Könyvfalók

Mark Haddon: Bumm!

2012-01-30T18:54:00.004+01:00

Néhány hete éppen a könyvtár kínálatát böngésztem, mikor ráakadtam egy érdekes címre: Bumm!
Nézzük csak, ki írta... ki az a Mark Haddon? Ezután már csak megnéztem a tartalomjegyzéket, s miután szendvicsekre, narancssárga vécépumpákra és brokkolitortácskákra történő utalásokat találtam, tudtam, hogy ez egy jó könyv. Vagy legalábbis egy kicsit furcsa.

Az író bevallása szerint a könyv már egyszer megjelent Gridzbi Spudvetch! címen, azonban elég sok probléma van vele: a történet félkész, a címet senki sem tudja kiejteni, és nem is lehet tudni, hogy mit jelent, csak miután elolvastad a könyvet. Ráadásul tele van utalásokkal floppy lemezekre és discmanekre. Vajon jobb az átdolgozott?

A történet furcsa. A szereplők is furcsák. A főhős, Jim például szereti a sajtos-eperlekváros kenyeret. A könyv szerint rossz képességű diák, pocsék jegyeket szerez és rühellik a tanárok. Az igazság mindössze az, hogy eléggé lusta és állandóan álmodozik. A nővére, Becky kedvenc zenei műfaja a metál, és rejtélyesen módon szívesen leszokott a zuhanyzásról. Eleinte ki nem állhatja Jim-et, de a történet végére egész jól összebarátkoznak. Az anyja kicsit kilóg a családból, ugyanis ő egy sikeres, életvidám és mindig határozott üzletasszony. Egyenes ellentéte viszont az apja, akinek nincs állása, és úgy tűnik, hogy sohasem lesz. Végül azért mégis csak: megtanul főzni.
Természetesen ennyi szereplő nem elég, de szerencsére vagy sajnos a többiek sem átlagosak. Jim barátja, Charlie például vonzza a bajt: állandóan bajba kerül, és minden veszedelmes kalandba belemegy. Anyja kicsit megviselt és őrült, az apja pedig egy felettébb intelligens doktor.
Becky és a szappan viszonyának elég egyértelmű az oka: a lány barátja, Kráterarcú (rendes neve rég feledésbe merült...), aki többször is majdnem megtámadja Jim-et, egy sajtos-eperlekváros kenyeres incidens miatt. (Itt megismerhetjük az anya harcias természetét.)

A történetről nem szeretnék sokat elárulni, főleg a karakterek részletes jellemzése miatt, de azt mégis elárulom, hogy nagy szerepet játszanak benne tanároknak álcázott űrlények, akik sci-fi rajongókkal szeretnék benépesíteni a bolygójukat.

A véléményem: ezt a könyvet nem lehet reálisan értékelni. A könyv nagy része elbeszélés, csak néhol fordul elő benne leírás. Elég vegyes érzéseket váltott ki bennem az olvasás folyamán. Néhol már-már sírtam a nevetéstől, míg néhol szüntelenül szidtam az írót. Kicsit hiányos volt, és elég rövid is. A történet lezárása után is újabb kérdéseket tesz fel az író, így nem teljesen lezárt, simán jöhetne egy folytatás. Sajnos Jim nővére nem sok szerepet kap, csak a történet végén, míg például az apai mellékszál teljesen felesleges.

Összegzés: eléggé gyerekes a könyv, bár van néhány jó pillanata. Olyanoknak ajánlom, akik még 12 év alattiak, nem szeretik a klasszikusokat, és olvasni se nagyon szeretnek. Nekik tetszeni fog, garantálom. Tetszett, de olvastam már sokkal jobbat is.

Adatok:
Mark Haddon: Bumm! (eredeti címe: Boom!, a korábbi kiadásé: Gridzbi Spudvetch)
Kiadás: 2010, Európa Könyvkiadó (eredeti: 2009, David Fickling Books)
Fordította: Sári Júlia
p. 240

Milan Kundera: Azonosság

2012-01-29T23:59:00.004+01:00

Kevésolyan könyvet ismerek, aminek elolvasása után nem a történetetgondolom át újra és újra, hanem valami egészen mást. AzAzonosság pont ilyen. Ugyan a mondanivaló is elgondolkodtató, de asúlypont nem azon van.

Chantalés Jean-Marc hagyományos, átlagos párkapcsolatban élnek. A nőinkább tudatos, a férfi érzelmes ebben a viszonyban. Chantal nem annyira fiatal, már kevesebb férfi fordul utána, mintkorábban, s kapcsolata sem a legteljesebb, legalábbis nem érziannak, bár a férfi szenvedélyesen szereti. Annyira, hogy szerelmesleveleket ír Chantalhoz, megváltoztatott írással, névtelenül,csak azért, hogy a nő elhiggye: még szerethető, és kívánatos.

Ezaz alaptörténet. Furcsa háromszög: a nő titokban tetszeni akarvalakinek, akiről kezdetben még nem sejti, ki is, majd rádöbben atitokra. A férfi rájön, hogy a nő már rég tudja, ismeri aturpisságot. Játszmájuk, a kegyes hazugság, vagy őszintétlenségmégis folytatódik közöttük.

Azutánegy utazás mindent megváltoztat. De nemcsak Chantal és Jean-Marctörténetét. Az olvasónak is kezd gyanússá válni, hogy ez nemis valóság, inkább álom, fantázia, vagy leginkább félálom,amiről sem ő, sem a szereplők nem tudják eldönteni, valóbanálmodják-e, vagy ébren vannak már...

Milan Kundera,mint a többi könyvében, így az Azonosságban is finom érzékkelmutatja be a szereplők belső monológját, érzését,félelmét, gondolatát, bár hűvösen, realistán,távolságtartóan ír. Minden egyes mozzanatot Chantal és Jean-Marcszemszögéből is megnézhetünk, s ez a kettősség színessé,izgalmassá, emberivé varázsolja a szerelmi történetet.

Nagyonkönnyű olvasni a könyvet, hiszen gördülnek egymás után aszavak, de letenni, befejezni és becsukni egyáltalán nem az. Atörténet ugyanis befejezetlen, és élénken él tovább az olvasógondolataiban. Azt hiszem, egy könyvnek valójában ez a feladata.

Debreczeni József: Az új miniszterelnök

2012-01-29T22:32:00.000+01:00

Kezdésként kissé rendhagyó módon fontosnak találom, hogy említést tegyek a szerző korábbi munkáiról. A fülszövegből idézve : "A miniszterelnök és az Orbán Viktor című nagy sikerű könyvek szerzője újabb politikusi életrajzzal jelentkezik. Antall József és Orbán Viktor után ezúttal Gyurcsány Ferenc pályafutását, emberi és politikusi portréját rajzolja meg a kezdetektől a 2006-os választásokig." Ez az, ami meggyőzött arról, hogy hiteles munkát tartok a kezemben. Maga Debreczeni József is többször utal a sorok között arra, hogy pártatlanságának igazolásaként.

Gyurcsány Ferenc kapcsán engem annak a kérdése vonzott, vajon hogyan tudott az egykor meglehetősen gyors népszerűségre szert tevő politikus, hasonlóan rohamosan népszerűtlenségre szert tenni. Természetesen az ismerem az őszödi beszédet, de szerettem volna megérteni a háttérben húzódó folyamatokat is.

Sokkal többet kaptam. Tőlem távol áll a politika, kis túlzással mondhatom, hogy sokáig azt se értettem mi az, hogy bal oldal és jobb oldal. Többek között a hiányos történelem tudásom is oka ennek. A legtöbb életrajzhoz hasonlóan a szerző nem csak egy személyiség rajzot ad, hanem korszak rajzot is. Én főként ez utóbbiak miatt szeretem olvasni őket, persze ennek tükrében az is érdekel hogyan alakul a főszereplő élete a kezdetektől. Hogyan hatnak rá a kor sajátosságai, milyen motivációk mozgatják és mivé válik.

Az Új miniszterelnökben elém tárult a 70-es évek magyar fiatalságának világa (tulajdonképpen a szüleimé is). Majd a rendszerváltást megelőző időszak és maga a rendszerváltás hétköznapjai. Az is érthetővé válik, hogy miért is lehetett olyan könnyen "meggazdagodni" a 90-es évek elején. Megismerhettem a választások kulissza titkait. Valóban megértettem a két politikai oldalt. Végül pedig érthetővé vált miként lehetett az ország egyik legnépszerűbb politikásából az ország legnépszerűtlenebb politikusa.

Azoknak ajánlom, akik szintén szeretnek a dolgok mögé látni.

Szólóhangra

2012-01-28T06:00:00.001+01:00

"Milyen furcsa, hogy bizonyos dolgokat csak öregségünkre értünk meg; jobb volna hamarabb megértenünk az ilyesmit, de csak akkor értjük meg, amikor már késő, amikor már semmire se megyünk vele, csak a szánk jár, mint itt most nekem is, ni. Ha az idősek jobban szót értenének a fiatalokkal, és ha a fiatalok odafigyelnének rájuk, talán változna valami... de az is lehet, hogy semmi sem változna. Minden élet tragédia, s mindegyik az elejével kezdődik. Hiába a jó tanácsok, mindenki hibázik, aztán öregkorában rájön, és akkor megbánja, hogy hibázott. Semmit sem ér a mások tapasztalata, mindenki mindent elölről kezd."

Susanna Tamaro: Szólóhangra

Első kötetem Suzanna Tamarotól, mely igazából egy rövidke novellagyűjtemény. 5 történetet tartalmaz, ami közös bennük, az az ártatlan gyermekek kiszolgáltatottsága, reménytelensége. Igazán szívhez szóló, nagyon is hétköznapi sorsok ezek.

"Sokszor eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha nagy politikus, államfő vagy valami hasonló lennék. Tudod, mit tennék, ha az lennék? Nehogy azt hidd, hogy komoly törvényeket, forradalmi változtatásokat vezetnék be, dehogy, csak annyit csinálnék, hogy mindenki számára kötelezővé tennék egy pihenőnapot. Nem szabadnapot, az már van, hanem igazi pihenőnapot. Biztos vagyok benne, hogy kis idő múltán mindenki jobban érezné magát."

A novelláskötet elbeszélései (Megint hétfő, Love, Egy gyermekkor, Hó alatt, Szólóhangra) között megjelenik kukába kitett kisgyermek, aki örökbefogadó szülei mentenek meg a legrosszabbtól, egy kislány, akit szülei eladnak, majd felnőtt férfiak prédájává válik, egy kisfiú, akinek sorsán keresztül azt láthatjuk, hogy szeretet nélkül szó szerint meg lehet őrülni, majd két idős asszony, akik visszaemlékeznek gyermek- és fiatalkori éveikre, egyikük eldobott fia miatt bánkódik a halálos ágyán, másikuk saját küzdelmes gyermekkorát éli át ismét néhol meg-megkönnyezve.

Legjobban az utolsó két novella tetszett, de mindegyiket szívesen olvastam. Nagyon finom lélekrezdülések, aprólékosan kidolgozott jellemek és sorsok.

Suzanna Tamaro olasz novellista, távoli ősei alapján anyai ágon magyar származású. Világnézetét tekintve a katolikus egyházzal szimpatizál, abortusz-, eutanázia-ellenes és ellenzi az embrionális kutatásokat/kísérleteket is.

"Azt mondod, a gyerek a szerelem gyümölcse? Na persze, szép gondolat, de hidd el, sok szülő ezt nem így látja. Tudod, mi a gyerek inkább? Zsák, amelybe beledobsz mindent. Beledobod a vágyaidat, az álmaidat, a félelmeidet: mindazt, amitől meg akarsz szabadulni. Nevelheted bárhogy, mindig hibázni fogsz. Azt hiszed, segít, ha felismered a hibákat? Nem, nem segít. Én szinte a kezdet kezdetétől felismertem őket, mégsem segített. Mert ahogy csak dobálsz és dobálsz, megfeledkezel róla, hogy a zsák is a világon van, hogy már neki is megvan a saját története."

10/10

Müpamozi

2012-01-26T09:00:00.000+01:00

Nem olyan rég írtam a Művészetek Palotája új sorozatáról, a Literáriumról. Van egy másik új sorozat is, a MÜPAMOZI, amely annyiban kötődik a könyvekhez, hogy ezen sorozaton belül több híres regény adaptációja (pl. Édes Anna, Pál utcai fiúk) is bemutatásra kerül.

A Müpa és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) együttműködésében a filmművészet legendás rendezőinek legszebb darabjaiból álló, új rendezvénysorozat kezdődik. Az első félév 10 digitális vetítése Fábri Zoltán életművéből válogat.
A vetítések házigazdája Réz András, a közismert filmesztéta lesz.

A hétfői napokon, este 7-kor kezdődő MÜPAMOZI helyszíne a kiváló technikai felszereltségű Előadóterem. Jegyár: 1000 Ft, a tíz előadásra szóló bérlet ára: 8500 Ft

A filmek pedig:
2012. január 30. Körhinta (1955)
2012. február 13. Hannibál tanár úr (1956)
2012. február 27. Édes Anna (1958)
2012. március 12. Két félidő a pokolban (1961)
2012. március 26. Húsz óra (1965)
2012. április 9. A Pál utcai fiúk (1968)
2012. április 23. Isten hozta, őrnagy úr (1969)
2012. május 7. Hangyaboly (1971)
2012. május 21. Az ötödik pecsét (1976)
2012. június 4. Magyarok (1977)

Ez a sorozat szerintem nemcsak az idősebb generációnak lehet érdekes, hanem a fiataloknak is, akik még nem látták ezeket a régi filmeket.

Szöveg forrása és további részletek: A Müpa honlapján.

2012-01-24T06:38:00.001+01:00

Orczy Emma bárónő : A Vörös Pimpernel

Fred Terry

Nyugodtan állíthatjuk, hogy Orczy Emma bárónő könyve világsiker. Az írónő magyar származású, Tarnaörsön született 1856-ban, ám külföldi nagyvárosokban nevelkedett, míg hozzáment Montague Barstow-hoz. Ennek következtében igencsak rossz körülmények között, gyakorlatilag szegényen éltek, így kezdett el a bárónő írni. Kezdetben detektívregényeket írt, melyek nem hoztak túl nagy pénzt a családi kasszának, majd megírta 1903-ban a Vörös Pimpernelt, mely úgyszintén nem jelentett nagy sikert, mint regény, ám a belőle készült színpadi művet rövid időn belül világsikerként könyvelhették el. 1905-ben az egyik főszerepet Fred Terry játszotta. A könyv sikerének ez mindenesetre rendkívül jót tett.

A Vörös Pimpernel egy történelmi kalandregény, 1792-ben játszódik. Marguerite St. Just, a gyönyörű francia nő feleségül megy az angol baronethez, Sir Percy Blakeney-hez, így a legzűrösebb években, a francia forradalom idején a jóval nyugodtabb Angliába költözik férje oldalán. Számára ez nem volt rossz menekülés, hiszen igaz, állítása szerint egy véletlen tévedés folytán, mégis a guillotine alá küldte Marquis de St. Cyr-t, mely miatt a Marguerite megítélése hazájában elég rossz lett.

Marguerite azonban férjével cseppet sem volt megelégedve, hiszen kifejezetten pipogya alaknak tartotta, ráadásul időközben egyre több hír érkezett a titkos angol arisztokraták szövetségéről, akik az ún. Vörös Pimpernel álnév alatt futó hős vezetésével francia nemeseket menekítettek át a szigetországból, megmentve ezáltal őket és családjukat a kivégzéstől. Marguerite, mint sok más angol nő, a hős Pimpernelről kezdett álmodozni. Persze ismét tévedésbe esett és rossz embernek tett ígéretet, ezáltal bajba sodorva az egész titkos társaságot. Chauvelin-t, Robespierre "csatlósát", a francia titkosszolgálat vezetőjét persze nem kell félteni, mindent bevet a "jó ügy" érdekében: minden arisztokrata életének véget kell vetni Franciaországban. Arra is képes, hogy megzsarolja szépséges főhősnőnket...

A történet szerintem nem volt valami nagyon kalandos, sőt, nagyon is kiszámítható volt. Ezért volt olyan időszak, amikor egy kicsit pihentettem is ezt a regényt. A vége kifejezetten "nyálasra" sikeredett szerintem, egyáltalán nem voltam tőle elragadtatva. Marguerite-től rosszul voltam, nagyon nyafka és álromantikus, úgy viselkedik, mint egy éretlen tinédzser - pedig ő a főszereplő, így nem ártott volna kicsit szerethetőbbé tenni. Nem lett a kedvenc regényem, de mint világhírű írásra, nagyon kíváncsi voltam. El tudom viszont képzelni, hogy színpadon megvalósítva mennyivel élvezetesebb lehet, mivel az alapsztori nem is rossz!
Azt gondolom, nem olyan hosszú regény, hogy egy-két hétvégés szórakozást ne találjunk olvasás közben.

A Pimpernel sikerén felbuzdulva egyébként a bárónő folytatta a történetet: Hogy soha el ne felejtsük, Ahogy a Vörös Pimpernel a világot nézi, Sir Percy visszaüt. Tavaly jelent meg nálunk a Pimpernel Erdélyben című kötet.

1998-ban készült az angol tévéfilmsorozat azonos címmel Richard E. Grant-tel a főszerepben.

Orczy Emma bárónő

6/10

Literárium - Kortárs írók a Müpában

2012-01-20T08:00:00.003+01:00

Szeretném felhívni a figyelmet a Művészetek Palotája új sorozatára, a Literáriumra, amely címéből adódóan az irodalomhoz kötődik, tehát aki szereti a kortárs írókat-költőket, vagy netalántán könyves blogger, annak mindenképpen érdekes lehet. A Literárium sorozat havonta egyszer kerül megrendezésre, hétfői napokon, 20 órai kezdettel, az ún. Üvegteremben, a jegyek 1000 Ft-os áron kaphatóak.

A program pedig:

január 23: Térey János-est

február 20: Varró Dániel-est

március 19: Karafiáth Orsolya-est

április 16: Háy János-est

május 14: Garaczi László-est

június 11: Grecsó Krisztián-est

(A nevekre/címekre kattintva olvashatsz a részletes programról a Müpa honlapján.)

Várunk szeretettel mindenkit, az ifjú korosztályt is!

(Kép: a Müpa honlapjáról)

Tóth Krisztina - Pixel

2012-01-20T00:09:00.002+01:00

A harmadik fejezet után abba akartamhagyni az olvasást. Aztán mégsem tettem, de akkor még csak akíváncsiságom miatt. Valahol a negyedik-ötödik fejezet utánjöttem rá, ezt a könyvet ugyan nem hagyom abba, sőt, minélhamarabb tudni akarom minden sorát, mert egész egyszerűenzseniális.

Azokat a könyveket és filmeket szeretem, amikbenhús-vér emberek játszanak hús-vér figurákat, felőlem lehetbenne száz ufó és marslakó, nem érdekel. Inkább a sorsok, ajátszmák, a miértek és hogyanok. A Pixelben is Emberekszerepelnek. Hétköznapi emberek, hétköznapi gondolatokkal,érzésekkel, történetekkel; bármelyikőnk lehetne Gavriella,David, Jyran, Ági, vagy akár a vörös hajú tanárnő.

(Vagy... szerepelnek? Léteznekegyáltalán? Tóth Krisztina ugyanis játékra hívja az olvasót.Belekezd egy történetbe, majd azt írja, „nem, nem is így volt,hanem úgy, hogy”. Mintha együtt írnánk a könyvet, vagy együtt rendeznénk meg a könyvből készültfilmet.)

Talán te is játszottad már: ülsz a metrókocsiban, figyeled aszemben ülőt, próbálod kitalálni, ki lehet ő. Vagy ő próbáljakitalálni, ki lehetsz te. Lehet, hogy ezzel a szemben ülővel kéthónap múlva megint összehoz valahogy a sors, elmentek egymásmellett, talán még szót is váltotok egymással, de lehet, hogyszületik egy közös történetetek. Tóth Krisztina ezzel azötlettel játszik Pixel című könyvében. Egymástól távol lévő emberek és életekkapcsolódnak össze, kezdetben talán értelmetlenül, de hafelnagyítjuk ezeket a történeteket annyira, hogy már a pixelek islátszódnak benne, megértjük az összefonódásokat, hiszenmásképp, máshonnan fókuszálunk rájuk. Harminc fejezet,harminc testrész, harminc különböző történet, amelyek egységgéválnak a végére.

„A részletek néha kifakulnak,idővel megváltoztatják a színüket. Erre ügyelni kell. Az iselőfordul, bár ritkábban, hogy besötétednek, ezért máshovákell illeszteni őket. A Mű első pillantásra alaktalan halomnaktűnik (…), aztán, ha többször körbejárjuk, lassan, apránkéntkibontakoznak előttünk a formák. Leginkább egészen kívülről,a műterem végéből, a sarokból érzékelhető, hogy a halmokigenis összefüggenek.”

Az biztos, a Pixel el fog vezetni engem atöbbi Tóth Krisztina könyvig. Megpróbálom majd azokat iskinagyítani.

Mai képes(könyv), csak úgy..

2012-01-19T12:59:00.000+01:00

Párna könyvmolyoknak :)

(via: tumblr)

Simone Elkeles: Tökéletes kémia

2012-01-18T18:58:00.000+01:00

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2011.
Oldalszám: 411
(maga a történet 390 oldal.
A többi előzetes a 2. részből.)
Ára: 2999

Az írónő oldala ITT

Nagyon unalmas leszek, újabb Könyvmolyképzős könyv, amiről áradozni fogok, ez van. ;o)
Olvasva a fülszöveget, amolyan modern kori Rómeó és Júliának képzeltem el a történetet, csak tragédia nélkül reményeim szerint. Izgatottan és nagyon optimistán kezdtem neki az olvasásának, mert rosszat erről se olvastam még. Nem csalódtam.

Ebben a történetben a Rómeónkat Alex Fuentestnek hívják, mexikói és egy veszélyes banda tagja, akitől a gimiben mindenki két lépés távolságot tart. A Júliánk meg Brittany, a gimi üdvöskéje. A pomponlányok csapatkapitánya, a legmenőbb pasi barátnője, gazdag, szép, sikeres, stb. ... De mindez csak a látszat.
Mi a helyzet akkor ha azt írom, Alex bár kívülről kemény (az ökle is az, a veszélyt nem ismeri), de igazából egyáltalán nem rossz? Pusztán csak a családját szeretné megvédeni úgy, ahogy tudja. Brittany pedig bár külsőre egy szőke cicababa, de otthon amikor senki se látja, pólót, szabadidőnadrágot vesz fel és ápolja a Little-kórban szenvedő nővérét, mert a szüleik egyikőjükkel se törődnek. Az apja inkább dolgozik látástól Mikulásig, csak ne legyen otthon, az anyja pedig szintén menekül a kitalált tökéletes világába. De vajon meddig tudnak az elvárásoknak megfelelni?
Lényegében addig a percig, amíg a kémia tanárnőjük egymás mellé nem ülteti őket az óráján. ...

Amikor olvastam, hogy szerelmeseinket a kémia órán sodorja egymás mellé a sors, egyszerűen nem tudtam nevetés nélkül kihagyni. Komolyan mondom, már várom azt a történetet, amiben majd a sorsfordító pillanat matek vagy ének órán fog bekövetkezni, a kémia és a biológia már elcsépelt. Bár nyilván a címhez ez a tantárgy passzolt. Furán hangzana a "Tökéletes matematika".

Imádtam, faltam minden sorát. Izgalmas, akciódús és nagyon romantikus, persze az ifjúsági irodalom kategóriájának megfelelően.
Az írónőnek sikerült nagyon jól bemutatnia a két oldalt és az árnyoldalukat is. Rettentően szorítottam a fiatalokért, hogy a szerelmük beteljesedhessen, de ez persze nem olyan egyszerű. Hisz ha Brittany a fiú mellett dönt, szakítania kell a róla addig kialakított "tökéletes" képpel, amitől aztán lehet, hogy az amúgy is labilis anyja idegösszeomlást kap. Igazán Alex társai befogadni nem fogják, ugyanakkor a saját köre is kiveti majd magából. De vajon tényleg így történne? És mit fognak tenni? Hagyják, hogy a származásuk elválassza őket egymástól vagy pedig harcolnak a szerelmükért?

Fejezetenként hol az egyikük, hol a másikuk szemén keresztül olvashatjuk a történteket. Hogy kinek a gondolatait vártam jobban, igazán megmondani se tudnám, egyszerűen csak faltam a sorokat.
A történet végén egy 16 oldalas ízelítőt olvashatunk a második részből, amelyben Alex idősebb öccse, Carlos lesz az egyik főszereplő (aki a Tökéletes kémiában 15 éves). A trilógia befejező kötetében pedig Luis, aki ebben a részben 11 éves még.

A Perfect Chemistry trilógia nagyon ütősen indult, maximálisan megértem, hogy az írónő 2010-ben RITA díjat kapott érte. A trilógia első kötete 2008-ban, a második 2010-ben, a harmadik 2011-ben jelent meg. Magyarul egyelőre az első olvasható.

Könyvfalók kerestetnek

2012-01-17T11:18:00.002+01:00

Túl a 600. bejegyzésen megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak olvasóinknak, követőinknek és természetesen szerzőinknek. Szeretném külön megköszönni Nikinek és koalánynak azt a munkát, amit sok-sok hónap alatt belefektettek a Könyvfalók blog fennmaradásába.

Szeptember óta ismét bővült a tagok száma, több-kevesebb sikerrel működünk együtt tovább, reméljük még nagyon sokáig.
A szép kerek szám alkalmából gondoltunk a paletta újra szélesítésére, hogy színesebb és tartalmasabb lehessen.

Kedves Olvasó!

Ha Te is falod a könyveket.
Ha a felfalt könyv megindított, fellelkesített vagy épp lelombozott.
Ha csak szeretnél ajánlani másoknak egy olvasmányt.
Ha csupán imádod a könyveket és írnál róluk.

Akkor itt a helyed. Szeretettel várjuk hogy Te is megoszd velünk és az olvasóinkkal a könyves élményeidet!

Részletekről érdeklődj: konyvfalok-blog@googlegroups.com

Fábián Janka: Emma szerelme

2012-01-15T18:54:00.000+01:00

Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Kiadás éve: 2011.
Oldalszám: 407
Ára: 3499

A Párom Jézuskája lepett meg ezzel a könyvvel és most azt kívánom, bárcsak látta volna előre, hogy ennyire odáig leszek érte és akkor meglepett volna még a másik 2 kötettel is! :o) Pedig igazából egy molyos esemény miatt tettem csak fel a karácsonyi listámra és bár rosszakat nem olvastam róla, de nem számítottam arra, hogy 5 csillagos, sőt kedvenc lesz majd.
Fábián Janka összehozta mindazt, amit nagyon szeretek. A történelmet és a romantikát, továbbá mindezt nagyon jól megfogalmazva.

A történet 1907-ben kezdődik, amikor Zoltán hazautazik Kanadából a 13 éves lányával, Emmával Balatonkörtvélyesre. Magyarországot 7 évvel ezelőtt hagyták el, amikor a felesége meghalt, de ennek körülményeiről részleteket nem olvashatunk a regény elején, csak érezzük, hogy mindez mögött egy titok lappang, amihez nagy köze van Zoltán ifjúkori szerelmének a fiának.
A férfi okkal tér haza, meg szeretné kérni ezt a bizonyos ifjúkori szerelmet Évát, hogy nevelje fel a kislányát, mivel ő halálos beteg. A férfi sajnos pár nappal később meghal, de Éva szeretettel veszi a szárnyai alá a megtört árva kislányt.
Aztán nem sokkal később váratlanul felbukkan Éva fia, akit Emma gyűlölettel fogad. A felnőtt férfit, aki Párizsban dolgozik orvosként, szinte sokkolja a kislány jelenléte, aki a titok tudója. De vajon mi lehet ez a rejtegetni való? Mi köze volt Gábornak Emma édesanyjához? És egyáltalán ki lesz a címben is utalt Emma szerelme?

Az olvasása közben többször eszembe jutott, hogy a történet akkor játszódik, amikor még a dédikém se született meg. Fura volt elképzelni, hogy milyen lehetett az élet dédikém szüleinek fiatalkorában. Próbáltam magam elé képzelni a XIX. század végi fővárosunkat, láttam magam előtt a mostani Hősök terét és olyan fura volt belegondolni, hogy Emma 3 éves volt, amikor a szobrokat felállították vagy épp akkoriban épült a Parlament, kész időutazást éltem át az olvasás közben. Olyan korról olvashattam, amiről sokat nem tudok, max. annyit, amit az iskolákban tanítanak.

Igazán nehéz megfogalmazni, hogy miért is tetszett annyira a történet. Nyilván a fentiek nagyon sokat jelentettek, a történelmi szálakat imádom, a romantikát meg pláne. Valahogy az egész olyan jól sült ki. Volt benne olyan dolog ami első körben kicsit fura volt nekem, spoiler miatt nem szeretnék kitérni erre, de ez van. :o)
Úgy ahogy van, nagyon tetszett! A korábrázolás, a karakterek, a cselekményfelépítés, minden. Az meg csak dobott rajta, hogy 44 évet ölel át. Tetszett, hogy bár igazán az Emmával történtek vannak a középpontban, de szerepet kaptak a születése előtti történtek is. Így olyan volt, mintha Emma az olvasókkal együtt, amolyan "közös" gyermek lenne, hisz "ott voltunk" már a fogantatása előtt, sőt, a fogantatásakor, a szemünk előtt cseperedett fel, lett édesanya. Szorítottam a boldogságáért, tördeltem érte a kezemet, amikor kellett.

Történelmileg 1878-tól 1922-ig kapunk bepillantást a szereplőink életére. A trilógia második része, az Emma fiai a II. vgh. idején játszódik, a befejező rész, az Emma lánya pedig a kommunista rendszertől a rendszerváltásig. Az, hogy mennyire hű történelmileg, bízzuk a történész végzettségű írónőre, én semmilyen furcsaságot nem találtam. Az pedig, hogy Emma és a vele történtek mintázva vannak-e esetleg valakiről, erről nem találtam semmilyen információt.
Nagyon várom, hogy beszerezhessem a másik 2 részt is és nekik eshessek, nektek pedig ajánlom a figyelmetekbe. :o)

Ha a könyvek táncot járnak... - videó

2012-01-12T12:22:00.000+01:00

Két jópofa videót szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Nem kis munka lehetett elkészíteni őket, de az eredmény rendkívül látványos. Valóban mintha táncot járnának a könyvek, szinte életre kelnek.

James Redfield: A Tizenkettedik felismerés

2012-01-11T23:48:00.001+01:00

A döntés órája

Ha az ember elindul az Úton - amit gyakran spiritualitásnak, ezotériának, tudatosságnak nevezünk - akkor a véletleneken túl az üzenteket is észre veszi. Azokat az üzeneteket, amelyek mindig a megfelelő időben és a megfelelő helyen érkeznek. Bevillanó gondolat formájába, mások által elejtett mondatok által, véletlen meghallgatott beszélgetésként, stb. Vagy könyvként. Az utóbbi hónapokban különösen foglalkoztatott, hogy vajon hova tart a világ, vajon tényleg lesz valaha Egység legalább egy nemzeten belül. Végül mindig odajutottam kis ember vagyok én. Nekem legfeljebb az a dogom,hogy a saját egyéni életemet a lehető legboldogabban éljem. Majd találkoztam egy ismerőssel, akinek a története újra megmozdított valamit bennem, hogy valamit mégis tenni kellene, mert a nagyok nem teszik. Sőt.

Ekkor "jött szembe" velem a Tizenkettedik felismerés és a fülszövegben ez a mondat: Ma, amikor nőttön-nő a politikai korrupció és a gazdasági bizonytalanság, a globális méretekben fennálló vallási feszültségek pedig hamarosan atomfegyverek használatáig is eljuthatnak...

Kíváncsivá tett. Vajon tényleg van megoldás? James Redfieldet már ismertem, és az iránta érzett "bizalom" az amiért, éreztem nem fog csalódást okozni a könyv. Számomra azért is hiteles Ő, mert egy közérthető nyelvezetű történeten keresztül próbálja a megismertetni a világ "összjátékát", az emberiség fejlődését. Ha egy írói kritikát írnék, akkor azt is hozzátehetem - abszolút izgalmasan tárja elénk a főhős útját; már-már azt hiszi az ember, hogy krimit olvas.

Tulajdonképpen alig lehet letenni, de néha mégis le kell. Azért is, hogy az ember feldolgozza az olvasottak, és azért is, hogy közben megélje azokat.

A történet elején a szereplők felelevenítik az előző felismeréseket, vagyis nem szükséges a korábbi történetek teljes ismerete. Abban viszont biztos vagyok, hogy aki ezt elolvassa, kedvet kap majd a korábbiak megismeréséhez is.

A Tizenkettedik felismerés pedig röviden arról szól, hogyan lehet beépíteni az életünkbe a felismeréseket. 12 integráció, ami segít abban, hogy a pozitív, optimista gondolkodás módot meg tudjuk tartani és ezáltal képesek legyünk javítani a saját és akár mások életminőségén.

A Kilenc felismerést a Mennyei Prófécia tartalmazza.

Emmanuel Carrère: A bajusz

2012-01-09T09:00:00.001+01:00

Emmanuel Carrère: A bajusz c. műve bár egy aprócska, hétköznapi történéssel indul, mégis abszurd, már-már őrületbe kergető történetté fajul. Történik ugyanis, hogy egy férfi úgy dönt, hogy levágja a bajuszát. Ám azt se a felesége, Agnes, se a munkatársai nem veszik észre! Sőt, olyan természetesen viselkednek, mintha főhősünknek soha nem is lett volna bajsza! Kegyetlen tréfa áldozata lett? Vagy tényleg kezd megőrülni, és nem is volt soha bajsza? A történet tovább fokozódik, már a múlt is kezd hamissá válni: pl. soha nem jártak Jáva szigetén, nem vacsoráztak együtt barátokkal stb. Az olvasót végig foglalkoztatják a kérdések: a férfi tényleg megbolondult? Vagy (én többször kerültem erre a megállapításra): vajon Agnes az őrült, ő az, aki segítségre szorul? Mi ez az egész bajusz-história, mi ez az egész összeesküvés?

Mielőtt főhősünk végleg megkergülne, hirtelen döntést hozva Hongkongba utazik. Majd egy elég abszurd lezárása lesz a történetnek...

Ábrázolásmódja a finom lélekrajzokban, a már-már élveboncolásnak tetsző pszichológiai realizmusban éri el a legsajátosabb, legemlékezetesebb minőségégét. Miért bánunk el akár a legközelebbi hozzátartozónkkal, barátunkkal is olyan ártatlan arccal, mintha mi sem történt volna? Vagy nem is a szándékosságról, csupán oda nem figyelésről, értetlenségről van szó? Vagy arról az abszurditásról, ami „A bajusz” című regény főhősét szinte őrületbe kergeti: nem tud megbizonyosodni arról, hogy érvényesek-e sajt tapasztalatai vagy végzetes félreértések áldozatává lett? - teszi fel a kérdést a könyv ajánlója is.

A könyv rövidke, kb. 150 oldal, egy ültő helyében végig olvassa az ember. (Furcsa, hogy a moly-on szinte alig olvasta valaki...)

A történetből film is készült 2005-ben, amelyet Carrère rendezett, és amely Cannes-ban díjat nyert. A hazai mozik is játszották. Részletek a filmről ITT.

A stetl lánya

2012-01-08T04:00:00.002+01:00

"A felkelő nap felszívta a ködöt. Falevelek sodródtak az erdőből a magas fűben, és vadvirágok nőttek a puhán omladozó sírkövek között magasra, a nők cipői szilárdan álltak a földön az aranynárciszok sárga bimbói között. Az évnek ebben a szakában, ahogyan élet és halál, félelem és megkönnyebbülés, veszély és születés más pillanataiban is, az asszonyok együtt voltak, karjukat egymáséiba fonva, és ez a háló összegyűjtötte együttérzésüket, a sérelmeket pedig hagyta kihullani.

Lilian Nattel: A Stetl lánya

Ez a könyv több, mint fantasztikus. Elég sokáig vadásztam rá, míg /tavaly/ karácsonykor a fa alá került. Olyan jó érzés vágyakozni valami után, aztán meglepetésként hozzájutni - és a végén nem csalódni :)

A könyv egy letűnt világot mutat be: egy lengyelországi stetl (vagyis zsidók lakta apró) falu, Blaszka életét az 1893-94 körüli időszakban. Ekkor a nagyobb városokban már villany világított, omnibuszok szállították a polgárokat, ám ezekben az apró stetl-ökben az emberek még mindig a természet közelségében, saját kezük által készített gyertyával világítva, babonákkal tarkított életet éltek. Megnehezítette életüket az orosz elnyomás és az általános antiszemita szemlélet, mely ekkor (is) uralkodott Lengyelországban.

A könyv 4 férfi és 4 nő szemével mutatja be körülbelül egy év eseményeit ebben a csöpp faluban. Megérkezik egy idegen és egy Utazó, a boszorkány unokája, az egyedülálló Misa, aki a faluban bábaként és általános gyógyítóként tevékenykedik, rejtélyes módon teherbe esik. Közben egy fiatal lányt letartóztatnak. A történetet átszövi a babonák világa és a misztikum, ám mégis a realitásban maradunk.

A könyv szerkezete nagyon érdekes, mert eltérő szemszögből, de végülis ugyanazokat az eseményeket olvassuk újra a különböző fejezetekben, azonban mindig lehull a lepel egy titokról, egy elfeledett emlékről, fény derül egy-egy újabb részletre, míg a könyv végére összeáll bennünk ez mind egy nagy egésszé. Fantasztikus, hogy az írónő egyetlen apró részlet bemutatásáról sem feledkezik meg. Mindemellett hangsúlyt kapnak a zsidó szokások, rengeteg jiddis kifejezést tartalmaz a könyv, a könnyebb érthetőség kedvéért hátul szószedet található benne, ám igazság szerint a szövegben is elmagyarázza a többségüket, így nem kell az olvasást ide-oda lapozgatással zavarni. És még mindamellett az írónő nem feledkezik el arról sem, hogy a szereplők leszármazottait is megemlítse a fejezetek végén. Ezt összerakni nem semmi agymunka és logikai csűrcsavar lehetett! Kíváncsi lennék, mennyi ideig tartott megírni.

A könyv végén még található egy külön fejezet a könyv történetéről, melyben megemlíti, honnan ered a könyv ötlete, milyen kutatásokat végzett ezen letűnt világ felfedezésére.

A kedvenc szereplőn egyébként a kevéssé férfias, ám annál szeretőbb szívű rabbi, Berekh volt, akinek leveleit nagyon szerettem olvasni, stílusában szerintem nagyszerűek voltak.

"De valami elvonta a figyelmemet. Talán csak a gyertya lobbant egyet, vagy valami olyan neszt hallottam, ami nem illett bele a szélben nyikorgó ház zajaiba. Kinéztem az ablakon, és egy árny éppen akkor vált el a kocsma ajtajától, és osonni kezdett a téren át a bába háza felé. Először azt hittem, csak az erős szél eredménye, felkavarodott hó, az éjszaka különös alakzata. De elmondok neked valamit, amit nem mondanék el senki másnak. Olyan hangokat is hallottam, amilyeneket nem hall az ember éjszaka a falu tere felől. Mintha kővel vertek volna egy fakallantyút. Mintha ajtó hasadt volna szét. Aztán levert edények csörömpöltek. És mintha egy női hang sikoltott volna, mintha belehasított volna a levegőbe a tér fölött valami nevet kiáltva, rémületes hangon híva a könyörületes Istent."

A könyv érdeme még szerintem az, hogy megtanultam, mit jelent a kóser és mi az a macesz, mi történik micve alkalmával és mikor is van az a bizonyos hanuka (és persze ezek mellett sok mást is), emellett, hogy a történet végig lekötött. Gyakorlatilag két egész napot eltöltöttem a regénnyel és arra ébredtem, hogy vége :(

Gyorsan utána is néztem, mit olvashatok még Lilian Nattel-től, és kiderült, hogy magyarul semmit, angol nyelven pedig eddig összesen három regénye jelent meg. Remélem, a jövőben megjelennek magyarul vagy kénytelen leszek angolul is elkezdeni regényeket olvasni...

10***/10

Anna Karenina

2011-12-27T08:23:00.002+01:00

Lev Tolsztoj: Anna Karenina

A világirodalom egyik leghíresebb regénye, évek óta készülök arra, hogy elolvassam. Pont egy hónapig tartott a kapcsolatunk...

Sokan nagyon szeretik, mások pedig a végére annyira kiakadnak, hogy nem is látnak a dühtől.

A regény rövid tartalma azt hiszem, azok előtt is ismert, akik soha a kezükbe sem vették. Rengeteg film- és egyéb adaptációt megért, illetve a suliban is kötelező volt valamit tanítani róla. Én is láttam korábban az 1997-es, Sophie Marceau-s változatot, ami akkor a könyv előtt tetszett, de ma már azt gondolom, hogy egy filmnek esélye sem volt visszaadni ezt a monumentális könyvet.

Mert hiszen az, mind méretében, mind mondanivalójában. A szereplők sokakat feldühítenek, ezáltal nem is látják, hogy milyen ügyes trükkökkel varázsolt Tolsztoj élő karaktereket elénk. Igen, szerintem kifejezetten élő személyek lettek mind.

(Spoiler is lehet benne!)

Olyan hisztérika, mint Anna Karenina, a mai világban is él, nem is egy. Talán mindenki ismer ilyet személyesen is. Kicsit elcsodálkoztam, hogy a nagy keresztényi házasságokban úgyis tudva levő volt, hogy mindenki csal mindenkit, sokszor még az világos volt, hogy kivel, mégis Annát fogták ki, aki ezt legalább nyíltan és egyenesen tette. Dehát ez egy ilyen világ volt, a kötény mögé kellett volna seperni és élni a kettős életet, mint más. A sztori első fele igazából érthető volt számomra, nem bírja az aszott férjét és beleszeretett egy szépséges világfiba. De onnantól, hogy vesződött a válással, még végül a férj meggondolta magát, nem tudtam mit kezdeni a történettel. Anna az a típusú nő lehet, aki taszítja a boldogságot. Az, hogy nem szereti a kislányát, aki ráadásul a szívszerelmétől született, végképp leírta bennem. Önző és nem érdemes arra, hogy bárki szeresse. Szegény Vronszkijt is kínozta hosszú hónapokon át... A vége pedig szerintem elég tipikus... tetszett, hogy az utolsó gondolatait is megismerhettük.

Vronszkij szerintem még nagyjából ember volt a talpán. Igazi férfi azonban, ahogy az asszony elkezdi fojtogatni, lehet az a világ leggyönyörűségesebb nője is, ő elkezdi unni és menekülni. Szerintem kifejezetten diszkréten csinálta, nem is evickélt ki szélsebesen a kapcsolatból, amikor meglátta, hogy belülről kukacos a szép alma. Ez dicséretes, hiszen felelősséget vállalt azért, amit "megszelídített". Persze Annának ez nem volt elég, kínozta és fenyegette, ahol tudta. Ezért azt gondolom, Vronszkij jó szerető lett volna, ha hagyják. Még is is elég lovagias volt, többet tett, mint sok pasi tett volna.

A valódi főszereplő azonban Levin volt. Szerintem a regényírás közben Tolsztojnak eszébe jutott, hogy Levin lelki és eszmei élete sokkal izgalmasabb (számára!), mint Annáék kínlódása. A regény 70%-a körülbelül róla szólt. Az első kötetben még élveztem is, hiszen annyira elvarázsolt, hogy az már rettenetes. Uraság létére odavan a fűkaszálásért, melynek mikéntjét Tolsztoj képes körülbelül húsz oldalon részletezni. Ami ráadásul élvezetes volt! Ez ennek a regénynek az erős pontja szerintem: egy huszonegyedik században élő, modernizált világunk minden vívmányát szerető és használó nő (!!) képes húsz oldalon át érdeklődéssel olvasni arról, hogy a messzi Oroszországban csaknem 150 évvel ezelőtt a parasztok milyen módszerrel kaszálták a füvet. Fantasztikus. Ezen kívül nagyon jókat derültem, amikor az illúziókban élő Levin ráébredt arra, hogy mi is az a házasság, mi is az a gyerekszülés. Szerintem ez kifejezetten vicces volt. Mintha valaki kalapáccsal jól fejbe húzta volna. Persze rajta ez nem segített. Szerintem vannak ilyen emberek, akik nem is a saját világukban élnek, hanem valami elképzelt idillben és harmóniában, ábrándokban, bár régebben biztos többen voltak, mint ma. Ettől függetlenül a regény végére végtelenül meguntam Levint és már nem akartam semmit sem tudni az eszméiről és a gondolatairól a földdel és az orosz néppel kapcsolatban.

Kitty szerintem kifejezetten cuki kislányként viselkedett mindvégig: a nem túl okos, nem is túl buta nő esete, aki borzasztóan egyszerű lelki életet él, nem bonyolítja túl a dolgokat. Éppen emiatt szerintem Levinnel válás lesz a vége, de ezt sosem tudjuk meg.

A többiek nem kavartak túl nagy port, legalábbis belőlem nem váltottak ki indulatokat. Azért sem részletezném őket, mert úgy tűnik, be vagyok oltva az orosz nevek ellen, mert ez alatt az egy hónap alatt nem voltam képes rendesen megjegyezni a főbb szereplőket se.

(Innentől nem lehet benne spoiler)


Maria Hartung

Összesítve az egészet volt oka annak, hogy ilyen sokáig olvastam. Az első felén gyorsan túlestem és élveztem, de a második fele már kínzott. Túl sok Levin, túl sok eszme, túl sok ez, túl sok az. Tolsztoj is kínlódott, tudom. Nem hiába sikerült neki is 5 év alatt (1873-77 között) befejeznie.

A regény eleje pedig nagyon szép leírásokat tartalmazott. Szinte éreztem a didergető orosz hideget a kezemet, a muffra ráhullott a hódara. A tavasz első jelei a falun c. rész is nagyon szép volt. Meg persze a kaszálás...

Annát szerintem sokunknak elég nehéz elképzelni. Már tisztán látom, hogy Sophie Marceau nem volt tökéletes választás a szerepre, hiszen ő korunk ideálja, bár rendkívül szép szerintem, de Anna tuti, hogy kissé kövér volt. Amennyire utána tudtam nézni, egy kortársnő, Puskin lánya, Maria Hartung inspirálta Anna alakjának megalkotásakor (a külsőségekben legalábbis).

9/10

Szeretettel!

2011-12-24T00:13:00.004+01:00

Meghitt és örömteli Karácsonyi Ünnepeket kívánunk minden kedves könyvfalónak!

Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol

2011-12-22T17:46:00.000+01:00

Amikor nekikezdtem Rachel Gibson második magyarul megjelent regényének, a Jane vékony jégen táncolnak, nem is sejtettem, hogy egy szériáról van szó. Aztán apránként összeállt a kép, ugyanis a Jégbe zárt szívekben is hokis volt a főszereplő férfi, na meg fel is tűntek ismerős nevek. Egy kicsit utána olvastam ezután, mire is lehet számítani, végül Angelika blogján találtam infót a szériáról, íme. Ezek alapján még 3 kötet hátra van a sorozatból, remélem azokhoz is lesz szerencsénk magyarul.

Megjelenés: See Jane Score (2003.)
Magyarul: Jane vékony jégen táncol (2011.)
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 260
Ára: 2990
Az írónő oldala ITT
Értékelésem: 5*

Jane 30 éves újságírónő. A magánéletében nagyon kis szende, visszafogott, senki se gondolná róla, hogy egy férfimagazinnál erotikus sorozatot vezet egy bizonyos Cicamica kalandjairól. Mindeközben új feladatot kap, tudósítania kell a Seattle Chinooks hokicsapat meccseiről.
A csapat nem fogadja nagy lelkesedéssel a nőt, próbálnak neki keresztbe tenni, de kitartó. Ráadásul szinte első pillantásra megbabonázza a csapat kapusa, Luc. A férfi első körben szürke kisegérnek tartja a nőt, aztán mikor meglátja a bocis pizsamájában már sejteni lehet, hogy piszkálódás ide vagy oda, de itt valami elindult. ...

A könyv olvasása során többször eszembe jutott Susan Elisabeth Phillips Chichago Stars szériája, ami nekem nagy kedvencem az írónőtől. Eléggé hasonló a felépítés, romantikus, néhol erotikus, csipkelődős, még a karakterek is hasonlítanak egymásra. 30-as főszereplők, a nő minden esetben törékeny, nem épp szexbomba, a férfi pedig hatalmas izompacsirta és természetesen bomlanak utána a nők, csak SEP-nél egy amerikai focicsapat tagjainak szerelembe esései vannak kötetenként elmesélve.

Ami még felötlött bennem, hogy miért van az, hogy az ilyen történetekben a nő mindig kicsinek van ábrázolva és elsőre jelentéktelen külsejűnek? A férfiak pedig miért mindig hatalmasak és a tesztoszteron megtestesítői?

Na de eltértem a tárgytól. :o)
Nagyon bejött, faltam a sorait és annyira jól esett. Lényegében 1 éjszaka alatt elolvastam. Na jó, erre lehet az is rásegített, hogy Gyerkőcömmel a sürgősségin kötöttünk ki és egész este nem mertem lehunyni a szememet. :oS
Jó volt, nagyon gyorsan lehet haladni az olvasásával, olyan kellemes és bájos, kis romantikus tingli-tangli, én nagyon szeretem az ilyen történeteket. Néha olyan jól esnek. Úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki hasonlóan van ezzel. ;o)

Ellen Rimbauer naplója

2011-12-19T10:20:00.003+01:00

Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Ez egy csábító regény. A borítója maga a borzongás, a lapjai fokozzák a hangulatot, ráadásul szinte beszerezhetetlen, ami kétségkívül növeli a vonzerejét. Emellett, ha cseppet utánaolvasunk, akkor rájövünk, hogy álnéven írt regényről van szó, ami aztán az egekbe emeli a kíváncsiságunkat (az enyémet legalábbis...).

A történet sem tűnik hétköznapinak: egy igazán érdekes, kissé boszorkányos erejű és életvitelű fiatal lányról, később nőről szól. Ellen Rimbauer férjhez élete szerelméhez, aki szörnyen gazdag, nem mellesleg olajmágnás, és igazán férfias, majd együtt beköltöznek az újonnan felépített Rose Red-be, egy hatalmas kastélyba, aminek az elkészülése csak várat és várat magára. Rose Red-ben idő közben érdekes dolgok történnek, mintha mások is élnének ott vagy életre kelne maga az épület... ki tudja?

Mindenesetre Ellen érdekfeszítő élete közben nem akarta szórakozás nélkül hagyni az utókort, így életének legfőbb és leghátborzongatóbb eseményeit naplójában lejegyezte, melyet a könyv szerint sok-sok év elteltével megtalálnak és regénnyé szerkesztenek. Közben kétséget hagynak a kedves Olvasóban a történet igazságtartalmát illetően...

Meggyőződésem szerint ez a könyv kétféle szemlélettel olvasható.

Egyrészt tekinthető egy ijesztgetős ifjúsági regénynek, ám mindenképpen az igényesebb fajtából, mely egészen nagyszerű szórakozást nyújt az arra vágyóknak. Azt gondolom, ezt a hozzáállást tartotta meg a filmadaptáció, mely 2003-ban készült azonos címmel (infó). 2002-ben készült A rózsa vére című paranormális tevékenységekkel foglalkozó thriller, mely jobb kritikát kapott, mint az előbbi, azonban inkább úgy tűnik nekem, mintha ez nem a regény alapján készült volna, hanem a regény erre épülne.

"A kristálycsillár csiszolt üveglapjai csilingeltek. Esküszöm, hogy a szoba hőmérséklete legalább tizenkét vagy annál is több fokot esett. Beszéd közben láttam, hogy párállik a lélegzete. – Sok halott még él. Nekem mindegy, hogy elhiszed-e vagy sem."

Azonban ha minderről elfeledkezünk és egy kicsit a realitásba visszalépünk és picit szakmai szemmel állunk a regényhez, akkor ez egy jóféle elmebaj, egy pszichózis (hiába, a Wiki mindent tud) fantasztikus története is lehet. Egy nő, aki premorbid személyiségében sem volt semmi, mint a regény elején kiderül, ekkor látszottak a kiütköző betegség előjelei: döntésképtelenség, kétségek, érzelmi zűrzavar, hangulati hullámzások, satöbbi. Később pedig csodálatosan kibontakozik mindenféle gondolkodási zavarral és érzékcsalódásokkal maga a kórkép.

Nekem ezzel a szemlélettel is tetszett.

Persze nem életem legjobb könyvét vettem kezembe, amikor hozzájutottam naplóhoz, de szórakozásnak kifejezetten jó volt. Gyorsan olvasható, és általában érdekelt, az író mivel fűszerezi még a történetet a következő oldalakon.

8/10

Wass Albert: Elvész a nyom

2011-12-18T09:00:00.001+01:00

"Azt mondtam, ugye, hogy a vén Hiribi évekig tagadta azt, hogy van Isten. Azért, mert a fiai meghaltak. De amikor látta, hogy egy evező nélküli csónak, amit hat gyerekekkel leragadott a víz, megállt a vízesés fölött, ott ahol nem volt semmi, ami megakassza és addig állt ott, amíg mind a hat gyereket kimentették: akkor az öreg Hiribi arra gondolt, hogy talán mégiscsak van Isten, mindössze ő nem találkozott még vele. Nos tehát ez a vén Hiribi elhatározta, hogy végére jár a dolognak. Tudni akarta, hogy van-e Isten, vagy nincs. Nem csak hinni, hanem tudni. Fogta magát és beült egy másik csónakba, eldobta az evezőt és hagyta, hogy sodorja a víz a csónakot..."

Úgy gondoltam, Karácsony előtt egy komolyabb, vallásos könyvet ajánlok itt, a Könyvfalókban. Wass Albert Elvész a nyom című regénye ugyanis komoly vallási kérdést feszeget: Létezik-e Isten? Történik ugyanis (és ez az egész könyv kiindulópontja), hogy Erdélyben, egy nyári táborban, hat tizenéves fiú ellop egy csónakot, amelyet egy vízesés felé sodor az ár! Ám valamilyen különös oknál fogva a csónak a vízesés tetején "fennakad", és csak miután kimentik mind a hat fiút, zuhan le a mélybe. A faluban szolgáló papnak ez épp elég bizonyíték, hogy Isten valóban létezik. Ám van, aki kételkedik ebben (Hiribi).

Közben évek telnek el, kitör a második világháború, és a pap, aki épp Amerikából tér haza a lepusztult Európába, fejébe veszi, hogy megkeresi ezt a hat (már felnőtt) embert.

Innen indul a regény, és minden egyes fejezet egy-egy élettörténetet mesél el. Mindenki máshol és más körülmények között élt és dolgozott, ám a háború mindannyiukat megviselte. Nekem a legjobban A művész, valamint A bankár című fejezetek tetszettek, talán mert ezek több szálon össze is kapcsolódnak. Volt olyan életút, amely kicsit szürkébbre sikeredett (A politikus), a többihez képest ez nem volt annyira kidolgozva szerintem.

Persze minden fejezet végén megjelenik a pap, és az emberek szépen sorban felkerülnek a vonatra. Vajon mi történik velük, hogyan folytatódik a sorsuk, miért kellett újra találkozniuk? Hová visz ez a vonat? És mi a pap sorsa?

Minden kiderül a regény utolsó fejezetéből, és utána komolyan elgondolkodhat rajta az ember, hogy mi miért történik, és valóban létezik-e, aki "irányít" minket.

Kiss Balázs Kunó : Csillagleső

2011-12-16T23:00:00.001+01:00

Kétezer-tizenkettő

A másik könyv, amit szeretettel ajánlok Karácsonyra, azoknak, akik hisznek az "úgy lent, mint fent"-ben. Akik már megtapasztalták a Csillagok erejét, és szeretnének az általuk "mutatott" úton haladni.

Előfordult, hogy egy nap valamit elterveztél, de mintha minden összeesküdött volna ellened? Máskor meg minden beindult körülötted? Érezted már azt, hogy a külső hatások és események irányítanak, amelyekre mintha nem is lenne ráhatásod? Ha mindezekből szeretnél kilépni, ebben tud segíteni neked a csillagleső c. könyv minden napján.

Kiss Balázs Kunó asztrológiai és asztrozófiai megközelítésben közvetíti számunkra a csillagos ég üzeneteit. Hétköznapi nyelven íródott, Nekem, Neked, Neki. Mindenkinek, aki szeretne nagyobb tudatosságot elérni az életében.

A bevezetőben a szerző néhány alapfogalommal ismertet meg minket, pl.: csillagjegy, csillagkép, asztrológiai szimbólumok, fényszög kapcsolatok, asztroszkóp, stb.

Az egész könyv egy nagy naptár. Mindennap kettő, néha három különböző jellegű írással. Napi mantra az első, ez Kiss Balázs Kunó inspirációi alapján fogalmazódtak meg. Majd az asztrológia szimbólumok mellett a napi "útmutatás"-t olvashatjuk, mire érdemes fókuszálni az adott napon. Végül pedig egy-egy időszak csillagállásának üzenetét közvetíti felénk, pl. a Nap a Bika csillagképben.

Hozzám a minap hozta meg egy angyalka, és teljesen belefeledkeztem. Szeretettel ajánlom!

Daniel Glattauer: A hetedik hullám

2011-12-10T17:44:00.000+01:00

Megjelenés: Alle sieben Wellen (2009.)
Magyarul: Hetedik hullám (2010.)
Kiadó: Park Könyvkiadó
Oldalszám: 246
Ára: 2900
Értékelésem: 4*

Mint ahogy a Gyógyír északi szélbenről szóló bejegyzésemben írtam, kész szerencsének tartom, hogy itthon várt rám a folytatása, mert nem tudom, mihez kezdtem volna. Így mindenkit arra biztatok, hogy a két kötetet egyszerre szerezzétek be, mert meg fogtok őrülni, ha nem folytathatjátok azonnal a másodikkal, olyan izgis résznél ér véget az első.

A Gyógyír északi szélbenben sajnos megszakad Emmi és Leo kapcsolata, igazán sejteni se sejtettem, hogy ennek mikor lesz folytatása és hogyan. 9 hónap telik el, mire végre Leo újra válaszol a nőnek és innentől kezdve szerencsére fordulat következik be, találkoznak. Hogy alakul a nagy találkozás? Jó kérdés. Nekem úgy jött le, hogy annyira szuperül nem, egy kicsit meg is akad a kapcsolatuk. Ráadásul Leonak barátnője lesz, ami bonyolítja a helyzetet, Emmi kicsit titokzatosan viselkedik, hogy mi a helyzet a férjével, de aztán szép lassan minden révbe ér. A szerelmük fellángol, végre már nem csak a monitor túloldalán, de a kérdés végig ott függ az olvasó feje fölött: mi lesz ebből? Happy end vagy életük végéig el levelezgetnek így, miközben élik külön-külön az életüket?

Nem tartottam annyira izgalmasnak már ezt a részt, de ezzel együtt lett kerek a történet, tuti begolyóztam volna, ha még csak várni lehetne a magyar megjelenésre. :o)

Daniel Glattauer nagyon jól ír. Olyan szépen fogalmaz, hogy néha simogatta a lelkemet.
A figyelmemet ebben a kötetben se tudta maximálisan fenntartani, hol teljesen odáig voltam érte, hol kicsit nyögvenyelősen fogytak azok az oldalak. Mindezektől függetlenül egy nagyon kellemes, nagyon finom olvasmány, amit egyszerűen jó olvasni és kell is, szóval csak bátran vágjatok bele!

Jodi Picoult: Törékeny

2011-12-08T15:10:00.001+01:00

Sokat hallottam-olvastam már Jodi Picolutról, így ideje volt, hogy én is elolvassam legalább az egyik könyvét. A Törékeny c. könyv tökéletes választás volt elsőre!

Korábban már hallottam az ún. üvegcsontú gyerekekről, akiknek a csontjai, ahogyan a betegség nevében is benne van, olyan törékenyek, mint az üveg, tehát egy kisebb ütéstől vagy nagyobb tüsszentéstől rögtön eltörhetnek. Borzasztó lehet, mit ne mondjak.

Nos, ez a regény is egy ilyen betegséggel küzdő kislányról, Willow-ról szól. Édesanyjával (Charlotte), apjával (Sean) és féltestvérével-nővérével, a kamasz Amelie-vel él együtt - látszólag boldog család. Ám egy Disneyland-es látogatás és egy újabb szerencsétlen baleset elindítja a lavinát! Az anya, Charlotte, ugyanis úgy dönt, hogy bepereli szülész-nőgyógyászát, vagyis a legjobb barátnőjét, Pipert, csak mert a terhesség alatt későn diagnosztizálta a bajt, és ha előbb megtudja, lehet, hogy meg sem tartotta volna a babát! Na, tipikus amerikai sztori, gondoltam, ezek aztán mindenkit beperelnek mindenért, ebből élnek! Charlotte is perel, hogy pénzt kapjon, amit majd Willow gyógykezelésére fordíthat, akit ugye elvileg meg sem szült volna. Ördögi kör. A család persze szétesik, Amelie bulímiás lesz, Charlotte pedig elveszíti legjobb barátnőjét, sőt, kislánya bizalmát is.

Idéznék, mert nagyon elgondolkodtató:

"Ha Down-szindróma vagy csonttörékenység miatt el lehet vetetni egy gyereket, mi történik, ha már a kinézet és az érzelmi intelligencia is látható lesz magzati korban? Mi van azokkal a szülőkkel, akik csak fiút akarnak, de kiderül, csak lányuk lesz?"

A történet tulajdonképpen a pereskedésről + a bírósági tárgyalásról szól már ezek után. Ami nagyon tetszett benne, hogy minden fejezetet más mesél el: Marin, az ügyvédnő, aki a szülőanyját keresi, Amelie, Piper, Sean Charlotte - így mindenki életébe és gondolataiba bepillantást nyerhetünk.

Hogy mi a per kicsengése, nem árulom el. Ám mikor minden végre lezajlik, az írónő még egyet csavarint a történeten - ezúton végre Willow is "megszólal". Nem értem, miért kellett ez a drámai befejezés... Mert anélkül is éppoly hatásos volt a könyv...

Az üvegcsontúságról, mint betegségről itt olvashattok:

http://www.uvegcsont.hu/

Bogyó és Babóca karácsonya

2011-12-06T22:07:00.003+01:00

Bogyó a csigafiú és Babóca a katicakislány mindig mindenre talál megoldást. Szeretem ezeket a meséket a színes illusztrációján túl a kedves, jól lelkű szereplőkért. Igenis a jó tett helyében jót lehet várni, és igenis van őszinte igaz barátság. Bartos Erika meséiben olyan tiszta szívű mesefigurák szerepelnek, amilyenek a gyerekek, így ebben erősíti meg Őket és talán minket felnőtteket is.

Úgy gondolom, hogy akiknek van most kis gyerekük biztosan ismerik. Így első sorban azoknak ajánlanám akiknek nincs és szeretnének rokon vagy ismerős gyermeket valamivel meglepni.

Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre

2011-12-04T17:43:00.002+01:00

Megjelenés: Gut gegen Nordwind (2008.)
Magyarul: Gyógyír északi szélre (2010.)
Kiadó: Park Könyvkiadó
Oldalszám: 238
Ára: 2500
Az író oldala ITT
Értékelésem: 4*

Egy könyv, amiről csak áradozásokat olvastam.
Egy történet, ami a PestiEst Kult Toplistáján 2010-ben az év legjobb könyve lett.
Egy színdarab, ami ebből a könyvből készült és alig lehet jegyet kapni rá, olyan gyorsan elkapkodják.
Ez a könyv pedig nem más, mint a Gyógyír északi szélre.

Sokat gondolkodtam azon, mit is írjak róla. Terveztem, hogy én is e-mailt írok Leonak, de olyan sokan tették már meg, hogy újdonságot igazán nem is tudnék megfogalmazni.
Tetszett az ötlet, hogy egy rossz címzettnek küldött e-mail üzenetnek köszönhetően szerelem szövődhet két fiatal között, mert egyáltalán nem tartom ezt lehetetlennek a mai világban.
Tetszett, ahogy mindezt Daniel Glattauer megfogalmazta, összehozta.
Tetszettek a karakterek annak ellenére, hogy Emmi néha az agyamra ment. Szorítottam nekik, néha kupán vágtam volna őket, néha már sírni támadt kedvem, néha épp emiatt eluntam magamat, néha meg a körmömet rágtam értük. Röviden így tudnám jellemezni a történettel a kapcsolatomat.

Kedvesen, humorosan indult, élveztem az olvasását. De amikor az elolvasott oldalak száma csak nőtt és nőtt és még mindig nem találkoztak, akkor legszívesebben rájuk kiáltottam volna, hogy mit totojáznak már, könyörgöm! Felnőtt emberek, ha kíváncsiak egymásra, akkor minek húzzák az időt?
Értettem Emmit, akiről már az elején kiderül, hogy akármennyire nem akar róla beszélni, de a házassága már csak úgy van, éldegélnek együtt, de igazán semmit se érez már a tiszteleten kívül a férje iránt. Persze ebben az esetben se könnyű megtenni azt a bizonyos lépést, hisz a biztonság mindig biztonság, a bizonytalan meg bizonytalan. Főleg akkor nehéz, ha még gyerekek is vannak a családban. Szóval megértettem őt és igazán nem is tudom, hogy egy ilyen szituációban én mit tettem volna, de így kívülállóként néha már a fejemet vertem tőle a falba.
Megértem, hogy sokan egy picit beleszerettek Leoba. Nagyon intelligens, talpig úriember, akivel nagyon kellemes lehet beszélgetni.

Az egész könyv e-mail üzenetekből épül fel. Emmi ír, Leo válaszol. Hol igen, hol nem. Aztán Emmi vagy reagál, vagy nem. Mindezt bonyolítja, amikor Leonak döntenie kell, hogy ez a kapcsolat meddig mehet így tovább. Nyilvánvaló, hogy szép lassan egymásba szerettek, de vajon ebben az esetben elég, ha csak a monitor túloldalán érinthetik meg egymást?

Voltak a történetben mélypontok, amikor az időhúzás nagyon az agyamra ment, de a végén mégis összeszorult a szívem. Ha nem várt volna már rám itthon a folytatása, nem is tudom mihez kezdtem volna.
Ha tudjátok, nézzétek meg a színdarabot is, de siessetek, mert már alig lehet jegyet foglalni! Íme egy kis videó a balatonföldvári előadásról:

Benjamin Hoff: Micimackó és a Tao

2011-11-29T21:11:00.000+01:00

Ez a könyv egyszerűen nagyszerű, a szavak szó szoros értelmében. Egyszerű a rövidségében, nyelvezetében; nagyszerű a tartalmában. Könnyed játékos és egyben bölcs Út ( Tao) - mutató az Élethez, mindenki Életéhez. Olvasod és magadra ismersz.

Micimackó, aki látszólag semmit sem tud, tisztában van a Lényeggel. Micimackó nem csinál semmi különöset, csupán Van. És ez a taoista bölcsesség egyik legfontosabb alapelve. A szerző Micimackó segítségével elmagyarázza a taoizmust, és a taoizmus segítségével elmagyarázza a Micimackó szereplőit. (fülszöveg)

A könyv bevezetéseként a taoizmus lényegéről lehet olvasni, mit jelent, mire jó - ebben természetesen Micimackó is részt vesz folyamatos kérdezéseivel, bölcs ténymegállapításaival.
A további részekben pedig bemutatja hogyan is működik pontosan mindaz, amit Lao-ce Tao Te King-ben nyilatkoztatott ki, Micimackó és barátai életében.
Kiderül, hogy mi az erénye a Csekélyértelműségnek. Mennyi gátat szab az életünkben az Okosság. Hogyan lehet a negatív tulajdonságaikat hasznosítani. Az egyik legfontosabb üzenete pedig:

"Az Önbizalom Útja ott kezdődik, hogy felismerjük, kik is vagyunk, és mit tudunk ebből mozgósítani, aztán azt, hogy mi szolgál leginkább a javunkra."

Azt gondolom, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasni, aki szeretné az életét boldogabbá tenni. Szerintem tökéletes karácsonyi ajándék lehet a gyerekeken kívül bármelyik korosztálynak.

Íme egy kis kedvcsináló:

– Mondd csak, Micimackó, te miért nem teszel valamit?

– Mert olyan gyönyörű ez a nap.

– Igen, de…

– Miért rontanám el?

– Ejnye már, mégiscsak kellene valami Fontosat csinálnod!

– Azt csinálom – mondja Micimackó.

– Na ne mondd! És vajon mi az?

– Hallgatom.

– Hallgatod? Mit?

– A madarakat. Meg ott azt a mókust.

– És mit mondanak?

– Hogy milyen gyönyörű ez a nap.

– De hisz ezt magadtól is tudtad!

– Az igaz. De tudod, mégis jólesik hallani, hogy mások is ugyanezt gondolják.

– Inkább azzal töltenéd a drága időt, hogy Műveled magad. Hallgass például rádiót.

– Ezt itt?

– Ezt bizony. Honnan tudnád különben, mi történik a nagyvilágban?

– Onnan, hogy odakint sétálgatok.

– Izé… jó… no, ezt hallgasd meg Micimackó.

“Háromezer ember vesztette életét, amikor öt Jumbo utasszállító összeütközött Los Angeles belvárosa felett…”

– Neked ez mond valami a világról? – csodálkozik Mackó.

– Hmmm. Igazad van. – És ezzel kikapcsolom a rádiót. – És mit mondanak most a madarak?

– Azt, hogy milyen gyönyörű ez a nap.

És csakugyan gyönyörű. Még akkor is, ha Dógomvanék sürgős elfoglaltságuk között cseppet sem élvezik. De hogy a végére járjunk, mitől is nyüzsögnek ennyire…

Testközelben a TBC-ről - egy orvosnő memoárja

2011-11-28T21:36:00.001+01:00

Odavagyok az orvosi önéletrajzokért, életutakért, visszaemlékezésekért. Ez is egyfajta szenvedély azt hiszem, de legalább nem káros.

Teljesen véletlenül akadtam rá a kötetre böngészés közben, és a cím alapján egyértelmű volt, hogy nekem való kötet.

Dr. Ábrahám Erzsébet az orvosi egyetemen harmadéves volt, amikor egy gyakorlat alatt kémcsöveket vizsgáltak, amelyik közül az egyik egy szerencsétlen kimenet folytán összetört. TBC bacilus volt benne.
Orvosa, a debreceni tüdőszanatórium professzora rengeteget segített neki a gyógyulásban, a szakmai részén kívül lelkileg is támogatta, erősítette a fiatal és rémült lányt.
Amikor már nem volt fertőző, a professzor felajánlotta neki, hogy ha van kedve, segítsen be egy kicsit a rendelőben, és ő megtanítja néhány dologra, amivel behozhatja az egyetemi gyakorlatokban való lemaradását.
Ő természetesen örömmel elfogadja, és még akkor meg is születik benne az elhatározás: a tüdőgyógyászat felé fog orientálódni.
Innen tehát végigkísérhetjük kalandos és izgalmakkal teli életútját, rengeteg betegének érdekes és sokszor szívszorító történetét, hiszen az ötvenes években még nemigen volt hatékony kezelés a tuberkolózis (gümőkor) gyógyításához.

Abban az időben jellemzően kétféle hatásosan alkalmazott eljárás volt: a légmellkezelés, az ún."tüdőtöltés", és a bordák részleges csonkítása (torakoplasztika), amik mostanra nem azért tűntek el, mert hatástalanok lennének, hanem mert szükségtelenek.

Az ötvenes évek elején forgalomba kerülő Isonicid (isonicotinsav-hydrazid) és az 1968-ban felfedezett Rifampicin nevű antibiotikum a leghatásosabb tbc elleni gyógyszerek lettek. A többi gyógyszer ezeknél gyengébb hatású, a sokáig egyeduralkodónak hitt Streptomycin nevű antibiotikum is háttérbe szorult.

Az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet adatai szerint 1950-ben még több mint 45.000 új megbetegedésről számoltak be a tüdőbeteg-gondozók hazánkban, ezzel szemben 2007-ben már csak 1752 új esetről. Míg akkor 490 új megbetegedés esett 100.000 lakosra, addig 2007-ben már csak 17,4.
Ismét növekszik azonban a friss megbetegedések száma és ma már 11 ezer beteget tartanak Magyarországon nyilván, akik közül évente 700-an halnak meg.

Robert Koch huszonnyolcadik születésnapjára mikroszkópot kapott feleségétől játékszer gyanánt. Nem is sejtette az asszony, hogy ezzel elindította férjét a nagy bacilusvadászatban.

Március 25–e a TBC elleni küzdelem világnapja, ugyanis 1882-ben Robert Koch ezen a napon jelentette be a TBC kórokozójának felfedezését. 1905-ben megkapta a Nobel-díjat felfedezéséért.

Az első sikeres védőoltást 1906-ban Albert és Camille Guerin alkalmazta, és nevükből jött a BCG (bacilus Calmette-Guerin) oltás neve is. Emberi használata 1921-ben kezdődött Franciaországban, de a széles körűen csak a második világháború után Amerikában, Angliában és Németországban terjedt el.

Ábrahám Erzsébet doktornő könyve nem csak a kalandos életút miatt, és végtelen törődése és a betegek iránti figyelme miatt fantasztikus. Hanem mert ezek szerint nem csak szakmailag jó, de az írásban is kiváló. Élvezetesen és olvasmányosan ír, nem hatásvadász, csak saját emlékeit meséli el nekünk, de azt úgy teszi, hogy minket is megérint a TBC-ben haldokló beteg kislány története, akit már nem lehet meggyógyítani, vagy a másik, aki csodával határos módon mégis meggyógyul.
Olyan emberi az egész, hogy időnként felpillantva a könyvből elgondolkodom, vajon régen több idő volt a betegekre? Kevesebb volt a beteg? Nem hinném, sőt. Mégis olyan megható volt olvasni, ahogy a páciensekkel törődtek az orvosok a könyvben, ahogy leültek az ágyuk mellé, megfogták a kezüket, tudtak a családi hátterükről.. Élmény volt olvasni.

És ehhez a jó érzéshez hozzájárult még az Accordia Kiadó is, akikről eddig nem hallottam ugyan, de köszönöm nekik, hogy olyan könyvet adtak ki, amiben nem volt semmi helyesírási hiba, elütés vagy bármi bosszantó dolog, ami sajnos mostanában olyan gyakori más kiadók könyveinél, és nem értem miért.

Mindenesetre szívből ajánlom mindenkinek ezt a könyvet.

Cím: Egy tüdőgyógyász emlékei
Oldalszám: 208
Kiadó: Accordia Kiadó

Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

2011-11-26T09:00:00.004+01:00

Nagy lendülettel vetettem magam bele Baráth Katalin új krimijébe, és nem csalódtam: hangulata, stílusa megegyezett A fekete zongoráéval (itt írtam róla): századelő, jelzőkkel tarkított körmondatok, egy rejtélyes ügy és természetesen Dávid Veronika.

A történet Budapesten kezdődik, ahol is Veronika egy női magazin szerkesztőségében dolgozik, és szemtanúja lesz egy tárca ellopásának. Andrássy út (Sugár út), Nagykörút, Nagymező utca - Baráth Katalin remekül festi le a századelős Budapest képét. (Főleg, hogy én nap mint nap ezen a környéken járok, különösen tetszett.)

Rátérve magára a krimire. Eltűnik egy árva kisfiú (Dezsőke avagy Dede), és innen indulnak az izgalmak. Természetesen Veronika megint nem tud a fenekén maradni, és nyomozni kezd Marával és Lipovszkyval, Dede nagybátyjával. Feltűnik közben a fő gonosz, Szászi Barabás is, akit még Füredre is követnek. A következő helyszín tehát Balatonfüred: Tagore sétány, gyógyszálló, Anna bál - szintén remek leírásban is hangulatban. A krimi szál is fokozódik! Veronika ebben a könyvben sokkal veszélyesebb "játékba" keveredik, mint Ókanizsán.

Sajnos, miután kiderül Dede holléte, majd Veronika Abbáziába utazik leleplezni a gonoszt, nekem már nem tetszett annyira a történet. Nem tudom megmondani, miért. Pedig a vége is tartogat ám izgalmakat!

Szóval bár itt erősebb a krimi szál, A fekete zongora picit jobban tetszett. Itt a címnek sincs semmi köze a történetnek, csupán egy vers idézet.

A lezárását (levelet) tekintve azonban lehet sejteni, hogy Veronika története nem ért véget, szerintem lesz még folytatás és újabb krimi.

A szerző első regénye, A fekete zongora átütő sikere után az olvasók ismét felejthetetlen kirándulást tehetnek a Monarchia korába a Baráth Katalintól megszokott élvezetes stílusban, fergeteges humorral és felejthetetlen szereplőkkel.- olvashatjuk pl. a Libri ajánlójában.

Büky Dorottya - Feldmár András: A barna tehén fia

2011-11-23T19:38:00.003+01:00

Ez az első pszichológiai kérdéseket feszegető könyv, amit valaha is elolvastam, és úgy érzem, nem is ez lesz az utolsó.
A meghatározhatatlan műfajú könyv egy régi, székelyföldi népmesét dolgoz fel, rengeteg asszociációval. Emellett pedig szó esik pszichológiáról, az emberek természetéről, kultúrájáról.

Volt egyszer egy gyermek, akinek az édesanyja meghalt, de a tehén alakot öltő ötlábú csoda életben tartotta, ellátta őt, csak annyit kellett tennie a fiúnak, hogy kicsavarja a szarvát, s máris volt mit ennie.

"Ezt megirigyelte a szomszédbeli öregasszony, akinek volt egy leánykája."

Egy asszony addig győzködte a jellegtelen apát, hogy vegye el feleségül, míg az (talán azért, hogy gyermekének "igaz" anyja legyen) beleegyezett.

A mostoha saját lányának mindig sok-sok finomságot csomagolt, míg a mostohafiának nem. Az pedig panaszkodott apjának, amivel csak súlyosabbá tette a helyzetet. A tehén viszont segített a fiún. A mostoha nem értette a dolgot, de lányával kifigyeltette, hogy ki vagy esetleg mi adni neki enni, majd rávette a férjét, hogy öljék meg a tehenet. A tehén azonban arra utasította a fiút, hogy ölje meg az anyját, és szökjenek el, így is történt.

Ez az alaptörténet, erre épülnek a két író beszélgetései. Szó esik a félelmekről, a gyávaságról, a mohóságról. Segített megértenem, hogy miért óvják gyermekeiket a szülők, s miért irigyek egymásra az emberekben ebben az igazságtalan világban. A szerzők megpróbálják átadni élettapasztalataikat az olvasóknak. Feltárják a népmese minden apró részletét, és az ezekkel összefüggő emberi kapcsolatokat.

"Vagy minden csoda, vagy semmi sem az... De itt besétál a képbe egy ötlábú tehén, és mostantól ez van, ezt kell szeretni."

Büky Dorottya - Feldmár András: A barna tehén fia
Jaffa Kiadó, Budapest - 2010
190 oldal, ára: 2940 Ft
Képek forrása: metropol.hu, konyves.blog.hu

Ally Condie: Matched

2011-11-22T19:39:00.000+01:00

Az új őszi megjelenések közül ez a könyv volt az, amit többen nagyon izgatottan vártunk. Először a borítója hívta fel magára a figyelmemet, a zöld ruhában, egy üveggömbbe zárt lány alakja. Vajon mit akar jelenteni ez az egész? Aztán a fülszövege is megfogott :

"A globális felmelegedés után a régi rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés, és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg. ..."

Ki ne lenne kíváncsi egy ilyen történetre, amikor sorba jelennek meg manapság a világvégéről szóló rémhírek? :o)

Ally Condie a Matched trilógiájával szinte berobbant a könyvpiacra és a New York Times bestseller listájára. A rajongók körmüket rágva várhatták a tavaly novemberben angolul megjelent első rész folytatását, ami előre láthatóan angolul november elsején kerül majd a boltok polcaira. Nekünk egy kicsit tovább kell várnunk, ha magyarul szeretnénk olvasni. A könyv utolsó lapján 2012 tavaszára "ígérte" a kiadó a folytatást. A trilógia befejező kötete pedig még messzebb van, 2012 novemberére van tervezve angolul.

Mint már olvashattátok, a jövőben vagyunk, ahol egy teljesen új társdalom jött létre. Nincs éhezés, nincs betegség, bűnözés, mindenkinek van munkája, de a kormány dönti el, hogy ki kivel házasodik meg, ki hol fog dolgozni és ki mikor hal meg. A lakók folyamatosan ellenőrzés alatt állnak, a "hivatalnokok" mumusa mindig ott leng a fejük fölött. Már abból probléma származhat, ha egy kisgyerek az első iskolai napján nem akar felszállni a légi vonatra, mennek is a kedves szomszédok jelentést tenni.
A 17 éves Cassia egy ilyen világban él. Izgatottan készül a Párosító Bankettjére, ahol kiderül majd, hogy ki lesz a férje. Legnagyobb döbbenetére és örömére, a legjobb barátjának a képe jelenik meg a monitoron. Igen ám, de aztán másnap egy új fiú képét látja és teljesen összezavarodik. Ráadásul Ky nem ismeretlen számára. ...

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, kb. a feléig úgy éreztem, hogy jó-jó, 4 csillagos, de semmi extra. Jó olvasni, jól ír az írónő, tetszik a felépítése, átlátom a világképet, de valami hiányzik nekem belőle. Aztán azon kaptam magamat, hogy még enni is a könyvvel járok, egyszerűen nem tudtam letenni. És mikor este lefeküdtem aludni, a könyvön kattogott az agyam, milyen lenne egy ilyen társadalomban élni? A 4 csillag átváltott 5 csillaggá, faltam a sorokat és rettentően várom a folytatást. Mi lesz Cassia-val és Ky-al? Meg magával az egész táradalommal? Meddig működhet így az élet?

Nem akarom, hogy az unokám, a dédunokám, vagy bármely leszármazottam ilyen világban éljen. Lehet, hogy első körben szépnek és jónak tűnik, mert nincs éhezés, nincs bűnözés, nincs betegség, de ugyanakkor a embereknek nincs szabad akaratuk. Lehet, hogy a lehető legjobb párt találják meg neked, akivel tényleg összeilletek és egészséges gyermekek tucatjai születhetnek (szigorúan 31 éves korodig, mert utána már nem szülhet egy nő sem), de mi van akkor, ha te nem tökéletes párra vágysz? Biztos jó dolog az, hogy tudod 80 évesen meghalsz? Nem jobb egy kicsit bizonytalanságban élni? Néha olyan érzésem volt, mintha azt üzente volna az írónő, hogy bár vannak nagyon nagy problémák ebben a világban, de lehetne rosszabb is.

Ami rendesen szíven ütött az az, hogy nincsenek könyvek és versek. Egészen pontosan anno kiválasztottak 100 könyvet, 100 verset, 100 festményt és nesze nektek, a többit megsemmisítették. Ahogy belegondoltam, hogy vajon milyen művek veszhettek el? 100 db? Mi az? 100 könyvet elolvas egy ember akár 1 év alatt! ... Ó nem, én nem akarok ilyen világban élni.

Többször bevillant az olvasása közben a Rómeó és Júlia, továbbá Az Éhezők Viadala.
A Rómeó és Júlia azért, mert a 2 szerelmes itt sem lehet egymásé. Itt nem a szülők azok, akik elválasztják őket, hanem a társadalom görget eléjük akadályt.
Az Éhezők Viadala meg azért- senki se gondoljon arra, hogy a Matched egy véres könyv, mert nem így van!-, mert ott is egy olyan utópisztikus világ szerepel, ami hosszú távon életképtelen. Ott is megvan a fiatal lány, mint főszereplő, aki 2 fiú között őrlődik és felveszi a kesztyűt a kormány ellen. Másképp, de itt is ezek a momentumok megtalálhatóak. Ismétlem, nem véres a Matched egyáltalán, de egyből beugrott ez a párhuzam.

Nagyon jó a történet, megérte várni rá, mindenkit csak arra tudok biztatni, hogy olvassa el. Olvasmányos, jó a stílusa, jól van felépítve, bele tudsz feledkezni és egyszerűen rossz elszakadni az olvasásától. Én 2 nap alatt befaltam, de mindenhová vittem magammal, ahová csak tudtam. :o)
Izgatottan várom a Crossed magyar megjelenését, nagyon jó sorozat vette ezzel kezdetét.

Megjelenés: Matched (2010.)/ Matched- Egymáshoz rendelve (2011. Ciceró Könyvstúdió)
Oldalszám: 337
Ára: 2990
Az írónő oldala ITT.

Bartók Péter: Apám

2011-11-20T23:02:00.007+01:00

Mindig szerettem az életrajzi könyveket, amik egy-egy művész életútját, motivációit, mindennapjait mutatják be. Azt hiszem, így még közelebb kerülnek hozzánk, olvasókhoz, zene-, film- és irodalomszeretőkhöz. Izgalmas látni a szinte törvényszerű mérföldköveket, a fordulópontokat, vágyakat, terveket, érzéseket, találkozásokat, amik meghatározzák, befolyásolják az alkotók életét, művészetét.

Az Apám azonban nem hagyományos értelemben vett életrajzi könyv, hiszen éppúgy szól az írójáról, Bartók Béla fiáról, mint a zeneszerzőről. Megjelenik szemünk előtt egy kisfiú és egy apa szoros szövetsége. Megismerjük a Bartók család mindennapjait a kisfiú emlékein keresztül, visszarepülünk a harmincas évek Budapestjére, és a negyvenes évek Amerikájába. Elsősorban az embert mutatja be a könyv, csak másodsorban a művészt, de ahogy olvastam, végig azt éreztem, fontos ismerni ezeket a történeteket, hogy még jobban értsük a zeneműveket is.

Bartók Béla több arcával találkozhatunk a könyv oldalain. A munkájának élő emberrel; az apával, aki gondoskodott fiairól, és folyamatosan nevelte, tanította őket; a kissé bogaras művésszel, aki ellenezte a lemezjátszót, bár családjának megengedte, hogy néha használja – főleg, ha a zene a hallótávolságán kívül esett. Találkozunk a közönségét tisztelő előadóművésszel, a népdalkutatóval, a férjjel, aki második feleségére, Pásztory Dittára, mint művészre is büszke volt, s akinek III. zongoraversenyét írta.

Bartók Péter egész kisgyerekkoráig visszatekint emlékeiben. Visszaemlékezik azokra a pillanatokra, amikor apja írni és olvasni tanította, Kodály Zoltánra, aki gyakran tette tiszteletét otthonukban, a svájci hegyekben tett családi kirándulásokra. Megismerhetjük, hogy tanult Bartók önszorgalomból nyelveket, hogy élt a falusi emberek közt, miközben éneküket figyelte, hogy élte meg a II. világháború borzalmait, miért döntött Amerika mellett, és milyen egészségügyi, anyagi és művészi problémákkal küszködött nap, mint nap élete utolsó éveiben.

Lenyűgöző könyv, faltam minden sorát. Bartók Péter olyan átütő tisztelettel és szeretettel beszél végig apjáról, amely sokunk számára példaértékű lehet: „Az élet elképzelhetetlen volt nélküle; nem tudtam olyan világot kitalálni, melynek ő ne lett volna része. És a sok szomorúság és gyász után, amit oly korán, alkotó ereje teljében bekövetkezett távozása okozott, rá kellett jönnöm, hogy valójában nem hagyott el bennünket. Tovább él a műveiben, s azok örökre itt maradnak. Apám volt a legcsodálatosabb ember, akit valaha ismertem.”

És egy kis kuriózum: http://www.youtube.com/watch?v=pFLM21f6imE

Bartók Péter: Apám
Kiadó: Editio Musica Budapest / Oldalszám: 324 oldal / Fordította: Péteri Judit / Ár: 4000 Ft

Karla Schneider- Claudia Carls: Cinege Mici meséje

2011-11-17T09:37:00.002+01:00

Néha úgy érzem, hogy annyi mesét olvastam már eddigi életem során, hogy sok újdonságot már nem tudnak nekem mutatni, de Karla Schneidernek és Claudia Carlsnak sikerült. :o)
Már a könyv borítójának a megpillantásakor mosolyra húzódott a szám és nem éppen felnőttekhez méltóan, de felsóhajtottam, "Atya ég! Mi lesz ebből?". Magam előtt már láttam Gyerkőcömet a később majd megtudjátok mivel a lábán és úgy csúszkálva a havon. Persze mellettem ülve egy szem fiam szemei azonnal elkerekedtek, majd hahotázva nevetni kezdett, ahogy megértette mit is lát. Értem mindezt arra, hogy egy lány látható rajta, serpenyővel a lábain, egy rakás szoknyával és nemtudommégmivel maga köré csavarva. Később kiderült, hogy az a bizonyos nemtudommégmivel az nem más, mint egy dunna. Igen, dunna a fejére csavarva. Na de mi célból, meg egyáltalán miért is? Mindenesetre rápillantva a borítóra, majd lapozva egyet, már értünk mindent. (Azt meg kell jegyeznem, hogy Gyerkőcömmel serényen találgattuk, hogy mi is lehet az a fehér valami a fején, ő váltig állította, hogy takaró, de én egyszerűen nem tudtam elhinni. Ennyit a szülők fantáziájáról. Neki volt végülis igaza.)

Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 32
Ára: 2490

Laposfölde királyának udvari bolondja nyugdíjba vonult. Igen kérem, nyugdíjba. Hogy eddig senki se gondolt arra, hogy az udvari bolondoknak is jár a nyugdíj? Hát akkor most tessék elképzelni! Szóval a bácsi abbahagyta az udvari bolondságot ~~(szívből kívánom neki, hogy valahol Hawaii környékén süttesse a hasát és ne szegénységben tengődjön nyugdíjas éveiben)~~, de a posztot valakinek be kell töltenie.
Mint ahogy a legtöbb mese alapján számítani lehet rá, 3-an tesznek próbát. 2 fiú és egy lány. Lány, mint udvari bolond? Miért is ne?

,,Mindig kell, hogy legyen egy legelső"

- mint ahogy a könyvben is olvasható.
Gondolom nem árulok el nagy titkot ha leírom, hogy az a lány nem más, mint Cinege Mici, a borítón is szereplő dunnás lány.

Valahogy a mesékben mindig próbálok a látható tények mögé nézni, hogy mi a tanulsága. A Cinege Mici meséjében igazán az, hogy légy az, aki vagy. Ne akarj más lenni, megjátszani magadat azért, hogy elérj valamit, egyszerűen csak add önmagadat.
Nincs szó gonosz szereplőkről, az egész mese nagyon egyszerű, nem is hosszú, esti alvásokhoz szerintem pont megfelelő. Aranyos, bájos és újdonságot nyújtott, ami úgy érzem, hogy nem is olyan könnyű dolog manapság.
Claudia Carls illusztrációi pedig nagyon vidámak, színesek, remekül kiegészítik ezt a kicsit bohókás történetet.

Hedvig

2011-11-14T05:46:00.002+01:00

Vrabec Mária: Hedvig

Sokunknak ismerősen csenghet a Malina Hedvig név - nem csoda, hiszen pár éve tele volt vele a média, ám az utóbbi időben is fel-felröppen egy-egy hír az ügyével kapcsolatban.

Bevallom, amikor olvasásra választottam a Hedvig c. könyvet, én nem tudtam felidézni a pontos sztorit. A könyv első néhány oldalát követően azonban hamar beugrott az egész: ja, tényleg, ő az a magyar lány, akit megvertek Szlovákiában!

2006-ban és 2007-ben többször is feltűnt a hírekben, aztán csökkent a médiaérdeklődés.

Ez a könyv a Hedvig saját elbeszélésén, illetve pszichiátere és ügyvédje véleményén alapul. Felváltva szólalnak meg és mesélik el a 2006-ban történt eseményeket, majd a kiváltott visszhangról, a nyomozásról beszélnek. El sem tudom képzelni, milyen nehéz lehet ezt az egészet feldolgozni, és most nem "csak" arra a nyitrai délelőttre gondolok, hanem az azt követő évekre és a Hedviget ért vádakra. Nem akarok nagyon belemenni a történetbe, de számomra voltak benne igen elképesztő részleteket, melyeket leginkább egy szenzációhajhász amcsi moziba tudtam volna elképzelni.

Ami a biztonságunkat és az emberi élet értékét illeti, eddig sem voltak illúzióim, de most mégis megborzongtam a gondolatra, hogy milyen védtelenek lehetünk...

Nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy ez a könyv gyakorlatilag befejezetlen, hiszen az ügy végére a mai napig sem sikerült pontot tenni.

A könyv valóságtartamára vonatkozóan semmiképpen nem szeretnék állást foglalni (hiszen azt ki tudhatja biztosan?), mindenesetre érdekes könyvnek találtam.

9/10

Kiadó: LOAR S.RO.
Kiadáséve: 2010.
Oldalak száma: 218

Susanna Lehner: Az aranypárducok ébredése

2011-11-12T09:36:00.002+01:00

Mindig kicsit nehéz dolog, amikor magyar szerző munkájáról írok véleményt, különösen abban az esetben, ha az író személyében egy nagyon kedves embert ismerhettem meg. Jelen esetben Susanna Lehner az, aki megajándékozott az első megjelent történetével és egy kicsit a szívemhez is nőtt az írónő, a közvetlen, őszinte stílusa miatt a levelezéseink alapján.

Az aranypárducok ébredése megfelel (mondhatni) a mai divatnak. Boszorkányok, vámpírok, démonok, lidércek szerepelnek benne, de nem ifjúsági irodalom kategóriájában. Fellelhető egy kis A Da Vinci-kód, Indiana Jones és Lőrincz L. László hatás is. Kicsit olyan érzésem volt az olvasása közben, mintha az írónő nagyon-nagyon meg szerette volna mutatni, hogy mennyire jó, ezért belevett minden ütős dolgot, amivel mozgalmassá tudta tenni a szálakat. Szerintem emiatt túl vegyes és túl mozgalmas lett a történet.

De akkor a könyvről.
Nagyon jól indult, az első pár oldal után sikerült elérnie azt, hogy falni kezdtem a sorokat és magam is megdöbbentem amikor magamhoz tértem és láttam, hogy lassan már a 100. oldal környékén járok, holott csak most kezdtem el az olvasását.
Susanna Lehner nagyon jól fogalmaz és ír. Mintha a cselekmények jobban ki lettek volna dolgozva, mint a karakterek, de ezektől függetlenül a könyv első fele nagyon bejött. Igaz, hogy voltak benne olyan elemek, amiket furának tartottam, na de az írói szabadság, az írói szabadság. :o)
Viszont a második felétől valahogy egyre nehezebben csúszott. Nem sikerült már úgy magával ragadnia attól függetlenül, hogy éreztem, az írónő továbbra is próbált megtenni mindent azért, hogy az olvasót lekösse.

Kiadó: Ad Librum
Oldalszám: 300
Ára: 2990
Facebook oldal ITT
Megvásárolható ITT

2014-ben veszi kezdetét a történet, amikor is Amritát, a boszorkányt azzal bízzák meg, hogy felkutasson egy ikerpárt, akik nagyon fontosak lennének a Gonosz feletti győzedelmeskedés miatt. Igen ám, de ez nem olyan egyszerű. Ugyanis a születésük napján, 1984-ben Eriket és Esztert elválasztották egymástól és a szüleiktől is. Egymásról mit se tudva cseperedtek fel a világ más-más pontjain.
A könyv olvasása közben, hol a történet játszódásakor levő jelenben vagyunk, hol a múltban és így áll össze a történet.
Miközben Amrita országokon keresztül nyomoz, a szerelem se hagyja nyugodni Morgan, a szexi vámpír személyében. A bibi csak annyi, hogy a kapcsolatuk nem teljesedhet be. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha Morgan többet tud, mint maga Amrita és nála van a nyerő kártya?

Mint írtam, a történet a közeli jövőben játszódik, de folyamatosan feltárul a múlt is. Mindezeket az írónő nagyon jól összehangolta, nem találtam zavarónak az ide-oda való ugrálást az időben, végig követhetőnek tartottam.
És bár Londonban veszi kezdetét a cselekmény, amolyan nemzetközi szálai is vannak, de mégis Magyarország köré szövődik minden. Nagyon-nagyon tetszett, hogy az írónő olyan tényeket is belevett a magyarok eredetéről, amikről én őszintén szólva nem is hallottam, olvastam még. Ez a szál rendkívül érdekes volt, olvasnék még róla bővebben is. Ekkor éreztem igazán, hogy mennyi munkája van benne, hogy nem egy összecsapott történetről van szó, hanem egy jól kidolgozottról, jól felépítettről, amiben vannak buktatók, de azért ezeken át lehet lendülni.
A másik ami nagyon tetszett, az a táltosok belevétele a történetbe. Ettől olyan hazai illata lett az egésznek.

Szóval a történet első felével maximálisan elégedett voltam, nagyon sok pozitívumot fel lehet sorolni, de a második felében hanyatlás következett be. Nem tudott már annyira magával sodorni és 2 olyan esemény is volt, ami nagyon nem nyerte el a tetszésemet. Mind a kettő Amrita és Morgan kapcsolatához fűződik. Én máshogy szerettem volna olvasni a történetüket és leginkább a végét.

Összességében nézve, egy első könyves írótól a problémáim ellenére is jó indításnak tartom. Nem maximális, de a közepesnél jobb. És ami nagyon plusz dolog, hogy tudott újat mondani, újdonságot nyújtani az olvasóknak. Egyedi elemek is megtalálhatóak a történetében, szóval remélem senki kedvét nem vettem el, tessék igenis próbát tenni az elolvasásával!
A szereplőink felnőttek, szóval nem ifjúsági irodalomról van szó, műfaját tekintve pedig inkább spirituális kalandregény, mint fantasy.

Az írónőről tudni lehet, hogy évekig újságíróként dolgozott, jelenleg ügyvédként tevékenykedik és filmkritikákat is ír. Továbbá trilógiának van tervezve a történet, így senki se gondolja, hogy bár lezártnak is tarthatnánk a könyv végét, nem az. ;o)

John Steinbeck: Egerek és emberek

2011-11-11T08:00:00.000+01:00

Kedvencem! Csupán ezt írnám róla, ha egy szóval kéne jellemeznem. Láttam színházban, megnéztem filmen, olvastam könyvben. A hatása mindig ugyanaz. Nagyon jó, bár kegyetlen történet!

Két vándormunkás, George és Lennie a főszereplők, akik mindig tanyáknál keresnek munkát. George alacsony, vékony, okos ember, Lennie pont az ellentéte: hatalmas darab, erős, keményen dolgozik, de sajnos szellemi fogyatékos. Gyermeki lelke, túlzott szeretete és igazságérzete miatt, gyakran bajba keverednek. A tanyán már érkezésük napján kivívják a kötekedő Curley ellenszenvét, aki amúgy a gazda fia, és akinek csinos, "férficsábász" felesége van.

A szereplők mind külön karakterek, nagyon jól megformáltak. Pl. a néger istállószolga, aki nem lakhat együtt a többiekkel, vagy Candy, az idős ember, akit arra kényszerítenek, hogy lője le öreg-beteg kutyáját... stb. Ugyanakkor az elvágyódás, a jobb élet utáni vágy az, ami jellemzi a szerencsétlen sorsú, szegény embereket. Ld. "Lesz egy kis házunk, ahol majd tengerinyulakat nevelünk..." Vagy, amikor Curley felesége előadja, hogy ő akár moziszínésznő is lehetett volna.

Persze előre lehet tudni, hogy tragédiába torkollik a történet, és Lennie, holott tulajdonképpen "semmi rosszat nem tesz", nagy bajba kerül.

A vége meg, George váratlan döntése, egyszerűen megrázó és fájdalmas...!

Ajánlom mindenkinek, szerintem alapmű, és akárhányszor olvasom, sosem tudom megunni és mindig nagy hatással van rám! Nem hosszú könyv, alig több mint 100 oldal, hamar elolvasható!

John Steinbeck először 1937-ben, az Egerek és emberek című kisregényével hódította meg a közönséget. Kegyetlen, embertelen világról szól a mű, két mezőgazdasági vándormunkás, George és Lennie világáról. Hétköznapi természetességgel élik tragikus életüket, melyben az emberhez méltó élet csupán távoli, megvalósíthatatlan ábránd – s mégis az egyetlen, ami értelmet, célt ad életüknek, még elérhetetlen voltában is. (moly.hu)

Szembenézni a rákkal..

2011-11-10T06:00:00.000+01:00

A neten rendeltem ezt a könyvet még régebben, és emlékszem, mennyire csalódott voltam, hogy a 120 oldalból körülbelül 33 oldal maga a napló, a többi vers. Versek, amiket Joanna írt.
Talán emiatt is állt a polcomon ennyi ideig, de most nem akartam hosszú könyvbe kezdeni, így azt gondoltam, most jött el az ideje..

És akkor most kicsit visszakoznék. Bár maga a napló alig több, mint 30 oldal, az a 30 oldal olyan tömény, és fájdalmas, hogy azt hiszem nem is bírtam volna sokkal többet olvasni belőle.

Joannát 20 évesen megtámadja a gerincrák. Ez így már önmagában egy mérhetetlenül tragikus esemény, de amin Joanna és a családja keresztül megy a diagnózisig elvezető úton, az borzalmasan megrázó. Az ember akarva-akaratlanul is átérzi a fiatal lány szenvedéseit és fájdalmait, ezért is írtam, hogy rettentően tömény a könyv.

Egyik orvosa, Jacekuczak professzor szorgalmazta a versei és a napló kiadását könyv formájában, ami nagyon tanulságos olvasmány lehet az esetleges sorstársai számára is, de az egészséges, a mindennapok átlagos problémáival küzdő emberek számára is.
Ugyanis a naplót olvasva zuhant rám az érzés, hogy mennyire nem tudjuk megbecsülni azt, amink van. És hogy csak akkor érezzük mennyire fontos nekünk valami, ha veszélybe kerül, vagy ha elveszítjük. Ez mindenre igaz az életben, de az egészségünkre mindenképp. És lehet, hogy klisé, de hogy mennyire így van, azt a könyv olvasása után mindenki a bőrén érezheti.

"Szeretnék fölkelni, felöltözni és járni. Sétálni. De előbb szeretnék felöltözni. Ez az én fájdalmas vágyam. Szeretnék egy nadrágot felvenni vagy egy hosszú szoknyát és egy blúzt vagy egy pulóvert. Szeretnék kinézni valahogy: ruhában, cipőben. Éppen ez az. A cipő. Cipőben lenni és járni.[..] Milyen szép lenne! Az eszem fáj ezektől az ábrándoktól. Már két éve nem tudok fölkelni, felöltözni, járni. [..] Blúzokról és bugyikról álmodozom, harisnyákról és pulóverekről. Olyan dolgokról, amelyek idegenek lettek számomra. Szeretném ezeket megérinteni, simogatni, letenni magam mellé, és nézni rájuk. És semmi mást."

Joanna Drazba: A szempillák függönyén túl
Kiadó: Pont Kiadó
Oldalszám: 120

Csernus Imre: Felnőtt húsleves

2011-11-09T21:25:00.000+01:00

Talán nem túlzok, ha azt mondom Csernus neve mára már fogalom. Aki egy kicsit is foglalkozik magával, vagy akit kicsit is érdekel a lélektan, biztosan találkozott Vele valamilyen formában. Én először tévében láttam, nem volt szimpatikus, később kezembe került a Drogma - nem tudtam letenni, többször is megforgattam, ittam minden szavát. Vonzott, de mégis taszított és nem kerestem a könyveit. Azt hiszem túl igazak és túl mélyek a mondatai, nem éreztem magam elég felkészültnek.

Ezt a könyvet ajándékba kaptam. Megettem és kiittam. Életszerű és finom ételillatú. Barátok beszélgetnek, érett férfiak az életről, arról hogyan jutottak oda, ahol épp állnak. Legyen az épp siker vagy kudarc. Hétköznapi trécselések, férfiak egymás között. Ugyanúgy, mint én és a barátnőim.

"Hogy csinálod a húslevest?" "Mi lesz az ebéd?" "És tényleg mond, miért nem tudnak az emberek boldogok lenni?" "Kiegyensúlyozottnak látszol." "Pedig hidd el, megvívom mindennap a magam csatáit." "Hát elhiszem, én is."

Egyszerű hétköznapi beszélgetések, hétköznapi gondolatmenetekkel, na de mennyi minden tud ki kerekedni belőlük! Akár a főfogásból indulunk ki, akár a kávéból.

"A szerző személyes története, amelyet ebben a könyvben elmesél, világosan bemutatja, hogy neki magának is saját árnyaival kellett megküzdeni az őszinte mosolyért. Hiszen mindenki csak azt eszi meg, amit megfőz..."

Elmosódó önarckép

2011-11-08T08:02:00.000+01:00

"Paulina mama, aki annyira szeretett, és oly sokat tett értem, nem volt híve a látványos érzelemnyilvánításnak, bár a szíve mélyén jóságos volt. Azt mondogatta, hogy a gyengédség, ami a szeretet és a részvét furcsa keveréke, és minden kalendáriumban megcsodálható a bölcső fölé hajoló anyák odaadásában, csak akkor helyénvaló, ha védtelen állatok, mondjuk, ma született macskák felé irányul, de emberi lények között badarság."

Isabel Allende: Elmosódó önarckép

Mióta tudomást szereztem Isabel Allende létezéséről, vonzanak a könyvei, így szépen sorjában meg is szereztem mindet. A saját bevallása szerint feminista chile-i írónő már a választott könyvcímekkel is megdolgoztatja a képzelőerőmet és a kíváncsiságomat.

Az első, amivel jelentkezem, egy nő, Aurora de Valle életéről szól. Igazából családregénynek is tekinthető, hiszen jóindulattal három generációt is megismerhetünk a könyv lapjain. A történet az 1860-as években kezdődik és 1910-ig követjük Aurora, illetve szülei életét. Aurora származása már önmagában is megér egy misét: nagyapja Amerikába bevándorolt kínai orvos, nagyanyja lecsúszott amerikai, anyját pedig a kor legszebb amerikai nőjének titulálták. A könyv egy e/1-ben elbeszélt emlékirat, Aurora elbeszélése arról, hogy ki ő honnan is jött, hogyan vált azzá, aki.

Az írónő érdekes szereplőket vonultat fel a regény során, ám szinte egyikkel sem ismerkedünk meg mélységeiben. Az biztos, hogy úgy tűnik, mindenki megkapja, amit érdemel. Közben Chile történelmének egy szeletkéjébe is belelátunk, különösen ami a Peruval és Bolíviával való konfliktusait illeti az 1800-as évek második felében.

Nagyon tetszett ez a könyv, mert jól szórakoztam, mindig érdekelt, mi történik a következő oldalon. A történet elég sietősnek tűnik, mivel viszonylag hosszú és eseménydús időszakot beszél el kisebb terjedelemben, de ha éppen nincsen kedvünk nagyon mélázni és elemezgetni, akkor szuper. Mert nagyon olvasmányos, a stílus lendületes.

Szóval sor fog kerülni a többi könyvre is, ez egy remek kezdés volt.


Azt képzelem, hogy itt meséli el az egyik történetét

10/10

Várható novemberi megjelenések

2011-11-07T09:34:00.003+01:00

Tudjátok, ismétlem magamat: minden csak akkor biztos, amikor már a könyvesboltok polcain vannak az adott könyvek, de elviekben ebben a hónapban ezekre is lehet számítani többek között:

Kiadó: Kossuth Kiadó
Oldalszám: 340
Ára: 3490
Várható megjelenés: nov. 4.

"Izgalmas, különös, megindító első kötet. A fényképek és a szöveg pompás összhangja felejthetetlen történetet teremt. Egy rejtélyes sziget, egy elhagyott árvaház, izgalmas, megindító és csodálatos története."

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Oldalszám: 352
Ára: 2990
Várható megjelenés: nov. 2.

"A "Drága Tess!" idehaza a tavaly ősszel indult - és máris több sikerkönyvet listáján tudó - Carta Light-sorozat részeként jelenik meg. Elbeszélője a New Yorkban élő angol Beatrice, akinek vasárnapi ebédjét riasztó hír szakítja meg: édesanyja telefonál Londonból, és közli, hogy Tessnek, Beatrice húgának néhány napja nyoma veszett. A "Drága Tess!" óriási sikerének legfőbb titka az, hogy a regény egyszerre feszültségteli, érzelemgazdag családi dráma és fordulatos, gyomorszorítóan izgalmas detektívtörténet, e két eleve népszerű műfaj igen eredeti és páratlanul ügyesen kivitelezett ötvözete."

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó

Ára: 3499
Várható megjelenés: nov. 30.

"A félreeső budai utcában álló romos házat, amely a homlokzatán lévő angyalszobrokról kapta a nevét, a XXI. század első éveiben életveszélyesnek nyilvánítják, és le akarják bontani, hogy szállodát, vagy lakóparkot építsenek a helyére. A közelben lakók azonban civil mozgalmat indítanak a patinás épület megmentéséért. Az elszánt csapat vezetője Zsuzsa, a gimnáziumi magyartanár, akit - bár nem ott lakik - személyes élmények fűznek az angyalos házhoz. Több mint tíz éve, egyetemista korában ugyanis rendszeresen látogatta az egyik lakót, a százéves Hilda nénit, aki lediktálta neki az emlékeit.
Ezek a feljegyzések repítik vissza az olvasót az 1910-es évekbe, amikor az angyalos ház a fénykorát élte. Akkoriban nem csak a szobrok miatt nevezték így, hanem az ott lakó négy lány okán is. Hilda, Klári, Manci és Lina, a négy barátnő együtt élik át a századelőn a felnőtté válás, és persze a szerelem, valamint a vele járó elkerülhetetlen csalódások édes-fájdalmas élményeit. A ház titokzatos új lakója révén azonban akaratukon kívül még a korszak politikai cselszövéseibe is belekeverednek."

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Oldalszám: 200
Ára: 3499
Várható megjelenés: nov. 30.

"Egy tinédzserkori fellángolás, egy viharos éjszaka - ennek köszönheti az életét az immár majdnem tizennyolc éves Martin. A fiú apja nem más, mint az ismert amerikai énekes, aki összehívja egy nagyszabású születésnapi partira egykori és mostani szeretteit. Martin anyja, Lina azóta lezárta lelkében a régi kalandot, ám egy sokkoló felfedezés hatására - és persze a fia miatt - mégis elfogadja a meghívást. Egy tizennyolc éves srác, Martin, aki él-hal a zenéért, bár még senki sem tudja, igazán tehetséges-e, egy harminchat éves trendkutató, Lina, akinek egy csapásra összeomlik és újra felépül az egész világa, egy hetvenéves, önző rockzenész, aki szeretni tanul... és az ő szeleburdi, zenei vénával megáldott, hangos családja... Karácsonyozni, ünnepelni gyűlnek össze New Yorkban, és a találkozás mindannyiuk életét megváltoztatja." (Fejős Éva)

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Oldalszám: 296
Ára: 2800
Várható megjelenés: nov. 14.

"Az 1942-ben született Viviane Villamont nevét itthon és világszerte egyaránt a francia írónő első, nálunk is többször kiadott, "Kisdarázs" című regénye tette ismertté.
A szerző újabb regényének középpontjában a címszereplő (Claire Dormentin, a "feddhetetlen nő") és egy szerencsétlen sorsú kislány, Lucile különös barátsága áll, de az írónő kettejük történetének hátterében - egy nagy párizsi bérház lakóinak életét bemutatva - rendkívül érdekes körképet nyújt a mai francia középosztályról, az egyes családok vagy az egyedül élő férfiak és nők gondjairól, vágyairól és bűneiről, illetve általában a nagyvárosi lét sajátosságairól, furcsaságairól is."

Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 352
Ára: 2980
Várható megjelenés: nov. 17.

"Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. körzet lakói."

Kiadó: Fumax
Oldalszám: 464
Ára: 3790
Várható megjelenés: nov. 15.

"Az Assassin's Creed videójáték sorozat az utóbbi évek legnépszerűbb új sorozata az egész világon, néhány év alatt több mint 30 millió példányban fogytak a játékok. A "Testvériség" című kötet, a közvetlen folytatása az előző, "Reneszánsz" című, a magyarországi könyvpiacon is kiemelkedően teljesítő regénynek. Mivel az Assassin's Creed sorozat következő játéka a "Revelations" 2011. november 15-én jelenik meg, és óriási várakozással tekintenek rá a rajongók, így a "Testvériség" kötet megjelenését úgy időzítettük, hogy ez a játék megjelenésével összecsengjen, és így kiemelkedő hírverést kaphasson."

Kiadó: Victoria Kiadó

Ára: 2599
Várható megjelenés: nov. 28.

"Annabelle, Sophie és Micki - három árván maradt nővér, három regény, majd egy újabb lány a negyedik kötetben. Mindannyian a nővérek gyámjának, Yank nagybácsinak a sportügynökségénél dolgoznak reklámszakemberként. Sorsuk nem csupán a családi és munkahelyi kötődéseik, hanem hasonló szerelmi kapcsolataik révén is összefonódik.
Annabelle Jordan a legidősebb lány. Ő a férfias férfiakat kedveli. Az izzadságszagú férfias futballistákat, akiknek a társaságában a nők nőnek érzik magukat a sportoló mérete, súlya és szaga ellenére - vagy talán éppen azért. Számos csalódás után Annabelle-nek a hajdan ünnepelt futballista, Brandon Vaughn vállalkozását kell profi módon rendbe tennie. Csakhogy Brandon épp az a típus, akiről Annabelle számára egyértelműen kiderül, hogy a férfi akár a végzetét is jelenthetné. Annabelle érthetően fél egy újabb csalódástól, de kénytelen elköltözni a kisvárosba, Brandon szülővárosába, ahol hihetetlen zavaros állapotok fogadják."

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó

Ára: 3499
Várható megjelenés: nov. 30.

"Mindig jöhet egy új szerelem.
Katie Fforde a romantikus női irodalom egyik új csillaga, akinek regényei több országban vezetik a sikerlistát. A Hív Amszterdam, a Száz boldog esküvőm, Szerelmes levelek, Tökéletes ajánlat írónőjének új könyve garantáltan humoros és romantikus olvasmány."

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó

Ára: 3499
Várható megjelenés: nov. 30.

"Claire Barclay boldogan él New Yorkban férjével és kislányával. Az éttermük népszerű, nincsenek különösebb gondjaik. Egy nap telefonhívás érkezik Skóciából: nevelőapját szélütés érte. Claire-nek Leo az egyetlen rokona, tulajdon gyermekei pedig ritkán látogatják az öregurat. Így hát Claire és férje, Art Skóciába utazik a nyárra, hogy Leóval tölthessenek néhány hetet. Kiderül, hogy Leót nem lehet magára hagyni, ő azonban ragaszkodik otthonához, az ódon házhoz. Artnak remek ötlete támad: megvásárolják a birtokot, az épületet pedig konferencia-központtá alakítanák át, és egy kisebb házat építenének a nevelőapának.
Ám a helyzet nem ilyen egyszerű. Claire fiatalkori szerelme, Jonas Fairweather időközben Leo gondnokává és bizalmasává vált. Jonas és Claire barátsága annak idején kurtán-furcsán megszakadt, most is kerülik egymást, s Claire gyanakszik, hogy Jonas valami rosszban sántikál. A házzal kapcsolatos nehézségeket bonyolítják Claire mostohatestvéreinek mesterkedései. Sosem szerették Claire-t, s a gyerekkori ellenszenv az idő múltán sem csökkent. A jóságos Leo végül, Jonas tanácsára, merész lépésre szánja rá magát: árverésre bocsátja a birtokot."

Woody Allen: A szendvics feltalálása

2011-11-06T14:36:00.006+01:00

Korábban megtapasztaltam már, hogy Woody Allen-t nem szabad metrón, villamoson, emberek között olvasni, mert kiszámíthatatlan, hogy mikor fog felröhögni az ember, emiatt nehéz is kontrollálni ezt a folyamatot. Persze, megint megbuktam, metrón vettem elő (illetve nem tudtam eltenni, vittem magammal a könyvet mindenhová), de szerencsére egy-két elfojtott mosolyon kívül nem produkáltam semmi megmagyarázhatatlant. Lehet, hogy kezdek felnőni. De hogy is tudtam volna komor maradni, amikor ilyeneket olvasok: „Úgy döntöttem, felbontom W.-vel kötött jegyességemet. (…) Veszekedtünk, és ismét előhozakodott a gyerekek kérdésével, de meggyőztem, hogy szegények még túl fiatalok lennének ehhez.”

A könyv az író jegyzetfüzetének részleteivel kezdődik, melyeket teljes terjedelmükben „csak a szerző halála után, vagy posztumusz adnak közre – aszerint, melyik következik be előbb”. Túlnyomórészt novellák szerepelnek benne: az ufókról, a maffiáról, az elítéltekről, egy szabadegyetem tantárgyairól, és mesébe illő regékről ír többek közt Woody Allen, például a Nagyünőről, „melynek teste oroszláné, feje oroszláné, de nem ugyanazé az oroszláné”. Weinsteinről is írt, aki már ötven múlt, és „gyakran tévesztették össze Robert Redforddal, de minden egyes alkalommal vak volt az illető”. Lehet humornak is látni minden egyes sorát – az is –, ugyanakkor van benne valami fura szomorúság, keserűség is, ha mélyebbre ásunk. Magány, szerelem, halál, szex, bűnözés, Isten. Ahogy a filmjeiben, könyvében is ezek a legfontosabb témák.

Woody Allen 1935 decemberében született, mint Allen Stewart Koningsberg. Tinédzser korában már írt újságokba, televíziós műsorokba és előadóművészeknek, ekkoriban vette fel művésznevét. Repertoárját később prózákkal, színdarabokkal, forgatókönyvekkel, stand-up comedy előadásokkal bővítette. És jöttek a filmes sikerek is: a Fogd a pénzt és fuss, a Minden, amit tudni akarsz a szexről, az Annie Hall, a Játszd újra, Sam, és az újabbak, amik közül a kedvencem a Vicky Cristina Barcelona című film. Nem is nagyon lehet különválasztani a filmjeit és a könyveket, hiszen ugyanaz a szellemi atyja mindnek, ugyanaz a humor, kreativitás és intelligencia, ugyanaz a szarkazmus, ugyanaz a magány, ugyanazok a problémák. Ha valaki menthetetlenül beleszeret az egyikbe, az hozza magával a többit: a filmek után kíváncsiak vagyunk az írott poénokra, a régi mozik után az újakra, a könyvek után motivációjára, múltjára, terveire. Még azt a bizonyos Jazz Band-es klarinétozást is megbocsájtjuk neki :)

Woody Allen – A szendvics feltalálása
Kiadó: Háttér / Fordította: Hideg János / 156 oldal

2011-11-02T07:00:00.003+01:00

Joyce Carol Oates: Nemi erőszak

Nem tudom, hogy lehet-e azt írni egy ilyen témájú könyvről, hogy jó vagy fantasztikus, ám ha mégis lehet, akkor ez a könyv durván jó: egyben durva és jó.

1996. július 4-én megváltozik az élet egy nő és a lánya számára. A tűzijáték után az anya úgy dönt, a jó levegőn hazasétálnak lányával Bethsie-vel keresztül a parkon. Hiába ajánlja föl Teena barátja, hogy most aludjanak nála a kislánnyal, ők elindulnak. És akkor éjszaka találkoznak a nyolc bedrogozott agyú helyi sihederrel... És véget ér addigi életük.

A regény egy rész mintha Bethsie-nek íródott volna, arról szól, hogyan változott meg az élete, hogyan érintette ez az egész a gyermeki életét és mi és hogyan lesz ezután. Nagyon tetszett ez a megoldás, ha lehetséges, még inkább sajnáltam a pici lányt és az anyukáját. Kegyetlen és könyörtelen regény.

A külalakról annyit, hogy nekem a borító nem nagyon tetszik, mert szerintem inkább szenvedélyes és búbánatos - így nem igazán passzol a tartalomhoz, sem a hangulathoz. A "Szerelmi történet" c. feliratot pedig abszolút nem értem - megtévesztés vagy irónia lenne?

Számomra a legmegdöbbentőbb az, hogy az úgynevezett jogállamokban egyáltalán nem vagyunk biztonságban. A nyilvánvalóan elkövetett bűntényt is be kell bizonyítani pontról pontra, és ha fifikásabb ügyvédet sikerül pénzelni, akkor akár meg nem történtté is lehet tenni. Mindig felvetődik bennem ilyenkor a kérdés: az áldozatnak nem voltak jogai?

Ez egy bicskanyitogató könyv. És sajnos el lehet képzelni, hogy máshol is előfordulnak olyan bűntények, ahol az áldozat testileg és lelkileg is megnyomorodik, az elkövető pedig éli világát.

Oates nem nagyon bajlódik a karakterek színesítésével, annyit azonban megvilágít, hogy vannak még olyan rendőrök, akiket megráz egy-egy bűntény. És néha van alkalom igazságot szolgáltatni. Bár a regény nagyon homályosra szövi a szálakat, azonban a sorok között megjelenik az írónő dühe is. Tipikusan olyan regény, ami keveset ír, de sokat mond.

Első regényem volt Oates-tól. Már régen szemezgetek a műveivel, legközelebb azonban lehet, hogy a Bellefleur-t fogom levenni a polcról. Ezt még ki kell hevernem.


Nehéz elképzelni az írónőről, hogy a kegyetlen valóságról ír, ugye?

Európa Kiadó, 2006.

168 oldal

9/10

Böszörményi Gyula: Monyákos Tuba és a csatornalidércek

2011-10-31T17:36:00.003+01:00

Böszörményi Gyula tizenévesen lépett az írói pályára. Müller Péter Sziámi ösztönzésére kezdett el gyerekeknek szóló történeteket írni. Legnépszerűbb regényei a Gergő-sorozat tagjai. 2003-ban IBBY-díjat, 2007-ben pedig József Attila-díjat kapott.

A sorozat második részében a stílus, és a története jellege is sokat változott, de nem is tekinthetjük igazi folytatásnak, mivel mindössze a három főszereplőt, Tubát, Repesztőt és Pislát ülteti át egy teljesen másik történetbe. Most sem maradnak el a különféle gyilkosságok, amelyek által ismét kalamajkába keverednek hőseink.

Tuba immáron nem a Fészekben tölti mindennapjait, hanem a csatorna mélyén dolgozik egy bélférgen, azaz egy úszó, varázslattal lekicsinyített városban. Bérelhető bajkeverőként dolgozik, feladata pedig az, hogy kiszolgálja a gazdag, vidéki csaturistákat.

Egy nap Lópici mestert, Tuba munkaadóját megöli néhány izomsurmó. És ekkor kezdődik el az egész könyvön át tartó ördögi hajsza, mivel Tuba történetesen fültanúja volt az esetnek.

Szép lassan kibontakozik Izméne, a rontó boszorkány, és férje, Filibert ördögi terve, mely sok halállal jár, s amelynek legfontosabb elemei a Táltoskő, egy éber táltosivadék, néhány izomsurmó, no és persze egy bélféreg, amellyel végrehajtatják az akciót.

Az előző részhez képest jóval komplexebb lett a történet, több szereplővel. Emellett Böszörményi megpróbál prózaian magyarázatot ad az éber embereket bosszantó eseményekre a különböző lidérccsínyekkel, legyen szó vízvezeték dugulásról, vagy egy hétköznapi perpatvarról. Elég sok nyakatekert káromkodás és valós utalás található a könyvben.

Azoknak, akik az első rész nem okozott csalódást, azoknak ez a rész is tetszeni fog.

Adatok: Könyvmolyképző kiadó, Szeged – 2008
Terjedelem: 267 p.
Ára: 2999 Ft
A képek forrása: kortars.network.hu, gyeben.tk

Megjelenések

2011-10-30T21:28:00.001+01:00

Megmutatnék nektek néhány könyvet az előjegyzési listákról, amiket kinéztem magamnak. Hátha ti is kedvet kaptok valamelyikhez. Sajnos mostanában nincs annyi időm olvasni, hogy minden könyvet elolvassak, ami megtetszik, ezért a kívánságlistám egyre csak hízik. Pl. ezekkel a kötetekkel.

Rita Monaldi, Francesco Sorti: Mysterium

Az Imprimatur-sorozat harmadik kötetében Atto Melani halálával bizonyos értelemben lezárult a regényfolyam első szakasza. A folytatásban visszaugrunk az időben, és megismerhetjük a történet előzményeit. A Mysterium egyaránt letehetetlen azok számára, akik az első három könyvet ismerik, és azoknak az új olvasóknak, akik csak most csöppennek a Monaldi&Sorti házaspár lenyűgöző világába.

1644, Párizs. Az Imprimatur-sorozat kasztrált énekes hőse, a húszéves Atto Melani Mazarin bíboros meghívására egy francia gálya fedélzetén Párizsba indul, hogy színpadra lépjen a királyi udvarban, és így közelebb kerülhessen az áhított hírnévhez és dicsőséghez.

Az utazás során berber kalózok fogságába kerül, megismerkedik Európa legzseniálisabb tudósaival, veszélyes sziklazátonyok közt rejtőző utópisztikus világokat fedez fel, és egy dalmát szerzetes leveléből vészterhes titkokról szerez tudomást.

Lehetséges, hogy Cicero nem is létezett? Ki találta fel az ógörög, héber és latin szavakból alkotott kódnyelve? Kinek állt érdekében meghamisítani évszázadok históriáját? Véres kegyetlenkedések, ármány és máglyahalál várt mindazokra, akik megkísérelték felfedni a misztérium ködébe vesző igazságot…

Libri Könyvkiadó, 2011. 700 old. 4990.-

Bertrand Meyer-Stabley: Az igazi Elizabeth Taylor

A világ filmművészetének egyik koronázatlan királynéja volt. Fenséges alkat, nagy tragika, konfliktusok dicső megnyerője, Istennő, makrancos Kata, s ki tudná mind felsorolni megannyi nagy, emlékezetes alakítását. Szerzőnk nem sokkal elhunyta után az igazi alkotót, az igazi embert, a szerető, szenvedő, csalódó, győző és megveretett embert mutatja be nyílt őszinteséggel, aki még frissen él lelkünk vetítővásznán.

Jószöveg Műhely, 2011. 208 old. 2590.-

Brigitte Riebe: A siennai bűnös

Gemma Santini, a csinos, okos, jobb sorsra érdemes fiatalasszony úgy dönt, véget vet sokéves megaláztatásának, és elhagyja rideg, kegyetlenkedő férjét. Ám a késő középkori Sienában - ahol a pestisjárvány okait az erkölcsök romlásában látják a városlakók, akiket a vallási fanatikusok, szélhámosok, politikai hatalomra törő összeesküvők igyekeznek megfélemlíteni-, Gemma döntése meglehetősen kockázatos. Először apja házában keres menedéket, majd a város kórházának és árvaházának szolgálatában álló, elhagyott gyermekeket nevelő asszony fogadja be. A gyermektelen Gemma végre boldognak érzi magát az apróságok között, és úgy tűnik, a szerelem is rátalál. Egy reggel azonban furcsa körülmények között holtan találják az egyik kisgyermeket. A szörnyű gyilkosság gyanúja Gemmára terelődik. A történész végzettségű írónő, Brigitte Riebe (Az éjszaka kapui) mesterien bonyolítja a szövevényes cselekmény szálait, műve egyszerre izgalmas bűnügyi történet és romantikus szerelmi regény, valamint lebilincselő korrajz a 14. század Itáliájáról.

General Press, 2011. 428 old. 3800.-

2011-10-29T08:00:00.003+02:00

B. S. Aldrich: Száll a fehér madár

"Nincs olyan ember, aki életében legalább egyszer ne kívánna hazamenni"

Egyik kedvenc könyvem, az És lámpást adott kezembe az Úr folytatása. Ismét visszatérünk a nebraskai Cedartown városába, ahol rögtön Abbie Deal temetésébe csöppenünk. Összegyűlt a család: hazautaztak a gyerekek, gyászruhát öltöttek az unokák. Mindenkinek hiányozni fog a nagymama, aki az életét feltette a szeretetre és a családra - álmait feladta szerelméért és gyermekiért. Legjobban mégis az álmodozó Laura, egyik kedvenc unokája hiányolja a nagymamát az üressé vált viskóból. Az öreg Oscar bácsi, aki szinte az egyetlen a régi telepes társaságból, emlékeivel és történeteivel árasztja el a városlakókat a régi időkről - több-kevesebb örömet okozva ezzel hallgatóságának.

A Száll a fehér madár ötvözi az első rész emlékeit az új nemzedék problémáival. A középpontban Laura Deal áll, aki dönteni kényszerül: pénz és karrier vagy a szerelem. A 20. század civilizált, villannyal, vezetékes vízzel komfortosított világában meglepően hasonló problémákkal találja szemben magát a fiatal, mint abban az időben, amikor nagyszülei ekhós szekerekkel és marhák hátán lovagolva hódították meg a prérit. Az igazi boldogság mindenkinek mást jelent. Vajon Laura számára az írás és a mesés örökség lesz a teljes élet? Avagy Allen mellett találja meg a nyugalmat és a harmóniát.

Természetesen a regény nem bővelkedik izgi fordulatokban, ettől függetlenül élvezetes volt. A kedvenc részem a vihar volt, mely egyben egy természeti jelenség, másrészt az érzelmek és események vihara is - nagyon szép párhuzam.

Ez a regény a hazatalálásról szól, a szeretetről, a múltunkról, a gyökereinkről és a válaszutakról. Röviden: mit jelent a boldogság, és lehet-e/érdemes-e család nélkül élni?

Összességében az első rész valamivel jobban tetszett, mivel sokkal messzebb vezetett a rejtélyes múltban, ám mondanivalójában ez a kötet sem marad alul. A kettő együtt pedig remek családregény, tömör, ám mégis sokatmondó.

9/10

Patrick Ness: Válasz és kérdés

2011-10-28T02:33:00.000+02:00

Patrick Ness Chaos Walking trilógiájának első része, a Kés a zajban elnyerte a tetszésemet, így izgatottan vártam a folytatását. Nagyon érdekesnek találtam az egész világképet és a maga módján elgondolkodtatónak, hogy az emberi agresszió tán nem kioltható?
A történet a jövőben játszódik egy másik bolygón, ahol az emberek egy része letelepedett, létrehozták Prentissvárost. Ami fura, hogy nincsenek nők és a lakók hallják egymás gondolatait. Todd az egyik főszereplőnk, akinek a férfivé válása előtt el kell menekülnie a városból Violával, a város pedig a nyomukban. A Kés a zajban lényegében a menekülésükről szól, közben feltárul a múlt és természetesen a legizgalmasabb résznél ért véget az a kötet.
A nyáron hozzáférhetővé vált a szerző kis novellája, a Viola, ami amolyan előzménye a történteknek. Miért épp Violáék lettek a kiválasztottak és egyáltalán mi történt velük? Szerintem nagyon jó elolvasni ezt a Válasz és kérdés kezdete előtt, valahogy jobban át lehet látni a történteket.

A Kés a zajban ott ért véget, hogy Todd a sebesült Violával egyenesen az őket üldözők kezei közé menekülnek. A két fiatalt szétválasztják, lényegében az egész történetben külön szerepelnek, nem nagyon találkoznak. Mind a ketten más-más befolyása alá kerülnek, ami a végzetük felé sodorja őket. Aztán váratlan fordulat következik be, a lázadás és ezzel a harc kezdetét veszi. De mindaz ami történik, csak az előjáték ahhoz, ami nagy eséllyel a harmadik kötetben várni fog a szereplőinkre. ...

Volt egy elképzelésem arról, hogyan fog folytatódni az első rész után, nos a Válasz és kérdés ezen a téren számomra teljesen váratlan fordulatot vett, nem számítottam azokra a történtekre, amikkel a szerző megcsavarta a történetét. Válaszokra számítottam a kérdéseimre, de igazán a "Válasz" nem is az olvasók, hanem mintha a férfiak, ill. Todd kérdéseire felelne meg. Metaforikus az egész.
Már az első részben is úgy éreztem, mintha a színfalak mögött nagyon komoly gondolatokat próbálna az író megfogalmazni, ez ebben a kötetben még jobban kiütközött. A nők elnyomása a "régi" időkre emlékeztetett vagy akár egy alá-fölé rendelt hierarchikus rendszerre. Ahogy pedig a szpakkerekkel bántak a férfiak, nekem az első perctől kezdve az jutott eszembe, hogy a németek hogyan bántak a zsidókkal. Ugyanaz a táborba tömörítés, a megjelölés, "állatok vagytok" és akár a kiirtásuk gondolkodás nélkül. Nagyon érdekesnek és elgondolkodtatónak tartom ezt a szálat, ami végülis a második kötet végéhez, a nagy ütéshez vezetett. Nagyon izgalmasan ért véget, lehet rágni a körmünket, hogyan fog folytatódni majd a harmadik rész.
Maximálisan elégedett vagyok a folytatással. Nem olyan izgalmas, mozgalmas, fordulatos, mint a Kés a zajban, hanem inkább elgondolkodtatóbb, de épp emiatt tartalmasabb. Ifjúsági regény ízig-vérig. Izgatottan várom a befejező részét a trilógiának.

Megjelenés: The Ask and the Answer- Chaos Walking Book Two (2009.)/Válasz és kérdés (2011. Vivandra Könyvek)
Sorozat: Chaos Walking Trilógia- 2. rész
Oldalszám: 498
Ára: 3500

Kende Péter: Mik vagytok ti, Istenek?

2011-10-26T21:10:00.001+02:00

Hallottam róla, többször forgattam a kezemben, de soha nem akartam elolvasni, néhány hete viszont újra a kezembe akadt és beleolvastam. Kíváncsi voltam, hogy van e pozitív végkifejlet ezekben az ügyekben. Nem utolsó sorban pedig egy közeli hozzátartozom műhibából való elvesztése miatt.

A távolságtartásom oka az volt, hogy véleményem szerint, a mai magyar egészségügy minden problémája a dolgozók empátia hiányából adódik. Egyszerűen nem akartam ezzel még jobban szembesülni. Az illetékesek persze erre rögtön rávágják, hogy nem lehet minden beteggel együtt érezni. Én a szociális szférában dolgozom, és mielőtt elkezdtem dolgozni tudtam, hogy szívvel-lélekkel akarom csinálni. Segíteni, gyógyítani csak így lehet. Az ész, a megszerezett tudás nagyon kevés ahhoz, hogy eredményes legyen a gyógyítás.

Kende Péter ezt erősítette meg bennem. Szószerint felbőszített egy egy hanyag megjegyzés a beteg reakcióira. A legdurvább számomra egy fogadott nőgyógyász "kifakadása" (még tegező viszonyban is volt a betegével), a császármetszés során anyuka aggódva érdeklődött, mire az orvos így szólt : "Altassátok már el, hogy befogja a pofáját." megannyi hasonló elszólás, főként orvosoktól. A számomra szőrszálhasogató "maga ehhez nem ért, bízza rám" mondatok.

"... Robin Cook orvos-krimijei rózsaszín lányregények ahhoz képest, amit a valós élet produkál, amilyen borzalmas tragédiák e történetekben föltárulnak. Valószínűleg csak jelentős szünetek közbeiktatásával lehet végigolvasni mindet, különben minimum rosszul lesz tőlük az ember. Én a történetek többségébe kétszer-háromszor félig-meddig belehaltam, amíg bírósági tárgyalásokra, kórházakba, az érintettek lakására jártam, írtam. Olvasóimnak csak azt kívánhatom: megszenvednek érte, hát okuljanak ezekből - ha van rá módjuk."

Elmondhatom, hogy én is mindbe kicsit belehaltam, főleg a szülész-nőgyógyász esetekbe. Kende tart szüneteket, jogi háttereket kutatva, megoldásokat keresve. Ezek a száraz nyelvezetük ellenére pihentetően hatottak.

Az olvasás során átéltektől függetlenül, úgy érzem megérte, sokkal tisztábban látom az egészségügyet, az orvosi szakmát és úgy érzem igenis ki kell tartanom az mellett, hogyha baj van elsősorban emberséges orvost keressek.

Még valamit szeretnék kiemelni, a jogi hátterek után kutatva egy jogász szájából hangoztak el ezek a szavak: "...talán bele se merünk gondolni mi történik az egészségügyben". Félünk, nem merünk kérdezni, és ami még rosszabb nem is tudjuk, hogy mit kell kérdezni. A mai kor emberének viszont már segíthet az internet, persze diagnosztizálásra nem alkalmas, de információ gyűjtéshez mindenképp.

"Csak az ismeretlen félelmetes."

Polcz Alaine: Macskaregény

2011-10-24T00:05:00.002+02:00

Nem, ez a könyv nem macskákról szól, bár főszerepet kaptak benne (mi mást is kaphattak volna...). Igaz, azért kezdtem bele a könyvbe, mert nálam nagyobb macskabarát kevés van a földön. Macskaregényre vártam, de többet kaptam. Sokkal többet.

De hogy is várhattam volna egy egyszerű regényt, ha annak Polcz Alaine a szerzője. Több volt, mint pszichológus. Több volt, mint a Hospice-mozgalom hazai elindítója, a haldoklók, a hozzátartozók lelki támasza. Vagy mint író, akinek több tucat könyve megjelent. Polcz Alaine megfogalmazhatatlan, sőt, megkockáztatom, sokunk számára néha érthetetlen derűvel nézi az életet, még azt is, amely szenvedéssel-teli. Életszeretete, bölcsessége rengeteg szenvedőnek, betegnek, egészségesnek tudott vigaszt és reményt nyújtani, évtizedekig mint művészetterapeuta, mint a gyermekklinika pszichológusa és a Hospice Alapítvány elnöke; halála után pedig írásai, könyvei által.

Polcz Alaine szenvedélyesen szerette a macskákat, éppúgy, mint közeli barátai - Weöres Sándor, Nádas Péter, vagy Nemes Nagy Ágnes -, akikről említést is tesz a könyvben. A macskák és a hozzájuk fűződő történetek által megismerjük életének egy-egy részletét, nagy szegénységben, de boldogságban eltöltött gyerekkorát, első szerelmét. Második, gyönyörű házasságába is diszkréten bepillantást nyújt, melyet Mészöly Miklós íróval kötött. Háború, emlékek, hétköznapok... és mindenhol jelen vannak a macskák. Néhol egyedül, lakásban, néhol csapatostul, Kisorosziban. Szelídek és vadak, bújósak és hamisak.

A könyv olvastatja magát, annyira derűs, ugyanakkor tragikus is; egyszerű és elgondolkodtató egyben. Néha felszisszen az olvasó, néha mosolyog, néha a sírás kerülgeti, ahogy a négylábú társakról és az író életéről olvas. Mintha egy csésze forró tea mellett, kockás takaróval beburkolódzva ülnénk egy asztalnál, Polcz Alaine csak mesélné, mesélné a történeteit, mi pedig szájtátva hallgatnánk őt...

„A karizmatikus imacsoportban egy papírra mindenki felírta három fontos kívánságát. Én egy macskát szerettem volna, és még egyszer szerelmes lenni. (A harmadikat elfelejtettem, de miért felejtettem el?) Persze az is furcsa, ha az ember hetvenévesen szerelemre vágyik. Vagy talán ez természetes? (…) Így múlt el a nyár. Melyik nyár? Minden nyár elmúlik, és jön az ősz. Azon a macskás kisoroszi őszön én azt gondoltam, hogy mindkét kívánságom beteljesedett. Amit az egyikből lemondtam, a másikban busásan megkaptam.”

Polcz Alaine: Macskaregény
Kiadó: Kalligram / Oldalszám: 160 / Ár: 1800 Ft

Szívügy- Egy amerikai orvos magyar emlékei

2011-10-22T20:00:00.000+02:00

Nagy érdeklődéssel vettem kezembe Dr. Kerényi Tamás könyvét.
Visszaemlékezése rengeteg érzelmet hoz felszínre benne, és szerintem az olvasókban is, legalábbis engem mélyen megérintett élete története.

Az ötvenes évekbeli Magyarországon vagyunk, sztálinista terror, gulág táborok, ÁVH, besúgók. Kerényi Tamás édesapja is "eltűnik" hosszú évekre, mialatt nem tudnak róla semmit, a csonkán maradt család próbálja úgy folytatni az életét, ahogy addig, és soha föl nem adni a reményt, hogy apjuk visszatér egészségesen.

Tamás úgy dönt, hogy orvosi egyetemre megy, mint kiderül, ez apja kívánsága is. Lelkesen kezd bele tanulmányaiba, de az otthoni helyzet annyira elmérgesedik, hogy hosszas vívódás után úgy dönt, 1956-ban elhagyja az országot. Szülei nem tudnak róla, csak néhány baráttal osztja meg tervét, akik segítenek neki véghezvinni ezt az akkor csöppet sem veszélytelen tervet, és végül Tamás Amerikába kerül.
Hatalmas szorgalommal és kitartó munkával megtanulja a nyelvet, befejezi félbemaradt orvosi tanulmányait, és sikeres szülész-nőgyógyász lesz Amerikában.

A természetéből adódóan örökké tevékeny embert váratlan balesete, egy szívinfarktus dönti le a lábáról, és köti a kórházi ágyhoz hosszú hetekre. Ez a fordulat nagy bosszúsággal és félelemmel tölti el, hirtelen elönti a tehetetlenség érzése, és aggasztja, hogy kicsúszik kezéből a kormány, ami számára eddig ismeretlen érzés. A kényszerpihenő alatt megérik benne a gondolat: ahogy elfoglalt egyetemistaként ő nem tette meg anno, hogy édesapját faggassa a szörnyű orosz fogságbeli életéről, szeretné, ha a saját gyerekei megismernék az övét: küzdelmes gyerekkorát, magyarországi életét és történeteit.
Így hát megírja ezt a könyvet, amit azt hiszem nem csak a közvetlen családja, de sokan mások is nagy érdeklődéssel forgathatnak majd. Én legalábbis azzal tettem, és nagyon szerettem.

1990-ben ösztöndíjat alapított fiatal magyar orvostanhallgatók számára.

Dr. Kerényi Tamás Szülész-nőgyógyásznak a magyar tudományos együttműködés, a tehetséges fiatal magyar orvosok kutatómunkájának elősegítése a "Kerényi Perinatális Ösztöndíj" létrehozásával, valamint 1956 szellemének és örökségének ébrentartása érdekében végzett munkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozták:

(forrás: www.gimagine.com)

Amerikában is kiadták könyvét "Ice chips" címmel, sajnos a neten nem leltem, pedig kíváncsi lennék a borítójára.

Cím: Kerényi Tamás: Szívügy - Egy amerikai orvos magyar emlékei. Szeged - '56 - New York
Kiadó: Magyar Könyvklub
Oldalszám: 294
A díjátadáson mondott beszéde angolul

David Safier: Jézus szeret engem

2011-10-20T08:00:00.001+02:00

David Safier német író korábbi könyve, a Pocsék karma is nagyon tetszett már, mivel eszméletlenül jó a humora. A Jézus szeret engem sem más, sőt! Mikor elkezdetem olvasni a könyvet, szinte folyamatosan röhögtem, férjem már kérdezgette, mi a bajom :))

Marie csinos, kedves lány. Egyetlen hibája van csak: mindig rossz férfiba szeret bele, és erre mindig későn döbben rá. Mint legutoljára is, amikor csak az oltár előtt kap észbe és mond nemet vőlegényének. A botrány persze nem marad el, a megszégyenített Sven bosszút esküszik, Marie pedig kénytelen visszaköltözni a szülői házba. Ahol a tetőhöz hasonlóan az ott lakók élete is sürgős felújításra szorulna. Hamarosan meg is jelenik egy ács, aki nemcsak jóképű és vonzó, hanem megértő és önzetlen is. Marie úgy érzi, végre megtalálta álmai pasiját. De boldogsága ezúttal sem tart sokáig: a karizmatikus idegen azt állítja magáról, hogy ő Jézus, aki azért jött vissza, hogy megvívja végső csatáját a Gonosszal.

Mint a fenti ajánlóban olvashatjátok, a könyv egyik főszereplője nem más, mint maga Jézus, aki ács képében jelenik meg Marie-nak, és a lány persze bele is szeret ebbe a jó pasiba. Persze a környezete kicsit hülyének nézni, mikor bizonygatja, hogy Joshua (így hívják) valóban maga Jézus, mert vízen jár, és epilepsziás kislányt gyógyít meg.

Mondhatni a könyvnek kb. a feléig nevettem, aztán kissé megkomolyodtak a történések. Pl. Kata (Marie nővére) betegsége miatt is, vagy ahogyan Marie küzd a családjával és főleg saját magával, hogy megfeleljen a "hegyi beszéd" tanításainak, és hogy pl. megbékéljen apja fiatal szeretőjével. Szóval kicsit elmélkedősebb, elgondolkodtatóbb a könyv második fele.

Még annyit leírnék, hogy olvastam, hogy valaki kiakadt azon, hogy Jézust ilyen formában ábrázolja a könyv. Nos, én is vallásos vagyok, és egyáltalán nem zavart ez a fajta megjelenítés, sőt! Ezen kívül egy-két biblia bölcsességet is olvashattunk a néha komolytalan sorok között.

Tetszett a könyv, de a lezárása mondjuk lehetett volna más, mert (vigyázat, spoiler!) tulajdonképpen a testvéri szeretetre volt kiélezve, meg az isteni tanításra, hogy ugye önmagunkkal béküljünk ki, jók legyünk stb., szóval semmi szerelmi szál vagy nagy hepiendes beteljesedés nem volt. Kár.

Kata képregényei viszont nagyon jók!

S. J. Watson: Mielőtt elalszom

2011-10-18T02:31:00.000+02:00

Számítottam arra, hogy ez a könyv amolyan "falhoz vágós" lesz mások beszámolója alapján, de azért arra nem gondoltam, hogy ennyire.

Christine 47 éves és egy baleset óta nem működik megfelelően a memóriája. Lényegében minden reggel úgy ébred, hogy nem tudja kicsoda, mi történt vele és egyáltalán hol van. Azt hiszi magáról, hogy a húszas évei elején járó egyetemista. Aztán minden nap szépen elmagyarázza neki a férje, hogy kicsoda és mi történt vele.
Történetünk kezdetének reggelén felhívja egy férfi, aki azt állítja magáról, hogy az orvosa és találkozniuk kell. A találkozásukkor visszaadja neki a naplóját, amit a nő titokban vezetett és minden nap leírta benne, amire rájött a múltjából.
Christine nekikezd az olvasásának és rájön, hogy semmi sem az, aminek gondolta. ...

Olvasva a könyv ajánlását, két műfajjal találtam szembe magamat azonnal:" krimi", "thriller". Olvastam a történetet és nem tudtam rájönni, hogy mitől tartozna bármelyik műfajba is. ... A végén megértettem.

Az első gondolatom amikor nekikezdtem az volt, hogy mennyire emlékeztet a történet Az első 50 randi c. filmre. Igazán arra is számítottam, hogy ugyanolyan kis romantikus, megható történet lesz, aztán jött a nagy döbbenet, á nem.
Olvasmányos, azonnal magával sodort. Ráadásul nagyon szeretem a naplós formátumot, így nagyon tetszett, hogy olvashattuk a nő naplóját is.

Nem egy romantikus kis tingli-tangli, hanem a vérbeli thriller. Sokkoló, döbbenetes. Miközben írom ezeket a sorokat, szinte borzongok. Nagyon profi, nagyon jól van felépítve, kihagyhatatlan. Nem csak Christine jön rá arra, hogy semmi sem az, aminek gondolta, hanem az olvasó is rádöbben, hogy tévútra vezette őt a szerző. Játszik az olvasóval, egyfajta téves képzetet ültet el benned. Érzed, hogy valami nem stimmel, de nem tudsz rájönni, hogy hol van a probléma. Keresed, kutatod a megoldást a sorok között és tán tudat alatt érzed már a megfejtést, de aztán maguk a szereplők vétózzák meg, még csak a gondolatot is. Ezt nem is lehet így megfogalmazni spoiler nélkül, nekem nagyon tetszett!
A karakterek, a fogalmazás, a történtek olvasó elé való tárása, minden nagyon. El tudom képzelni, hogy ebből egyszer még film is lesz.
A könyv amúgy 37 nyelven világsiker már és ez a trailere:

BEFORE I GO TO SLEEP by SJ Watson - UK Trailer from S J Watson on Vimeo.

Nagyon remélem, hogy fogunk még találkozni S. J. Watson más regényével is a könyvespolcokon, nem "egykönyves" szerző lesz.

Megjelenés: Before I go to Sleep (2011.)/Mielőtt elalszom (2011. Athenaeum Kiadó)
Oldalszám: 462
Ára: 3490
Az író oldala ITT.

Életre kelt klaszikusok

2011-10-17T13:28:00.001+02:00

Filmadaptációk: Ti mennyire vagytok kíváncsiak arra, hogy a kedvenc könyvetek milyen variációban kel életre a filmvásznon?

Én sokszor nagyon... De igyekszem a dolgot nem nagyon elszúrni: biztos, ami biztos, először mindig a könyv kerül sorra.

A bejegyzés apropóját a Tövismadarak adta, amelyet most olvastam és már be is szereztem a sorozatot. A borító és a képek alapján nagyon nyolcvanas-évek illata van a dolognak, a főszereplő csajszi nekem kifejezetten Samatha/Pamela Ewing-ra hajaz a Dallasból :O

Aztán beugrott, hogy ideje lenne már egy 2011-es verziónak, de rögtön eszembe jutott, hogy mit történt a Dumas-regénnyel is (Alexandre Dumas: A három testőr).

Előre kijelentem, hogy nem láttam még az új verziót, de nem is kívánom megnézni. Épp elég volt a trailer, hogy leszűrjem, milyen elrugaszkodott és hatásvadász filmet sikerült kerekíteni belőle.

Az IMDb-szavazatok alapján is egy rosszul sikerült változat, hiszen jelen állás szerint mindössze 5.9/10 pontot sikerült összekaparnia...

Erről rögtön eszembe jutott a másik leporolt filmadaptáció: a Jane Eyre, melyet még szintén nem láttam. A trailer alapján átvariálták kissé a Bronte-regényt és a félelemkeltés/ijesztgetés kapta a főszerepet. Ettől függetlenül valamivel szimpatikusabb az előzőnél, így ezzel igyekezni fogok közelebbről is megismerkedni. Az IMDb szerint is értékesebb darab, jelenleg 7,5/10 az értékelése.

Mindkét filmet ezekben a hetekben mutatják be a hazai mozikban. A három testőrtől nagyobb bevételt várnak a készítők, 3D-ben is meg lehet tekinteni, és értesüléseim szerint az összes nagyobb moziban műsorra került már.

Who is the Morrie in your life?

2011-10-16T05:00:00.000+02:00

Mindenkinek kellene egy Morrie az életébe.
Vagy legalábbis mindenkinek el kellene olvasnia ezt a könyvet.

Hogy érzékeltessem, mennyire nem túlzok: a könyvet 41 nyelvre fordították le és több országban kötelező olvasmány középiskolákban és egyetemeken is.
Mitch Albom-tól elsőként a "Csak egy kis hit kell" c. könyvet olvastam, ami után biztosra vettem, hogy azt a többi könyve fogja követni; tetszik az a minden mesterkéltség nélküli stílusa, őszintesége és hogy alapvetően nagyon jó ember.

Mivel a Tuesdays with Morrie megvolt angolul, nagyon kíváncsian álltam neki az olvasásnak, nem kevés elvárással felszerelkezve. És hát, nem hogy nem csalódtam, de Mitch Albom ha lehet, még nagyobbat nőtt a szememben.

Mitch Albom igen sokrétű ember, szociológiából van diplomája, újság- és forgatókönyvíró, rádiós és tévés személyiség, és jazz zongorista. Ez a könyve 205 hétig vezette a New York Times bestseller listáját - ami szerintem elképesztő, viszont a könyv olvasása után maximálisan érthető is.

De miről is szól ez a könyve? Morrie Schwartz Mitch egyetemi tanára volt, akivel kölcsönösen nagyon kedvelték egymást.
A diplomaünnepségen Mitch biztosítja szeretett tanárát afelől, hogy fog még hallani róla, azonban ahogy az az ígéretekkel lenni szokott, feledésbe is merült, és Mitch két évtizeddel később, egy tévés műsorban hall újra öreg tanáráról, aki gyógyíthatatlan betegségben szenved.
Ez a szörnyű kór az ALS (Amyotrophiás lateralsclerosis), ami a mozgató idegsejtek fokozatos pusztulásával járó progresszív idegrendszeri megbetegedés, amely testszerte az izmok gyengeségéhez, sorvadásához és 3-8 éven belül halálhoz vezet.

"In the beginning of life, when we are infants, we need others to survive, right? And at the end of life, when you got like me, you need others to survive, right?" His voice dropped to a whisper. "But here's the secret: in between we need others as well."

Morrie életszeretete: egyedül is eljárt táncolni, és hajnalig ropta

Mitch Albom Detroit-ból Boston-ba repül, hogy felkeresse őt otthonában, és ez a könyv az ő együtt töltött keddi napjaikról szól, a közös beszélgetésekről, Morrie csodálatos életszeretetéről és szemléletéről, és szeretettel teli tanácsairól az élethez, amelyek minket is elgondolkodtatnak. Morrie nem fél szembenézni a halállal, utolsó percéig képes mosolyogni, és nem veszti el az életbe vetett hitét. Végigkísérhetjük Mitch Albom változását is: ahogy a zárkózott, örökké kapkodó, munkájának élő férfi imádott tanára utolsó hónapjaiban teljesen más emberré válik. Nem fél kimutatni a szeretetét, és nagy szeretettel ápolja őt.

"It's natural to die." he said again. "The fact that we make such a big hullabaloo over it is all beacuse we don't see ourselves as part of nature. We think beacuse we're human we're something above nature."

Nem túlzok, ha azt írom, hogy a könyv utolsó kb. 40 oldalát végig sírtam.. Annyira gyönyörű volt, annyira fájdalmas, de mégis csodálatos, ahogy két felnőtt férfi búcsúzik egymástól, megpróbálva megőrizni minden közös pillanatot, és elengedni egymás kezét örökre.

Csodálatos könyv, meleg szívvel ajánlom mindenkinek!
Ahogy utánanéztem, látom, hogy film is készült belőle, Leckék az életről címmel, Jack Lemmon főszereplésével, alig várom, hogy megnézhessem, nagyon kíváncsi vagyok.

Cím: Tuesdays with Morrie
Magyar címe: Keddig beszélgetések életről és halálról
Oldalszám: 182
Kiadó: Doubleday / Könyvfakasztó Kiadó
Film is készült belőle
Mitch Albom oldala

Tövismadarak

2011-10-15T09:05:00.000+02:00

Colleen McCullough: Tövismadarak

Rengeteg időt töltöttem ezzel a könyvvel, mivel csaknem egy hónap alatt olvastam el - egyéb elfoglaltságaim miatt. Bevezetésül annyit, hogy nem láttam a könyvből készült sorozatot - lehet, hogy ez már csak az afrikai beduinokra és rám igaz kerek e világon. Így legalább mindenféle elfogultság nélkül élvezhettem a könyvet.

Merthogy nagyon élvezetes volt. Ráadásul az egyik kedvenc műfajomról van szó: egy három generáción átívelő családregényről.

A történet 1915-ben kezdődik, Új-Zélandon járunk, az Írországból emigrált Cleary családban ismét baba születik: Fee és Padraic élete egyre nehezebb lesz, hiszen már így is rengeteg gyermeket kell eltartaniuk. A történet középpontjában az ekkor négy éves Meggie áll, a család egyetlen lánygyermeke, akinek sorsa meglepően hasonlóan alakul mint édesanyjának, Fee-nek: egy beteljesületlen és igazából talán viszonzatlan szerelemtől szenvednek egy életen át. Szerelmük gyümölcse, az egyetlen kincsük pedig sohasem lehet teljesen a sajátjuk, sőt, szörnyű tragédia lebeg gyermekük feje fölött. Fee és Meggie kapcsolata már önmagában megér egy misét, ám anya és lánya mégis továbbviszi a karmát vagyis hátán cipeli a mintát, és boldogtalan lesz egy életen át.

Ausztráliába költözik a család, a híres Drogheda birtokon dolgoznak juhtenyésztőként a gazdag nagynéni szárnyai alatt. Itt ismerkedik meg Meggie élete szerelmével, a helyi pappal: Bricassart atyával... és ezzel útjára indul a bonyodalom. A nagynéni, Mary Carson halálakor az atya kimutatja a foga fehérjét és lecsap az örökségre, ennek ellenére a naiv Meggie továbbra is istenként kezeli a férfit. Kapcsolatuk azonban sehova sem alakul, hiszen az atya nem tudja magát elkötelezni egy nő mellett, mivel már eladta a lelkét Istennek, így Meggie bosszút áll: férjhez megy máshoz.

Vajon Justine, Meggie lánya képes-e megtörni a családi "átkot", képes lesz-e a boldog életre látva nagyanyja és anyja balsorsát?

A történet a '60-as években fejeződik be, Meggie gyermekeinek sorsát is megismerhetjük. És persze, ami a legfontosabb: Bricassart atyát sem kerüli el a végzete.

Nagyon érdekes karaktereket válogatott össze az írónő, nagyon élveztem a fejlődésüket, a botlásaikat. Tragédia tragédia hátán - szomorú és küzdelmes élet az övék. Bricassart atya álszentségétől többször is rosszul lettem, azt még annyira se tudtam elképzelni, mit esznek rajta annyira a nők (és Meggie). Igazi hűtlen pasas, aki még az Urat is megcsalja.

Gördülékeny stílusú, izgalmas regény. Mindvégig lekötött, annak ellenére, hogy helyenként a történet kifejezetten szenvedős volt.

Rendkívül kedvesnek tűnik az írónő,
ugye nem csak nekem szimpatikus?

Nem tudom, mennyire tetszene a sorozat, de a filmből készített képekre pillantva egyáltalán nem ilyennek képzeltem a szereplőket. Erről azonban később bővebben, ha már túlestem a filmen, muszáj lesz megnéznem.

A 2011-es Európás kiadás borítója szerintem gyönyörűre sikerült: egyszerű és nagyszerű. Sajnos nekem a régebbi borítóval kiadott változat van meg.

Eredeti cím: The Thorn Birds (1977)

Fordította: Göncz Árpád és Borbás Mária (1990)
Oldalszám: 641

10/10

Nalini Singh: Angyalvér

2011-10-14T02:29:00.000+02:00

Nalini Singh Angyali vadász sorozatának első két része jelent meg hamarabb itthon, majd jött az újabb sorozata is magyarul az Egy világ-két faj-állandó küzdelem. A Vonzódásról és a Látomásról már írtam, de az Angyalvér váratott magára, pedig ha tudtam volna, hogy ilyen jó lesz, hamarabb nekiláttam volna.

Elena 28 éves fiatal nő, aki egy cégnél dolgozik vámpírvadászként. Egészen pontosan többnyire angyalok fogadják fel, hogy keressen meg nekik egy adott vámpírt és adja a kezükre.
Egy kicsit furcsának találtam a világképet, mely szerint az angyalok nem csak maguk a megtestesült jóságok, hanem szigorúak, bosszúállóak és bizony vérengzőek is, ha úgy alakul. A vámpírokat pedig ők teremtik.
Egy napon Elena új megbízatást kap nem is akárkitől, az egyik arkangyaltól, Rafhaeltől. Raphael az első perctől kezdve megmozgatja a nő fantáziáját, izzik körülöttük a levegő. ...

Nagyon bejött a történet. A Vonzódás és a Látomás se volt rossz, de az Angyalvért jobbnak találtam. Valahogy jobban magam elé tudtam képzelni, az angyalokat szinte láttam magam előtt, legszívesebben én is végigsimítottam volna Raphael szárnyát, annyira élethűen ábrázolta az írónő őket.
Ami a hevességet illeti, nem volt piskóta. :o) Vad, szenvedélyes, ugyanakkor meg tetszett, hogy nem 86 ágyjelenet volt a történetben, amikor már az olvasó a 3. után vállvonogatással nyugtázza, hogy "na, már megint szexelnek, bumm".
Mint már írtam, magát a világképet furának tartottam. Nem azt, hogy arkangyalok uralkodnak az emberek felett hanem azt, hogy vámpírokat teremtenek. Ez annyira ellentétes volt mindazzal, ami a "közhiedelemben" szerepel az angyalokról, hogy igazán helyre se tudtam tenni magamban. Hisz az angyalok csak jók lehetnek, röpködnek a fejünk fölött és trombitálnak serényen, erre meg olyan lényeket teremtenek, amik az emberekkel táplálkoznak. Persze ennek is oka van, de mindez csak később derül ki.
A krimis szála szintén nagyon jól fel lett építve, bár az elejétől kezdve tisztában vagyunk azzal, hogy ki a tettes, inkább a két kérdés a miért és a hol.
A borító sokkal szebb, mint az eredeti, piros pont a kiadónak, viszont szerkesztési/helyesírási hibák találhatóak a szövegben.

Ha szeretitek az erotikusabb fantasyt, akkor tessék vele próbálkozni, nekem nagyon tetszett és nagyon várom, hogy beszerezhessem a második részt. Ha minden igaz, akkor pedig hamarosan jön magyarul a 3. kötet is. A negyedik pedig most szeptemberben jelent meg angolul.

Megjelenés: Guild Hunter 1.- Angel's Blood (2009.)/ Angyali vadász- Angyalvér (2010. Egmont Kiadó)
Sorozat: Angyali vadász- 1. rész
Oldalszám: 440
Ára: 3999

Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában

2011-10-12T22:21:00.000+02:00

A kontinuum-elv

Sok véleményt olvastam erről a könyvről, mielőtt a kezembe került. Voltak, akik magasztalták, voltak akik, a valóságtól elrugaszkodottnak tartották. Anyukák körében ugyanúgy beszédtéma volt, mint ahogy sok újság is cikkezett róla, idézett belőle. Eleinte nem akartam elolvasni, mert az minden véleményen átjött, hogy szélsőséges, ami távol áll tőlem. Végül rászántam magam, mert győzött a kíváncsiság.

"Venezuela dzsungeleiben egy fiatal amerikai felkeresi a ma is kő körszaki körülmények között élő jekána indiánokat. Ezeknek a "vadembereknek" a szemmel látható boldog és kiegyensúlyozott élete lenyűgözi, és két és fél évet tölt el a törzsnél. Az ott töltött hónapok során egyre inkább az kezdi érdekelni, hogy mi az oka annak, hogy az indiánok annyival boldogabbak nálunk civilizált embereknél." ... "Jean Liedloff az indiánok boldogabb életének kulcsát a csecsemőkkel és a gyermekekkel való bánásmódban találja meg. A kontinuum (folytonosság) elve az evolúció alatt kialakult emberi szükségleteket jelenti. Az indiánok a gyerekek eredeti szükségleteit követik, azokat az igényeket, amelyeket a csecsemő magával hozott."

A könyv sokadik kiadását tartom a kezemben, így az első oldalak a szerző és könyv kapcsolatáról, illetve később a benne megfogalmazottakkal való kapcsolatáról szól. Hogyan jutott a felismeréshez, miként próbálta magáévá tenni, és a cél, hogy mások is boldogok lehessenek. Jean pszichológus és saját tapasztalait ossza meg velünk. Szinte ott éltem én is a jekánák között, és ahogy haladtam a sorokkal rájöttem, hogy valójában én is hasonló "helyen" nőttem fel. A szüleim hordoztak, igaz nem kendőben, hanem kezükben, apukám a hasán altatott, soha nem hagytak sírni engem és a testvéreimet. Tudom, hogy mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat ebben a világban, a legnagyobb szeretetben. Ahogy ez megfogalmazódott bennem, felmerült a kérdés, hogy lehet ez? Akkor én és a családom és a hasonlóan falun és szeretetben felnövő társaim nem számítanak civilizáltnak?

Majd a nagy kérdés, vajon elegendő volt e ez a boldogságomhoz? Igen, azt hiszem sok múlott ezen. Leginkább az, hogy kellően naiv tudjak maradni. Ez viszont nem kevés pofonnal járt a társadalomtól, és ezek szintén kellettek ahhoz, hogy boldog ember lehessek. A jelenben élni és jól érezni magunkat ebben a társadalomban, itt a Kárpát medencében az elengedés, az ösztönök eszközeivel másként működik, mint Venezuelában. Legfőképp más szavakkal.

Lényegében egyetértek a kontinuum-elvvel. Hiszen "A gyerek kíváncsisága, az a vágya, hogy mindent saját maga próbáljon ki. azt mutatja, hogy képes úgy tanulni, hogy fejlődésének egyetlen részét se kelljen feláldoznia." Fontosnak tartom az ősbizalom megőrzését, és az első évek jelentőségének kiemelését, bár Liedloff szerintem súrolja a idealizmus határát, ami abból fakadhat, hogy kívülállóként beszél a szülő-gyerek kapcsolatról.

Ugyanakkor azt is gondolom, ha az élet mégis úgy alakul, hogy megszakad valamiért a kontinuitás, akkor sem lesz elveszett az ember. Mindenki visszatalálhat arra az útra, ami a boldogsághoz vezet.

Mindenkinek ajánlom, aki gyerekvállalás előtt áll. Gondolatébresztőnek pedig bárkinek.

Láng Benedek: A Rohonci kód

2011-10-11T19:39:00.000+02:00

Mindigszerettem a rejtélyekkel teli történeteket, és régóta rajongok a rejtélyesírásokért is. E két tényező elég volt ahhoz, hogy izgatottan vegyem kézbe LángBenedek történész Rohonci kódexről, annak írásának megfejtéséről szóló könyvét.

„Szeretném megmutatni,hogyan, milyen eszközökkel, milyen módszerekkel, milyen helyszíneken kutat egytörténész, akinek élete messzemenően nem olyan unalmas és poros, mint ahogyanazt a nagyközönség képzeli, de azért nem is olyan izgalmas, mint ahogyan DanBrown bemutatja.” Láng Benedek

Aszóban forgó könyvet olyan titokzatos jelkulccsal, vagy nyelven írták, hogymáig egy szakembernek sem sikerült megfejtenie. Láng Benedek is erre tettkísérletet, és nemcsak azt osztja meg az olvasókkal, hogy milyenkövetkeztetésekre jutott kutatásai során, de a „nyomozás” folyamataiba isbeavat bennünket. Kultúrtörténeti áttekintést nyújt a témával kapcsolatban, ésa kriptográfia világába is elkalauzol.

Egyestörténészek átverésnek, megtévesztésnek tartják csupán a Rohonci kódexet, ésannak szövegét. Láng Benedek azonban amellett érvel, hogy miért nemhamisítvánnyal van dolgunk. Bár a szöveg megfejtésére tett korábbi kísérletekmind más eredményt hoztak, Láng alapos kutatása talán közelebb visz a valódimegfejtéshez. A könyvben megismerhetjük ezeket az állítólag megfejtéseket, ésazt is, hogy ezek miért nem helyesek. Nem akarom az izgalmas történeteket mindelmesélni, hiszen ezt megteszi a szerző, de a kedvencemet megemlíteném. Egyromán történész nő megállapításai szerint a kódexben ősromán írással vandolgunk, amit ő meg is fejtett, és az egész szöveget lefordította a mai románnyelvre, illetve franciára is. A gondok azonban már ott elkezdődnek, hogy atörténész hölgy már a sorokat is rossz irányban olvasta… További elméletekrőlés valóságalapjukról is olvashatunk még. Láng számba vesz több lehetőséget is,hogy mi lehet ez a kódex, mi célból készülhetett, s ennek alapjánmegfejthető-e. Egyáltalán titkosírássalvan-e dolgunk, vagy egy ősnyelvvel? Esetleg egy mesterséges nyelv amit látunk?Ezek történetétét is bemutatja nekünk a szerző, megadva az esélyt, hogy tisztánlássunk, és akár új elméleteket gyártsunk.

Akód feltöréséhez részletesen megismerte, és megismerkedhetünk mi is akriptográfiával, a titkosírások történetével és gyakorlati megoldásaival. Azegyes „kódtörő” megoldásokat a szerző „rápróbálja” a kódex szövegére, ésmegosztja velünk annak sikerességét, sikertelenségét és egyáltalán akövetkeztetéseket. Mivel mi is megismerjük a könyv által ezeket a módszereket,akár szerencsét is próbálhatunk a Rohonci kód megfejtésénél. A könyv tartalmazképeket a kódex szövegéről, így aki kedvet érez egy rejtély megfejtésére,kísérletet tehet rá.

Azérdekességek, tények és kódfeltáró módszerek egyes részei talán első hallásra„száraznak” esetleg unalmasnak tűnhet, de a Láng olyan stílusban írta könyvét,hogy a titokzatos, rejtélyekkel teli téma a maga tudományos voltában isszórakoztató.

Megjelenés: Jaffa kiadó, Budapest, 2011. 227 oldal Ár: 2940 Ft

Kelecsényi László: Aki az életével játszott - Latinovits

2011-10-09T23:24:00.000+02:00

80 éves lenne idén Latinovits Zoltán. A szerencsésebbek még láthatták őt színpadon, láthatták a Ványa bácsiban, Cipolla-ként a Mario és a varázslóban, láthatták zseniális játékát a Tótékban, vagy A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című musicalben. Nekem ez nem adatott meg, mégis, rajongva hallgatom, ahogy verset szaval, miatta néztem meg a Szindbádot, az Utazás a koponyám körül és az Isten hozta, őrnagy úr c. filmeket (ez utóbbi egyébként Örkény István: Tóték c. darabjának filmes feldolgozása), és valamiért – azt hiszem, tehetsége, zsenialitása, művészi elhivatottsága miatt – régóta foglalkoztat élete és értelmetlen halála. Vajon hogy alakult volna az élete, ha nem történik meg a tragédia? Milyen szerepeket kapna? Hogy tetszene neki ez a világ? Szeretné-e a mai színházi életet, a filmeket, azok viszontszeretnék őt?

Kelecsényi László irodalom- és filmtörténész nehéz feladatra vállalkozott. Könyve egykori kritikák, rendezők, színészek, írók visszaemlékezései és korabeli interjúk segítségével próbál képet formálni a színészlegendáról és a magánemberről, s talán árnyalni, mélyíteni is tudja azt, amit sejtünk Latinovitsról – azok, akik valóban ismerték, és akiknek „csak” a filmek és a hanganyagok jutottak belőle. Müller Péter, Örkény István, Cserhalmi György, Spiró György, Őze Lajos – csak néhány név azok közül, akik visszaemlékeznek az ő Latinovitsukra, kapcsolatukra, közös történetükre, sikerekre, örömökre és tragédiákra. Emlékezésük természetesen nem tárgyilagos, ezért nemcsak Latinovits Zoltánról, hanem a megszólalókról is szól a könyv, de kordokumentumként is izgalmas olvasmány. A színész több arcát is megismerhetjük: a kezdő színészét, aki nem bízik önmagában, az ismert művészét, aki valódi színházat szeretne, s ezért harcol a maga eszközeivel. A szerelmes férfit, a kitűnő rendezőt, írót, a démonjaival viaskodó embert, sőt, visszaemlékezések során felcsillan humora és depressziója is egyaránt. Egy részt mindenképp ki kell, hogy emeljek: Baló Júliával történt beszélgetését, amely Latinovits utolsó interjúja volt. Érdemes elolvasni, hogy milyen is egy művész és egy művészetet szerető újságíró értékes, tanulságos, mély beszélgetése.

Bevallom, a könyv olvasása alatt volt némi hiányérzetem. Úgy éreztem, nem teljes a történet, valami hiányzik, de nem tudtam megfogalmazni, pontosan mi. Azt hiszem, csupán a titokra nem derült fény. A titokra, ami Latinovitsot nagy színésszé, legendává tette, ami odabilincseli az embert ma is a televízió, vagy a lemezjátszó elé, és azt, ami életét, betegségét, halálát övezi. Ez azonban úgysem megfejthető.

"Nagy Gáspár: Sírfelirat

Te erre járó sírj vagy nevess
zokogó víz
Balatonszemes
fái görcsben a tóra hajolnak
hatalmas nagy fia holtán
ki voltál
LATINOVITS ZOLTÁN
Pünkösdi Lángnyelv
júniusi szélben
lecsap a habokra
hazányi vakokra
boldog vagonokra
Napfogyatkozás
egy
júniusi éjben"

Kelecsényi László: Aki az életével játszott - Latinovits
Kiadó: Noran Libro / Oldalszám: 264 / Ár: 2800 Ft

Katie Fforde: Tökéletes ajánlat

2011-10-06T08:00:00.004+02:00

Katie Fforde "rajongásom" úgy kezdődött, hogy kolléganőm áradozott a Hív Amszerdam c. könyvről, ám mivel az épp kölcsönben volt másnál, a Tökéletes ajánlatot hozta be nekem. Ő egy éjszaka alatt kiolvasta, nekem két estébe meg pár villamosozásba telt (de nekem gyerekem van, legyen ez a mentség :p).

Hogy mitől olyan jó könyv? Egyrészt mert romantikus lányregény, és olyan jó néha "csöpögni", másrészt mert tényleg olvastatja magát és nem lehet letenni.

Maga a sztori a következő:

Sophie Apperlyt, a fiatal angol lányt nyomasztja, hogy túlzottan intellektuális, ám szegény családtagjai lekezelően bánnak vele, és gyakorlati képességeit sem becsülik semmire.

Amikor legjobb barátnője, Milly meghívja magához New Yorkba, él a lehetőséggel.

Hamarosan úgy érzi, mintha egy romantikus kalandfilm kellős közepébe csöppent volna, és úgy dönt, minden percét kiélvezi. Ismeretsége Matildával, a dúsgazdag idős hölggyel és annak vonzó, ám kissé arrogáns unokájával, Luke-kal, nem várt események sorát indítja el. (moly.hu)

Bár ez is egy olyan regény, amikor is előre lehet sejteni a végkifejletet, azért elég szövevényes utat jár be Sophie, míg célba nem ér. Holott eredetileg azért megy ki New York-ba a barátnőjéhez, hogy pénzt keressen és Eric bácsikájának segítsen nyomozni, semmi sem úgy történik, ahogyan eltervezte. Főleg, miután bekerül a gazdagok világába, azaz megismerkedik az idős hölggyel, Matildával. (Kicsit mondjuk meseszerű volt ez a megismerkedés, hogy az idős hölgy a segítségnyújtás és egy rövid beszélgetés után, mikor is kiderül, hogy mindketten angolok, rögtön a családjába fogadja és meghívja hálaadásra.)

Luke-ról pár szót: engem baromira idegesített, iszonyú ellenszenves figura volt az elején. Főleg, hogy Sophie-t kihasználta, egy szerep eljátszására kényszerítette, csak hogy lerázza a nem kívánatos nőket magáról. Később, mikor Angliában kutakodtak a nagymama háza után, szimpatikusabb lett, majd aztán megint ellenszenves, szóval elég vegyes érzelmekkel voltam iránta.

Egy biztos: kicsit túl hirtelen lett lezárva a történet, olvastam volna még tovább egy pár oldal erejéig!

"Nyálas lányregény" mivolta ellenére tetszett a könyv, főleg az angliai részek, a tájak, kis tengerparti falvak leírása.

Katie Fforde, a romantikus vonalat képviselő brit írónő, 1952-ben született. Gloucestershire-ben él a férjével, három gyermekük van. (romantikusregenyek.hu)

Magyar nyelven megjelent regényei: Ház kilátással, Hív Amszterdam, Száz boldog esküvőm, Szerelmes levelek.
Angol nyelvű honlapja: http://www.katiefforde.com/

2011-10-04T19:50:00.000+02:00

Müller Péter: Szeretetkönyv

2011-10-03T23:41:00.002+02:00

Karácsonyi ajándéknak szántam, de természetesen nem tudtam ellenállni annak, hogy belelapozzak. Meg is fordult a fejemben, hogy nálam marad, de rájöttem, az egyik legtalálóbb könyv ajándék, így megvettem magamnak is. Ez is egyike azoknak a könyveknek, amiről azt gondolom nem hiányozhat egy ember polcáról sem. Biblia.

Mióta megvettem többször neki futottam, valamiért az utolsó 50. oldal előtt mindig megszakad a ráfordítható idő, és amikor újra lehetőségem van olvasni, akkor inkább kezdem az elejétől. Ezzel kapcsolatban épp a minap jött velem szembe egy ezoterikus gondolat:

"Amikor egy égitest láthatóvá válik az ember számára – mintegy „felfedi” magát -, akkor az azt jelenti, hogy az emberiség egésze elérkezett egy olyan tudati szintre, ahol már képes azokkal a dolgokkal foglalkozni, amit a felfedezett égitest képvisel, jelez."

Úgy érzem a Szeretetkönyv nem csupán EGY könyv, hanem egy valódi utazás önmagunkkal, minden egyes fejezete újabb és újabb rejtett "énrészt" tár fel. Talán az sem véletlen, hogy a vége számorma eddig mindig elmaradt.

Kevés az a könyv aminek a tartalmát tökéletes visszaadja a címet, röviden és tömören. A Szeretetkönyv a szeretetről szól.

"A szeretet a legnagyobb szavunk. Minden örömünk és gondunk mögött ez az egyetlen szó rejlik, s e kötet tárgya ennek megfelelően sokrétű. Müller Péter szól a szerelemről, a barátságról, a női és a férfisorsról, a párkapcsolatról, a szexualitásról és a magányról, társunk elvesztéséről, a saját lelkünkkel való barátságról, az öregségről, a családról, a gyermeki és az anyai szeretetről, korunk érzelmi zűrzavaráról s az elmúlhatatlan égi szeretetről."

A kedvenc idézetem Tőle: "A lelkem a barátom." Ezzel pedig úgy gondolom, nem csak, hogy telibe talált sok-sok ember problémájának gyökeréhez, de új "vallást" is teremt. Még pedig nem egy valahol trónoló Istennek a középpontban, hanem az önMAGunkban egységben lévő Istennel.

A sorokat olvasva minden átminősül, az Én, a Te, a Szerelem, a Család, a Barát, és a közösségi szerepek is. Figyelem felkeltő példák arra, mit tesz most az emberiség a széthullásért, szinte a szánkba adja a szavakat hogyan kellene másként csinálni.

"A barátságképtelen ember mindig azt keresi, hogy a másikkal hol nem lehet megegyezni, hol nem lehet szeretni, hol tudja gyűlölni és megvetni.

Az ilyen alkalmatlan a közösségi életre - és ha sok ilyen ember él együtt, az nem közösség. Az nem "nyáj", csak magányos fenevadak csordája, akik félig nyitott szemmel alszanak, nehogy a másik megegye őket."

Sokan így élnek most, csak egy kicsit kell átgondolni - más minőséget teremteni, és szebb lesz a világ.

Megjelenések

2011-10-02T17:54:00.002+02:00

Néhány kötet a friss megjelenések közül, mely az utóbbi időben felkeltette a figyelmemet...

Ideje lenne lottóznom vagy legalább a heti lottóra szánt összeget elkülönítenem és akkor talán az enyém lehetne mindaz, amit úgysem lenne időm elolvasni :) Ezért kell nyugdíjas korunkra is gyűjtögetni!

Julie Orringer: Láthatatlan híd - Libri Kiadó, 2011.

Amit lerombol a történelem, fölépíti a szerelem

650 oldal, 4990 Ft

András építészhallgatóként éppoly hirtelen csöppen a ’30-as évek Párizsi bohéméletébe, amilyen önkéntelenül ragadja később magával a századközép világégése, hogy munkatáborról munkatáborra sodródva, küszködve kapaszkodjon az egyetlen szerelembe: élete legnagyobb ajándékába…

Klára még szinte gyermek, mikor az erősödő szélsőséges eszmék Magyarországáról – saját sorstragédiája után – Párizsba kénytelen menekülni, egyik pillanatról a másikra felnőtté válva, hogy ott megismerje Andrást, és életük egymáséba gubancolódjon…

Tamás és Ibolya a háború gyermekei; miközben szüleik a földi poklokkal csatáznak értük és egymásért, mindnyájuk túléléséért, ők olyan emlékekre tesznek szert, melyek generációk sorsában hagynak kitörölhetetlen nyomot, amit nem moshat el sem az óceánnyi távolság, sem a részvétlen idő…

Julie Orringer regénye, a Láthatatlan híd magával sodor és felkavar, kétségbe ejt és megvigasztal, elveszi és visszaadja az életbe és az emberségbe vetett hitünket. Arról mesél, amiről csak a fontos könyvek tudnak: hogy minden ember egyedi és megismételhetetlen – és szükségünk van valakire a boldogsághoz és a boldoguláshoz.

„Üdvrivalgás tört ki a tisztképzősök soraiban. A tábornok megvárta, míg alábbhagyott.

– Ne feledjék – mondta –, maguk Magyarországért harcolnak, Magyarországért, és senki másért. A németek a szövetségeseink, de nem parancsolnak nekünk. Az ő útjuk nem a mi utunk. A magyarok nem árja nép. A németek elmaradott népnek tekintenek bennünket. Barbár a vérünk, vadak az eszméink. Nem vagyunk hajlandók elfogadni a totális diktatúrát. Nem akarjuk deportálni a zsidókat meg a cigányokat. Ragaszkodunk a különleges nyelvünkhöz. A győzelemért harcolunk, és nem a hősi halálért."

Több mint egy éve olvastam Julie Orringer megrázó, nagy erejű, vizuálisan is sodró remekművét. Az ilyen súlyú könyvekre mondják, hogy letehetetlen „nagy regény”. Vártam, hogy egy magyar kiadó rátaláljon és beleszeressen. Megtörtént. Hála érte.

Koltai Lajos, operatőr, filmrendező

Carlo Ginzburg: A sajt és a kukacok - Európa Kiadó, 2011.

Egy XVI. századi molnár világképe

484 oldal, 2900 Ft

A sajt és a kukacok egy inkvizíciós peranyag nyomán készült, egy friuli molnár, bizonyos Menocchio vallomásai, elszólásai, kocsmai bölcselkedése, levelei alapján.

Carlo Ginzburg annak jár utána, hogy honnan származhattak ezek az elegyes nézetek. Aprólékosan összehasonlítja a molnár kijelentéseit a reformáció az idő tájt terjedő hittételeivel. Sorra veszi Menocchio – az inkvizíció által precízen dokumentált – olvasmányait, egybeveti őket Menocchio megfogalmazásaival. Rávilágít, hogy a könyvnyomtatás elterjedésével igen távoli eszmék is „elszivároghattak” egy kis friuli falu kocsmájába.

A mű megjelenése idején Ginzburg történetírói módszerének kettős újdonsága abban állt, hogy egyrészt a történelmi fejlődést meghatározó uralkodó osztályok és intézményeik helyett az „alárendeltek”, a falusi kisemberek életét kutatta, másrészt a széles körből összegyűjtött adattömeget feldolgozó „makro”-vizsgálat helyett egyetlen ember életszemléletének, sorsának, környezetének a rekonstrukciójára törekedett. A molnár vélekedését a magas kultúra megnyilvánulásainak kijáró figyelemmel, filológusi, vallástörténeti hozzáértéssel elemzi, és közben társadalomtörténeti képet is ad. A részletek „sűrű leírásával” próbál általános érvényű kijelentéseket tenni. Ez a módszer a nyolcvanas évek elején „mikrotörténelem” néven vonult be a szakmai köztudatba. Alapjait kétségkívül Carlo Ginzburg vetette meg, aki ezzel a fiatalkori remekművével elfoglalta helyét a történetírás klasszikusai között.

Susana Fortes: Robert Capára várva - Európa Kiadó, 2011.

220 oldal, 3000 Ft

Capa életének nagy drámájáról szól a könyv: az első nagy sikerekről, a leghíresebb fotó - A milicista halála - keletkezéséről és a nőről, akinek elvesztését élete végéig nem heverte ki, s aki legalább annyira hőse ennek a történetnek, mint maga Robert Capa.

Párizs, 1935. Írókkal, költőkkel, festőművészekkel és fényképészekkel van tele a város, akik a Montparnasse kávéházaiban izgatottan tárgyalják a legújabb politikai eseményeket. Itt talál egymásra két fiatal zsidó menekült: a magyar Friedmann Endre, aki fényképészként próbál megélni, és a Németországból jött Gerta Pohorylle. Szépek, szenvedélyesek, mohón vágynak a sikerre és a szerelemre.

S mindkettő megadatik nekik: immár Robert Capa és Gerda Taro néven együtt mennek Spanyolországba, nem kívülálló művészekként, hanem lelkesen támogatva a Köztársaság ügyét, megrázó képeket készítenek a polgárháborúról... Boldogan élhetnének, amíg meg nem halnak...

A népszerű spanyol írónő, Susana Fortes ifjúkorától kezdve tervezte, hogy könyvet ír Capáról, mert "Spanyolország legalább egy regénnyel tartozik neki." Amikor 2008-ban Mexikóban találtak három dobozt, benne Capa, Gerda és jó barátjuk, David Seymour fotóival, úgy érezte, megtalálta a "közvetlen ihletforrást." Az egyik fénykép volt az, melyen Gerda Taro látható, amint Capa pizsamájában alszik egy keskeny ágyon. "Lehetne akár egy kisgyerek képe is, ha nem volna az a nagyon finom, kiszedett szemöldöke."

Ezzel a képpel kezdődött, s az eredmény egy világsikerű könyv lett, melyből Michael Mann forgat filmet.

A kérdőív eredménye és a nyertes

2011-10-01T19:31:00.005+02:00

A kérdőíves játékunkra 22-en töltöttétek ki a kérdőívünket, amit ezúton is köszönünk.
Ebből egy valaki volt, aki az e-mail címét nem adta meg. A játékszabálynál 2 kritérium szerepelt:
- minden kérdésre válaszoljatok
- és az e-mail címeteket se felejtsétek el.
Végül kiderült, hogy azt nem lehet beazonosítani, ki mely kérdésre milyen választ adott. Az egyik kérdésnél 22 válasz helyett csak 19 érkezett, de ezen átlendültünk a beazonosíthatatlanság miatt, viszont az e-mail cím hiányán már nem, ezért 21 név szerepelt a sorsoláson.
A Random első helyezettje pedig

aida

lett, ezúton is gratulálunk, az Alaska nyomában c. könyvet ő nyerte meg. A teljes listát megnézhetitek ITT.

A kérdőívből kiderült, hogy a kitöltők közül a legtöbben a szórakoztató irodalom műfajába tartozó könyvekről olvasnának szívesebben. Utána jött a romantikus irodalom, majd a gyermek-és ifjúsági irodalom. A legkevesebb szavazat a mangák/képregényekre érkezett.
A szavazók 68%-a egyformán kíváncsi a klasszikusokra és a kortárs irodalomra is.
A rovatok közül a legtöbb szavazatot a várható megjelenések kapta, utána jött az adaptációk, majd pedig a programok és az írók életrajza egyforma szavazatot kapott. A legkevesebb voks a külföldi megjelenésekre érkezett.
A szavazók 86% egyformán kíváncsi a magyar és a külföldi szerzők munkáira.
59% az olyan bejegyzéseket szeretik jobban, ahol a könyv rövid tartalma szerepel és hosszabban a saját gondolatok. 41% a rövid tartalmat rövid saját véleménnyel kiegészítve és csak 1 valaki szavazott arra, hogy nem érdekli a vélemény, csak a könyv tartalma.
A "milyen a jó könyves blog?"-nál olyan kulcsszavak kerültek többször is elő, hogy friss, stílusos, figyelemfelkeltő, sokrétegű, áttekinthető. Fontosnak találták többen is, hogy ne bicskanyitogató stílusban fogalmazzunk, de azért a negatív véleményeket természetesen osszuk meg veletek.
91% fontosnak találta, hogy a személyesebb gondolatok is helyet kapjanak a bejegyzésekben.
64% 2-3 naponta olvasna friss bejegyzést, 18-18% pedig naponta vagy hetente.
64% közepes hosszúságú bejegyzéseket olvas szívesebben és csak 1 valaki szavazott arra, hogy az a jobb, ha minél hosszabb az adott bejegyzés.

Érdekes volt összességében átlátni az egészet, igyekszünk elgondolkodni a válaszokon, az ötleteket megfogadni és figyelembe venni, hogy milyen bejegyzéseket olvasnátok szívesebben. :o) Még egyszer köszönjük mindenkinek, aki kitöltötte és gratulálunk a nyertesnek!

Boris Vian: Tajtékos napok

2011-09-22T23:50:00.008+02:00

Nos. Ez az a könyv, amit érdemes pár év múlva újraolvasni, aztán megint, és megint. Talán ez volt a negyedik alkalom az életemben, amikor magához bilincselt a rendkívül színes és szenvedélyes szerelmi történet, pedig ismertem a művet, emlékeztem a legutolsó mondatra, amibe legutóbb is beleborzongtam, előre nevettem a poénokon. Mégis.

Colin, a bohém, az életet és szépséget imádó fiatalember „szeretne szerelemmel szeretni” végre egy lányt, s találkozik Chloéval Szamárhidy Isis házában. Ahogy a mesékben: egymásba szeretnek, összeházasodnak, maga az Érseg megy el az Esketésükre, sőt, hetvenhárom öreg muzsikus, és tizennégy Ministráns Srác is tiszteletét teszi. Meg a Desmaret fivérek, a két nászbuzi.

Chloé gyönyörű, tehát nem dolgozik, Colin meg gazdag, ő azért nem. Szerelmeskednek, vásárolgatnak, sandacsacsát táncolnak, Nicolas, a szakács rendkívüli étkeit fogyasztják, mondjuk a déltengeri pézsmával illatosított portóiban sütött hurkácskát. És boldogok. Boldog még Chick is, Colin barátja, mert egyre több ritkaságot tud szerezni Jean-Sol Partre műveiből, és Alise is, aki a házasságban reménykedik. Meg a fekete bajuszos, szürke egér is.

De ez a boldogság sem tart örökké: Chloé megbetegszik. Colin aggódik, és elmegy dolgozni, Chick Partre iránti szenvedélye egyre erősebb, Alise csalódik, a fekete bajuszos egér meg fázni kezd az összeszűkülő szobákban, ahová egyre kevesebb napfény jut be a Chloé betegsége miatt szürkülő ablakokon keresztül. Még a virágok is elhervadnak a lány közelében, s úgy tetszik, a világ is összeomlik a könyv végére...

Imádtam Vian koktélzongora-ötletét („minden hangjegynek egy szeszfajta felel meg, valamilyen likőr, vagy aroma”), amiből aztán valóság lett valahol Franciaországban. Ha ezt megérhette volna... (http://www.youtube.com/watch?v=NQMq6VLpmMY&feature=related). És imádtam a humorát, például azt a mondatot, amit a légvárakat építő könyvkalmárról írt: „a levegőt piciny celofánba csomagolta, az áttetsző kockákat egymásra rakta, s mikor büszkén emelkedett a kastély, a celofánt meggyújtotta, s nem maradt más, mint a puszta lég.”

A Tajtékos napok nem a történet miatt lenyűgöző, hanem a fiatalon elhunyt Boris Vian stílusa miatt. Vian nemcsak író, hanem jazz-zenész, zeneszerző, képzőművész is volt, s csak ebből a gazdag, kreatív lélekből születhetett meg ez a könyv. Mondatait átszövik a jazz-dallamok, történetei olyanok, mint számtalan megelevenedett szürrealista festmény egymás mellett, s ez a zseniális fordítónak, Bajomi Lázár Endrének is köszönhető. Az ínyencek hallgassanak olvasás közben Duke Ellington-dalokat – mondjuk a Chloét –, igyanak hozzá koktélt, hogy teljes legyen az élmény, a többit úgyis a képzeletünk és a fantáziánk teszi hozzá.

Boris Vian: Tajtékos napok

Legújabb kiadás: Cartaphilus / Fordította: Bajomi Lázár Endre / Oldalszám: 264

Sue Townsend: A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója

2011-09-21T06:00:00.000+02:00

Miután kiolvastam a könyvet, elgondolkoztam, hogyan is értékeljem ezt a könyvet – mai szemmel, vagy inkább képzeljem magam a 80-as évek Angliájába? Úgy döntöttem, inkább legyen az utóbbi. Mai, magyar olvasóként többen is sablonosnak, és elcsépeltnek tartanák, pedig a maga idejében korszakalkotó volt. (1982-ban jelent meg, magyarul pedig 1986-ban.)

Ellentétben a hasonló, titkosnapló-jellegű könyvekkel, legfőképpen fiúknak szól, valamint rendkívül őszintén alkot véleményt egy (viszonylag szegény) angol családról, amelyben a szülők alkoholisták, nem igazán szeretnek dolgozni, fiuk, Adrian pedig intellektuel, csak sajnos senki sem érti meg. Az írónő meglepően részletesen, és végig első szám egyes személyben ír a főszereplő problémáiról, aggályairól, gondolatairól, még a pattanásokról is.

Mellékszereplőkből nem akad túl sok. Adrian legjobb barátja elméletileg Nigel, bár a történet nem éppen ezt sugallja. Új lány érkezik az osztályba, Pandora, akibe rögtön szerelmes lesz főhősünk. Egy idős embernek is gondját viseli, akit Bert Baxter-nek hívnak, és van egy (farkas)kutyája is, Sabre. Ezenkívül még ott van a nagyi, és a szomszédok, Mr. és Mrs. Lucas.

Összességében jó volt a történet, a nem épp átlagos szereplők pedig remek humorforrásként szolgáltak. Remekül bele tudtam élni magamat a történetbe, amely egy fiú életét meséli, megspékelve persze a témában jellemző csavarokkal. A magyar fordítás egész jó lett, a lábjegyzetek viszont az idegeimre mentek. Olyan alapvető dolgokat fejtenek ki benne, mint A fajok eredete, vagy a Vízkereszt, esetleg a BBC.

Értékelés: 4/5 (Remek könyv, de olvastam már ennél jobbat is.)

Adatok:
Sue Townsend: A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója
(Eredeti cím: The Secret Diary of Adrian Mole aged 13 ¾)
Első magyar kiadás: Móra Könyvkiadó, 1986
Fordította: Békés Pál

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1.

2011-09-20T14:38:00.001+02:00

Kicsit szkeptikus vagyok a mai "új" magyar írókkal szemben, de Leiner Laura sorozatáról sok jót olvastam. Úgy gondoltam, hogy biztos egy olyan gimis sorozat lesz, amiben a főszereplővel mindenféle hihetetlen kalandok történnek, amik mostanság divatosak, de nem. A Szent Johanna gimi teljesen mindennapi.

Reni 14 éves és most kezdi az első évét egy francia magángimiben Budapesten. Igazán kilóg a kortársai többsége közül, mert nagyon szeret olvasni, a mostanság menő zenével komolyabb barátságot nem kötött, szeret tanulni, az öltözködése teljesen átlagos. Röviden egy nem kirívó szereplő, inkább egy kis könyvmoly. Most persze ezek alapján lehet, hogy magatok elé képzeltek egy SZTK szemüveges fiatal lányt, de RR nem ilyen. Az egész könyvecske az ő naplójáról szól, az első félévéről a suliban. Milyen az osztálya, kikkel barátkozott össze, ki milyen, kit lehet szeretni és kit nem, deákcsínyek stb. Szóval lényegében semmi extra és pont emiatt volt jó olvasni. Annyira természetes, annyira mindennapi volt, hogy emiatt szórakoztatott. Tipikusan olyan könyv, amit szívesen látnék a 10-14 éves lányom kezében. Semmi "durva" nincs benne, egyszerűen csak a mai fiatalok élete szerepel benne, de az is úgy, ahogy ennek a korosztálynak szerepelnie kell. Csínyek, szerelmek, de ártatlanul. :o)

Nosztalgiázva gondoltam a saját gimis éveimre, amikor mi voltunk elsősök és remegve, szinte rohanva mentünk minden reggel a termünkbe, mert a negyedikesek olyan nagyok voltak és félelmetesek. :o) Ráadásul a szereplőkben egy-egy volt osztálytársamat is kacagva ismertem el. Pl. Arnold egy az egyben egy osztálytársamra emlékeztetett, teljesen ilyen volt. Negyedikben kijelentette, hogy parlamenti képviselő lesz, egyelőre még nem hallottam róla. :oP Kinga karakterét is felfedeztem, de azért ennyire "durva" nem volt az osztálytársam, inkább mintha 2-ből gyúrták volna össze. Természetesen megvolt a mi Cortezünk is, és bár sokban nem hasonlítok Renivel, de olvasni már akkor is szerettem és rajzból elsőben engem is majdnem meghúzott a tanár. :oS
Ilyen gimibe szívesen járnék újra és nagyon sajnálom, hogy anno nekünk nem voltak olyan óra utáni foglalkozások, mint a könyvben Reniéknek. Imádtam volna olvasószakkörös lenni. :o)

Nagyon tetszett, hogy az írónő sok könyvre felhívta a figyelmet, hátha ezek hatására a "régebbiek" is előtérbe kerülnek. Nagyon jól megírt regény, jól kidolgozott karakterekkel, élvezhető és szórakoztató volt még nekem is, közel a 30-hoz. :o) Így is lehet regényt írni az ifjúságnak, nem kellenek vámpírok, vérfarkasok, stb., csillagos ötös!
Gimi előtt álló lányomnak tuti beszerezném!

Megjelenés: A Szent Johanna Gimi- Kezdet (2010. Ciceró Könyvstúdió)
Oldalszám: 386
Ára: 2990
Az írónő oldala ITT.

A műtőlámpa fényében - Egy sebész önéletrajza

2011-09-17T20:13:00.001+02:00

Akihez közel áll az orvostudomány, vagy legalábbis szívesen olvas orvosírók által írt könyveket, azok Andrea Majocchi könyvében biztos nem fognak csalódni.

Bár előszavában megjegyzi, hogy könyve az orvosoknak túl kevés, a laikusoknak pedig túl szakmai, ezért leginkább orvostanhallgató fiának írta, egyfajta végrendelkezésként, és hogy jó és példás életre ösztökélje. De ez ne riasszon el minket, könyve nagyon is élvezhető.

Édesapját, aki nagyreményű orvos volt, még gyermekkorában elveszítette, így az árván maradt családot nagybátyja vette védelmébe. Nagyon szűkösen éltek, de Andrea-nak sikerül megnyernie egy ösztöndíjat, amivel lehetősége nyílik rá, hogy teljesüljön az álma, és apja nyomdokaiba lépve orvosi egyetemre menjen.

A XIX. század környékén járunk Olaszországban, Andrea Majocchi-nak sokféle kalandban és izgalomban van része orvosi pályafutása során, úgyhogy a történeteit olvasva nem unatkozunk majd.

Cirkuszos kocsiban, bordélyházban operál, sokszor kockáztatva a saját életét is, mindvégig próbálva az általa vélt helyes és orvoshoz méltó utat járni, ami az akkori időben (sem) nem volt könnyű dolog. Dolgozik az első világháború alatt a katonai kórházakban, segédkezik párbajoknál, utazik a lourdes-i zarándokok mellett kísérő orvosként, és még rengeteg más kalandban van része.

Érdemes tehát elolvasni, izgalmas és emberi könyv ez, ajánlom mindenkinek.

Andrea Majocchi: A műtőlámpa fényében - Egy sebész önéletrajza
Eredeti cím: Vita di chirurgo
Kiadó: Dante Könyvkiadó, 1940
Oldalszám: 351

Krystyna Kuhn: A völgy

2011-09-16T09:00:00.001+02:00

A moly-on cseréltem ezt a könyvet. Azért erre esett a választásom, mert a tartalmi összefoglalója alapján egy fordulatos, rejtélyes kis kriminek tűnt. Bár féltem, nem lesz-e csalódás - általában ha valamit nagyon beharangoznak, maga a mű nem egy nagy szám. (Sőt, valahol azt is olvastam róla, hogy ez egy "elcseszett tinihorror".)

Ám nem csalódtam, nagyon tetszett!

Röviden a tartalom:

Julia és öccse, Robert Frost is részt vesznek az elsőévesek üdvözlő partiján a csónakházban, ahol Robert akaratlanul valami hihetetlen dolog szemtanúja lesz: egy kék hajú lány beugrik a tóba és eltűnik. Robert megpróbál segíteni rajta, de a lánynak nyoma sincs. Senki nem hiszi neki, még a nővére sem.

A kanadai Sziklás-hegységben, egy elzárt völgyben található a híres Grace-College, az elit főiskola kiemelkedő tehetségek számára. De furcsa dolgok történnek itt: Miért nincs rajta a hely a Google Earth-ön? Mi köze van ennek ahhoz a diákcsoporthoz, akik a 70-es évek közepén eltűntek a hegyekben és eltűnésüket követően be is zárták az iskolát?- vetődnek fel a kérdések.

De térjünk vissza a regény elejére. Már az hátborzongató és misztikus, ahogyan a kollégiumot meg lehet közelíteni: Julia és Robert csak autóznak, autóznak egy végtelenül hosszú, kacskatóringós úton, sötét fák közt, fel a hegyre, az út olyan, mintha sosem érne véget. Aztán maga az épület is rejtélyes és zegzugos. A furcsa szobatársakról nem is beszélve. Maga táj is olyan, mintha itt, a völgyben megállt volna az élet: hideg vizű tó, semmi élőlény, csak ragadozó madarak köröznek. Ugyanakkor Juliának van még egy szomorú titka, ám ez is csak a regény végén derül ki, addig mi sem tudjuk meg, mi történt a családjával.

Közben persze zajlik az iskolás élet, a diákok előadásokra járnak, tanulnak, barátkoznak egymással. A csónakházi bulin meg egy furcsa beavatási játékba keverednek. Ám aztán a játékból valóság lesz: ugyanis tényleg eltűnik egy lány!

Tetszett a könyv, bár az elején idegesített, hogy vagy százszor muszáj volt leírni, hogy Juliának mennyire nem tetszik ez a hely, mennyire ijesztő - ez nálam nem fokozta az izgalmakat, sőt. A szereplők viszont nagyon jól megformáltak! Emellett van benne szerelmi szál is, amolyan lájtosan. Maga a krimi szál is lájtos, tehát nagy vérengzésre ne számítson senki. Inkább a misztikum jellemzi az egész regényt. A vége természetesen nyitott, és újabb izgalmakat készít elő. Úgyhogy izgatottan várhatjuk a folytatást, amely A katasztrófa alcímet viseli.

A völgy ugyanis egy sorozat része. Az első évad négy kötetből áll, amelyek 3 hónapos időközönként jelennek meg. Egy évad egy tanévet foglal magában.

A szerzőről:
Krystyna Kuhn 1960-ban született Würzburgban, nyolc gyermek közül a hetedikként. Szlavisztikát, német irodalmat és művészettörténetet hallgatott. 1998 óta szabadúszó író. A würzburgi Arena Verlag „Thrillerek lányoknak” című sorozatának első számú bestseller szerzője. (forrás: moly.hu)

Osho: Gyermekek könyve

2011-09-14T21:48:00.001+02:00

Egyik kedvenc időtöltésem a könyves bolt járás, bár mostanában ritkán jutok el, még ritkábban tudok venni, ez a könyv viszont kínálata magát meg KELLETT vennem. A fülszövegből ez első mondat virított ki és véste jól bele magát a fejembe:"Amikor azt mondom, hogy "elveszett gyermekkor", az ártatlanságra gondolok - arra az ámulattal teli gyermeki tekintetre, amikor még nem tudtál semmit, nem volt semmid, mégis a világ tetején érezted magad."

A számból vette ki a szavakat és ez az érzés végig megmaradt. Szinte minden szavával, mondatával, sorával egyet értettem. Nagyon sokszor voltak "jééé, én is épp erről beszéltem xy-nak" bevillanásaim.

Egyetlen rész, gondolat állt távol tőlem, ez pedig a családról alkotott elképzelése.A gondolatmenet azzal indul, hogy a család a legősibb intézmény és már idejét múlt. Ő a kommunákat preferálja, ahol az emberek képlékeny családokban élnek. Egy nyitott közösség, ami az elfogadáson alapul. Én ezt elképzelhetetlennek tartom, hiszen sokan vagyunk sokfélék és ez egy kőkemény alkalmazkodást igényelne, ami azonnal üti az ember szabadságát. Hiszek abban, hogy két embernek, ha egymás mellett van a helye, akkor akár élethosszig folyamatosan fejlődhetnek közös úton - akár anyaként - apaként. De azt is el tudom képzelni, hogy csak addig volt közös út, amíg életet adtak egy új "csillagnak". Bármi lehet a cél. Szerinte a család intézménye a birtokláson alapul - valóban léteznek is ilyen családok, de ugyanígy lehet olyan családokat is találni, aminek az alapja az elfogadás.

A könyv szerkezete kérdés-felelet formájú, természetesen Osho a kérdezett. A kezdetektől, vagyis a születéstől a gyermeknevelésen át, a szülőknek szóló tanácsokon keresztül az oktatásig öleli fel azt, hogyan lehet megőrizni a gyerekkor csodáját. Azt az ártatlanságot, ösztönös élni tudást, amit kis "angyalokként" magukkal hoznak gyermekeink. Mindez mellett segít az olvasónak visszatalálni saját gyermeki lelkéhez.

A fejezetek után pedig meditációs technikákat mutat be, ezek könnyen alkalmazhatóak azok számára, akik egyébként is fogékonyak arra, hogy elmélyüljek önmagukban.

Nagyon hálás vagyok amiért az utamba került ez a könyv, megerősített abban, ahogy a gyerekeim felé fordulok és önismeret gyakorlatnak se volt utolsó.

"Szerintem csak egyetlen dolgot tehetsz a gyermekeddel, és ez az, hogy megosztod vele az életed."

Peggy Payne: Nővérem, India

2011-09-12T01:00:00.000+02:00

Egy időben rengeteget álmodtam Indiáról, s ezekben az álmokban nem turista voltam, hanem hindu nő. Ismerősként jártam az álombéli utcákat, mégis kívülállóként figyeltem a riksákat, az embereket, rácsodálkoztam a templomok, folyók, szent állatok szépségeire. Ezek az álmok aztán elvezettek addig, hogy rajongani kezdtem az országért, az indiai kultúráért, a zenéért, a táncért, a szantál- és jázminillatú hangulatokért. Ezért is örültem, amikor ajándékba kaptam Peggy Payne: Nővérem, India című könyvét, és egy álló nap alatt elolvastam. Visszaköszöntek az álmaim.

(Az 1949-ben született Peggy Payne publikált többek között a The Washington Post, a Chicago Tribune, a The New York Times lapokban. Írásai a vallásos, spirituális témákat is érintik. Legsikeresebb könyvét, a „Sister India” címűt 2004-ben kiadta Magyarországon az Aréna2000 könyvkiadó, így a magyar olvasókat is meghódíthatta.)

A történet a következő: a Lonely Planet címet viselő útikönyv a Gangesz partján magasodó vendégházat, a Saraswati-t ajánlja az utazóknak. A vendégház nehezen megközelíthető: sötét, veszélyesnek látszó sikátorokon keresztül juthat oda az elszánt turista, majd mikor megérkezik, csendes döbbenettel veszi tudomásul: a ház vezetője, Natraja csöppet sem hasonlít az indiai nőkre. Hosszú, szőke haja, világos, szeplős bőre, és elhízott, nehezen mozgó teste ellenszenvet kelt az emberekben, lelke megközelíthetetlennek, érinthetetlennek tűnik.

Ebbe a vendégházba érkezik három amerikai: Jill, a magát keménynek mutató, de érzékeny fiatal lány; T. J. Clayton, a kutatómunkát végző férfi, valamint Marie Jasper, egy egykori zongoraművész idős, beteg özvegye. Ramesh, az idősödő, hívő szakács, és Madame Natraja, a vendégház furcsa vezetője fogadja őket.

Penny Payne finoman, lágyan ismerteti a szereplők életét. Meghalljuk félelmüket, vágyaikat, belső monológjaikat, részt veszünk mindennapjaikban. Felfedezik Varanasit, a Gangeszt (ki tudományosan, ki spirituálisan), rádöbbennek, hogy bár India teljesen más, mégis pontosan olyan, mint bármely más ország. Gazdagok és szegények, jókedvű turisták, magányosak és betegek lakják, gyerekek rohangálnak az utcákon, felnőttek életüket vesztik, mivel a városban felüti fejét a rasszizmus: a hinduk több alkalommal muzulmánokra támadnak, közel a Szent Folyóhoz, a Gangeszhoz.

A tragikus történeteket tárgyilagosan mutatja be a szerző, mintegy mellékes szálként, de valójában az is. A lényeg, amit a történetek kiváltanak Rameshből, Madame Natraja-ból és a három amerikai vendégből. Natraja visszaemlékezik gyerekkorára, fiatalkorára, egykori szépségére, amikor még (Észak-Karolinában) Estelle néven ismerték. Belső világa, múltja összefonódik a jelen történeteivel és Indiával. Az érzések, a gondolatok fontosak, amik felébrednek bennük (és bennünk, olvasókban), valamint azok a történetek, amik Varanasiba juttatják és ottmarasztalják a szereplőket.

Peggy Payne elrepít bennünket Indiába, hogy érezzük a szantál illatát, bőrünkön a forróságot, hogy lássuk a kanyargós utcákat, a riksát vezető férfit, halljuk a folyó zúgását. Kitűnően játszik a szavakkal, a jelzőkkel, játszik az olvasó fantáziájával, érzéseivel is, de nem hatásvadász módon. A Nővérem, India nem tipikus „női könyv” (már, ha van ilyen egyáltalán...), nem könnyed, de nem is durva. Színeket, hegyeket-völgyeket, szépségeket és csúfságokat, tragédiákat és kéjeket, életet és halált is megmutat.

Épp úgy, mint India.

http://www.peggypayne.com/

Peggy Payne: Nővérem, India

Kiadó: Aréna2000 / Fordította: Abody Rita / Oldalszám: 295