egyes helyszínek, ételek ismerősek voltak. :) 

 

Imádtam a szereplőket! Annak ellenére, Virginiát mekkora csalódás érte, még saját családjával is szembeszállt, hogy távol az otthonától, egy addig számára teljesen ismeretlen szigetre utazzon. Na, ezt én biztosan nem merném megtenni. Tetszett, ahogy a kezdeti nehézségek után feltalálta magát – egyáltalán nem egy elveszett nő benyomását keltette. 

 

„– Olaszország, Szardínia. 

– Az egy sziget! 

– Hát igen. Bár nekem elsőre csak egy hal ugrott be.” 

 

Ahogy Virginia egyre jobban kötődött Szardíniához, a lelke is elindult a gyógyulás útján. Egy kifejezetten erős nőt ismerhettünk meg, nem volt semmi felesleges „nyavalygás”. A férfi főszereplőnk, a titokzatos férfi flegmaságán pedig jókat derültem, imádtam a humoros részeket, élcelődő párbeszédeket. Arra is kíváncsi voltam, Virginia új szomszédja, Gianluca vajon tényleg csak barátként tekint-e a nőre...  

 

„Bár sokszor bámult rám szemtelenül, de így még sosem meredt rám az a meleg barna szeme. Nem tudom eldönteni, hogy sík hülyének, vagy roppant eszesnek tart -e. 

– Magának elment az esze? 

Oké. Most megkaptam a választ…” 

 

„El kéne ájulnod, Virginia! Tuti elkapna! 

Aha! Vagy hagyná, hogy feltöröld a járdát.”

  

„Nem lennék Virginia Angels, ha nem veszíteném el az egyensúlyomat. Megbotlok, gyorsan letámaszkodom, a szoknyám egészen a csípőmig lendül. Nesztek piros bugyi! (…) Hátra sem akarok nézni! El akarok tűnni innen!” 

 

Összegzés: 

Az, hogy mindössze egy nap alatt elolvastam a könyvet, szerintem mindent elárul. Ami feltűnt, hogy az írónő korábbi könyveihez képest itt nem volt annyi túlfűtött, erotikában bővelkedő jelenet. :) Bár úgy emlékszem, hogy Borsa nem tervezi, de én nagyon örülnék egy folytatásnak, mert valahogy azt érzem, ebből még sok mindent ki lehetne hozni. Ha egy kellemesen kikapcsoló, nyári olvasmányra vágysz, nagyon ajánlom! 

 

„Ez a sziget, Szardínia megtanította nekem, hogy hátat kell fordítani a múltnak, csak a jelenben érdemes élni, és dolgozni kell a jövőért.”