2019. március 19., kedd

Sienna Cole - Lefelé a folyón

„Te ​hiszel a sorsszerűségben?

2002 májusában megdöbbentő vallomás söpört végig az Egyesült Államokon. A fiatal és mélyen megsebzett Alice Carrington olyan titkot hozott nyilvánosságra, mely felbolygatta és felháborította az egész országot. Alice megrettent a felelősség súlyától, és a szökést választotta, de elképzelni sem tudta, hogy tettei milyen események láncolatát indítják el. Olyan sorsokat csomózott össze, melyeknek sosem kellett volna találkozniuk.

Lynn Walker pincérnőként dolgozik Hohenwaldban, egy isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait. Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért. Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, ám nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására késztet. Az egyetlen közös nevező hármuk életében Alice titka, melyet csak az idő és hármuk külön-külön kibomló, majd egymásba kapcsolódó élete oldhat meg.

Sienna Cole, a hatalmas sikerű Négyszáz nap szabadság című regény szerzője páratlanul izgalmas, mély drámával átitatott lélektani thrillerében végigkalauzol a tizenöt éves rejtély kibogozásán.” 

Elöljáróban annyit megjegyeznék, az írónőtől ez az első könyvem, és a sok pozitív vélemény miatt esett rá a választásom. Nagyon felkeltette a figyelmemet, rögtön tudtam, hogy én is minél előbb el szeretném olvasni. A könyv jelenleg, a bejegyzés megírásakor 93%-on áll a moly.hu-n – nem véletlenül.

Amennyiben több értékelésemet is olvastátok már, bizonyára feltűnt, hogy mindig ki szoktam emelni a borítót, ha valamilyen oknál fogva megfogott. Ez most sincs másképp, mert igencsak említésre méltó. Szerintem hiába jó egy könyv, ha a borítója nem igazán tükrözi a tartalmat vagy kevésbé figyelemfelkeltő, számomra ront az értékén. Szerencsére itt nincs ilyen probléma. Különleges, letisztult, a fekete szín remekül tükrözi a balsejtelmes hangulatot. Az a fajta borítójú könyv, ami szinte vonzza a tekintetet, és egészen biztosan leveszem a polcról.

Az írásmódja igényes, gazdag szókinccsel, csodálatos metaforákkal. Úgy láttam magam előtt az eseményeket, mintha egy filmet néznék. Nagyon tetszett, hogy a karakterek remekül felépített, hús-vér emberek, hétköznapi problémákkal. Ezeknek köszönhetően még könnyebb volt azonosulni velük, átérezni a fájdalmukat.

Bár nem pörögnek gyorsan az események, mégis remekül fenntartja a figyelmet. Három ember szemszögét ismerhetjük meg, a különböző idősíkok is keverednek. Ennek ellenére remekül követhető, és mindig a legjobbkor vannak a váltások, még inkább fokozva a hatást. A könyv végére pedig a három szálon futó események tökéletesen összekapcsolódnak. Leginkább egy puzzle-hoz tudnám hasonlítani, ahol egyszer csak minden a helyére kerül, értelmet nyer.

Egyszerre volt érdekes és hátborzongató, egyetlen rossz döntés milyen lavinát képes elindítani, hogyan teheti tönkre emberek életét. Tudjátok, az a bizonyos pillangóhatás... Felvetődtek bennem olyan kérdések, hogy például mi az a pont, ahonnan még vissza lehetett volna fordulni, vagy miért kellett 15 évnek eltelnie az igazság kiderüléséhez. Ha utóbbi előbb bekövetkezik, akkor teljesen másképp alakult volna a szereplők sorsa?

Olvasás közben nem tudtam kitalálni, hogy pontosan mi is lesz a befejezés, szóval sikerült Siennának alaposan meglepnie. Számomra az epilógus szintén tökéletes volt, életszerű, nem az a cukormázas lezárás, amivel más írók sajnos gyakran hajlamosak rontani amúgy teljesen jó könyveiken.

Összegzés: 
Ha szereted a thrillereket, bátran ajánlom! Én csillagos ötösre értékelem, sőt ki merem jelenteni, hogy idén eddig a Lefelé a folyón a legjobb könyves élményem. Szóval egészen biztos, a közeljövőben fogtok még tőlem az írónő további műveivel kapcsolatos értékeléseket olvasni. Már csak azt kell eldöntenem, melyik könyve legyen a következő. :)

„Érdekes és bonyolult szerkezet az élet. Nem értjük, sosem láthatjuk át a működését, csak tesszük a dolgunkat, mint a fogaskerekek a gépezetben. Sosem kerülhetünk kívül a gépen, sosem tudhatjuk meg, miért zakatol a motor. De az ilyen pillanatokban megértjük, hogy van valami, ami összetartja és rendszerré szervezi a létezésünket. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben, és New Yorkban elered az eső.”

„Sokat töprengtem rajta, hogy van-e sors, létezik-e szabad akarat, vagy minden előre elrendeltetett még azelőtt, hogy egyáltalán megszületnénk.”

„A tökéletességet hajszolod, holott a tökéletesség elérhetetlen, nem létezik. ”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése