2016. március 12., szombat

Gyereksarok 173.

1-3 éves korszak könyveinek jellemzői

 

Az egy  évet betöltő kisgyermek értelmi fejlődése rohamszerűen megnő: már gagyog, s lassan elkezd egy-két tagú mondatokban beszélni. Szókincsét leghatékonyabban a korosztályának megfelelő könyvek nézegetésével és olvasásával fejleszthetjük.  
Egy-két éves kisgyermek könyveinél nem baj, ha nincs szöveg a képekhez, ekkor az a fontos, hogy a képeskönyvet lehet együtt nézegetni, és lehet a képekről beszélni, beszélgetni, mesélni. Ha pedig van szöveg, akkor az szerencsés esetben megint csak tiszta, egyszerű, érthető, a gyerek életkorának megfelelő, életkori sajátosságaihoz igazodó – nem kell, hogy gügyögjön, és nem kell, hogy feltétlenül versben legyen.
Még nem kell tudni beszélni a babának, de (igazi) verseket, altatókat, dünnyögőket, ringatókat és mondókákat mondjunk, olvassunk és énekeljünk neki. Még mindig létezik a klasszikus Cini-cini muzsika, a Jár a baba, jár vagy a Kicsi vagyok én, a Kóc-kóc, a Ha majd hatéves leszek című gyűjteményes kötetek, amelyekből már egészen kicsi babáknak is felolvashatunk. Mondókákkal, rövidebb versekkel kihajtható leporellókban is találkozhatunk (és nem utolsósorban építkezni is lehet belőlük...)
Két-három évesen, bölcsődés korban, már igénylik a mesét, ekkor már nem csak beszélünk a képekről, de egy egyszerűbb történet is létrejön, amibe beleélhetik magukat, amivel azonosulni tudnak: ezek az én-mesék. Fontos, hogy ezek olyan történetek legyenek, amik a gyermek mindennapjaihoz és mindennapi problémáihoz kapcsolódnak. A szereplők lehetnek maguk is gyerekek (ilyen például a találó című Hisztimesék, Anna és Peti, a Bilikönyv vagy Tony Ross Kis királylány-sorozata), de a gyermek természetesen bármilyen kedves figurával azonosulni tud – legyen az Boribon, Kippkopp, Mazsola, Bogyó és Babóca, Panka és Csiribí, a cseh Kisvakond, a francia Babar, Pettson és Findusz, és így tovább, és így tovább... 

Különösen hasznosak lehetnek az olyan témák, mint a betegség, a kistestvér születése, a bilizés, mindenféle otthoni és bölcsis konfliktusok. Ezek a történetek, azon túl, hogy önmagukban is kedvesek, és anélkül, hogy szájbarágósan didaktikusak lennének, kifejezetten segíteni is tudnak egy adott probléma megoldásában. Ezekben a mesekönyvekben általában több a kép, mint a szöveg, vagy ha nem is több, mindenképpen gazdagon illusztráltak. Éppen ezért gyakori, hogy egy könyv - egy mese, azaz az illusztráció nem csak kiegészítő és elhanyagolható dísze a mesekönyvnek, hanem meghatározó, lényegi eleme.
Éppen ezért válasszuk bátran Reich Károly, Würtz Ádám, Réber László, Bálint Endre, Hincz Gyula könyveit-rajzait - és hadd tegyek hozzá néhány kortárs nevet is, Kállai Nagy Kriszta, Szalma Edit, Paulovkin Boglárka, Szegedi Katalin, Takács Mari, Pásztohy Panka, vagy a külföldiek közül Axel Scheffler, Janosch, Eric Carle, Max Velthuijs (és folytathatnám) mind-mind kiváló illusztrátorok (sőt, többen közülük író-illusztrátorok), akiknek a munkáival magyar könyvesboltokban is találkozhatunk.  



(Forrás: http://olvasovanevels.gportal.hu)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése