2019. április 21., vasárnap

Joe Abercrombie - Az Első Törvény 3. - A királyok végső érve


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!
Kilencujjú ​Logenre talán az utolsó párbaj vár, de az nem lesz semmi. Odafent északon dúlnak a harcok, Északföld királya keményen küzd, és csak egyetlen ember állíthatja meg. Legrégebbi barátja és legrégebbi ellensége. Itt az idő, hogy a Véres Kilences hazatérjen. 
Glokta elöljáró, akinek a kelleténél több gazdája, ám a kelleténél kevesebb ideje van, egy teljesen másféle harcot vív. A titokzatos csaták közepette senki nem érezheti magát biztonságban, és senki nem bízhat a másikban. Mivel a kardforgatás már rég nem az erőssége, egyáltalán nem bánja, hogy a zsarolás, a fenyegetés és a kínzás sosem mennek ki a divatból. 
Jezal dan Luthar eldöntötte magában, hogy a győzelem kivívása túlontúl fájdalmas folyamat, ezért hátat fordított a katonáskodásnak, hogy a szeretett nővel élhesse egyszerű életét. Csakhogy a szerelem is fájdalmas tud lenni a dicsőségnek pedig megvan az a rút szokása, hogy akkor éri utol az embert, amikor az a legkevésbé számít rá. 
Miközben az Unió királya a halálos ágyán fekszik, a parasztok lázonganak, a nemesek pedig egymással hadakoznak a koronájáért, mégsem gondolja senki, hogy az ország szívére a háború árnyéka vetülhet. Csak az Első Mágusnak vannak tervei a világ megmentésére, ezek azonban kockázatokkal járnak. És a legrettenetesebb kockázat mind közül az Első Törvény megszegése.

Az Első törvény trilógia lezáró részét fejeztem be a napokban. Hirtelen nem is tudom, hogy mit írjak róla, mert az, hogy elképesztő, vagy hogy izgalmas, nem tükrözi azt, hogy ez a történet és igazából az egész trilógia, milyen lebilincselően lett felépítve és megírva.
Szerencsére sok munkám van, de azért igyekeztem minden nap időt szakítani a könyvre, de minden egyes alkalommal úgy kellett elvenni tőlem, hogy azért aludjak is egy kicsit.
Az elején egy egész hosszú csatajelenettel indítunk, amitől egy kicsit tartottam, mert eszembe jutott a Gyűrűk Ura 3. részének csatája, és csalódás lett volna, ha itt is azt kell elszenvednem, mint Tolkien trilógiájának lezáró részében.
Most, hogy elolvastam a könyvet, jól meg is szidom saját magamat, hogy ennyire nem bíztam Abercrombie-ban. Északon Bethod emberei, délen a gurkhuliak ostromolják a főhőseink csapatait. Tökéletesen megírt csatajeleneteket olvastunk, a veszteségeket helyenként meg is könnyeztem. Néhány karakter azért csak a szívemhez nőtt a 3 kötet során. :)
Rögtön a könyv elején azzal szembesülünk, hogy Bayaz szedett-vedett csapata, a sikertelen expedíciót követően szétválik. Jezal a mágussal, és annak inasával együtt visszatér Aduába, Logan pedig elindul Északföldre, ahol West állomásozik, valamint Kutyaember az északföldi sereggel, akiknek egyetlen célja van: Bethod seregei felett győzelmet aratni.
Aduában sem mennek olyan fényesen a dolgok, ahogy azt Jezal remélte volna. Megérkezésekor szerencsétlenebb volt, mint az egész könyvben összesen. Engem nagyon zavart, hogy például egy összetett mondatot nem bírt kinyögni. Egyetlen célja volt, megszerezni West húgát, Ardee-t.
Azonban egy valakiről elfeledkezett. Bayaz továbbra is jelen van, és innentől kezdenek igazán beindulni az események. Adua királya, és mindkét fia meghal, és a népük uralkodó nélkül marad. Az új király megválasztását Glokta is a szívén viseli, napi fő feladata a szavazókat zsarolni, fenyegetni, és félelemben tartani annak érdekében, hogy a számára megfelelő ember kerüljön a trónra. Ebbe rondít bele Bayaz, aki előállítja a tökéletes királyt, és úgy mozgatja az eseményeket, mintha minden és mindeki a saját marionett babái lettek volna.
Nemcsak a szereplők, hanem maga a történet is sokat változott az első könyv óta. Ott pl. még csak belekóstoltunk azokba a szörnyűségekbe, amiken Gloktának kellett keresztülmennie. Ennél a résznél már részletesen betekintést nyerünk nemcsak abba a két évbe, amelyikben Gloktát kínozták, hanem abba is, hogy ő hogyan igyekszik vallomásra bírni a foglyait. Annyi biztos, hogy én nem lennék az ellensége. :) Érdekes volt olvasni, hogy bár kifinomult kínzási technikákkal rendelekzik, azért a könyörületességet is ismeri, és szívén viseli egyes emberek sorsát. A humora továbbra is verhetetlen, a belső monológjai nélkülözhetetlenek. Határozottan ő a kedvenc karakterem.
Meglepő módon ahogy haladunk a harmadik rész vége felé egyre szimpatikusabb lesz West és Kutyaember is. Mindketten kegyetlen harcosok, sőt vezérek, viszont ritkán olvasni olyan történetet, ahol háború kellős közepén a csapatok vezérei a saját embereikkel is foglalkoznak.
Logan kettős személyiségét nem tudom hova tenni. Amikor ő csak simán Logan a Kilencujjú, akkor az igazi személyiségét mutatja a világnak. Remek harcos, de emellett helyén van a szíve. Ha nem támadod hátba, akkor számíthatsz rá, amikor segítségre van szükséged. Viszont amikor ő a Véres Kilences, akkor teljesen kifordul önmagából. Akkor a saját barátait is lemészárolja maga körül.
Ez a trilógia teljesen eltér azoktól a könyvektől, amiket én olvasni szoktam, viszont nagyon örülök, hogy kölcsön kaptam őket. Izgalmasak, tele vannak fordulatokkal. Amikor azt gondolná az ember, hogy több meglepetés már nem érheti, akkor jön például Bayaz, vagy felbukkan a Mag, és az olvasó csak kapkodja a fejét. Én személy szerint soha nem találtam volna ki, hogy mire készül Bayaz.
Ha szeretnétek egy izgalmas, és a tucat fantasytől eltérő történetet olvasni, akkor bátran merem ajánlani Az Első Törvény trilógiát. Hamarosan kezdem is Joe Abercrombie következő sorozatát. Remélem az is hasonlóan izgalmas lesz.
* A Trilógia első részét itt, a második részét pedig itt olvashatjátok.
(kép és fülszöveg forrása: www.moly.hu)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése