Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi

Van talán már  10 éve is, hogy olvastam ezt a könyvet, még főiskolára jártam és anyukám hívta fel rá a figyelmem, hogy biztosan érdekelni fogom. Azt hiszem nagyon gyorsan ki is olvastam. Valamelyik nap bevillant, hogy ez is egy meghatározó könyvélmény volt számomra, gondoltam megosztom itt is.

Emlékszem, hogy a címéből először egy Diótörő féle témára gondoltam, de hamar kiderült, hgy nem erről van szó. Egy önéletrajzi napló, ami ZZ-ről szól, aki 15 évesen súlyos balesetet szenvedett. Most puskázhatnék a netről, de nem teszem :) A "történet" lényege, hogy  Zoli maradandó sérüléseket szenvedett, mozgáskorlátozott lett, illetve nem tudott beszélni, de megmaradt benne valami nagyon fontos, az akarat. Az óriási élni akarás. Ez elvezette odáig, hogy tudjon önállóan járni, akár egyedül közlekedni a "nagy" pesti forgatagban. A beszédet pedig egy írógéppel pótolta. Segítségével kommunikált a családjával, és vezette le a gyógyulásának folyamatát illetve az újszerű életének élményeit. Szellemileg teljesen ép maradt koponyasérülése ellenére, de a mozgáskoordinációs zavarok miatt ezt sokan nem veszik észre, ezért az utcán megszólják, sértegetik. 

Számomra egy részt megrázó élmény volt a sorok által részt venni ennek a 15-17 éves fiúnak az életében. Egy élettel, vágyakkal teli élet, hirtelen megtörik, de ott marad a remény sugár, az élni tudás reménysugara. Másik oldalon pedig rengeteget tanultam tőle, az önmagunkban vetett hitből. Feladhatta volna, vagy akár visszaélhetett volna a helyzetével, de nem. Ő a saját erejéből, az önmagába vetett hitéből képes volt újra várakat építeni. Azt, hogy mennyire is volt képes, a honlapja is tükrözi: Saját utad 
Antikváriumokban kapható, van folytatása is: Kitiltottak, Törj át az üvegfalon, Öbölkör