Miért nem divat manapság olvasni?
Olvasva a címet, elég sok minden átsuhant egyszerre az agyamon,
szóval kezdem az elején egy kis személyessel.
Sok bloggertől olvasom, hogy mióta megtanultak olvasni,
azóta falják a könyveket, és nemcsak ők, hanem a családtagok is. Nos én nem
ebbe a csoportba tartozom. Egy nagy kertes, családi házban laktunk, állatokat
tartottunk, egy méretes konyhakertünk volt ahol zöldségeket termesztettünk,
valamint egy jóval nagyobb terület, ahol kényelmesen elfért a kukorica és a
búza is. Ezt az elképesztő területet a szüleim tartották karban a napi munka
mellett. Amikor 4-kor kel az ember, ellátja az állatokat, bebuszozik a városba,
dolgozik 8-9 órát, hazaér, ellátja a 2 gyereket, az állatokat, és rendben
tartja a környezetét, nem nagyon marad ideje és energiája az olvasásra. Nem azt
mondom, hogy soha egy könyvet sem vettek a kezükbe, de nem 2 könyv/hét volt az
átlag.
Én szerettem olvasni általános iskolás koromban is (egy
ideig persze), viszont szerettem kiválasztani én saját magamnak az aktuális
olvasmányomat, ennek apropóján emlékeim szerint minden évben részt is vettem a
'Barátunk a könyv' olvasónapló pályázaton. (Az ezért kapott könyvek ezt
bizonyítják :) ) Kiválasztottam a könyvet, elolvastam, és egy olvasónapló
formájában kifejtettem a véleményemet róla. Ezt élveztem, mert örömet okozott a
könyv olvasása, és 11-12 évesen saját
döntést hozhattam az elolvasott történetet illetően. (Nyilván szülői
felügyelettel :) )
Viszont amikor sorra kaptuk a kötelező olvasmányokat, amiket
minden áron próbáltak leerőltetni a torkunkon, függetlenül attól, hogy az adott
diák pl megérett-e már a mű olvasására, akkor elment a kedvem a könyvekről.
Középiskolában ezt megfejelték Kafka-Átváltozás című alkotásával, és ekkor
mondtam azt, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy erre pazaroljuk. Ekkor évekre
nem-et mondtam a könyvekre.
Az áttörés akkor keletkezett, amikor érettségi után
Budapesten folytattam a tanulmányaimat. 3,5 órás vonatút, és 2 hetente hétvégén
egy üres kollégium votl a társam. Egy hónap után amikor már a munka sem volt
elég, hogy lekössem magam, akkor indultam könyveket kölcsön kéregetni, mert az
unalomnál már az is jobb időtöltésnek tűnt. És ekkor kezdődött minden, ahogy
mondani szokták, utána pedig a munkába állásommal folytatódott, amikor
beleszerettem a vámpírokba, és sorra olvastam a fantasy könyveket.
De hogy miért is írtam le ennyi mindent bevezetőnek?
Az ember igyekszik igazodni a környezetéhez. Van aki jobban,
van aki kevésbé, és inkább a saját komfortzónáját igyekszik kialakítani.
Én szentül hiszem, hogy a gyerek a szülő tükre (mondom ezt
úgy, hogy gyerekem nincs, viszont gyerekfotósként elég sok mindent látok). Ha a
gyerek azt látja, hogy a szülei olvasnak, ő is érdeklődni kezd a könyvek iránt.
Nem a plázázás, hanem a könyvtár látogatás lesz a családi program, az esti
valóságshow helyett pedig az esti meseolvasás. Ha valaki ilyen környezetben
nőtt fel, ilyen társaságba is fog vágyni, és tudatosan ilyen barátokkal fogja
magát körülveni.
De lássuk be, ez sajnos nagyon kevés családban működik így.
Amikor 7 évesen már csúcstechnológiás telefonnal járkál a gyerek, a legdrágább
tabletet kapja Karácsonyra, akkor vajon érdekelni fogja-e a könyv? Az iskolában
az órák közötti szünetekben vajon a divatlapok (lányok esetében), a legújabb
telefonos játékok (fiúk esetében), vagy a könyvtárban való olvasgatás az első
ami eszébe jut a gyereknek? Nyilván nem az utóbbi. Mert abban a korban vannak,
hogy ha könyvvel mászkálsz, az 2019-et írunk, ahol már szinte minden
"okos". Lássuk be, ha nem ebbe nő bele a gyerek, akkor egy percet sem
fog áldozni az olvasásra.
Felnőttek esetében már inkább lehetőségről beszélünk. Sajnos
a könyv lassan már luxuscikknek minősül. Hiába az akciók, ha a könyvek ára az
egekben, leakciózhatják 10-20%-kal, akkor is 3300-3500 ft. 1 db könyv! Ha
mondjuk elolvasnál kettőt, vagy esetleg hármat? Aktív, dolgozó embereknél a fő
szempont már az, hogy megengedhetik-e maguknak ezt a havi szintű kiadást? Igen,
vannak könyvtárak, de például ha egy vidéki könyvtár nyitva van 8-16 óra
között, te elmész reggel 7-kor dolgozni, munka után összeszeded a 2 gyereket -
akik mondjuk még nem járnak szakkörökre, nem sportolnak, és hasonlók, szóval
időben végeznek az iskolában - és hazaérsz mondjuk délután 6 órára, akkor hogy
is van az a könyvtár dolog? Sokszor már annak örül az ember, ha egyáltalán
annyi ereje marad estére, hogy lerúgja magáról a szobamamuszt, és eldőljön,
mint egy deszka, mert másnap kezdődik újra ugyan az a mókuskerék. Az olvasás
kilóméterekkel az utolsó gonolatai után van, mert már látni is alíg lát, olyan
fáradt.
Nálam az olvasás az 'Én idő'. Ami véleményem szerint minden
felnőttnek jár függetlenül attól, hogy nő, vagy férfi. Egy órát apuka is
játszhat a saját gyerekével, amíg anyuka pl.olvas az udvaron egy fa alatt ülve.
Viszont amíg az okostelefon, okostévé, a PlayStation
világában élünk, addig a könyvek sajnos a negyedik heyről indulnak.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem látok embereket olvasni
a metrón, vagy a villamoson. Látok, és jó érzés, hogy nemcsak a középkorú, vagy
idősebb hölgyek olvasnak, hanem egyre több 30-as férfi is könyvvel a kezében
közlekedik, illetve aminek a legjobban örülök, hogy egyre több iskolás gyereket
is látok, akik olvasnak utazás közben. (Nemcsak kötelezőket.)
Egy pozitív gondolattal zárom a mondanivalómat. Szombat
délután hazafelé igyekezvén felszálltam a buszra. Még volt olyan 7-8 perc az
indulásig. A buszsoför könyvvel a kezében, olvasással töltöte a pihenő idejét,
várta az indulás időpontját. - Remélem nem értette félre, hogy teli szájjal
vigyorogtam mikor megláttam :D - Elindultam a busz hátuljába, a szokásos
helyemre. Rajtam kívül 2 utas volt még aki az indulást várta, és mindketten
könyvvel a kezükben. Egy iskolás lány, és egy nyugdíjas néni. Velem együtt négyen ültünk a buszon, könyvvel a kezünkben.
Jó érzés volt látni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése