Agatha Christie - Harmadik lány

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

    "… Földbe gyökerezett a lába. Iszonyodva meredt a padlón fekvő alakra. Csak lassan mozdult, mintha óriási erőfeszítésébe kerülne elfordítania a fejét. S a tükörben saját, halálra vált arcát pillantotta meg. Felsikoltott… Vakon rohant ki a nappaliból, és eszeveszetten dörömbölni kezdett a szomszéd lakás ajtaján.
    Javakorabeli nő bámult rá meglepetten.
    – Mi a csodát…?!
    – Egy halott… egy halott van a szobában! Ismerem… Azt hiszem… leszúrták… Vér… Vér…! MINDENÜTT CSAK VÉR!…"

Ahogy már korábban említettem, ezt a kötetet egy könyvesbolt antikvár részén találta a férjem nagyon jutányos áron. El sem olvastam a fülszöveget, csak fogtam a könyvet, és indultam a kasszához. :) Ez volt a második könyv amit az írónőtől olvastam. Nem lesz a kedvencem, az biztos, de ahogy az Öt kismalac olvasása közben már megszokhattam, ez is olvasmányos és fordulatos történet volt. 

Továbbra is azt állítom, hogy aki egy olyan történetet tud összehozni, ami oldalról oldalra, fejezetről fejezetre fenntartja az olvasó figyelmét, úgy fűzi össze a szálakat, hogy gyakorlatilag az olvasó orra előtt van a megoldás, mégsem találja ki, hogy ki az, aki egész idő alatt mozgatja a szálakat, az az író egy zseni. Agatha Christie pedig egy zseni. 

Ebben a történetben Poirot nem egyedül nyomoz, van egy "társa" Ariadne Oliver krimiíró, aki rájön, ki is az a bizonyos harmadik lány:

"Harmadik lányt keresünk kényelmes második emeleti lakásba, saját szoba, központi fűtés, Earl’s Court"

A történetünkben a harmadik lány Norma, aki egyik reggel megjelenik Poirotnál, mert úgy gondolja, hogy megölt valakit, de ebben egyáltalán nem biztos. Több információval nem szolgál, azonban a nyomozó szeretné kideríteni, hogy valóban történt-e gyilkosság, és ha igen, akkor Norma miért nem emlékszik rá. Ebben a nyomozásban ahogy már említettem Mrs. Oliver is segít neki, aki esetenként túl messzire megy ebben a nyomozásban. A történet során nagyon sok talány van, azonban gyilkosságra utaló jel annál kevesebb.

A nyomozó párosunk évekre visszamenőleg elkezdi felgöngyölíteni Norma életét, a családját, és meglepő dolgokra bukkannak.

Nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a kötetet, mert valóban izgalmas volt, olvasmányos, és rejtélyekkel teli. A nyelvezete egyszerű, könnyen lehet vele haladni, ami a párbeszédeknek is köszönhető. 

Norma személyével viszont egyáltalán nem voltam kibékülve, nem lett a kedvenc szereplőm, az biztos. Sokszor elgondolkodtam, hogy valóban vannak mentális problémái, vagy egyszerűen csak ilyen szerencsétlen.

Poirot viszont nagyot alakított. Nagyon szimpatikus volt, ahogy leült, és átgondolta a rendelkezésére álló információkat, majd rájött a megoldásra. Nem úgy volt "beállítva", hogy már az első oldalaktól tudta, hogy mi is történt azzal a szegény lánnyal, hanem ő is elakadhat a nyomozás során, ő is lehet tanácstalan, és neki is kell pihenőt tartania, hogy végül választ kapjon a kérdésekre.

A történet végén igazán meglepődtem, soha nem találtam volna ki, hogy mi is történt valójában. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)