Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett kézikönyve

Eljött ennek is az ideje, a könyvtárban pillantottam meg életem első boszorkányos-vámpíros regényét. Szinte kínálta magát, utolsó utáni könyvként vettem le, és még aznap este nekiestem. Az első 300 oldalig szinte meg se "álltam", ez nálam annyit jelent, hogy az össze fellelhető szabadidőmben olvastam. 

Röviden egy boszorkány és egy vámpír bontakozó szerelméről szól a történet. Bővebben Diana Bishop nem egy rendkívüli boszorkány, aki vérében hordozza az összes varázslat képességét, amelyek a világ boszorkányainak külön-külön adottak. De csak hordozza, a hétköznapjaiba nem él vele, eltökélt szándéka ugyanis, hogy egyszerű emberként szeretné élni az életet. Adott egy vámpír is, Matthew Clairmont, aki 1500 éves és szeretne rájönni az emberek, boszorkányok, démonok és vámpírok közös eredetére. Ők véletlen találkoznak egy oxfordi könyvtárban, majd hosszas civakodás után egymásba szeretnek. Szerelmük viszont több okból is akadályozott, az egyik ok az, hogy ők valójában két ellenséges táborhoz tartoznak és tilos kapcsolatot létesíteniük. A másik ok pedig mindkettő hatalmas erejében van, tulajdonképpen önmaguktól féltik egymást. A vámpír attól, hogy vámpírrá teszi és ezzel elveszi az életét, a boszorkány pedig attól, hogy az eddig kordában tartott varázserejével fékezhetetlenné válik és megsemmisíti a vámpírt.

Megmondom őszintén, hogy menet közben szétnéztem a neten a vélemények között, és az egyik arra, utalt, hogy trilógiára készül az írónő. Ez az info kicsit bosszantott, mert úgy éreztem, hogy hiába olvasom, úgyse fogok a végére érni. Hezitáltam is, hogy megosszam e a befejezetlenséget, de azt hiszem a csalódottság nagyobb lett volna, mint az afelett érzett bántatom, hogy nagyon messze van még vége. 

Egyébként szerintem egy nagyon izgalmas regény, a tudományos keretek miatt nem éreztem túlzottan a valóságtól elrugaszkodottnak sem. Közép tájon néhány oldalnyi  tömény romantika, ami igazi felfrissülés volt az első néhány száz oldal izgalmai után.

Imádtam olvasni és várom nagyon a folytatást.