Octavia E. Butler: Átváltozás

Eredeti címe: Adulthood Rites (1988.)

Kiadta: Agave (2019.)

Oldalszám: 326

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Nagyon tetszett a trilógia első része, így kíváncsian vártam a folytatást. Nem vagyok oda különösebben a sci-fiért, számomra legtöbbnyire megemészthetetlen műfaj, nem tudom úgy elképzelni magam elé, hogy élvezetes legyen az olvasása. Ugyanakkor Octavia E. Butler ezzel a trilógiájával teljesen levett a lábamról. Nem csak egy sci-firől van szó, hanem nagyon komoly témákat feszeget az emberiséggel, a jövőnkkel kapcsolatban. Ha kicsit körülnézünk a Világban, a most, a közelmúltban történő/történt természeti katasztrófákon elgondolkodunk, akkor be kell ismernünk, hogy tényleg ássuk a sírunkat folyamatosan.

Nehezemre esik sokszor elképzelnem azt ebben a műfajban, hogy eljönnek az űrlények és akkor mi lesz velünk emberekkel (menekülésre kényszerítenek, kiirtanak minket, átveszik az uralmat, segíteni akarnak, stb., melyik szerző épp melyik elméletet szeretné feldolgozni), de a szerzőnek ezt is sikerült megemészthetővé tennie számomra. Teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy közbeavatkoznának egy ilyen szituációban (ha léteznek), hogy megmentsék a génjeinket és megemészthető számomra mindaz, ami ebből következett, még ha az elején fura is volt a gondolat.

A kötet főszereplője Akin, Lilith fia, akinek öt szülője van: egy férfi és egy nő, egy hímnemű és egy nőnemű oankáli, valamint egy nemtelen óloj. A fiú külsőleg nagyon emberi és tán emiatt is folyamatosan vívódik az emberi és a földönkívüli része között. 

Az emberiség nincs könnyű helyzetben, ugyanis nem tudnak szaporodni egymás között, hacsak nem lépnek kapcsolatba az idegenekkel. Sokan viszont ettől viszolyognak, undorodnak, így kisebb falvakban élnek, távolabb az idegenektől. Ugyanakkor a haragjuk nem csillapodott irányukba, hisz az egyik legfontosabb dolgot vették el tőlük: a szaporodást, a génjük továbbadását. 

Akint egészen kicsiként elrabolják az ellenállók, így a fiú megismerkedik egy olyan emberi közösséggel, akik nem akarnak együttműködni velük, akik mások, mint ők. Mély nyomot hagy benne ez az egész, felnőve se tudja megszakítani az ellenállókkal a kapcsolatot. Mindenáron meg szeretné menteni őket a pusztulástól. És eközben lassan elkezd felnőni.

Akin a történet elején egy kisbaba, mondhatni "tudatlan", mint az emberiség egy része. Szomjazik a tudásra és ezt az ellenállóknak köszönhetően meg is kapja. Ők azok, akik felnyitják a szemét az emberiség múltjával kapcsolatban. Olyanok ők az olvasóknak, mint egy tükör. Belenézel és szégyenkezel, hogy ezt tettük a bolygónkkal.
Aztán Akin cseperedni kezd és olvashatunk az ezzel kapcsolatos vívódásairól is. Kezd kialakulni a nemiség nála, ami néha zavarba ejtő volt számomra.

Olvasmányos a történet, nagyon jól felépített a világképe, de néha vontatottnak éreztem és lassabban csúszott, mint az első kötet. Nagyon sok olyan jelenet van benne, amit az olvasónak meg kell emésztenie, el kell gondolkodnia rajta és tanulni kell belőle. Az emberiség vesztét, mi magunk okoztuk a történetben (is).

"Néha nem árt némi ijedelem. Néha csak a félelem tartja vissza az embereket attól, hogy valami ostobaságra vetemedjenek."

Ugyanakkor az is elgondolkodtató, helyén van-e az, hogy rendben, mi okoztuk a vesztünket, köszönjük, megmentenek minket a haláltól az idegenek, de az rendben van, hogy milyen áldozatot kérnek érte? Biztos rosszak azok, akik lázadnak ez ellen?  Mély morális kérdések is vannak a történet mögött, ha az olvasó sokszor megáll egy-egy pillanatra, jobban belegondol és elkezdi kivesézni az egészet. Igen, ez egy sci-fi, de nagyon mély mondanivalója van, ha fogékony erre az olvasója.

A történet először 1988-ban jelent meg, de továbbra se éreztem azt, hogy majdnem 32 évről beszélünk. Kortalan, ráadásul kicsit olyan, mintha a szerző a 80-as években előre látott volna az időben. Gondolok pl. arra, hogy felhívja a figyelmet arra, a műanyag milyen veszélyt rejt magában. A 80-as években nem nagyon gondoltunk erre, szinte megelőzte ez a gondolat a korát. 

Ajánlom a figyelmetekbe a trilógiát akkor is, ha nem kedvelitek annyira ezt a műfajt. Ha pedig kedvelitek, akkor kihagyhatatlan! Érdekes, elgondolkodtató utalások vannak benne, más, mint a többi hasonló történet. 

A bejegyzés megtalálható a saját blogomon is!