2016. március 10., csütörtök

Grimm: A méhkirálynő

Még alsós általános iskolás lehettem, amikor utoljára konkrétan a magam kedvére olvastam mesét. Most, felnőtt fejjel, közel a 30-hoz, ismét kedvem volt meséket olvasni. Az egyik a Grimm testvérektől: A méhkirálynő volt.


Ismertem már korábban is már ezt a mesét felületesen, de most értettem meg a konkrét mondanivalóját.

 A legújabb kutatások eredményei szerint az, hogy hogyan tud boldogulni az ember az életben, leginkább a személy érzelmi intelligenciájától függ. Az érzelmi intelligencia megszerzésének alapvető feltétele, hogy a gyermek érzelmi biztonságban nőjön fel. Érzelmi biztonságot pedig csak a megfelelő emberi kapcsolatok nyújthatnak.  
A gyermek életében a mese nagyon fontos szerepet tölt be. Segíti a számára túl bonyolult világban történő eligazodást, az élete során felmerülő problémák megoldásának megtalálását, ezenkívül útmutatóul szolgálhat erkölcsi kérdésekben, fejleszti képzeletét, elvarázsol, valamint kiválóan szórakoztat.
A mesék között igen különleges helyet foglalnak el a Grimm testvérek által gyűjtött és lejegyzett népmesék.

A Méhkirálynő meséje azt üzeni, hogy az életben többre viszi az, aki nemcsak „okos”, hanem a természettel is harmóniában él. Az „okos” testvérek rövidlátóan csak a pillanatnyi érdeküket nézik, és a természet útjukba kerülő kincseit romboló módon azonnal el akarják használni. Kelekótya azonban együttérzéssel és megbecsüléssel tekint a természetben élő lényekre. Ő maga is mintha inkább a természet része volna, nem kiaknázni akarja kincseit, hanem tiszteletteljesen együtt élni velük. Ezért támogatják őt a természet erői. A mesék gyakori tanulsága: „jó tett helyébe jót várj” ebben a történetben konkrétan azt jelenti: aki nem tör azonnali haszonra, aki nem leigázni és kiuzsorázni akarja a természetet, az hozzájuthat a természet igazi ajándékaihoz.

A mese arra is tanít, hogy az életben nem mindig az „okosok” viszik a legtöbbre, hanem azok, akiknek tetteit lelkének ösztönösebb, mélyebb, természetközelibb rétegei is irányítják. Ez is fontos tanulság a gyerekeknek: gazdagabb lesz a lelke annak, aki a felnövés során meg tudja őrizni ősi, gyermeki látásmódját is, aki nem úgy lesz „okos”, hogy megszakad kapcsolata a természettel és saját ösztöneivel.

Kelekótya bátyjai, Hamupipőke mostohanővéreivel szemben nem gonoszok, csak rövidlátók. Ezért nekik nem is jár büntetés, Kelekótyának nem kell legyőzni, megsemmisíteni őket. A „kelekótyaság” valójában olyan bölcsesség, amely mindenkinek javára válik. A mesehallgató gyereknek ez azt is jelenti: nem kell félnie attól, hogy szüleihez, testvéreihez fűződő szeretetteljes kapcsolatát veszélyeztetné, ha túl szeretné szárnyalni őket.


 (A bejegyzés megírásában segítségemre volt: http://olvasovanevels.gportal.hu/)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése