2016. november 21., hétfő

322 éve született Voltaire francia felvilágosodás kori író, költő és filozófus

Voltaire [vɔlˈtɛːʀ] eredeti nevén François-Marie Arouet [fʀɑ̃ˈswa maˈʀi aˈʀwɛ] (Párizs, 1694. november 21. – Párizs, 1778. május 30.) francia felvilágosodás kori író, költő és filozófus volt.

Voltaire éles eszéről, filozófiai témájú írásairól és a polgári szabadságjogok védelméről vált világszerte ismertté. A cenzúra megszegőinek szigorú büntetésével dacolva a társadalmi reformok nyílt támogatója volt Franciaországban. Szatirikus szerzőként műveiben gyakran kritizálta korának dogmatikus egyházát és más intézményeit, és ezért többször büntették.

François-Marie Arouet-t (e. franszuá mari arué) alig ismeri a világ, ellenben annál ismertebb a Voltaire (e. volter, 1694–1778) név. A művésznév használata nemcsak hagyományos gesztus volt, hanem egyfajta lázadás is az író-történész-filozófus-politikus részéről – apja iránt érzett ellenszenve is közrejátszott benne. Ízig-vérig polgár volt, hitt a polgárságban, a tudományban és a technikai civilizáció pozitív társadalmi következményeiben, az ész, a szellem diadalában.

Élete
Élete kalandos és izgalmas volt, megjárta a Bastille (e. basztij) félelmetes börtönét egyesek szerint gyanús üzleti ügye, mások szerint a régens ellen írt versei miatt. Többször száműzték Franciaországból. 1726–28-ban Angliában, 1755-ben Svájcban élt, Nagy Frigyes porosz uralkodónál vendégeskedett három évig Potsdamban (1750–54), levelezett II. Katalin orosz cárnővel. Egy arisztokratával való összeszólalkozása után nyilvánosan megbotozták és újra bebörtönözték, majd Angliába száműzték.
Kiváló eredménnyel végzett a clermonti jezsuita kollégiumban, hogy aztán a katolikus egyház egyik legádázabb ellensége legyen. Később, svájci száműzetése idején, szembekerült a protestáns egyházzal is. Sikeres üzleti tevékenységének köszönhetően nagy vagyont szerzett, de Franciaországban sosem élhetett biztonságban, bár az Akadémia tagja és 1745-től a király történetírója volt. Végül úgy oldotta meg helyzetét, hogy a francia–svájci határon fekvő Ferney-ben vett magának kastélyt (1760), birtoka egyik fele Svájchoz tartozott, így nem kellett többé tartania üldözőitől. Csak halála évében tért vissza Párizsba, ahol valóságos népünnepélyt rendeztek tiszteletére, mellszobrát a Comédie Française színpadán, előadás közben koszorúzták meg.
Bár a hagyomány összekapcsolja személyiségét a forradalommal, sohasem volt forradalmár. Társadalmi ideája a felvilágosult abszolutizmus volt, melyet Angliában vélt felfedezni. Az utókor is sajátosan bánt vele. A Pantheonban helyezték örök nyugalomra, a forradalom idején meggyalázták sírját, csontjait szétszórták, majd később újra a Pantheonba került.

Munkái
Voltaire rendkívül termékeny író volt, szinte minden irodalmi műfajban alkotott, számos színjáték, epigramma, eposz, vers, esszé, kritika, elbeszélés, regény, krónika, életrajz, történelmi, politikai, filozófiai és tudományos értekezés, kommentár, pamflet, napló, valamint több, mint húszezer levél alkotja munkásságát.

Legismertebb művei
  • Oidipusz (1718)
  • Zaire (1732)
  • Filozófiai levelek (1733)
  • Le Mondain (1736)
  • Sept Discours en Vers sur l'Homme (1738)
  • Zadig (1747)
  • Micromegas (1752)
  • Candide (1759)
  • Filozófiai ábécé (1764)
  • Vadember (1767) - E kisregény a „nemes vadember” ideán alapuló téma egy korai darabja.
  • Épître à l'Auteur du Livre des Trois Imposteurs (1770)
Színdarabok
Voltaire több, mint ötven színdarabot írt (beleszámítva a befejezetleneket is). Ironikus módon, noha tehetsége inkább a komikus témákban volt kiemelkedő, mindössze egy jó vígjátékot írt, a Nanine-t, de több jó tragédiát is, például Zaire, Mérope, amik a francia klasszikusok tíz vagy tizenkettő legjobb színdarabja között találhatók.
  • Ecossaise
  • Eriphile (1732)
  • Mahomet (1741)
  • Mérope
  • Nanine
  • Zaire (1732)
Költészet
Voltaire a korai időktől tehetséget mutatott a költészethez, első megjelent munkái lírai műfajúak voltak.
A rengeteg rövidebb mű mellett két hosszú költeményt írt:
  • A Henriász, Vergilius stílusában készült, IV. Henrikről szóló eposz kötelező olvasmánnyá is vált Franciaországban.
  • A Pucelle egy gúnyirat vallásról és történelemről.
Próza és regény
Ezek a művek, amelyek Voltaire zsenialitásának legjobb gyümölcsei, először az egyházat és a politikát támadó röpiratként jöttek létre. A munkákban leginkább Voltaire túlzások nélküli egyéni iróniája jelenik meg.

Történelmi munkák
Voltaire számos jelentős történelmi tablót írt:
  • XII. Károly, svéd király története
  • XIV. Lajos kora
  • XV. Lajos kora
  • Birodalmi krónika: Charlemagne, 742 – VII. Henrik 1313
  • Birodalmi krónika: Bavariai Lajos 1315 – II. Ferdinánd 1631
  • Az orosz birodalom történelme Nagy Péter uralkodása alatt
Filozófia
Voltaire korának egyik kiemelkedő költője és filozófusa volt, noha a sikereivel járó rosszindulat gyakran megkérdőjelezte, hogy valóban elismerik-e és hogy látja majd az utókor. Legnagyobb filozófiai munkássága a furcsa szóösszetételű Filozófiai ábécé (Dictionnaire philosophique), ami a Nagy Enciklopédiába írt cikkeit és más, kisebb elemeket is tartalmazott. A mű erőteljesen megjeleníti Voltaire a vallás és az egyház ellen táplált gyűlöletét, a cikkek általánosságban véve a 18. század filozófiájának gerincét jelentő komoly társadalomkritikát fogalmazták meg.

Általános kritikai munkássága
Voltaire számára általános kritikái és vegyes írásai nem voltak alávalóbbak más műveinél. Majdnem minden érdemi munkájához, legyen az vers vagy próza, készült valamilyen előzmény vagy bevezető, számtalan vegyes műfajú pamflet és cikk mutatta kiváló újságírói képességeit. Nyelvének és irodalmának történelmében ugyanakkor eléggé járatlan volt, így ezen a területen felettébb hétköznapi hozzáállást tanúsított, ezzel társult a 18. századi Franciaország teológiai, etikai és politikai ügyeivel szembenálló lázadó magatartása.

Levelezés
Hatalmas mennyiségű levelezése maradt hátra, ami mindig új felfedezésekkel társul, és bizonyosan sohasem lehet teljességében és pontosan kiadni, bár néhány eleme régóta ismert. Voltaire személyisége természetesen ebben az írásáradatban jelenik meg a legjobban. Hatalmas energiái és sokoldalúsága, ravasz és türelmetlen hízelgése, könyörtelen gúnyolódása, gátlástalan üzleti érzéke, lelkiismeretlen eltökéltsége, hogy bármilyen módon is, de elmeneküljön ellenségei elől, mindez kiderül az általa írt levelek garmadából.

(Forrás: http://tudasbazis.sulinet.hu és wikipedia.hu)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése