Nagy örömmel ajánlom a kedves " szépíró " hölgy 2018 - ban megjelent , újraszerkesztett két regényét tartalmazó könyvét .
A német lány ( 2010 ) és A francia nő ( 2013 ) együttese már megjelenésében is eleganciát sugároz . Jól esett kézbe venni a kellemes tapintású kemény fedeles kötetet . Kék színe pedig előre nyugalmat sugároz .
Túl az ünnepeken , túl a sok hajszolt , felturbózott érzelmeken felüdülést jelent a kellemes hangvételű élettörténet . Még ha mese is . Oly jólesőn hat lelkemre a sok instant szellemi táplálékból származó ízfokozó és színezőanyag után tisztasága . Szeretem a tiszteletet , amely a szereplők megformálásából árad . Minden hősnek jelleme van és senki sem velejéig romlott , de nem kínál olcsó ártatlan áldozatot sem . Azt éreztem olvasás közben , hogy talán a szerző még a negatív figurákat is tisztelte írás közben .
A történet a főhős előtti generációjától indul . Meg is lepődtem ezen . Először akkor , amikor egy fiatalembert indított kalandjaira a könyv elején . Nem értettem , hogyan kerül női név a fedőlapra . Másodszor meg a találkozásuk mikéntjén és kapcsolatuk kézenfekvő eredetiségekor . Fordulatokba sem szegényes a regény .
Kedvelem a történelmi alapokat , mellyel szinte érinthetővé válnak a szereplők . Beleillesztette a 20. század viharaiba őket , életük alakulását pedig aktívan befolyásolta ez . Nemzetközivé vált Európa fővárosai között sodródó útjuk . Az adott korban ez csöppett sem volt egyszerű , vagy hétköznapi . Valahogy ezt is sikerült érzékeltetni . Nem is beszélve a sztálingrádi harcok megjelenítéséről .Félelmetesre sikerült .
Végig kísérhető a háború utáni francia forradalom , részletes leírásokkal . Mindenkire hatással volt a két világnézet kettéválasztása a kontinens közepén és az ebből alakuló élet színvonalbeli különbözőségek . Szinte tapintható a feszült óvatosság 60 - as , 70 - es évek Magyarországán . A könnyelműbbek , vagy bátrabbak gyorsan elvesztek . Belepillanthatunk az ideának hódoló Moszkva veszélyeibe .
Hallottam , olvastam már " hadi árvákról " más országok esetében . Regény formájában viszont most találkoztam először német hátrahagyottakkal Franciaország területén . Sajnálom őket .
Rose is ilyen lány . Egész életében hajszolja a biztonságos , szeretettel teli családot . Vágyik az oltalmazó férfialakra , aki képes elfeledtetni nyomorúságos kisgyermek korát . Többször is talál ilyet , mégsem tarthat sokáig nyugalma . Egy - egy társ elkíséri a következő állomásig , majd kiszáll . A nagy szerelem rátalál többször . Igazi mégis csak egy van . Szegénység , valódi mély szegénység elkerüli . Mindig okosan és szerencsésen tudott gazdálkodni . Végigkísérjük őt életútján . Nem irányítója a nagy fordulatokat , de jól alkalmazkodik aktuális helyzetéhez . Soha sem kapkod , időt hagy magának és az olvasónak is feldolgozni az eseményeket . Döntései felett sem kesereg . Már elengednénk a történet levezetésében a beteljesedett boldogságot . Némi hiányérzettel így is kerek lenne .
De ! Mély levegő és megérkezik a feszültségoldó " Happy End " . Lehet új életet kezdeni mozaik családdal , gyökerek nélkül .
Kellenek az ilyen pozitív végkimenetelű mesék .Sok szenvedésről értesülünk manapság a világból , környezetünkből . Erőt kell gyűjteni a holnaphoz , a folytatáshoz . Ahhoz , hogy támaszok lehessünk , hogy támaszra leljünk . És szüksége van a női léleknek a megkönnyebbülést hozó sírásra is .
Mikor sírtatatok utoljára megkönnyebbülve?
Végszóra megosztanék még egy idézetet a könyvből , melyet azonnal lejegyeztem:
A múltunk nem megsárgult papírokon és elszíneződött tintával írt sorokban van , hanem bennünk : a bőrünk alatt , a zsigereinkben .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése