2016. június 7., kedd

Verses Kedd 36.


Jószay Magdolna: Júniusi délután

Meleg kora-nyár, késő délután... 
a nap fénypászmái aranynyílként 
törnek utat a tóparti erdőben 
a hatalmas lombkoronákon át. 
A látvány már-már őstermészeti, 
bár itt-ott a civilizáció nyomai 
tompítják az idill hatását... 
Hangos madárkoncert fonja át 
a szívek bennrekedt szavát, 
úgy tűnik, két jó barát 
a madárdal s a szívdobogás - 
csak a természet neszez, 
míg kezed kezemre talál... 
Faágak közt cikkanó barnaság, 
kecses kis mókus röppenve futkos, 
szembenézve velünk, meg-megáll... 
percekig csendben bámuljuk a csodát, 
s egyszer csak eltűnik az óriás 
lombok közt, mókás farkával integet - 
így ajándékozza meg a természet 
a szépségre szomjas szíveket - 
vele groteszk ellentétben csap le 
egyre sűrűbben és fájdalmasabban 
a kiéhezett szúnyogsereg... 
egy darabig küzdünk velük, 
majd feladva a romantikát s vele 
az erdei sétát, indulni készülünk. 
De még kapunk a természettől néhány 
feledhetetlen pillanatot: 
láthatjuk az épp lenyugodni készülő 
hatalmas, vörös napkorongot, 
amint narancs-vöröses palástját 
szétteríti a látóhatár fölött, 
a béke és nyugalom érzését kelti 
bennünk - s ember és természet között.

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése