2016. június 13., hétfő

92 éve született Rába György Kossuth- és Széchenyi-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtörténész, pedagógus, kritikus, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja

Rába György (Budapest, 1924. június 13. – Budapest, 2011.január 29.) Kossuth- és Széchenyi-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtörténész, pedagógus, kritikus, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. Az irodalomtudomány kandidátusa (1970), az irodalomtudomány doktora (1983).

Életpályája
1944-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-francia szakán kezdte egyetemi tanulmányait. 1946-ban az Újhold folyóirat egyik alapító szerkesztője volt. 1945-1948 között magyar–francia szakos diplomát szerzett aPázmány Péter Tudományegyetemen. 1949-1957 között középiskolai tanár volt Budapesten. 1957-1961 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézet világirodalmi osztályának francia előadója, 1961-1982 között ugyanitt a XX. századi magyar irodalmi osztály főmunkatársa volt. 1983-1987 között a Modern Filológiai Társaság alelnöke volt. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek, a Magyar PEN Clubnak.

Munkássága
Első versei a Nyugatban és a Magyar Csillagban jelentek meg. Szemlélettágító műhelyként emlékszik vissza a Vigíliára, az Életre, a Franklin Könyvkiadóra, a Hungária Könyvkiadóra. Megalapozza műfordítói és tudományos, esszéista életművét. Korai verseskötetei után csak 1961-ben jelentkezik a megújult szemléletre valló Nyílttenger című kötettel; ezt újabb hosszú szünet után követi 1969-ben a Férfihangra.
Alkotókedve az 1980-as és az 1990-es években föltámadt, kétévenként, olykor évenként követték egymást verseskötetei. Irodalomtörténeti érdeklődésének középpontjában a Nyugat és az avantgárd irodalom, valamint a magyar és a világirodalom párhuzamainak kérdésköre állt. Az 1990-es évek közepétől elbeszéléseket is írt.
1982-ben Próbaidő – Új és válogatott versek című kötetében így összegezte ars poeticáját, „vallomását a költészetről”: „…a líra azzal érdemli meg nevét, hogy indulatot közvetít: ezért egyszeri és drámai megnyilatkozás is. – A költészet mindig a személyes és az egyetemes kölcsönhatásából születik meg.”

Művei
Az Úr vadászata (versek, 1943)
Búvár (versek, 1947)
Nyílttenger (versek, 1961)
Modern olasz költők (szerkesztette, 1965)
Olasz költők antológiája (szerkesztette, 1966)
A szép hűtlenek (1969) - Monográfia Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád versfordításairól
Férfihangra (versek, 1969)
Szabó Lőrinc (monográfia, 1972)
Lobbanások (versek, 1973)
Rovások (versek, 1980)
Babits Mihály költészete 1903-1920 (tanulmányok, 1981)
Próbaidő (versek, 1982)
Babits Mihály (monográfia, 1983)
A beszéd folytatása (versek, 1984)
Csönd-herceg és a nikkel-szamovár (tanulmányok, 1986)
A valóság vendége (versek, 1987)
Kézrátétel (versek, 1992)
Kopogtatás a szemhatáron (versek, 1993)
Közbeszólás (versek, 1994)
Ráismerések (versek, 1996)
A vonakodó cethal (versek, 1998)
Remények és calódások (elbeszélések, 2000)
A jelenlét furfangjai (versek, 2001)
Sárkányeregetés (versek, 2003)
Földlakó (versek, 2006)

Műfordításai
F. Jovine: Elátkozott föld (1952)
E. Curie: Madame Curie (1955)
Leopardi: Magános élet (1958)
Jean Racine: Nagy Sándor (1963)
Idegen ünnepek (1974)

Részben általa fordított antológiák
Verses világjárás (1971)
Mallarmé és Valéry versei (1990)

Díjai
Istituto Italiano di Cultura Aranyérme (1967)
Mikes Kelemen-díj (1982)
József Attila-díj (1983)
Munka Érdemrend arany fokozata (1984)
A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1987, 1994)
Bölöni-díj (1987)
Füst Milán-díj (1988)
Francia Akadémiai Pálmák lovagi fokozata (1988)
Kosztolányi Dezső-díj (1989)
A Soros Alapítvány Irodalmi Díja (1990)
Széchenyi-díj (1993) – Költői és műfordítói munkásságáért, különösen Babits Mihály életművéről írott monográfiájáért.
Illyés Gyula-díj (1994)
Pro Literatura-díj (1994)
Déry Tibor-díj (1996)
Eötvös József-koszorú (2000)
XIII. kerület díszpolgára (2002)
Kossuth-díj (2008)
Babits Mihály Alkotói Emlékdíj (2009)

(Forrás: wikipedia.hu)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése