2016. március 1., kedd

Verses Kedd 22.



                                                                                                      (A kép forrása)


Áprily Lajos: Március

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.

Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.

Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.

Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.

Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szived?

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése