2016. május 21., szombat

Gyereksarok 183.

mese
Mikor, mit és hogyan mesélj gyermekednek?


Számos pszichológiai kísérlet bizonyítja, hogy a magzat már a méhen belüli időszakban is tanul, és érzékeny a külvilág jelzéseire. A megszületése után, amikor ringatod és énekelsz neki, a magzati korban megismert dalok, mondókák biztonságot adnak számára, és hozzájárulnak a kötődés kialakításához. Úgyhogy ne gondolkozz!

Mesélj és énekelj neki akkor is, amikor még csak a hasadban van! És ha tanácstalan vagy, melyik életkorban milyen mesére fogékony, akkor mindenképp olvasd el dr. Kádár Annamária írását.


Az irodalmi élmények megalapozása a bölcsődallal kezdődik, amelyben a ringatás öröme összekapcsolódik az énekkel. Az altatók megteremtik az ébrenlétből az álomba való átmenet rituáléját, és magas érzelmi töltettel rendelkeznek. A hangod, a becézgetés, a kedveskedés biztonságot nyújt a gyerekednek, és megkönnyíti számára az ellazulást. Az ismerős ritmus, dallam összekapcsolva a ringatással, az anyaméh biztonságát idézi fel benne, ezért jelentenek örömöt a mondókák és a versek még akkor is, ha nem érti a szöveget.
A szavakkal és dallamokkal való játék átmenetet képez a beszéd és az éneklés között.
Csiklandozd, göcögtesd, dünnyögj neki!
Ha már biztonságosan ül a gyereked, következhetnek a döcögtetők, a höcögtetők és lovagoltatók. Mondókát mondhatsz akkor is, amikor feláll (Áll a baba, áll), amikor elindul (Jár a baba), amikor leül (Sétálunk, sétálunk) és guggol (Ég a gyertya, Nyuszi ül a fűben).
A mondókákat, ringatókat, lovagoltatókat az anyák ösztönösen használták, öltöztetéskor, fürdetéskor, altatáskor.
Sokszor halandzsanyelvet is használtak, varázsszavakkal bűvölték, ringatták álomba a gyermeküket. A hangsúly a mozgás, dallam, ritmus egységén és a testi közelség megtapasztalásán volt. A mondókáknak ugyanakkor fontos szerepük van az anyanyelvi és zenei nevelésben, a koncentrálóképesség, memória, mozgáskoordináció és testtudatosság fejlesztésében.

Az érzelmi intelligencia fejlesztése ölbeli játékokkal
Az ölbeli játékok, melyeket bizalmi, kapcsolatteremtő játékoknak is nevezünk, az érzelmi intelligencia fejlesztésének eszközei is, amelyekben fokozottan jelen van az egymásra figyelés és a szeretet.
Emellett fejlesztheted velük a gyermeked szókincsét, beszédértését és beszédészlelését, kifejezőkészségét, bővítheted a világról szóló ismereteit és serkentheted mozgásfejlődését is.

Kétéves korban jöhetnek a könyvek
Amikor a gyerek már a tárgyak után nyúl, adj a kezébe képeskönyvet. Kétévesen már megfelelő módon bánik velük, és szívesen lapozgatja ezeket. A lapozgatók, leporellók akkor jók, ha olyan egyszerű vonalakkal megrajzolt képeket mutatnak, amelyek körülvesznek bennünket. A könyvben lévő tárgyak, állatok más színben, eltérő formában is megjelenhetnek, mint a valóságban, és ha a gyereked így is ráismer egy tárgyra vagy élőlényre, az számára sikerélménnyel jár.
A képekhez kötött szavak segítik a képzetek kialakulásának folyamatát.
Az ismeretlen tárgyakat ábrázoló képekre is felfigyel, megtanulja a nevüket, és rögzíti a szavakat, ami az „én is tudom” örömét nyújtja számára, segítve a világ megismerését, felfedezését, az összefüggések megértését. Ez egyben az éntudat kialakításának lényeges mozzanata. Így válnak a leporellók az auditív és vizuális memória fejlesztésének eszközévé, hozzájárulva a beszédértés és a szókincs fejlesztéséhez is.
A gyermekkel együtt „olvashatod” a képeket, mesélhetsz róluk, mintát adva neki arra, hogy később a képek alapján ő is mesélni tudjon.
Mesélj akkor is, ha még nem beszél! Hogyan? Nagyon egyszerűen!
Nyugodtan mesélhetsz a beszélni még nem tudó másfél éves gyermeknek is. Ha elutazol nyaralni, az új helyen való első lefekvés előtt visszamesélheted neki röviden a napját. „Amikor reggel felébredtél, ott voltak a csomagok az előszobában. Megittad a tejet, felöltöztünk, és elindultunk az autóval. Beültél az ülésedbe, hallgattunk egy kis zenét, majd elaludtál. Amikor ideértünk a tengerhez, akkor megnéztük a nagy vizet, játszottál a homokban, kerestünk csigákat, majd megnéztük azt a szobát, ahol most aludni fogunk. Itt van a macid és a rongyod, anya pedig itt alszik melletted. Holnap is kimegyünk fürödni, ugye, milyen jó lesz!”
Ha a gyereked nem is érti a teljes szöveget, az ismerős kifejezések mentén megfejti a történetet. Később ugyanezt a mesét mesélheted neki állatszereplőkkel, mivel egy bizonyos kor után már jobban szereti úgy követni az eseményeket, hogy így ismerjen önmagára, mintha róla mesélnének.
„Egyszer egy napon Nyuszi mama elment a kis nyuszikkal a piacra vásárolni. Vettek almát, diót, mogyorót, sárgarépát. A kis nyuszi nagyon szereti a sárgarépát, de a dió nem igazán ízlett neki. Képzeld, hogy….”

A két-hároméveseknek jöhetnek az énmesék
A kétéves gyermeket egy mese kapcsán nem annyira a tartalom köti le, mint inkább a mese hangzása és a veled való kapcsolat fenntartása. Fontos, hogy ekkor a mesében még ne legyen gonosz szereplő, akadjanak viszont számára ismerős elemek. Szívesen hallgat olyan történeteket, amelyeknek ő (vagy egy hozzá nagyon hasonlító valaki) van a középpontjában.
Minél részletesebbek a hétköznapi történetek, annál jobban tetszenek neki.
Ekkor még nem a varázslatosat, hanem az ismerős dolgokat várja, szívesen hallgat olyan meséket, amelyek arról szólnak, hogy az anya mit csinált, mielőtt érte ment volna az oviba. Ezek segítenek a napi eseményekre való visszaemlékezésben, az élmények rendszerezésében, ami pedig biztonságossá és kiszámíthatóvá teszi számára a világot.
A hároméves óvodás már tudja, melyik könyvben találhatók kedvenc versei, meséi, élvezettel hallgatja a láncmeséket, a kalandos állatmeséket, a rövid történeteket, a hármas tagolású ismétlődéseket.
A mese akkor tartja ébren a gyermek figyelmét, ha váltakoznak benne a párbeszédek, a ritmikus ismétlések, szófordulatok.
Ekkor még nem tudja elkülöníteni a valóságot a mesétől, ezért félelmet, szorongást érezhet a varázsmesék kapcsán. Szókincse és figyelme sem teszik még lehetővé azt, hogy bonyolult és hosszú meséket hallgasson.
Ebben az életkorban a legmegfelelőbbek a rövid és minél egyszerűbb cselekményű, ismétlődő részeket és kevesebb konfliktust tartalmazó hétköznapi történetek, melyeknek ő maga a hőse.
Meséld el százszor is ugyanazt, ha kéri!
A négyéveseknek az egyszerű szerkezetű, ismétlődő részeket is tartalmazó láncmesék, valamint a rövidebb állat- és novellamesék ajánlottak, mivel cselekményük egyszerű, a bennük szereplő állatok tulajdonságai és viselkedése is emberi. Fontosak maradnak a versek és dalok is.
Ha többször is meghallgatja ugyanazt a történetet, már tudja, mi fog következni, így a világ kiszámíthatóvá válik számára, hiszen az események az elvárásainak megfelelően alakulnak.
Mesetudat ötévesen
A négy-ötéves kor egy mérföldkő a mesei érdeklődés szempontjából. Ekkor alakul ki a mesetudat, és kezdődik el a nagy mesekorszak, amikor már el tudja különíteni a valóság elemeit a mesei elemektől. Képes beleélni magát a mesei helyzetekbe, azonosul a mesehőssel, szurkol neki, ám mégsem téveszti össze magát vele, sem a mese eseményeit a valósággal. Az ötévesek ezért különösen vonzódnak a tündérmesékhez.
A szimultán kettős tudat középső és nagycsoportos óvodás kor táján jelenik meg, de a gyermekek között ebben a tekintetben nagy különbségek lehetnek. Már nem azért éli bele magát a mesékbe, mert valóságnak tartja azokat (hiszen tudja, hogy a szőnyeg nem repül, és a varázsszó nem elegendő az átváltozáshoz), hanem az általuk közvetített igazságban hisz.
A mesék már lehetnek bonyolultabbak, de azért elég áttekinthetőek ahhoz, hogy megértse őket. Öt-hétéves korban már következhetnek a terjedelmesebb és bonyolultabb tündérmesék valamint a cselekménydúsabb novellamesék.
Ekkorra már bővebb szókinccsel és ismeretanyaggal rendelkezik, ami által lehetővé válik az összetettebb cselekménysor megértése és a hősök élményeinek átélése.
Azért nem ajánlatos tündérmesét mesélni a kettős tudat kialakulása előtt, mert ezek túl hosszúak, szerkezetük és cselekményük bonyolult, így gyakran nem várja meg a mese befejezését, elmarad a pozitív végkifejlet, ez pedig szorongást válthat ki belőle.

Az iskolásoknak is mesélj még!
Mire iskolás lesz, egyre reálisabban látja a dolgokat. A mesére való beállítottság nyolc-kilenc évig tart, ezután már a valós világban zajló rendkívüli események érdeklik, kedveli a mindennapostól eltérő, csodák nélküli eseményeket. A kettős tudat átalakul, a valós és lehetséges szintjei elválnak. Tízéves kor körül már megérik a szempontváltásra, egy helyzetet több nézőpontból is tud mérlegelni, értelmezni. Ekkor már képes önállóan is meséket alkotni, ezáltal fejlődik a kreatív fantáziája, érzelmi intelligenciája és problémamegoldó készsége, megtanulja kifejezni azt, ami foglalkoztatja őt.

Az olvasási technikában is segít a mese
A kisiskoláskor az irodalmi érdeklődés szempontjából két részre oszlik. Első-második osztályban az olvasási technika elsajátításával küszködő gyerek szívesen nyúl óvodáskora meséihez, mert a szöveg ismerete átsegíti a kezdeti nehézségeken. Nyolc-tízéves korban jelenik meg az irodalmi érdeklődés. A tündérmesék fokozatosan kiszorulnak, népszerűbbek lesznek a régi és a mai gyerekek életéről szóló valós mesék, ugyanakkor szívesen olvas valódi állatokról szóló történeteket. Ez az a kor, amikor nem tűr el semmilyen varázslatos elemet, és lenézi a „kicsiknek” való tündérmeséket.
Akárhogy is van, az a lényeg, hogy a közös meseélményeket soha senki nem veheti el tőletek!

(Forrás: http://olvasovanevels.gportal.hu/)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése