Tavasz van Styriában. Márpedig ez háborút jelent.
A háború tán maga a pokol, de Monza Murcatto, a talinsi kígyó, Orso nagyherceg leghírhedtebb zsoldosa számára kiváló alkalmat kínál a pénzkeresetre. Győzelmei népszerűvé tették – munkaadója szerint egy árnyalattal népszerűbbé is a kelleténél. Murcatto jutalmul egy szakadék mélyén végzi hát összetört csontokkal, bosszúra éhesen. Bármi is az ára, hét embernek meg kell halnia.
Tavasz van Styriában. Márpedig ez bosszút jelent.
A moly szerint április 11 óta olvasom ezt a könyvet. Közben félretettem, emésztgettem, elolvastam rövidebb novellákat. Végül április 30-án be is fejeztem.
Az eleje nagyon jól indult. Alíg tudtam letenni, egyet pislogtam, és már el is olvastam 100 oldalt. De a közepétől valahogy elvesztettem az érdeklődésemet. Onnantól nem volt az az igazi Abercrombie történet.
Az események Styriában játszódnak, ahol Monza, miután túléli az ellene és a testvére ellen irányuló támadást, bosszút esküszik. Akik megölték a testvérét, azok halállal lakoljanak. A bosszú vezérli, ez teszi ki a mindennapjait, és ez határozza meg a döntéseit.
A sors úgy hozza, hogy belebotlik Reszketbe, akit már ismerhetünk Az Első Törvény trilógiából, és aki azért érkezett Styriába, hogy jó útra térjen, tisztességes munkát találjon, és hasznos tagja legyen a társadalomnak. De Monza keresztezi az útját, és ajánlatot tesz neki. Busásan megjutalmazza, ha segít megölni azt a 7 embert, akik elvették a testvére életét. A pénz csilingelése hangosabbnak bizonyult, mint Reszket lelkiismerete, ezért elfogadja az ajánlatot, és megkezdődik a mészárlás.
Mint ahogy korábban említettem, a könyv eleje nagyon olvasmányos volt, viszont a közepénél leült a történet. Reszket karakterét nagyon bírtam, viszont Monzát néha megcsapkodtam volna. A nagyképű, szarkasztikus énjét nem sikerült megkedvelnem.
Az sem segített, hogy az eseményekhez képest nagyon el volt nyújtva a történet. Ha kihagynak olyan 100-150 oldalat, akkor sem éreztem volna a hiányát.
A trilógiától eltérően itt azért az ember gyomra kapott rendesen. Aki nem bírja a véres jeleneteket, és mindenre kiterjedő leírásokat, annak nem ajánlom ezt a könyvet. :) Tény, hogy nem ezzel van tele, de amikor Abercrombie belelendül, akkor rendesen szántja a tolla a papírt :)
A történet vége felé haladva nekem egyes jelenetek kísértetiesen hasonlítottak a Trónok harcára. Őszintén szólva ezt nem tudtam hová tenni, tekintve hogy semmi pluszt nem adtak a történethez. Ha kimaradnak, akkor sem lett volna hiányérzetem.
A karakterektől sem estem hasra. Voltak visszatérő szereplők, mint ahogy említettem korábban, ilyen Reszket, vagy Cosca, és még Eider neve is ismerős lehet azoknak, akik olvasták a Az Első Törvény trilógiát. Ami szinte minden szereplőben közös, az a keserűség, ami egy idő után az olvasóra is rányomja a bélyegét. Ha pont egy olyan hangulatban talált volna meg ez a történet, lehet, hogy egy ideig feketének látom a világot.
Szóval még mindig nem tudom, hányadán is állok ezzel a történettel. Abercrombie stílusa még mindig tetszik, a történetei olvasmányosak (bár ez kicsit el lett nyújtva), a szereplőit vagy szereti, vagy utálja az olvasó. Minden esetre most elkezdem a második részt, és meglátjuk. :)
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése