2012. június 7., csütörtök

Jay Asher:Tizenhárom okom volt...


.
Egy kedves molytársamtól kaptam molynyuszira a könyvet.
Régóta vacilláltam, hogy vajon nekem való könyv vagy sem?
De így nem maradt kérdés, hogy elolvasom.
Egy igen fontos és aktuális témát boncolgat, az öngyilkosságot.
Ezért nehéz lesz nekem úgy írni a könyvről, hogy ne vonjak párhuzamot a saját életem és a könyv között.
Igen. Sajnos nekem is van benne részem. Na nem én szerettem volna komolyan öngyilkos lenni.
Igaz szerintem minden tini eszébe jut néha és eljátszik a gondolattal, még az is, akinek komoly oka nincs.
Nekem sajnos édesapám halt meg így. Amiért én évekig haragudtam rá. 11 éves voltam ekkor és nem hiszem, hogy ez a jó megoldás a gondok kiküszöbölésére.
Gondoltam a könyv majd megmutatja a másik oldalt is, kapok némi magyarázatot belőle.
Talán kicsit jobban megértem az okokat.
Az elején haragudtam Hannahra, olyan kis piszlicsáré indokokra alapozza tetteit. 
Olyan dolgokra, amik mindegyikünkkel megesnek és túl lehet jutni rajta.
Aztán kezd durvulni a helyzet és egyre nagyobb és rosszabb dolgok derülnek ki.
De ez nekem még mindig nem megfelelő indok a tetteire.
A szőnyeg alá söpri a dolgokat, ahelyett hogy megoldaná a megfelelő fórumon.
Nem kaptak elégtételt a sérelmesek és akik hibáztak, nem kapták meg a megfelelő büntetést ezzel.
Szerintem nem döntött jól Hannah.
Amit nem értek, hogy mindezek közben, hol voltak a szülők? Nem vettek észre semmit a lányukon? Hol voltak a barátok, az iskolai felnőttek, a szomszédok vagy akárki?
Egyértelmű jeleket küld a lány, hogy vegyék már észre!
 Neki mondanivalója van! Senki nem mutatott neki segítő jobbot.
Bár mintha nem is szeretné, mert minden mögött valami rosszat keres és ellök magától mindenkit.
Vajon mikor ötlött az eszébe, hogy mit tegyen? Hogyan tervezte el és hajtotta végre a tetteit?
Miért nem tudta kimondani , a nevén nevezni azt, amit tervezett?
Nagyon érdekes megoldással dolgozik az író, kettős narrációval, régmúlt technikát bele vonva(magnó).
Ami rokonszenvessé teszi a könyvet.
Ráadásul szerintem jó tanulság, mert érzékelhetjük, hogy az itt maradottak mit éreznek és gondolnak, de Hannah az öngyilkos tinink is miért tette ,a mit tett, mit érzett közben.
Remélem, hogy a könyv, nem éri el az ellenkező hatást és ez miatt dönt valaki úgy, hogy véget vet életének.
mert ahogy olvastam, az is megfogalmazódott az agyamban, hogy nem érzik-e jó mókának, viccesnek, érdekesnek, elégtételnek a sérelmeik miatt Hannah tetteit?
 Remélem nem.
A borítója tetszik, bár nem igazán tükrözi nekem a könyv komoly mondanivalóját.
Azt kívánom mindenkinek, hogy ne érezze az itt maradottak fájdalmát sohasem, de az öngyilkos táborba se kelljen sosem bele kerülnie.
Ha mégis, gondoljon arra, hogy gyáva dolog. Ez nem megoldás. megfutamodás!
Gondoljon arra, hogy van aki szereti és neki mekkora fájdalmat okozna tettével!
saját
Könyvmolyképző
260 oldal
Fordította:Farkas Orsolya

történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek:10/8
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
 a borító :10/6

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése