2017. július 29., szombat

Gyereksarok 245.



Astrid Lindgren: Pirosházi történetek


Fordította: Kúnos László
Illusztrálta: Ilon Wikland
Kiadó: Animus Kiadó, 2005
Oldalszám: 176

Pirosháznál nincs jobb hely a világon! Itt él Madikó kishúgával Lizbettel és a szüleivel.
Madikó igazán jó kislány, csak hát a fantáziája... - az bizony nagyon élénk. Folyóparti nádas, fészertető, kiszáradt kút, a szomszédék mosókonyhája - megannyi lehetőség játékra, kalandra, csak győzze követni Lizbet, amit Madikó kitalál, s bírja idegekkel anya és apa.
A világhírű svéd írónő, a gyerekirodalom Nobel-díjának tartott Andersen-díj kitüntetettje ezúttal is remek történetekkel szórakoztatja ifjú olvasóit.

A Pirosházi történetek főszereplője a majdnem hétéves Madikó (igazi neve Margaréta), valamint ötéves kishúga, Lizbet (igazi neve Elizabet). Madikó olyan, mint Astrid Lindgren egyik legismertebb alakja, a vásott, lompos, szabad szájú, hazudós, verekedős antilány regényhős, Harisnyás Pippi szelídített változata.

Madikó rendkívül eleven, élénk fantáziájú kislány, aki előszeretettel talál ki mindenféléket, amik miatt aztán nem csak ő, hanem kishúga is bajba kerülnek. Már elég nagy ahhoz, hogy a nála nagyobbaktól hallott történeteket a saját kis szintjére leképezze, és alkalmasint ki is próbáljon dolgokat. Mint például kinyitott esernyővel leugrani a fészer tetejéről (lásd a borítón is), vagy a befagyott folyón elindulni a szomszédba – persze anélkül, hogy bárkitől is engedélyt kérnének.

Lizbet még nem elég nagy ahhoz, hogy saját ötletekkel álljon elő, ám előszeretettel követi nővérét, így általában közösen keverednek bajba. Bár, ha jobban belegondolok, ha Lizbet nem dugott volna borsót az orrába, Madikó nem verekedett volna össze Mattissal és Miával. 
Szóval a két lány rendszeresen keveredik bajba, de szerencséjükre mindig van valaki, aki megmenti őket. Általában a szomszéd fiú, Abbe Nilsson.
Akiről kicsivel később kiderül, hogy nem feltétlenül ő a gáncstalan lovag (gondoljunk csak arra, amikor a mosókonyhában szellemként riogatta Madikót, vagy amikor „József a kútban”-t játszottak). Bár akkor tényleg jókor érkezett, amikor a lányok „Mózes a sásban”-t játszottak, és beleestek a vízbe.

Madikó nem rossz kislány, csak kihasználja azt a számtalan lehetőséget, ami játékra, kalandra ad alkalmat. Bár a hazugság, amit az iskoláról, egészen pontosan Richárdról előadott, nem volt éppen szép dolog, ezért sem lehet rá igazán haragudni. Hiszen csupán egy élénk fantáziájú kislány.

Astrid Lindgren vallásos neveltetése többször is előbukkan a Pirosházi történetek olvasása közben. Egyáltalán nem tolakodóan, sőt, tökéletesen beillesztve a gyermekjátékok sorába, mi több, csíntalansága is okot adó formában.

Madikó boldog, hiszen Pirosház, az Isten háta mögötti tanya számára a legjobb hely a világon, ahol együtt él ő, apa, anya, Lizbet, Szaszó, a fekete uszkár és Gószi, a kiscica. Vagyis minden a legnagyobb rendben. És bár nincs televízió, minden adott ahhoz, hogy a gyerekek boldogan éljék mindennapjaikat.


(A bejegyzés megírásában segítségemre volt a http://olvasovanevels.gportal.hu)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése