2017. január 13., péntek

Paula Fox: Majomsziget


Fordította: Szántó András
Kiadó: Animus, 2003
Oldalszám: 142

A tizenegy éves Clay viszontagságos időket él át. Apja, miután munkanélküli lesz, elhagyja őket. Nem sokra rá anyja is elveszti állását, s a kiskamasz fiúval kénytelenek hajléktalanszállásra költözni. Egy napon a mama is eltűnik. Clay teljesen egyedül marad, s heteket tölt az utcán Buddyval és Calvinnel, két őt gyámolító hajléktalannal. Kemény fagyok köszöntenek New Yorkra. Claynak és társainak a hideg mellett az ellenséges környezettel is meg kell küzdeniük, s a mindennapi betevő előteremtése is próbára teszi őket.
Hogyan fordul jobbra Clay sorsa? Hogy találnak újra egymásra édesanyjával? Megbocsáthat-e Clay a történtek miatt, s tudnak-e újra a régi szeretetben élni?


Az Andersen-díjas írók sorozatban megjelent, a 9-12 éves korosztály számára ajánlott regény a gyermekirodalomban nem mindennapi, nem éppen kellemes, talán sokak által inkább takargatni valónak ítélt témát, a hajléktalanságot dolgozza fel – mégpedig egy tizenegy éves kisfiú szemszögéből.

Bár sikere egészen biztosan nem mérhető sem a Harry Potter történetekhez, sem a gyermekirodalom klasszikusaihoz, azért jó tudni, hogy van ilyen is. Kár lenne elmenni mellette egyetlen szó nélkül csak azért, mert nem „divatos”.

Clay története mondhatni stílusteremtő, legalábbis a gyermekirodalom mostanában igen népszerű tárgykörében, hiszen legjobb tudomásom szerint magyarul eddig nem igazán jelent meg olyan regény, amely korunk hajléktalanjairól szólna, mégpedig egy gyerkőc szemszögéből.
Talán Kitty Halbertsma Amarilla Kisasszonya sorolható ide, bár az egészen más irányból közelíti meg a témát.

Clay Garrity tizenegy évesen marad magára egy szükségszállón, miután egy nap várandós anyukája minden magyarázat nélkül kisétál az ajtón. Clay pedig csak vár, és vár és vár. Aztán elfogy az ennivalója. Egyre jobban aggódik, ráadásul mivel édesapja már korábban lelépett, őrá sem számíthat.

Viszont a lakásban sem maradhat, így súlyos gondjai elől a hideg téli utcákra menekül, ahol egészen sötétedésig bóklászik. Ki tudja, mi történne vele, ha két jólelkű hajléktalan nem sajnálná meg a hullafáradt fiút, és nem hívnák meg éjjeli szállásukra. Ami nem más, mint egy ócska láda, ami csupán jelképes védelmet nyújt a metsző téli szél ellen.

Hát így kezdődik Clay kalandja a Majomszigeten (ahogy a közpark hontalanok által lakott részét hívják).

Ugye megmondtam, hogy nem éppen kellemes téma? Mégis, ahogy a hontalan emberek segítenek egy fáradt, magányos gyermeknek, az szinte felér egy tündérmesével. Hiszen történhetne sokkal rosszabb is. Bántalmazhatnák, molesztálhatnák, aztán visszalökhetnék az utcára.

De ez a történet nem erről szól. Ez valami sokkal szebbről, sokkal fontosabbról, sokkal emberibbről. További szavak helyett azt javaslom, minél többen olvassák el, és mindenki döntse el saját vérmérséklete szerint, hogy valójában miről is.


(A bejegyzés megírásában segítségemre volt a http://olvasovanevels.gportal.hu)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése