2019. május 8., szerda

Agatha Christie: N vagy M

Képtalálat a következÅ‘re: „n vagy m” Jaj , hogy micsoda  furmányos  agytekervényei  vannak  a  krimiíróknak!















       Különösen nagy odafigyelést igényel a történet és a karakterek összeigazítása. A műfaj klasszikusan leghíresebb női művelője az angol krimiírás nagyasszonya. 
Sokáig vonakodtam megközelíteni is egy - egy művét , mivel féltem a gondolattól , hogy esetleg nem ütöm meg a mércét , talán nem értem meg a gondolatmenetét , elveszek a történetben. Nem csalódtam , tényleg kacifántos.
       A kémek világa mindig elkápráztatott : akciók , különös technikák , trükkök. Valahogy a történetek vége mégis üres maradt és számos kérdés merült fel bennem : van egyáltalán valódi érzésük , lehet-e magánéletük , élhetnek párkapcsolatban , gyereket nevelhetnek , és mi van a munkával , ha már nem húsz évesek és egyedülállók?????
       Tádám!
      Kémházaspár , akik végigszolgálták az I. világháborút nehezen kap megbízatást a II.-ban., illetve megpróbálják szétválasztani őket. Hogyan is gondolhatták , hogy sikerül! Természetesen álneveken , egyedülállóként megközelítve a feladatot , ugyanott kötnek ki . Szerepeiket ügyesen alakítva térképezik fel egy angol kisváros és benne egy csöpp fogadó lakóit. Rakosgatják az elemeket az olvasót mindvégig tévúton tartva. Felfigyel ténykedésükre az ellenség és jól meg is téveszti mindkettejüket. Végül is kell a fordulat. Miközben azt gondolják , a megfelelő módon szövögetik szálaikat, elképzelhetetlen csapdába esnek. Majd a végkifejletben összegzésként kerekedik ki a történet. Győznek.
       Számtalan gondolat kavarog bennem azóta is. A sémaszerű kerettörténet mindig egy gyilkossággal kezdődik. Ebben az esetben hálás voltam a szerzőnek a kényelmes távolságért , hogy nem a cselekmény része. A helyszín a már megszokott nyüzsgő városokon kívül eső tengerparti kisközösség, számos szállóhellyel. Amit nem értek! Mi a csudát keres sok vendég a pici városkában , ahol hideg van? Legfeljebb sétálni lehet napos időben , rosszabb napokon még azt sem. Ülnek és beszélnek. Azt otthon is tehetnék , nem kellene pluszban fizetni érte. De működnek biztosan , hiszen annyi szerző ihletői a helyek. Továbbra is rajongója maradtam nemzetsége különös humorú szókimondásának. Viszont tényleg figyelni kell a sorok közé , vagy csak az a cél , hogy ezt az érzetet keltse? Utólag azt gondolom , hogy írói trükk. Manipulál a távolságtartás művészetével , míg nem érkezik el a végkifejlet . Itt viszont teljesen kétségbe estem. Elveszett a távolság és belebonyolódott az érzelmekbe , ami zavart. Miért váltott hangnemet? Szerintem nem tett jót a történetnek. Talán gyorsan akarta befejezni! nem tudom , nem tudhatom. Összecsapta a végét. Mindenki megmenekült , a gonoszakat letartóztatták és ennyi. Olyan alapossággal építette fel a történetet , hogy többet vártam. Még többet!
        Haha!!! 
Micsoda átverés! Hát ez is a cél! Olvass még többet!
       Fejet hajtok a nagyok előtt.
       Olvasok tovább ; - )






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése