2017. február 8., szerda

Cecil Bødker: A szellemleopárd








Fordította: Árkos Antal
Kiadó: Animus, 2002
Oldalszám: 188

Etiópia, kis hegyi falu. Itt él Tibeso, aki már nagyfiú, hiszen egyedül legeltetheti a jószágokat. Egy napon nagy öröm éri. Az egyik tehén üsző borjút ellik, tehát egy-két év, és több tejhez juthat a család. Tibeso öröme azonban nem tart sokáig. A vízmosás sötét rejtekéből előbukkan valami, és elragadja az épp hogy lábra álló kis jövevényt. Tibeso tudja: az valami nem lehet más, csakis a Nagyúr, az a különösen ravasz leopárd, amely évek óta tizedeli a kisborjakat.
A fiú nem nyugszik bele a veszteségbe. Felkerekedik, hogy megkeresse a rejtélyes lényt. Vállalkozása csaknem az életébe kerül, ám kalandos útja végén úgy térhet vissza övéihez, hogy a szellemleopárdtól többé nem kell tartaniuk.




A magyar irodalomban a Móricz Zsigmond által jól ismert téma, a Barbárok című mű párja ez a kisregény. A teheneket őrző kisfiú egyik nap, amikor éppen kisborjú születik, határtalan boldogságot érez. A születés misztériuma megérinti a lelkét. Sajnos azonban nem tarthat sokáig ez az állapot.

Egy leopárd elrabolja az újszülöttet, és ez az esemény az egész falu életét megkeseríti, hiszen tudják, a vad a közelben tanyázik. A kisfiú segítségért folyamodik. De ahelyett, hogy célt érne, foglyul ejtik, és egyre reménytelenebbé válik a helyzete. A baj nemhogy megszűnne, egyre növekszik. A veszélyt számára immár nem a vad, hanem egy embertelen kovács jelenti, aki hogy elhallgattassa, a legnagyobb gaztettre is vállalkozik.

Mint kiderül “létezik egy másik leopárd is“ aki szintén állatokat rabol. Ez a szellemleopárd pedig maga a kovács. A regény a kovács embertelenségét mutatja be, és ezzel állítja szembe a kisfiú tisztaságát, őszinteségét.

A váratlan fordulatokban gazdag regény méltán nyerte el a legnagyobb kitüntetést, az Andersen-díjat.


(A bejegyzés megírásában segítségemre volt a http://olvasovanevels.gportal.hu)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése