Áprilisi összefoglalónk

Kedves Olvasók! Ismét eltelt egy hónap, s újabb olvasmányokkal lettünk gazdagabbak – ezeket az élményeket veletek is megosztottuk. Nemcsak írjuk a Könyvfalók blogot, de kíváncsian fogadjuk, olvassuk is egymás bejegyzéseit. Múlt hónapban új rovatot indítottunk el, melyben mi, blogírók virtuálisan beszélgetünk egymással. Annak folytatását olvashatjátok az alábbiakban.

Niki: - Már több olyan könyvről is írtál Cukorfalat, aminek köze volt az egészségügyhöz, a gyógyászathoz. Érdekelne, hogy ezt a könyvet miért emelted le a polcról? Jobban mondva miért pont ezt? Kimondottan a Lyme-kórra voltál kíváncsi, vagy valami más oka volt?

Cukorfalat: - Engem nagyon érdekel az egészségügy, az orvostudomány, és bármi, ami ezzel kapcsolatos. Erre a könyvre azért lettem kíváncsi, mert egy betegség igaz története, ráadásul egy olyan betegségé, ami bárkit bármikor érinthet.

Ani, olvasmányaidból úgy látom, hogy szereted a dokumentumregényeket, visszaemlékezéseket, amik igaz történeten alapszanak, ezek engem is nagyon megérintenek. Írtad, hogy szakmai érdeklődésből is választottad a Prozac-ország c. könyvet, ha nem vagyok indiszkrét, mivel foglalkozol? Úgy érzed, hogy ezek a történetek segítenek számodra még inkább megérteni az emberek problémáját, gondolatait, betegségtudatát, azaz segítenek neked a szakmádban?

Ani: - Igen, szeretem az olyan könyveket, amelyekben életszagú történeteket olvashatok. A Prozac-ország is ilyen. Nem tudok mindent 100%-ig átérezni, megérteni, de igyekszem, van még mit fejlődnöm, de ahhoz idő kell és tapasztalat. Szerintem mindenkinek fontos, aki emberekkel foglalkozik a mindennapok során, hogy törekedjen valamennyi empátiára. Ebben sokat segíthetnek a hasonló kötetetek, pont a személyességük miatt.

Orsi, ebben a hónapban Te is egy Szabó Magda könyvről írtál. Többször is említed, hogy láttad az Abigél című filmet. Van-e ezen kívül olyan filmadaptáció, amiben pozitívan csalódtál, netán olyan, ami arra buzdított, hogy elolvasd a könyvet?

Orsi: - Inkább fordítva szokott lenni: a könyv alapján akarom a filmet megnézni, de olyankor rendszeresen csalódok. Úgyhogy már le is tettem erről. Érdekes viszont, hogy kedvelt íróm, Agatha Christie regényei közül Poirot-t csak olvasni vagyok hajlandó, míg Miss Marple-t inkább filmen tudom élvezni, fordítva nem szeretem.

Timi, te rendszeresen olvasol gyereknevelésről szóló könyveket, ebben a hónapban éppen Vekerdy Tamás egyik művéről írtál nekünk. Amikor “helyzetbe” kerülsz, eszedbe szoktak jutni (konkrét) tanácsok, amikről olvastál? Mert nekem néha csak utána ugrik be, hogy akár ki is próbálhattam volna egy megoldási javaslatot, amikor már túl vagyunk a problémán.

Timi: - Hát, nagy higgadtság és szerencse szokott kelleni hozzá, hogy eszembe jussanak. Inkább helyzettől függetlenül, amikor a gyerekeken gondolkozom, találom ki, hogy legközelebb ezt és ezt a megoldást alkalmazom, és akkor van, hogy a következő alkalommal be is ugrik.

SzaMárti, én nagyon szeretem Mikszáthot, a stílusát, ennek ellenére nem sokat olvastam még tőle. Meghatott a régi, kézírásos ajánlású könyved :) A Két választás Magyarországon mellett melyik könyvét ajánlanád még?

SzaMárti: - Én ezután a könyv után az Új Zrínyiászt olvastam. Ez egy elképzelt történet, mi lett volna, ha Zrínyi, a szigetvári hős, katonáival együtt feltámad és belecsöppen Mikszáth korába. Én ezen is nagyon jót nevetgéltem. De ha komolyságra vágyik az ember, a Noszty fiú esete Tóth Marival nagyon jó könyv, tipikus korrajz Mikszáth idejéből.

Indriya, látom, hogy Te egy tipikus mindenevő vagy olvasmányok terén. Én képes vagyok leragadni szerzőknél. Van azért kedvenc szerződ Neked is,vagy kedvenc műfajod?

Indriya: - Az emberszagú történeteket szeretem :) A könyvekben, filmekben is azt keresem, amik igazi emberi sorsokról szólnak, legyen az életrajzi könyv, pszichológiai témájú film, vagy egy egyszerű, de elgondolkodtató történet, ami eléri, hogy közel érezzem magam a szereplőhöz. A legritkábban nézek és olvasok sci-fit, és a történelmi könyvek, filmek sem kötnek le - remélem, azért egyszer megbarátkozom velük...

Judy, ahogy látom, te viszont szereted a történelmi témájú könyveket is. Ha tehetnéd, melyik korba utaznál vissza? Kivel találkoznál szívesen? Esetleg kinek a bőrébe bújnál?

Judy: - Nehéz kérdés. Nagyon sok korba ellátogatnék, ha lenne időgépem. Három kedvencem, ha nagyon muszáj választani: Nefertiti a fáraók korában. Imádom Egyiptomot. Sissy lennék még szívesen, annak ellenére hogy csúfos véget ért sajnos. Indiánok korába, indián lány lennék, egy nagy harcos felesége, sok kisgyermekkel.

Koalány, az első kérdésem a neveddel kapcsolatos. Hogyan választottad? A kedvenc állatod a koala? Élnél szívesen Ausztráliában? Az e hónapi olvasmányra térve: szereted az ifjúsági olvasmányokat? Szerinted milyen kortól nő ki belőlük az ember? Méregnaplókról írtál nekünk. Szoktál gyógynövényeket használni? Jessamine helyében te is belopakodtál volna a kertbe?

Koalány: - Igen, a nevem valóban a koalából származik, ugyanis ő a kedvenc állatom, és minden vágyam, hogy egyszer eljussak Ausztráliába. Ifjúsági olvasmányokat én ritkábban olvasok, de ha érdekes a téma, szerintem nem számít a kor. A Méregnaplókra a címe és története miatt esett a választás. Van, hogy én is inkább természetes gyógymódot alkalmazok a gyógyszerek helyett, de “mélyebben” sajnos nem ismerem a gyógynövények világát (bár jó lenne). És igen, én is belopakodtam volna abba a kertbe :)

Paolo Coelho-val én is úgy vagyok, mint ahogyan Te voltál, Márti: eddig csak kerülgettem, de még nem olvastam tőle semmit. Téged mi vitt rá, hogy kezedbe vedd ezt a könyvét? Illetve, ha már tudod, melyik lesz a következő, amit el szeretnél olvasni tőle?

Márti: - Egyszerűen úgy éreztem, hogy már nem “kerülgethetem”, és az eddigi ezoterikus olvasmányaim után úgy gondoltam, eljött az idő, hogy Őt is megismerjem. A portobelloi boszorkányt tervezem, illetve Az ördög és a Prym kisasszonyt.

Niki, nem a Tiszták az első borzongatós könyv, amiről írsz. Mióta gyerekeim vannak, én képtelen vagyok elolvasni hasonló témájú ifjúsági regényt. Te hogyan éled meg ezeket a történeteket anyaként?

Niki: - Nagyon szeretem az ifjúsági irodalmat, azon belül két félét tudnék megkülönböztetni. A borzongatós fantasy-kat és az “életszagúakat”. Amikor fantasy-t olvasok – igen, tudnak sokkolóak, borzongatóak lenni –, valahogy nem nézek többnyire anya szemmel a szereplőkre és a történtekre, egyszerűen csak olvasom, beleélem magamat. Ezekben igazán annyira nem is fontos a szereplők tizenéves kora, hanem a világkép és az előrevetített jövő kap nagyobb szerepet. Az “életszagúak” viszont mások. Ide tartoznak pl. azok, amik öngyilkosságról szólnak vagy épp gyermek-szülő közötti konfliktusokat feszegetik stb., ilyenkor előtérbe kerül az “anya”, nehezebben tudom megemészteni az egészet és nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy akár az én gyermekemmel is megtörténhetnek ezek. Az ilyen történeteket nehezebben élem meg.