2017. január 22., vasárnap

Tormod Haugen: Zeppelin


Fordította: Szöllősi Adrienne
Kiadó: Animus, 2003
Oldalszám: 141

A paplanok rendetlen kupacban az ágy közepén, az éjjeliszekrényen néhány tábla csokoládé, az egyiknek hiányzott a fele. Martin lehajolt, és fölemelt a földről egy pár kék tornacipőt.
Nina és szülei, Martin és Éva, amint belépnek szeretett nyaralójukba, észreveszik: valaki járt ott. Aztán a környékbeliektől is kezdenek eltünedezni kisebb értékek. A felnőttek egyre nyugtalanabbak.
Nina is az, de másként, más miatt. Ő rábukkan a tettesre. A nála valamivel idősebb fiú a kertjükben, egy terebélyes fa ágai között rendezkedett be. Honnan jött? Miért bujkál? Mi elől menekül? És hová tart?
Krimi-szerű feszültség vonul végig ezen a különös hangulatú könyvön, miközben a kérdésekre nagyon is hétköznapi válaszok adhatók.

Nina minden évben nehezebben viseli a szüleivel töltött nyarat. Főleg az idei ígérkezik vacaknak, hiszen anyukája és apukája az utóbbi időben elég sokszor furcsán viselkednek. Lehet, hogy valami komolyabb baj van, de erről nem beszélnek. Bár úgy tűnik, Nina is egyre többször művel furcsa, tőle szokatlan dolgokat. Például pénzt lopott, és csokoládét vett belőle, összeverekedett egy fiúval, eltörte Ria néni kedvenc hamutartóját. Úgy tűnt, mindannyiukra ráfér egy kis kikapcsolódás.

Csakhogy amikor leérnek a Nina szülei által olyannyira imádott nyaralóba, megdöbbentő látvány fogadja őket: valaki járt a házban, sőt úgy tűnik, egy ideig ott lakott. Nem maradt utána más, mint egy kis rendetlenség, és egy fél pár tornacipő, az oldalán Zeppelin felirattal.
Vajon ki járhatott a házban?

A szülők teljesen kifordulnak önmagukból, és kétségbe esetten hívják a rendőrséget. Ám azok sem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Hiszen semmi sem tűnt el a házból.
Bár, ha jobban odafigyelünk az eseményekre, tanúi lehetünk annak, hogy a környékbeli házakból kezdenek eltünedezni dolgok, amik idővel valahol máshol bukkannak fel.
A felnőtt egyre idegesebbek. Nina is az, de ő egészen más miatt. Ő ugyanis tudja, ki az a rejtélyes idegen, aki megbolygatta a környék nyugalmát. A nála két évvel idősebb fiú ugyanis a kertjükben lévő nagy fa ágai között rendezkedett be. Amikor éppen nem a környéken kóborolt.
Vajon miért bujkál a környéken?
Mi vagy ki elől menekül?
Miért alszik mások házában, vagy éppenséggel egy fa ágai között?
Miért nem megy haza s szüleihez?
A válaszok szívbe markolóak, a történet pedig a maga egyszerű, mégis lírai módján világít rá a családok békéjét szétszaggató egyik legnagyobb problémára. Olyan ez, mint egy segélykiáltás, amely valahol valamikor elhangzott, és már csak az a kérdés, hogy meghallja-e valaki, és tud-e vele mit kezdeni.
Nem tudom, hogy a célcsoportnak számító 9–12 éves gyerekek mennyit értenek meg a regény mondanivalójából, de abban biztos vagyok, hogy lesznek kérdéseik az olvasottakkal kapcsolatban.
Már csak arra lennék kíváncsi, vajon minden szülő tud-e majd válaszolni azokra?




(A bejegyzés megírásában segítségemre volt a http://olvasovanevels.gportal.hu)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése