2017. március 10., péntek

G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják



Írta: G. Szabó Judit

Kiadó: Móra Kiadó, 2010

Oldalszám: 120

Amikor te lettél a mi mamánk, akkor én még kis hülye voltam, és nem tudtam, hogy engem nem fogsz szeretni. Csak aztán mindig jobban megnőttem, és mindig jobban rájöttem.
Ilyet persze hangosan soha nem mondana a nevelőanyjának Judit, de éjszaka, a kórházban, ahol az ember úgysem tud aludni, sok minden kimondható, vagy legalábbis végiggondolható. Juditnak most bőven van ideje a magányos párbeszédre, hiszen jó darabig nem rohanhat úszni, dzsúdózni, huzakodni ikertestvérével, a lüke Ágival, hiszen feküdnie kell. Mivel ledobta a hátáról egy Juci nevű ló. Csak fekszik hanyatt, kispárnával a harmadik csigolyája alatt, és gondolkodik. Végiggondol mindent, az egész `csodálatosan vacak `életét...
1974-ben vehették először kézbe ezt a könyvet az olvasók. Akkori és mai kamaszok is egymás kezéből kapkodják ki, és a pad alatt olvassák. Semmit nem változott. Fésületlen szereplői fésületlen mondatokban beszélnek, görbén néznek a felnőttekre és egymásra, élesen látnak, és élesen fogalmaznak. Kínos helyzetekbe keverednek, játsszák a felnőttet, zavarukban vörösödnek, nyerítve röhögnek. Az olvasó pedig magára ismer, és választhat: vörösödik vagy nyerít. G. Szabó Judit nyelve és humora senki máséval nem téveszthető össze az ifjúsági irodalomban.
Könyveinek alakjai, Anikó, Judit vagy Ági az életmű lezárultával is frissen, elevenen élnek az olvasók emlékezetében.






 (A bejegyzés megírásában segítségemre volt a http://olvasovanevels.gportal.hu/)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése