Ezekiel Boone: Kirajzás

Eredeti címe: The Hatching (2016.)

Kiadta: Agave (2017.)

Oldalszám: 288

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Ó b.sszus, imádtam ezt a könyvet! Teljesen befaltam, egy nap alatt kivégeztem. Rákattantam, letenni se akartam, legszívesebben egyhuzamban elolvastam volna. Fantasztikus volt! És épp ezért nagyon meg vagyok döbbenve, hogy jelenleg csak 76%-on áll a molyon és túl sokan nem is olvasták még, holott 2 éve megjelent már. Mondjuk ebben szerepe lehet annak is, hogy a kiadó nem tervezi a trilógia további részének a magyar kiadását, amin fel vagyok háborodva. 😡 Ez egy hihetetlenül izgalmas, olvasmányos, pörgős történet, ami persze olyan ponton ér véget, hogy most rendesen fáj, amiért nincs magyar folytatása. Nagyon-nagyon ritkán szoktam gondolkodni azon, hogy angolul olvassak, de most muszáj lesz. Tudnom kell mi lesz a második kötetben!

Amit már az elején meg kell említenem, félek, undorodok a pókoktól. A kisebbekkel még elvagyok, azokon segít a porszívó vagy a seprű tisztes távolságból, de a nagyobb példányoktól kővé dermedek és sikítani is elfelejtek. Nem tudom  konkrétan kijelenteni, hogy félek vagy undort érzek, de nagyon nem bírom őket. A testem reakciója alapján inkább azt mondanám, hogy félek, pánikba esek tőlük annak ellenére is, hogy tisztában vagyok azzal, nem fognak megenni, de akkor is.
Már a könyv borítója láttán kivert a víz, viszont nagyon kíváncsi lettem rá a fülszövege alapján.
Éjszakába nyúlóan olvastam és bizony sokszor néztem körbe a hálószobában közben, hogy nincs-e belőle valahol. De azért élveztem az olvasását! 😂

A történet sok-sok szálon fut, néha ez igazából már követhetetlen volt, de a lényeg.
Egy rég kihaltnak vélt pókfajta újra életre kel és az a sajátossága, hogy vérre szomjazik. Állatokra, emberekre vadászik csapatostul és felzabálja, ami/aki az útjába kerül. Egyre többen vannak, egyre többen halnak bele, egyszerűen megállítani se lehet az áradatot.
Az egyik szálon egy kutatónő a főszereplő, aki odáig van a pókokért. Az ő feladata lesz, hogy rájöjjön milyen pókok is ezek, hogyan lehet védekezni ellenük.
Aztán egy másik szálon ott van az USA elnöknője, akinek szembe kell néznie ezzel a katasztrófával és menteni a népét.
Aztán vannak olyan szereplők, akik bunkert építettek és ott próbálnak túlélni.
Vannak katonák, akik azt se tudják mivel kell szembenézniük.
Van egy lakatlan kis sziget, ahol nagypapa az unokájával és a menyasszonyával próbálja meghúzni magát.
És van sok-sok helyszín: Peru, Kína, India, Skócia és USA, ahol felbukkannak ezek a szörnyecskék és emberek ezreit, millióit irtják ki.

"Tüsszentett, s látta, hogy vér spriccelődött a falra. Az orrából takony csöpögött. Úgy érezte, mintha valami mozogna benne, és amikor odanyúlt, hogy megtörölje, talált valamit, ami kifelé mászott. Megfogta a kemény, szőrös lábat és kihúzta. A rohadt életbe! Egy pók!
Egy kibaszott pókot húzott ki az orrából. Az egyik lábánál fogva tartotta, az ujjai között.
A rovar oldalra lendült és rácsettintett."

Zavaró tényező volt a sok-sok szál, de annyira izgalmas, lebilincselő volt a sztori, hogy ezen fent se akadtam. Befaltam, imádtam!
És a vége! Nos igen, baromi jó a vége, igazi függővég és ki vagyok akadva, hogy magyarul nem lesz folytatása.

A bejegyzés megjelent a saját blogomon is!