2016. február 7., vasárnap

Grimm: A brémai muzsikusok

Még alsós általános iskolás lehettem, amikor utoljára konkrétan a magam kedvére olvastam mesét. Most, felnőtt fejjel, közel a 30-hoz, ismét kedvem volt meséket olvasni. Az egyik a Grimm testvérektől: A brémai muzsikusok volt.

Ismertem már korábban is már ezt a mesét felületesen, de most értettem meg a konkrét mondanivalóját.

 A legújabb kutatások eredményei szerint az, hogy hogyan tud boldogulni az ember az életben, leginkább a személy érzelmi intelligenciájától függ. Az érzelmi intelligencia megszerzésének alapvető feltétele, hogy a gyermek érzelmi biztonságban nőjön fel. Érzelmi biztonságot pedig csak a megfelelő emberi kapcsolatok nyújthatnak.  
A gyermek életében a mese nagyon fontos szerepet tölt be. Segíti a számára túl bonyolult világban történő eligazodást, az élete során felmerülő problémák megoldásának megtalálását, ezenkívül útmutatóul szolgálhat erkölcsi kérdésekben, fejleszti képzeletét, elvarázsol, valamint kiválóan szórakoztat.
A mesék között igen különleges helyet foglalnak el a Grimm testvérek által gyűjtött és lejegyzett népmesék.

A brémai muzsikusokban a külvilág kíméletlen oldala jelenik meg ilyen túlzott, árnyalatlan formában. A kisgyerekek maguk is időről időre ellenségesnek, fenyegetőnek élik át környezetüket. A felnőttek viselkedése még nehezen kiszámítható, gyakran érthetetlen számukra. Rájuk vannak szorulva, ezért különösen riasztó, hogy nem tudhatják, mikor és melyik kívánságukat fogják teljesíteni, hogy nem hagyják-e őket végképp cserben. A Brémai muzsikusokban az emberek (felnőttek) világa önző és kíméletlen. A mesehallgató gyerek az elűzött állatokkal azonosul. Szemében a kiöregedett állatok gazdái olyanok, mint a rossz szülő, aki kirakja hasznot nem hajtó gyereket; a rablók meg olyanok, mint a fenyegető, rosszindulatú idegenek.

A brémai muzsikusok, mint minden jó mese, szépítés nélkül, sőt, eltúlozva mutatja fel az emberi lét sötét oldalait, de egyben vigaszt és útmutatást is nyújt: az elűzött állatok megtapasztalják, hogy csak akkor kiszolgáltatottak, ha jólétüket gazdájuktól várják. Ha egymással (kor- és sorstársaikkal) szövetkeznek, akkor önállóan is meg tudják oldani nehézségeiket.  

A történet másik fontos üzenete, hogy minél reménytelenebbnek látszik egy helyzet, annál inkább nő az egyén belső szabadsága: „a halálnál jobb foglalkozást mindenütt lelsz magadnak” a mese kulcsmondatának tekinthető. Akinek nincs vesztenivalója, az éppen ebből meríthet erőt és válik szabaddá.

A brémai muzsikusokat sok kisóvodás gyerek szereti.
Ebben a korban a gyerekek szívesen azonosulnak állatfigurákkal, a világos, egyértelmű történetet könnyen megértik, és nagyon hat rájuk a mese sajátos humora: élvezettel képzelik el, ahogy a sok gyönge állat egymásra állva szó szerint óriási lesz, és be tudja csapni, meg tudja ijeszteni a sokkal erősebb „felnőtteket”.

Szerintem ez a mese különösen alkalmas arra, hogy a gyerekek színdarab formájában eljátsszák: az állatjelmez, az egymásra mászás és a közös ijesztő ricsajozás éppen a mese fő gondolatát teszi közvetlenül átélhetővé: az összefogás, a közös cselekvés felszabadító örömét.



(A bejegyzés megírásában segítségemre volt: http://olvasovanevels.gportal.hu/)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése