Igazán elgondolkodtató volt számomra a kérdés. Az az igazság , hogy eddig félrevezettem magam. Egészen biztosra vettem , hogy nem számít a borító külleme , ha a mögötte rejlő tartalom érdekel. Tévedtem.
Hetek óta tudatosan figyeltem reakcióim a megjelenő újdonságok fedőlapjára. Ezen felül átvizsgáltam a saját polcomat is és bizony meglepődtem az eredményen: nagyon is számít.
Íme a vallomás!
Kedvenceim a finom pasztell alapszínűek. Legyen egyszerű mintázata, ami inkább helyet, vagy tárgyat ábrázol. A történet egy-egy helyszínéről készült kép,vagy rajz kellemes kontúrok között, esetleg matt színezettel. A tárgy, ami megjelenik a fordulópont pillanatában, de egészen addig rejtve marad,legalább is nincs jelentősége addig. Amennyiben emberalak jelenik meg rajta semmiképp ne nézzen a szemembe. Az zavar, elvárása van. Mintha követelné tőlem a párbeszédet. Inkább forduljon el tőlem egy kicsit, de csak annyira, hogy a tekintetem követhesse az övét, vagy érdekeljen mit szeretne sugallni. A történet korához, helyszínéhez illeszkedő öltözetet viseljen. És ne legyen filmadaptációs szereplő! Majd én szépen elképzelem magamnak a saját szereplőimet.
Vannak művészi fedőlapok, melyek valamilyen műalkotással, vagy festménnyel próbálnak figyelmet szerezni. Egyesek tetszenek. Másokkal viszont nagyon mellé nyúltak. Ilyen okból kifolyólag kerülgetek már két éve egy könyvet. Olvasni szeretném, mert nagyon jó lehet a tartalom, de kiráz a hideg a képtől. Sajnos e kiadó több kiadványa marad ki listámról hasonló okok miatt.
Számomra a cím megjelenése is nagyon fontos. A rövidet szeretem. Egy, két szó elég, ami nem meséli el a tartalmat. Csak egy utalás. A betűk formája és színe is igazodjon a háttérhez. Ha túl hivalkodó, máris az jut eszembe, hogy pofon szeretne vágni vele a szerző. Apropó szerző! Ha jó amit ír, akkor elég, ha egyszerűen jelenik meg neve valahol felül. A személyes találkozások alkalmával is a bemutatkozással kezdünk visszafogottan és érthetően.Így a helyes. Ehhez kapcsolódik, hogy a kézbevételkor még nem érdekel, hogy hol és hány díjat nyert az alkotó más munkáival. Ez nagyon veszélyes! Soha sem biztos, hogy a soron következő, vagy megelőző alkotása is pont olyan jól sikerült. Eldönti az olvasó és a hátlapon, vagy a hátsó borító belsejében megjelenő leírás alapján utánanéz. Legalább is én. A mű elismerései sem nagyon sokat jelentenek számomra, mert azok vagy szakemberektől származnak, akiket nem értek, vagy közönségszavazat alapján, ami újra csak egy átlag. Ajánlást is csak belülre javasolnék. Ma már lépten- nyomon láthatok, sőt hallhatok ajánlót. Feleslegesnek tartom a fedőlapra való rábiggyesztését.
Összegzésként kijelenthetem, hogy nagyon válogatós vagyok. Határozott elvárásaim vannak az olvasmányaim megjelenésével kapcsolatban. Szeretem a polcaimat rendezettnek, tartalom orientáltnak látni. Nem utolsó sorba legyen saját ízlésemnek megfelelő most, hogy már pontosan összegyűjtöttem egy csokorba elvárásaimat.
Mindenkinek szép napot és kellemes borító mustrát !
Hetek óta tudatosan figyeltem reakcióim a megjelenő újdonságok fedőlapjára. Ezen felül átvizsgáltam a saját polcomat is és bizony meglepődtem az eredményen: nagyon is számít.
Íme a vallomás!
Kedvenceim a finom pasztell alapszínűek. Legyen egyszerű mintázata, ami inkább helyet, vagy tárgyat ábrázol. A történet egy-egy helyszínéről készült kép,vagy rajz kellemes kontúrok között, esetleg matt színezettel. A tárgy, ami megjelenik a fordulópont pillanatában, de egészen addig rejtve marad,legalább is nincs jelentősége addig. Amennyiben emberalak jelenik meg rajta semmiképp ne nézzen a szemembe. Az zavar, elvárása van. Mintha követelné tőlem a párbeszédet. Inkább forduljon el tőlem egy kicsit, de csak annyira, hogy a tekintetem követhesse az övét, vagy érdekeljen mit szeretne sugallni. A történet korához, helyszínéhez illeszkedő öltözetet viseljen. És ne legyen filmadaptációs szereplő! Majd én szépen elképzelem magamnak a saját szereplőimet.
Vannak művészi fedőlapok, melyek valamilyen műalkotással, vagy festménnyel próbálnak figyelmet szerezni. Egyesek tetszenek. Másokkal viszont nagyon mellé nyúltak. Ilyen okból kifolyólag kerülgetek már két éve egy könyvet. Olvasni szeretném, mert nagyon jó lehet a tartalom, de kiráz a hideg a képtől. Sajnos e kiadó több kiadványa marad ki listámról hasonló okok miatt.
Számomra a cím megjelenése is nagyon fontos. A rövidet szeretem. Egy, két szó elég, ami nem meséli el a tartalmat. Csak egy utalás. A betűk formája és színe is igazodjon a háttérhez. Ha túl hivalkodó, máris az jut eszembe, hogy pofon szeretne vágni vele a szerző. Apropó szerző! Ha jó amit ír, akkor elég, ha egyszerűen jelenik meg neve valahol felül. A személyes találkozások alkalmával is a bemutatkozással kezdünk visszafogottan és érthetően.Így a helyes. Ehhez kapcsolódik, hogy a kézbevételkor még nem érdekel, hogy hol és hány díjat nyert az alkotó más munkáival. Ez nagyon veszélyes! Soha sem biztos, hogy a soron következő, vagy megelőző alkotása is pont olyan jól sikerült. Eldönti az olvasó és a hátlapon, vagy a hátsó borító belsejében megjelenő leírás alapján utánanéz. Legalább is én. A mű elismerései sem nagyon sokat jelentenek számomra, mert azok vagy szakemberektől származnak, akiket nem értek, vagy közönségszavazat alapján, ami újra csak egy átlag. Ajánlást is csak belülre javasolnék. Ma már lépten- nyomon láthatok, sőt hallhatok ajánlót. Feleslegesnek tartom a fedőlapra való rábiggyesztését.
Összegzésként kijelenthetem, hogy nagyon válogatós vagyok. Határozott elvárásaim vannak az olvasmányaim megjelenésével kapcsolatban. Szeretem a polcaimat rendezettnek, tartalom orientáltnak látni. Nem utolsó sorba legyen saját ízlésemnek megfelelő most, hogy már pontosan összegyűjtöttem egy csokorba elvárásaimat.
Mindenkinek szép napot és kellemes borító mustrát !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése