2020. január 26., vasárnap

Baráth Viktória - Első tánc

Bár a fülszöveg és a borító alapján egészen más történetre számítottam, Baráth Viktória első regénye kellemes nyári olvasmánynak bizonyult. 


Szerelem, álmok, musical, Párizs, és egy gyönyörű szép borító magyar szerzővel - nekem nem is kellett több ahhoz, hogy okvetlenül el akarjam olvasni. Alig vártam, hogy végre a két kezemben tarthassam mind a 300 valahány oldalát, már csak azért sem, mert akkoriban - azt hittem - egészen hasonló történeten dolgoztam. 
Az első néhány oldal után azonban kiderült, hogy mind a történet, mind a főhősnő személyisége egészen másként alakul, mint azt korábban gondoltam. Az első döbbenetet és néhány igen klisés fordulatot követően azonban egészen érdekes történet kerekedett belőle és annak ellenére, hogy Zoey karaktere és döntései igen messze állnak tőlem, nagy érdeklődéssel vártam a folytatást és főleg a végkifejletet. 

Ahhoz képest, hogy a sztori egy végzős középiskolás lány utolsó évén vezet végig, - amit a karakterek időnként nagyon infantilis viselkedése hűen tükröz - elképesztően sok és részletes szexjelenet jött velem szemben. Zoey, ha nem is első szóra, de azért elég hamar beadja a derekát egy idősebb, gazdag, idegen pasinak, majd később a koleszszobától a tanári szobától kezdve megannyi helyiséget felavatja a tiltott tanár-diák szexszel. Értem, hogy ez biztosan izgatja a fiatalok fantáziáját, de erre valóban ilyen mértékű igény van a magyar olvasók körében?
Egyébként a főhősnő személyiségében nekem nehezen fért meg egymással az idegen pasi ágyába bújó könnyűvérű, és az útját kereső szerényke alakja. 

Az írónő ennél hitelesebben mutatta be a Zoey-t övező szituációt. Owen szándékai a régi-jelenlegi feleség feltűnése után a lánnyal szemben azt hiszem mindenki számára egyértelmű vált, őt leszámítva. A megcsalás folyamatát filmekben, könyvekben, leginkább az áldozat, vagy az elkövető oldaláról látjuk, a fiatal szerető belső világa kevésbé ismert. Tetszett, ahogy az írónő észrevétlenül egy ilyen életszagú szálat csempészett a könyvbe. 

A hollywoodi filmek és romantikus könyvek a "happy end" utáni hétköznapokról sem gyakran szoktak beszélni. A könyv utolsó része, mintha éppen erről szólt volna. Az Owennel való végleges szakítás után a történet kifárad, már semmi sem adni új lendületet.  A Sean-féle lánykérést erőltetettnek éreztem, és kicsit szekunder szégyenem támadt miatta. 

Összességében azonban a könyv elérte a célját. Nem volt komoly vagy elgondolkodtató, de egy strand könyvnek vagy laza kikapcsolódásnak éppen tökéletes.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése