2016. január 30., szombat

Gyereksarok 167.

A kommunikáló baba és a tárgyképes könyvek

Vajon velünk született adottságon alapszik a beszéd kialakulása vagy a tanulás során megszerzett készségek biztosítják fejlődését? Régi vitatéma ez a kutatók, pszichológusok, neurológusok, nyelvészek között.
   Melyik a fontosabb? Mindkettő.
A gyermek számára a nyelvhasználat nem csak cselekvéseinek képezi tárgyát, adja meg értelmét: a nyelv a legfontosabb eszköz arra, hogy az élet nyersanyagából valami lényegeset alakítson ki, kapcsolatba lépjen környezetével, kommunikáljon.
    Agyunk szerkezetébe be van programozva a nyelv struktúrája, minden ép idegrendszerrel rendelkező gyermek nagyjából azonos időben kezdi hallatni hangját, lép interakcióba, mégpedig elsőként édesanyjával (vagy az őt helyettesítő személlyel).
   Már az első hetekben megkezdődik az "üzenetközvetítés" közöttük, áramlanak az információk egymástól, egymáshoz. A baba részéről ez elsődlegesen jelzésekben: szemkontaktussal, kézmozgással, testmozgásokkal, differenciálódó arckifejezésekkel, metakommunikációval fejeződik ki.
A legkisebbeknek a nagyobb rajzú, az egy-oldal–egy-kép formátumú fajták, az úgynevezett tárgy-képeskönyvek valók. Legelső darabnak olyat keress, ami mosható, és akár a vízbe is beviheti a baba, vagy vastag, kemény kartonból készült, mert előszeretettel fogja a szájába venni, kóstolgatni vagy éppen tépdesni
Ebbe a páros helyzetű információáramlásba fokozatosan be-belép az apa, a nagyszülő, a testvér, s ki-ki mondja a magáét az újszülöttnek, csecsemőnek, az új családtagnak, ő meg nézi, hallgatja őket, majd két hónapos kortól kezdve megkülönbözteti édesanyját a többiektől.
Ekkor már az anya kitüntetett személy lesz a babának, a legtöbbet őt keresi tekintetével, neki sír, neki hallatja torokhangjait, elemi gőgicséléseit és rá mosolyog.
A kommunikáció kialakulása, fejlődése elválaszthatatlan az intelligenciának, a személyiség egészének kialakulásától, fejlődésétől. A leghatározottabban a csecsemő tárgyhasználatában figyelhetjük meg a gondolkodás fejlettségét.
Az a készség, hogy a csecsemőkorú gyermek tárgyakat céltudatosan használjon úgy, hogy felfogja az egymáshoz való kapcsolódásukat, viszonylataikat, azt, hogy például két tárgyat összemérjen - egymáshoz illesszen, új lépcsőfok az intelligencia fejlődése útján. Ha el szeretne érni egy tőle távolabbi tárgyat, amit meg szeretne ismerni, az a távolságból való közelítés szükségességének érzéséből fakad, s annak belátásából, hogy egy valamilyen más tárgyat is használni kell ahhoz, hogy a kívánt kockát megkaparintsa.
  Ez - a tárgyi összefüggések elemi felismerése - egy időben zajlik annak a belátásával, hogy a tárgyakhoz egy bizonyos hangzócsoport, mint név tartozik.
  "A tárgy nevesítésével, név és tárgy összekapcsolásának felismerésével megszületik a beszéd, melynek fejlődése a gondolkodást egy magasabb emberi fokra emeli" - írja Charlotte Bühler fejlődéslélektan-kutató. (Mirtse Márta tanulmánya alapján) 
A képek azt ábrázolják, amivel a gyerek saját környezetében állandóan találkozik. Felidézik mindazt, amit a gyermek a képen látható tárggyal vagy személlyel cselekvése közben átélt. A könyvválasztásnál figyeljünk arra, hogy a képek jól definiált, egyszerű, élénk színű rajzok legyenek: a kicsik jobban szeretik a stilizáltabb formákat, mint a fotókat.
A név és tárgy egysége, a konkrét fogalom kialakulása 6-10 hónapos korban megy végbe, a csecsemőkor vége felé. A pontos időpontokat nehéz rögzíteni, egy-egy gyermek fejlődése igen eltérő tempót mutat. Azt azonban tudnunk kell, hogy a gyermek második, társas-társadalmi "megszületése" az első év végére következik be, akkor, amikor járni tud s megszólal.
A szótagok kiejtése elsősorban az utánzás hatására történik, az anya szavainak, szótagjainak ismétlése nagy szerepet kap a beszédfejlődésben, már akkor is, amikor a szavak jelentése elsősorban a hangsúlyozás, a hangszín felfogásán alapszik.
A csecsemő egészséges pszichés fejlődésének elengedhetetlen feltétele a bensőséges anya-gyermek kapcsolat. A fürdetés, a pelenkázás, az öltöztetés nemcsak a kisgyermek fizikális szükségleteit elégíti ki, hanem ezek folyamatában érzelmek, információk cseréje is megtörténik, szóutánzás mehet végbe. A gondozás közben az anyának meg kell értenie a csecsemő arcjátékának, taglejtéseinek, gügyögésének üzeneteit is. (Mirtse Márta tanulmánya alapján)
Továbbra is a tárgy-képeskönyvek dominálnak, ezek az un. a mutogató képeskönyvek, mert hol a kisgyermek, hol pedig a felnőtt, esetleg idősebb testvér nevezi meg az ábrázolt tárgyakat, állatokat. A tárgy és a szó kapcsolata ilyenkor mutogatás, keresgélés közben rögződik.A mutogató képeskönyvek képei között nincs összefüggés. Ilyenek a „mi ez”, az „add ide” és a „nézz körül” című könyvek. A kisgyerek az ismeretlen szavakat megtanulja, az ismerős szavakat gyakorolja, és közben ráébred, hogy mindennek neve van. 
Ehhez a felismeréshez társul az az öröm, hogy ő is tudja a képen látható tárgyak nevét, és azt is felfogja, hogy az, amit lát, nem azonos vele. Ez a tapasztalat segíti én tudatának fejlődésében, az őt körülvevő világ elhatárolásában.
  
(Forrás: http://olvasovanevels.gportal.hu)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése