2017. március 17., péntek

Anne Fine: A kilencedik felhőn





Írta: Anne Fine 

Fordította: Damokos Kata

Kiadó: Animus Kiadó, 2003

Oldalszám: 192

A kilencedik felhő nagyon magasan van. Lehetséges-e onnan visszatérni? Ian ül barátja - szinte a testvére - betegágya mellett, és nézi a sápadt arcot. Közben emlékezik és ír: történeteket a balesetet szenvedett Stollyról.
De baleset történt-e egyáltalán Stollyval? Mit keresett a legfelső ablakban? Stolly olyan különös...
Szemrebbenés nélkül megszólítja a vezetőtanárt, hogy cseréljenek joghurtot. Kertelés nélkül közli, ha szerinte a tanáruk nem jól tanít valamit. Fantasztikus fogalmazásokat ír, döbbenetes kiselőadásokat tart, de tornaórán elbújik az öltözőszekrénybe. Imád temetőbe járni, és kihajolni olyan helyekről, ahonnan józan ember nem teszi. Stolly ideje legnagyobb részét lannal és családjával tölti. Pedig neki is van apja, anyja - mégpedig igencsak gazdagok -, de azok sosem érnek rá. Ian az, aki végig mellette van, s aki a legtöbbet teszi azért, hogy helyrerázza barátja fejében, ami helyrerázandó...


A kilencedik felhőn című könyv főszereplője Stolly, aki egészen rendkívüli képességekkel rendelkezik, nem mondható átlagosnak a maga korosztályán belül. Felnőttes dolgokon gondolkodik, mélyen foglalkoztatják azok a kérdések, amelyek valamilyen módon a létezésünkkel, az ittlétünkkel kapcsolatosak. Az életről és a halálról való gondolkodás egy kamaszfiú szemszögéből tanulságos lehet nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is.
A kilencedik felhő nagyon magasan van. Lehetséges-e onnan visszatérni? Ian ül barátja – szinte a testvére – betegágya mellett, és nézi a sápadt arcot. Közben emlékezik és ír: történeteket a balesetet szenvedett Stollyról. De baleset történt-e egyáltalán? Stolly olyan különös…Kertelés nélkül közli, ha szerinte a tanáruk nem tanít valami jól. Fantasztikus fogalmazásokat ír, döbbenetes kiselőadásokat tart, de tornaórán elbújik az öltözőszekrénybe. Imád temetőbe járni, és kihajolni olyan helyekről, ahonnan józan ember nem teszi. Stolly idejének nagy részét Iannal és családjával tölti. Pedig neki is van apja, anyja, mégpedig igencsak gazdagok, de azok sosem érnek rá.              
Van a könyvben egy apró részlet, ami különösen mély nyomot hagyott egyik olvasója lelkében. Ian és Stol épp a hátukon fekszenek, csukott szemmel, majd egyszer csak Stol azt mondja, hogy ez egy tökéletes pillanat, és olyan boldog, hogy akár meg is halna. Ez a részlet igazán elgondolkodtató… Hiszen a legboldogabb, legtökéletesebb pillanat tényleg az, amikor nem számít sem az, hogy mi volt, sem az, hogy mi lesz.              
A regényben megmosolyogtatók a kis anekdotaszerű visszaemlékezések, nagyon sokszor pedig elgondolkodtatók. Talán ezért szórakoztat, kapcsol ki, ugyanakkor egyszerre tanító ez a mese. Bár ifjúsági regénynek van feltüntetve, jó szívvel lehet felnőtteknek is ajánlani. Jó érzés egy picit gyermekké válni, felfedezni magunkban azt a valakit, akik egyszer magunk is voltunk.
A regényben nagy szerepet kap a jellemábrázolás. Egyik fiú családja sem tökéletes, talán épp ettől életszerű, hihető ez a történet. Ami legjobban élvezhető, az egyértelműen Stol megismerése – a kalandjai, a játékai. Ian mindezt remek humorral, egyszerűen, de mégis átélhetően meséli el nekünk, így nagyon is a történetben érezhetjük magunkat. Anne Fine-nak különös képessége van a családon belüli kapcsolatok és konfliktusok ábrázolására. Nagy hatású és igen olvasmányos könyveivel méltán arat sikert.





 (A bejegyzés megírásában segítségemre volt a http://olvasovanevels.gportal.hu/)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése