2016. június 3., péntek

Lyman Frank Baum: Oz, a nagy varázsló



Az Oz, a Nagy Varázslóban a két világ térbe vetítve jelenik meg: a szürke, csodák nélküli Kansas áll szemben Oz csodálatos birodalmával. A főhősön, Dorkán kívül a szereplők is eszerint oszlanak meg hétköznapi és mesefigurákra. A konfliktust az szolgáltatja, hogy Dorka a csodaországból vissza akar jutni otthonába, hazajutásához Oztól, a varázslótól akar segítséget kérni, de ahhoz, hogy színe elé járulhasson, sok akadályt kell még legyőznie. Útja során három társra lel, akiknek szintén van egy-egy kívánságuk: az egyik észt, a másik szívet, a harmadik bátorságot akar kapni. E három tulajdonság megszerzése a felnőtté váláshoz elengedhetetlen képességek fontosságát hangsúlyozza. 

Mindeddig azonban tökéletesen varázsmesei módon és varázsmeséhez illő tartalmak fejeződtek ki a regényben. A fordulatot az hozza, hogy a kislány, miután minden akadályt legyőzött, és kívánsága teljesítésére kerülne a sor, egy véletlen folytán rájön, hogy Oz nem hatalmas varázsló, hanem hétköznapi ember, aki – akárcsak õ – a hétköznapi világból került a csodák birodalmába.
Ez az első olyan mozzanat, ahol a racionalitás fölébe kerekedik a csodának, és leleplezi álságosságát. Ha így érne véget a történet, akkor egyszerű tanmese volna. A kettősség azonban folytatódik: Dorka társainak vágyát (akik hisznek a varázslat erejében) ügyes cselekkel teljesíti Oz, miközben õ maga mondja ki: ezeknek a képességeknek hőseink már birtokában vannak, ő csak szentesíti azok megszerzését.

„Nem tudsz nekem eszet adni? [...]
– Nem, de nincs is rá szükséged. Mindennap tanulsz valamit. [...] A tudást a tapasztalat hozza meg...”
„Hát az én bátorságommal mi lesz? [...]
– Csak egy kis önbizalom hiányzik belőled.”
Dorka az egyetlen, aki belátja, Oz nem segíthet rajta: ráébred arra, hogy csak maga segíthet magán, nem várhat csodákat.

A mitikus eszközökkel élő mesében a racionális megoldás győz, méghozzá mitikus eszközökkel. A három társ elnyeri, amit akar: három, a felnőtté váláshoz elengedhetetlen tulajdonságot – de nem szűnnek meg mesehősök lenni. Hisznek a csodában, és kívánságuk teljesül is, sőt a sikeres beilleszkedést jelképező királyságot is elnyerik. Dorka viszont segítségükkel a modern társadalomban egyedül szükséges hitet kapja meg: a saját erejébe vetett hitet. Ugyanakkor megtanulja a racionális társadalom csodától elhatárolódó, reflexív viselkedését. Ami a mese elején még csak szimbolikus, kivetített kettősségként volt jelen, az a végére tudássá válik.

 (A bejegyzés megírásában segítségemre volt: http://olvasovanevels.gportal.hu/)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése