2016. június 24., péntek

Parvela, Timo - Talvitie, Virpi: Hinta-sorozat

Parvela és Talvitie három kötete vizuálisan és szövegében is különleges élmény: mély és magával ragadó, mint egy örvény, de finom és érzékeny, mint egy hárfa. Ilyenek a képek is: különleges kivágásainak és felületének köszönhetően úgy érezzük, hogy a valóság mögötti igazabb valódit látjuk meg a könyv által.


A Szerencsekerék, a finn szerzőpáros trilógiájának harmadik része - a Mérleghinta és Körhinta után - a könyvfesztiválra jelent meg magyarul, sokunk örömére. Minden kötete elvarázsol és megtanít valamire, ami nélkül nem is tudunk élni; és minden mondatot meg szeretnénk emészteni, mert érdemes megjegyezni.




A Mérleghintából megtudhattuk, hogy kivel érdemes barátkozni, és mit kell nekünk is tenni ahhoz, hogy valakinek a barátja lehessünk. Keresni kell, és nem szabad feladni, ahogyan Pí sem adta fel, mert ha végül megtaláljuk, az mindennel felér, és hirtelen minden értelmet nyer.

A Körhintában egy nem akármilyen barátság szövődött Fazék, a kis csirka és Felicián, a harmona között. Az idő máshogyan múlik mindannyiunk számára, néha elröpül, máskor sehogy sem telik, és idegesek leszünk, de Fazéknak és Feliciánnak a barátság jegyében telt az idő, és nekünk is megtelt a szívünk örömmel, amikor rájuk néztünk, és mikor Fazék végül ráült a körhintára.

Fazéknak és Feliciánnak el kellett válnia, és a Mérleghintából megismert Pí és Argon sem lehetnek mindig egymás mellet. És akkor várni kell – hol többet, és hol kevesebbet. De néha nehéz eldönteni, hogy melyik jobb: „vágyni valamire és várni, vagy egyből megkapni, amit kívánunk.”

A várakozás valakire vagy valamire egyre nehezebb nekünk, minden most kell, és nem értékeljük azt az időt, amíg várunk, elpocsékoltnak tartjuk. Nincs türelmünk megvárni a másikat, az idő csak az óralapon mozgó mutatót jelenti, egy állandó ketyegést, pörgést. Pedig ahogyan Felicián és Fazék is megmutatta nekünk, hogy mennyi féle idő van, nekünk is meg lehet tanulni élvezni a sokféle időt.

Újra meg kell tanulnunk, milyen jó várni egy ajándékra, egy almára, egy barátra! „Csodás dolog vágyakozni valakire, és annál boldogabbak leszünk, mikor eljön.” Elképzelni az örömöt, mikor egymás nyakába borulunk, és végre látjuk egymást. A kis csirka bízott benne, hogy Felícián eljön, más lehetőség meg sem fordult a fejében. Pí is bízott benne, hogy míg Argon távol van, a tőle kapott szerencsekavics megvédi őt a bajtól, akkor is, ha nem így látszik elsőre.

De van, aki nem javul, ahogyan a hórihorgászok sem figyelnek egymásra, és nagy sietségükben a fontos dolgok elúsznak mellettük. Nekik az idő csak a kapkodást jelenti, a feladatot, és nem veszik észre, ha lemaradnak valamiről. Pedig aki figyel, annak megváltozhat az élete. A harály türelme végtelen, és csodálattal nézi a fölötte repülő madarakat minden nap. Végül észrevett valamit, és megváltozott minden: teljesült a legnagyobb vágya, miközben ő csak máson akart segíteni. A csirkának van ideje várni, nőni, és ha bízni is tudunk egymásban, szerencsénk is lesz!

A Szerencsekerék mindennek a beteljesülése, tanulsága és végkifejlete. Együtt örülünk a már jól ismert szereplőkkel, velük izgulunk, és várunk. Érdemes együtt olvasgatni: mi is feltöltődünk, és végre egy könyv, amimer a fontos dolgokról mesélni - nem csak a gyerekeknek.


(Forrás:  http://olvasovanevels.gportal.hu/)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése