2016. július 24., vasárnap

Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret - Az idő gépezetei

Képes meseregény 10 éves kortól
Kiadó: Libri Kiadó, 2012
Fordította: Dunajcsik Mátyás
A fordítás alapjául szolgáló mű: Brian Selznick: The Invention of Hugo Cabret
Oldalszám: 544

Brian Selznick könyve 284 eredeti rajzával, valamint a képregények és filmek keverékét idéző formájával újraértelmezi a regény műfaját, és egy teljesen új, eddig ismeretlen olvasási élménnyel lepi meg a csodálatos történetek kedvelőit...
A kötet ideális olvasmány lehet azoknak, akik nemrég tanultak meg olvasni, hiszen a gazdagon illusztrált mese gyors sikerélményt kínál. “A sok kép miatt nagyon gyorsan lehet haladni benne, emellett a gyerekeknek olyan érzésük támad, hogy egy nagy, súlyos könyvet olvastak el” – fogalmazott a fordító.

És mitől is meséskönyv ez a mesekönyv?
Amellett, hogy szöveget is tartalmaz, a könyvnek legalább a felét maga az író által készített grafikák díszítik. Ezeken az oldalakon nem is található szöveg, hiszen maguk a képek mesélnek. Ezek szimpla grafitrajuk, de egyszerűségük mellett nagyon is igényesek. Az olvasót – legyen az fiatal vagy gyermek lelkű felnőtt – elrepíti ebbe a csodás világba, ahol úgy kísérhetjük végig a történetet, mintha mi magunk is ott lennénk. Nagyon magával ragadó.

Hugo Cabret a forgalmas párizsi vonatállomáson él, teljes titokban. Az árva kisfiú az épület rejtett járataiból felügyeli a pályaudvar óráinak működését. Ám amikor a sorsa, akárcsak az általa javítgatott fogaskerekek, összekapcsolódik egy könyvmoly kislány és a pályaudvar mogorva játékboltosának történetével, élete és legféltettebb titka is végzetes veszélybe kerül. Egy különös rajz, egy féltve őrzött jegyzetfüzet, egy ellopott kulcs, egy mechanikus ember és Hugo apjának rejtett üzenete szövevényes, megható és lenyűgöző kalandba sodorja mindhármukat. Brian Selznick könyve 284 eredeti rajzával, valamint a képregények és filmek keverékét idéző formájával újraértelmezi a regény műfaját, és egy teljesen új, eddig ismeretlen olvasási élménnyel lepi meg a csodálatos történetek kedvelőit. 
A regény legnagyobb különlegességét formája adja, hiszen nem is nevezhető tisztán regénynek. Természetesen az, de a szöveg mellett a rajzok (a szerző 284 gyönyörű grafitrajza) és a fekete-fehér képek (századelős filmek jelenetei) ugyanolyan szerves részét képezik a cselekménynek, sőt, a terjedelmet tekintve több a képi elem, mint a szöveg. A kiadás önmagában is nagyon szép, - dicséret illeti a kiadót az eredeti kiadás borítójának megőrzéséért - de a rajzok ezt az esztétikai értéket tovább emelik, némelyik önálló művészeti alkotásként is megállná a helyét.

A sajátos forma nagyon különleges olvasmányélményt biztosít. Mivel A leleményes Hugo Cabret gyakorlatilag egy regény, egy film és egy képregény sajátos keveréke, a művet kézbe fogva olyan érzésünk támad, mintha - kis képzavarral élve - egy filmet olvasnánk. Remekül kiválasztott jeleneteket emelt ki a szerző a történetből, rajzolt meg és illesztett be a szövegbe. Ezzel az olvasás semmihez nem fogható élményét újraértelmezve, miszerint az olvasott szöveg alapján mindenki egyedien képzelheti el a helyszíneket és történéseket, ebből néhányat a saját gondolatvilágából elénk tár, nem is akárhogyan. Kritikaként megfogalmazódhatna, hogy ezzel valami elveszik az élményből, hiszen az író által elképzelt világ közvetlenül megjelenik előttünk, kiszorítva ezzel saját képzeletünket, ám ennek éppen az ellenkezője igaz: a szerző rajzai annyira szépek és hangulatosak, hogy szívesen átvesszük őket, hogy ezeket továbbgondolva elevenedjen meg előttünk Hugo története.

"Belegondoltál már, hogy minden gépnek van valami célja? - kérdezte Isabelle-t. - Az egyiket azért csinálták, hogy megnevettessen, mint ezt az egeret itt, a másikat meg azért, hogy megmondja az időt, ahogy az órák, vagy hogy elbűvöljön, mint az automata. Talán ezért van az, hogy akárhányszor látok egy elromlott gépet, mindig elszomorodom: mert nem tudják tenni a dolgukat.
Isabelle felvette az egeret, újra felhúzta, és újra letette.
- Talán ugyanez van az emberekkel is - folytatta Hugo. - Ha elveszted a célod...az olyan, mintha te is elromlanál."

A leleményes Hugo Cabret-t különlegessége mellett az utóbbi idők egyik legfontosabb könyvének tartom, mégpedig formavilága miatt. A XXI. század gyermekei már az internet, az sms, tehát a sok kép, kevés és rövid szöveg világában nőnek fel, emiatt sokuk számára nehézséget jelent egy könyv elolvasása, nem is beszélve annak megkedveléséről. Selznick műve viszont remekül válaszol a korszak ezen jellemzőjére és könnyed, nagyon képi formájával és emellett a legjobb régi meséket idéző varázslatos történetével megnyerheti korunk gyerekeit az olvasásnak és ha ez sikerül neki, akkor nagyon hálásnak kell lennünk.

"Néha-néha feljövök ide, akkor is, ha épp semmit nem kell javítanom, és csak nézem a várost. Szeretem, elképzelni, hogy az egész világ egyetlen, hatalmas gépezet. És tudod, a gépeknek soha nincsenek felesleges alkatrészei. Pontosan annyi és olyan alkatrészük van, mint amennyi szükséges. Hogyha pedig a világ valóban egyetlen nagy gép, akkor szerintem nekem is valami céllal kellett a világra jönnöm. Ami azt jelenti, hogy neked ugyanúgy kell, hogy legyen valami célod itt."

Formaiságán túl egyszerű, a cselekményben csak egy ponton felcsillanó, ám nagyon fontos mondanivalóval, üzenettel is bír a kötet. Ez pedig abban áll, hogy nincs felesleges ember, mindenki valamilyen céllal jött erre a világra és bár időnként mindenki elvesztheti a célját, "elromolhat", de mindent és mindenkit meg lehet és meg kell javítani.

Ez a könyv generációk kedvencévé válhat és generációkkal szerettetheti meg az olvasást, ha lehetőséget adunk rá. Ha szeretnénk, hogy egy szívünknek kedves lurkó örömmel forgassa a könyveket és ne kínszenvedéssel felérő kötelességnek érezze az olvasást, akkor születésnapra, karácsonyra vagy csak úgy adjuk a kezébe A leleményes Hugo Cabret-t. Tegyük ugyanezt, ha egy felnőttet emlékeztetni szeretnénk arra, milyen érzés volt gyereknek lenni. 

(Forrás: http://olvasovanevels.gportal.hu/) 

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése