2017. április 28., péntek

Lázár Ildikó: Rejtőző kavicsok




Írta: Lázár Ildikó

Kiadó: Móra Kiadó, 2012
Oldalszám: 256 

Ez egy tipikus tini regény. Akinek bejött a Szent Johanna Gimi (és mint írtuk, nagyon sokan vannak így), azok nem fognak csalódni Lázár Ildikó Rejtőző kavicsok című regényében sem.
A könyv egyébként hamarabb jelent meg a Leiner Laura-köteteknél, csak nem kapott akkorra médiavisszhangot. Ugyanúgy egy gimnáziumi osztályról, a fiú-lány barátságról, a szülőkről való fokozatos leválásról és az azzal járó felelősségvállalásról, útkeresésről szól, mint a Szent Johanna Gimi-sorozat. Lázár Ildikónál nagyon jó helyen vannak a felnőtt szereplők is, a tanárok, szülők: akkor segítenek a tiniknek, amikor azt ők igénylik, nem erőszakolják rájuk állandóan az akaratukat.



Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik.
  • Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül.
  • Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn.
  • Krisz, a vezérhím, aki „nagyvadat” vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét.
Lázár L. Ildikó könyve tizennégy év feletti kamaszoknak éppúgy szól, mint szüleiknek. A mi esetünkben egy kamaszlány nyilván a szerelem-szex szálat, a bulizást, a lázadást, a nagy baráti beszélgetéseket szűrte le belőle (ahogy persze megjelenik az alkohol, a drog is), míg a 40-es mamája pedig egyszerre szeretne újra dilis gimis lenni, és ezerrel megkeresni az elveszett kavicsokat. Mert a sodró lendületű regény nagy tanulsága mi más lehetne, hogy mindenkinek kell egy igaz kavics, amire egész életében vár és vigyáz. Mindannyian értékes kavicsok vagyunk valaki számára, csak meg kell találnunk a megfelelő helyet, ahol a legjobban érezzük magunkat.
A regény cselekménye egy budapesti gimis osztály mindennapjait mutatja be: Lille, Praetor, Betti, Krisz, Atács, Leó olyanok, mint gyerekeink osztálytársai, vagy amilyenek mi magunk voltunk annak idején. Mindenki más karakter, itt nincs főszereplő, hol a vagány csajozós menő srác, hol az álomvilágba menekülő bölcsész-típusú lány kerül középpontba, de feltűnik az önmagát kereső, de érzékeny macsó is, tehát minden típusú olvasó magára ismerhet.
Ebbe a közegbe csöppen bele a nem kevésbé titokzatos ’40-es Anna, aki magyartanárként próbál segíteni rajtuk, hogy megtalálják saját magukat, és átússzanak vele a Szigetre. Célja: adni és kapni. Az persze csak lassan sejlik fel, hogy milyen múltbeli teher nyomasztja a lelkét, és kiderül, hogy a felnőttek sem olyanok, akiknek látszanak vagy mutatják magukat.
Az akciófilmbe illő bunyós jelenetek, a pörgős párbeszédek, a hormonoktól duzzadó leírások mögött megbújó őszinte igazságok egy kamasz számára is hitelesen fogalmazódnak meg az írónő nem kevés önéletrajzi elemekkel átszőtt művében. A humorban is bővelkedő könyv jó példa arra is, hogy az apai tanítás hogyan adható tovább érthető-érezhető módon a mai kamaszoknak. Itt nincs szájbarágás, mégis minden egyszerűen világos. Én mindenesetre nagyon élveztem, és azóta máshogy látom a lányom világát is.
  •  Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival – csakhogy múltjában sötét folt éktelenkedik…




 (A bejegyzés megírásában segítségemre volt a http://olvasovanevels.gportal.hu/)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése