Borsa Brown: A maffia ágyában

Én vagyok az egyik újdonsült tagja a csapatnak, és lehet ezzel a kritikával nem fogok egyes emberek szívébe férkőzni. Jobban jártam volna, ha másról írok, de késő bánat, mert ezt olvastam el.

Borsa Brown első könyvét sokan ajánlottak nekem, és gondoltam megpróbálkozom vele, ha már ódákat zengenek róla. A másik az Az arab volt, de látva, hogy hány része van, eléggé lefagytam, szóval maradt A maffia ágyában trilógia és abból az első része.

Először is le szeretném szögezni: a véleményem szubjektív, ezért nem kell nekem esni, ha netán az írónő rajongója vagy, és amiatt meg nem leszek elfogult, mert magyar író/írónő művét olvasom.

 Fülszöveg:

Megjelenés: 2016

Suzanne Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…

Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?

„A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem” – adja meg a választ Osho, és e tantétel igazságát nem is bizonyíthatná hitelesebben e könyv.

BORSA BROWN hatalmas sikert aratott trilógiájának új kiadású regénye lélektani folyamatokat is boncolgat, letehetetlen írásában feltárja, milyen pokoli mélységekbe és paradicsomi magasságokba juthat férfi és nő, ember és ember kapcsolata.

Vélemény:

A regény alapötlete tetszett. Imádom az alvilágban játszódó történeteket és az erotikus műfajt. Tudva, hogy ez az írónő kezdeti zsengéje, ezért igyekeztem az elvárásaimat nem magasra tenni. Azt viszont az elején elkönyvelhettem, hogy Borsa Brownnak van kreativitása.

A fülszöveg nagyon megkapóra sikeredett és vártam, hogy mikor lesz szó a maffia működéséről, illetve a lélektanról. Itt úgy éreztem, ez az én könyvem. Maffia, pszichológia és erotika… Mi kell még?

Nos, a regény eleje nekem nyögvenyelős volt. Megismerhettem egyből egy korántsem szimpatikus főhősnőt, aki főnökén élősködött és kihasznált. Ezt lenyeltem, úgy voltam vele majd lesz jellembeli fejlődés.

Sajnos ezek után sorra kiakadtam Suzanne-re. Épphogy megemlítette a barátnőjének a bunkó Maserati-s macsót, akinek kocsiját összetörte, rögvest a következő fejezetben egy liftben egymás szájában voltak. Mi a franc? Már nem azért, de ez totálisan abszurd. Még a Szürke Ötven Árnyalatában is jobban fel volt vezetve a dolog, pedig az a könyv számomra az Antikrisztus. Itt már tudtam, hogy ez a regény minden lesz, csak az én regényem nem… Csalódtam.

Ezután egy újabb fatális baromság jött. Nekem ne mondja senki, hogy ennyitől Mr. Macsó egy nőre fog maszturbálni és virágokat küldözget neki! Ezután következtetést vontam le, miszerint egyik karakter sem épelméjű. Suzanne ráadásul IQ-harcos is.

Mr. Olasz Kriszcsön Grey „szíve választottjának felajánlotta”, hogy költözzenek össze és éljenek Palermóban. Ezzel nem lenne semmi probléma, ha nem két hónap után „kérdezte volna meg” ezt a „szerelmétől”. Tudnám mivel fogta meg ennyire a főhősnő, merthogy nem a lehengerlő belső tulajdonságaival, az tuti!

Persze, Massimo-ról végképp kiderült a titok, és nekem a nyilvánvaló, hogy egy nárcisztikus idióta. Suzanne pedig irritálóbb lett az okoskodásaival, és azzal, hogy sosem tudta mikor kell befogni a száját. Bár azt érdemes pluszban hozzátennem, hogy sokszor nem értettem a női főszereplőnek az érzéseit és a gondolatait. Legszívesebben pszichiátriára küldtem volna, mert olyan tudathasadása volt, hogy…. Röviden: csupán a létezésével kiakasztott.

Ritka pillanatok egyike volt, ha megesett rajta a szívem, pedig ott volt a kiszolgáltatott nő a főhősnő képében.

(Igen, ennyire érzéketlen vagyok.)

Az irritáló nőszeméllyel ellentétben, mégis a történet végére Mr. Kreol Bőrű Kockahassal tudtam valamelyest szimpatizálni. Nekem élvezetesebb lett volna csak Massimo szemszögéből átélni a történetet. Jóval értelmesebb, kevésbé kétdimenziós szereplővé nőtte ki magát.

A maffia szál szerintem eléggé felszínesen szerepelt a könyvben, ezért is tudtam volna elfogadni az elébb említett szemszöget. Annyira vártam, hogy elmélyülünk főhősünk ügyleteibe, ésatöbbi, ugyanakkor véleményem szerint ezzel lehetett volna kompenzálni a könyv hiányosságait is. Viszont! Az írónő Olaszország atmoszféráját jól átadta, ezt aláírom. A regény alaphangulata végig tetszett és megfogott.

A csapnivaló főszereplőktől, és az érthetetlen cselekedetektől függetlenül fent tudta tartani az érdeklődésemet. Az biztos, hogy a történetben nem volt üresjárat. Talán túlontúl gyors volt az egész, és itt elsősorban a karakterek kapcsolatára gondoltam. Nem bántam volna, ha az írónő több időt szentel a szereplők viszonyára.

Az erotikus jelenetek különösebben nem mozgattak meg, holott bevallom azért érződött a kémia Suzanne és Massimo között. Lehet ez „az első látásra benedvesedek/feláll a farkam” effektus miatt hiteltelenné vált a számomra ez az óriási „szerelem”. Sőt!

Emiatt lett nekem semmitmondó a szeretlek és gyűlöllek alapkoncepció. Különösebben nem hatódtam meg rajta. Voltaképpen képtelen voltam elsiklani a szereplők kidolgozatlanságán (legfőképp Suzanne szenvedett ebben a kórban), és ennek volt köszönhető, hogy nem tudtam magam teljesen átadni az olasz szenvedélynek.

(Nem tudom SPOLIER-e, de a végén körülbelül olyan ráébredésről olvashattam, mint a Szürkében. Anasztáz kezet foghatott Suzanne-nel, mert megtalálta a barátnőjét, aki ugyanolyan buta liba, akárcsak ő.)

Értékelés:  2,5/5

Szóval kinek ajánlanám a könyvet? 

Őszintén szólva nem tudom. Azt sem tudom mondani, hogy jó és azt sem, hogy bűnrossz. Ponyva tele tűzdelve szexszel és izgalommal. Ha ajánlanom kéne valamit a könyvhöz, akkor az a nyugtató lenne, esetleg pár pohár akármilyen szeszes ital. A karakterek, de leginkább Suzanne logikátlan húzásaihoz el kellenek, higgyétek el!

#ihateusuzanneroberts #fogdbeaszád #maradjveszteg #asszonyvervejó