Karinthy Márton: Ördöggörcs

Imádom Karinthy Frigyest, és nagy izgalommal fogtam hozzá az Ördöggörcs című kétkötetes műnek. Voltak benne izgalmas, humorosabb részek, voltak benne tragikusak és olyanok is, amik egyáltalán nem tudtak lekötni, de becsülettel végigolvastam, mert érdekelt, hogy mutatja be a családot egy igazi Karinthy. 

Három generáció történetét foglalja össze a könyv, bár Karinthy Frigyes felmenői is szerepet kapnak egy-egy családfaállítás, nyomozás erejéig, és a még élő, franciaországi leszármazottak is felbukkannak. Frigyes, Ferenc és Márton: ugyanaz a család, ugyanaz a vérvonal, mégis, más a stílus, a humor, az életfilozófia. Nagyon izgalmas volt beletekinteni a híres família mindennapjaiba. Életre kelt az egykori gazdag pesti művészvilág, felidéződtek a kávéházi beszélgetések, a bohém, szerelmi, sőt, néha pajzán történetek és pletykák.

Az író elsősorban a méltatlanul elfeledett költőnek, Karinthy Gábornak állított emléket. A nehéz sorsú fiú Karinthy Frigyes elsőszülött fia volt. Édesanyja halála után mostohaanyát kapott, Bőhm Arankát, és egy féltestvére is született, Ferenc, azaz Cini (az ő fia Karinthy Márton, a Karinthy Színház igazgatója, a könyv szerzője). Karinthy Gábor tehetséges költőként indult a pályán, de nehezen tudott beilleszkedni - nemcsak a társadalomba, még saját családjába is. Idegszanatóriumban kezelték, gyakran kínozták fóbiák, hallucinációk. A szerző választ próbált találni arra, hogy vajon menekülés volt-e ez a különc művész részéről, vagy valóban betegségben szenvedett (egyébként a könyv címe, Ördöggörcs is Karinthy Gábortól ered: ő nevezte így állapotát).

Hosszú, néhol nehéz, néhol könnyed olvasmány. Türelmes, kitartó olvasóknak ajánlom, akiket nemcsak a családtörténetek érdeklik, hanem kíváncsiak a kor kulturális életére, a huszadik század magyar történelmére, történeteire is.