2016. március 15., kedd

Verses Kedd 24.




Tompa Mihály:   1848


Betűk és ajkak fennen hirdetik:
Hogy a világ órjásilag halad;
Mondják: az ember, ez erkölcsi lény,
Tökélyesebb lesz minden perc alatt.

Az új időknek nagy története
E fontos tanból szép leckét adott;
És megtaníta: hogy nincsen nagy ok
Lenézni az oktalan állatot.

Az állatok közt önszülötteit
Csak a legalábbvaló falja fel,
És a világ órjásilag halad:
Mert most ezt a királyok kezdik el!


Különös: hogy aki egy magzatját megöli:
Elvesz pallossal vagy kötélen;
Aki pedig vadúl legyilkol százakat:
Halál helyett ezt hallja: éljen!


A bársony színe tart sok éveken,
De végre a bársony is kimegyen.
Rosz festék az a honfivér, királyok!
Midőn kiömlik, még piros, piros...
Ha megszárad: sötét lesz mint az átok,
S nincs idő, mely ily szennyfoltot kimos.







  Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger 

Föltámadott a tenger, 
A népek tengere; 
Ijesztve eget-földet, 
Szilaj hullámokat vet 
Rémítő ereje.

Látjátok ezt a táncot? 
Halljátok e zenét? 
Akik még nem tudtátok, 
Most megtanulhatjátok, 
Hogyan mulat a nép.

Reng és üvölt a tenger, 
Hánykódnak a hajók, 
Sűlyednek a pokolra, 
Az árboc és vitorla 
Megtörve, tépve lóg.

Tombold ki, te özönvíz, 
Tombold ki magadat, 
Mutasd mélységes medred, 
S dobáld a fellegekre 
Bőszült tajtékodat;

Jegyezd vele az égre 
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya, 
S alúl a víznek árja, 
Azért a víz az úr!

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése