2017. május 23., kedd

Verses kedd 86.






Lesznai Anna: Elviharzott május



Be jó, hogy már lehervadt
A gesztenye virága,
Kopár kocsány mered
A sűrű lomb között.

Viszi már az idő,
A fürge díszletes,
Virágos szőnyegét...
Május elköltözött.

Május, be jó, hogy elmulsz!
Gyötrelmes ünneped
Öröklétszomjazó,
Száguldó pillanat.

Most tisztább lesz a menny,
Sötétebb lesz a lomb
Lassúbb a szívverés,
Az árnyas fák alatt.

Dús sátor a fasor már
Nem bűvösen lefoszló
Fátyol, melyen körösztül
Vakítón néz az ég.

Csalogánydal-átszőtte
Vergődő éjjeleknek,
Nem kell többé viselnem
Csalánszőr köntösét.

Melegség dől a napból
A magbavált világra,
Nem szitálnak szívemre
Szúró fénygyöngyszemek.

Gyors feslésű virágok
Nyomán nem kell sietnem
Kábult processzióban...
Békén pihenhetek.

Oly nehéz a tavasz,
Virággal és halállal -
Jöjj már foszlós egeddel,
Reszkető nyári dél.

Mikor megáll a nap,
S egy nagy szent pillanatban
Örök életre eszmél
Fűszál és falevél.

A légben mozdulatlan
Csügg pehelyszárnyú lepke,
Lelkem üvegharangján
Alélva csügg a lét.

Minden termékenyült már,
A vergődő világra
Reá teszi az Élet
Nyugtató nagy kezét.

Mintha szava eredne:
"Íme, minden megérett,
Íme, minden betellett,
S le még semmi se hullt.

A kéj most megfogamzott,
A dal most el nem hangzó,
S egymás mellett fakadnak
A jövő és a múlt."

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése