2017. március 11., szombat

Gyereksarok 225.




KÖNYVAJÁNLÓ

Catherine Leblanc: Akkor is szeretnél?

5-8 éveseknek

Írta: Catherine Leblanc
Illusztrálta: Eve Tharlet
Fordította: Szabó T. Anna és Dragomán Pali
Kiadó: Manó Könyvek, 2017
Oldalszám: 32


Kismackót nyugtalanítja valami.
Vajon mennyire szereti őt az édesanyja? Akkor is szereti, ha Kismackó rosszalkodik?
Akkor is, ha valami nagy baj lesz?

Igen. Az anyai szeretet mindennél erősebb, és Kismackó megtanulja, hogy ez nem fog megváltozni soha. Megható történet az anyai szeretetről és a gyermeki kíváncsiságról Szabó T. Anna és Dragomán Pali - anya és fia - közös fordításában.

Catherine Leblanc történetének hőse egy mackó, aki azon aggódik, hogy vajon akkor is szeretni fogja-e az anyja, ha rossz fát tett a tűzre. A bocs rendszeresen olyan kérdéseket tesz fel, melyeket egy anyának sem könnyű megválaszolni, de ő mindig megpróbálja.




Akinek gyereke van, az biztosan ismeri azt az érzést, amikor a korábban rajongva szeretett dolgok – legyen az százszor olvasott könyv, vagy gumiszaurusz – háttérbe szorul. Egy ideig még funkciótlanul „jelen van”, s aztán végleg elveszíti fontosságát és kiszelektáltatik. (Jó estben máshoz kerül, rossz esetben, ha elvásott, akkor bizony…)
Kevés olyan dolog van, ami a kisgyerekkortól elkíséri az embert egészen addig, míg azt át nem adhatja a saját gyerekének. A könyvek között lehetnek ilyenek! S ha valamelyik az idők folyamán elveszett, akkor egy szülő hatalmas energiákat mozgat meg, hogy tovább adhassa az élményt. (Nekem például ilyen meghatározó könyvem volt Végh György meséje, a Puliszka és Juliska Plömplöm királynál.)
Az Akkor is szeretnél? című mesekönyv – nem terjedelme, vagy összetettsége miatt – abba a kategóriába tartozik, amit úgy mesélhetünk a gyereknek, hogy szinte biztosak lehetünk abban, hogy ő is továbbmeséli majd, s közben visszagondol/visszaérez a saját gyerekkori jóérzésére. A szeretetre, és jó esetben a biztonságra…
…mert ez az egyszerű kis állatmese pont erről szól. Kismackó, aki elszakította a kabátját, a Mamával beszélget, őt faggatja arról, hogy mindig szeretni fogja-e. 


Akkor is szeretnél, ha…?

– És, ha nagy, zöld és ronda lennék, ráadásul még bogarak is mászkálnának rajtam?
– fokozza a kérdést majdnem a végletekig Kismackó, aki valamiért nyugtalan, bizonytalan és legalább annyira zavart, mint a mi gyerekeink, vagy mi magunk néha.
– És, ha… meghalnál?
– kérdi Kismackó, aki egy mese szereplőjeként kimondhatja azt, ami a hétköznapokban gyakran csak levegőben lógó, lappangó, sunyi és alattomos rossz gondolat, amivel a felnőttek sem tudnak mit kezdeni.
De ezzel a kérdéssel sem jön el a megnyugvás, hiszen az igazi nyugtalanságot Mama kerek pocakja okozza… az igazi megnyugvást pedig az, ha szépen, sorban egymás után minden kérdés kimondhatóvá és megválaszolhatóvá válik. Ettől a kimondástól és megválaszolástól lesz fontos ez a könyv: nem attól, ami benne van, hanem attól, amit elindíthat…
Engem, szülőként kilóra megvett a szerző, s akkor is kedvelném ezt a történetet, ha koszlott, stencilezett lapokon kerülne elém. Az tényleg csak bónusz, hogy a szerző és az illusztrátor így egymásra találtak. Eva Tharlet rajzai nagyon – nagyon-nagyon – pontosan kifejezik azt, amiért jó maga a mese. A könnyű kézzel megrajzolt figurák pont annyit mutatnak, amennyi a beleéléshez kell. Nincsen feleslegesen túlrajzolt háttér, nincsen zsúfoltság. Kismackó, amikor nagy, zöld és ronda, akkor el sem fér a páros oldalon, aminek sarkában ott ül a Mama.
Aki figyelmesen túrja a világhálót, az azzal is tisztában lehet, hogy Kismackó története itt nem ér véget:


(A bejegyzés megírásában segítségemre volt a http://olvasovanevels.gportal.hu/)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése