2015. május 29., péntek

Kate Furnivall: Árnyak a Níluson

6:00 0 Hozzászólás

Megtalálom. Bármibe kerül is. Jessica Kenton az éjszaka közepén kisöccse rémült sikolyára ébred, s mikor másnap reggel nem találja őt a szobájában, csak annyit mondanak a szülei róla, hogy elment. Soha többé nem beszélnek róla. Húsz évvel később, Jessie-t ugyanaz a rémálom gyötri. Valójában sosem heverte ki, hogy gyerekkorában elszakították imádott öccsétől… és most eltűnik másik testvére is, a régészettel és egyiptológiával foglalkozó Timothy. Jessie elhatározza, hogy ezúttal akár élete kockáztatásával is megtalálja a testvérét. Tim misztikus, mások számára megfejthetetlen nyomokat hagy nővérének, melyek a gyönyörű és lázongó Egyiptom veszedelmes sikátoraiba és sivatagába vezetnek. Szerencsére Sir Montague Chamford, az elszegényedett arisztokrata felajánlja a segítségét a szorult helyzetben lévő lánynak. Kairó és Luxor árnyas utcáin, s a sivatag engesztelhetetlen pusztaságában azonban a bosszú is lecsapni készül rájuk.Lebilincselő történet családról, testvéri szeretetről, szerelemről és bátorságról, hazugságról és kalandról.


A történetet a fülszöveg nagyon jól összegzi, talán nem is érdemes mélyebben belemenni, ezért nem fogom elmesélni a teljes cselekményt, maradjon némi meglepetés is.


Van egy olyan hely a városban, ahol sikerkönyveket lehet kikölcsönözni, vagy éppen sikerkönyveket olcsóbban megvenni mindezt csak azért, mert előttünk már páran elolvasták. Nincs ezzel semmi baj, mert ettől függetlenül még szép állapotú könyvek ezek és a lényeg, hogy viszonylag új megjelenések. Az első látogatásom eredményeként ebben a kölcsönző/könyvesboltban hazajött velem Kate Furnivall-tól az Árnyak a Níluson c. regénye.


Fel voltam dobva a szerzeménytől, imádtam a borítóját, de egy ideig itt meg is állt a kapcsolat köztem és a könyv között. Felkerült a polcra és csak nagy sokára jött el a pillanat, hogy belekezdjek. Igaz, hogy a történet csábítónak tűnt, ennek ellenére mégis húztam-halasztottam az olvasást, pedig az írónő a kedvenceim között van, mivel az általa írt történetek rejtélyesek, történelmi szálakkal bőven át vannak szőve és általában teljesen el lehet merülni a regényeiben.

Ilyen kép készült akkor amikor olvastam a könyvet. Egy forró habos kakaóval a legtökéletesebb.


                                              




Véleményem

Ennél a könyvnél picit beigazolódott a félelmem, mert nem nyűgözött le annyira, mint amennyire vártam volna. 


A történet az elején felborzolja a kedélyeket, egy olyan momentummal indul, ami utána végig fogva tart és szerintem egy picit el is viszi a történetet Georgie irányba, holott tudom, hogy ez a szál direkt az egyik figyelemfelkeltő része a regénynek, de valahogy én egy picit soknak és vontatottnak éreztem azt, ahogy Georgie-t és az ő fura szokásait, valamint a köré szőtt rejtélyt megismerjük.
Jessica Kenton ezzel szemben egy roppant belevaló, szerethető szereplő, aki bátor, elszánt és egy igazi amazon az 1930-as években, ahol a nőkre még koránt sem ez a fajta tettvágy volt a jellemző. Ez a nő mindent bevállalt, azért, hogy kiderítse mi történt azon a bizonyos reggelen, amikor az egész élete megváltozott és mindez végig kísértette a gyermekkorát. 
A végén találkozik a regény két fő szála, de addig sok izgalom, romantika, bánat és a gyönyörű Egyiptom kíséri végig a szereplőket és minket olvasókat is..





Úgy éreztem, hogy az írónőhöz az Oroszországban játszódó regényei közelebb állhattak, mert a történelmi szál azoknál sokkal erősebb volt, én személy szerint jobban el tudtam bennük mélyülni.
Ennél a regénynél viszont érdekes volt, hogy annak ellenére, hogy két szálon futott a történet mégis végig azt éreztem, hogy egy kerek egészet alkot, ami az egyik részből hiányzott azt a másikkal kiegészítette. Mindjárt mondom is, hogy hogyan értem ezt. Jessica részéről igen erős volt a kaland és a romantika, míg Georgie részéről az egyén pszichéje került előtérbe, az adott szereplő agyába nyertünk bepillantást, ami néha lenyűgöző, néha pedig kimondottan félelmetes volt. Annak aki találkozott már beteg emberekkel talán picit könnyebben megy ezen részek megértése, mert rendkívül jól felépítve tárja elénk Georgie tekervényes és néhol elképesztő gondolatait, érzéseit.
Nekem Georgie egyértelműen kicsit sok(k) volt, míg Jessica-t kimondottan szerettem, vele könnyebben ment az azonosulás és csodáltam azért, hogy valóban következetesen végigvitte a kitűzött célt, nem hátrált meg egy pillanatra sem. 


Egyiptom a könyv alapján még jobban felkeltette az érdeklődésemet, igazán hangulatosak voltak a leírások, de sajnos ettől még a regény a középszerűségbe süllyedt, annak ellenére, hogy a vége egész izgalmasra és fordulatosra sikerült. Nem is haladtam ennek megfelelően túl gyorsan a könyvvel, bár bevallom volt egy-két oldal amit át is ugrottam, mert annyira nem kötött le az adott pillanatban, ettől függetlenül nem vesztettem el az érdeklődésemet az írónő könyveivel kapcsolatosan, mert bízom abban, hogy lesz egy olyan regénye is, amikor a történelmi hátteret és az izgalmat is a lehető legjobban fogja ötvözni.

Nekem a magyar kiadás borítója tetszik a legjobban, hoztam egy kis ízelítőt a külföldi kiadások borítóiról is, amik szépek ugyan, de mégsem sikerült azt a hangulatot megteremteniük, amit a magyar verziónak.





Értékelés: 5/3,5

2015. május 28., csütörtök

Kovács Eszter: Let's kifli

12:44 0 Hozzászólás
Kovács Eszter vicces című könyve egy Londonban élő magyar lányról szól, az ő mindennapjait mutatja be. Kedves könnyed kis történetek kapcsodnak egymáshoz. Ne számítsatok nagy drámákra, fordulatokra, "csak" hétköznapi kis szösszenetekre, amelyek remekül ábrázolják a külföldön élő és szerencsét próbáló fiatalok érzéseit, gondolatait.
A fejezetek külön kis történeteket alkotnak, amelyekből, mint a kis mozaikokból épül fel a regény, miközben megismerhetjük, milyen is az élet Londonban - magyar szemmel.

A főszereplőnek nem tudjuk a nevét, végig "a lány"-ként szerepel a könyvben.
Vannak barátok, lakótársak, és természetesen pasik is. Shiva, a múlt, akire  visszaemlékezik, aztán jön Allan, majd végül a zenész.
Tetszett, ahogyan a könyv bemutatja, a magyar és angol nyelv vagy akár ételek közötti különbségeket. Ilyen például a magyar kifli péksütemény is, amit Angliában nem ismernek, és - mint a címben is szerepel -  a szerelmesek összebújására utal.
De van itt különös szilveszter is, Oscar nevű rózsaszín porcelánelefánt - hogy még egy-két apróságot kiemeljek.

Az is érdekes volt, amikor pontokba szedi, ki miért is megy ki külföldre. Nyelvet tanulni? Pénzt szerezni? Valaki után megy, vagy éppen menekül valami elől? Vagy - véleményem szerint - egy szebb jövő reményében? Holott tudjuk, ott sem kolbászból, akarom mondani szoszidzs-ből van a kerítés.
A regény, mint megtudtam, a "Magyarok külföldön" sorozat első kötete. Így még számíthatunk folytatásra - más országok tapasztalatairól is. Kíváncsian várom!

A könyvet köszönjük az Athenaeum Kiadónak!

A hivatalos ajánló:
Van egy lány. Londonban él, egy cukormázas városban, melynek színpompás felszíne csupa meglepetést rejt. Különös barátságok és édes-bús szerelmek szövődnek itt, a honvágy hazájában, a már nem is olyan új otthonban.Egy kivándorlás ismerős, mégis líraian egyedi története egy lányról, no meg például a brit fiúról, aki hozzábújva félig magyarul, félig angolul azt suttogja a fülébe: let' s kifli!


2015. május 21., csütörtök

Jacqueline Winspear-Maisie Dobbs és a háborús rejtély

6:00 0 Hozzászólás
Azt hiszem lesz még egy könnyed nyomozós sorozat, amit olvasni fogok, ha az Ulpius-ház után valamelyik kiadó folytatni szeretné egyáltalán. Leszögezem nem azért, mert ellenállhatatlanul izgalmas volt, hanem van egy alaphangulata és egy precíz történetvezetése, ami nem volt rossz.

Az Edgar Allan Poe-díjra is jelölt írónő, Jacqueline Winspear 1955-ben született Kentben. Nem is csoda, hogy a történetet is Angliába helyezi és milyen jól teszi, mert Anglia nyomozással összekötve már eleve népszerű az olvasók körében.

A történet az 1910-es években kezdődik és a háború előtti és utáni időben ugrálva tárja elénk Maisie Dobbs életét és kalandjait. 
Egyáltalán nem zavaró tényező, ahogy csapong az időben. A kimagasló intelligenciával és tanulás utáni vágyával Maisie túlnő a korlátain és számos nehéz illetve izgalmas történést átélve jut el odáig, hogy független, fiatal nő váljon belőle.
A történet során Maisie mindvégig fejlődik, testileg és lelkileg egyaránt, ezt remekül ábrázolja az írónő. Ahogy a háború és a háború utáni jelenkor megelevenedik egy gyenge krimiszállal kerül összefűzésre egy kerek egésszé. Az írónő a háború következményeiből bontakoztatja ki a krimi vonalat, ami egyáltalán nem izgalmas és nem kelt feszültséget, sajnos. Amennyiben ez a szál jobban kidolgozott, vagy izgalamasabb lett volna biztos, hogy maga a könyv maximális pontszámot kap tőlem, mert valóban jól kigondolt és felépített volt a regény, az alapelgondolás is nagyon tetszett.

Úgy gondolom, hogy van még több is Maisie Dobbs-ban és a krimi szálban egyaránt, amit talán a következő részben már meg is fogunk kapni, mert az ígéretet ott hordozza magában a stílus és az alapötlet egyaránt ahhoz, hogy egy igazán érdekes nőcis krimi legyen.

A karaktereket pont olyan részletességgel tárja elénk az írónő, mint a történelmi hátteret és a háború szörnyűségeit vagy a gazdagok fényűző világát. Ez a részletesség agyon tetszett a regényben.

A meglepő fordulat sem hiányzik a könyvből, amikor már ott tartunk, hogy mindent tudunk Maisiről jön egy csavar, ami egy picit földhöz vág, mert nem számítunk rá. A háború alaphangulata végig megmarad a regény folyamán, a vége felé még karakteresebben vissza is köszön. Egy picit több humort én személy szerint szerettem volna érezni, mert így a sok rossz csak egyre fokozódott és nem volt olyan rész, ami elvette volna ennek az élét és picit ezáltal jobban ösztönözte volna az olvasót is arra, hogy még többet akarjon olvasni Maisie Dobbsról és nyomozásairól.

Összességében tetszett, csak nem egy ennyire komor és lehangoló krimit vártam. Ettől függetlenül az esélyt meg fogom adni, ha szembe jön a második rész is.

Fülszöveg:


Maisie Dobbs pszichológus és nyomozó tizenhárom évesen kezd dolgozni – egy elegáns londoni villában cselédként alkalmazzák. Egy nap az úrnő, Lady Rowan Compton a könyvtárban talál rá az olvasó lányra. Maisie rettegve várja az elbocsátást, ám legnagyobb meglepetésére Lady Rowan és a család barátja, dr. Maurice Blanche is támogatja a taníttatását. De a világháború keresztülhúzza Maisie számításait, és röviddel azután, hogy megkezdi tanulmányait a Girton Főiskolán, Cambridge-ben, a lány a tengerentúlon vállal ápolónői szolgálatot.

2015. május 20., szerda

Kíváncsi Szerda 135.

12:32 0 Hozzászólás
Közeleg a nyár, amikor is lehet a szabadban olvasni, akár fűben elheveredve, akár nyugágyban, vagy éppen a strandon. Nyáron van, hogy könnyedebb olvasmányokat szoktam olvasni, illetve nyári témájú regényeket.  

Nektek van olyan kedvenc olvasmányotok, ami nyáron játszódik? Akár romantikus, akár más?

Törpilla: Erich Kästner: A két Lotti című ifjúsági regény egy nyári táborban játszódik főleg, jól tükrözve szerintem a táborok lényegét. A könnyes-vidám történet az egymásra találás és a szülők összebékítése körül forog.

2015. május 13., szerda

Kíváncsi Szerda 134.

6:00 0 Hozzászólás
Melyik volt az a könyv, amelyik elolvasás után úgy éreztétek, hogy mindenképpen meg kell osztanotok másokkal is a véleményeteket akár a blogon, akár a Molyon, vagy más egyéb formában?
Képtalálat a következőre: „writer picture”


Kritta: Nekem Gordon Dahlquist: Álomfalók című könyve hozta el azt az érzést, hogy muszáj írnom róla, mert a történetet érdekesnek, újszerűnek tartottam és ezt másokkal is szeretem volna megosztani. Igaz, ekkor még csak rövidke bejegyzést írtam róla, de ez indította el a közlési lavinámat.

Törpilla: Nekem 2 ilyen könyv volt. Mindkettőről szóban nyilvánítottam rögtön véleményt az egyik olyan barátnőmnek, aki szintén szeret olvasni.
Az egyik ilyen könyv az az E. L. James: A szürke ötven árnyalata. Ez azért, mert annyira nagyon rossznak találtam, hogy az már idegesített és "ki kellett beszélnem" magamból.
A másik az a Fábián Janka: Emma szerelme. Ez pedig azért, mert annyira nagyon jónak találtam, hogy úgy gondoltam, ezt a könyvet másnak is meg kell ismernie, el kell olvasnia. 

2015. május 12., kedd

Erin Butler: Mr. Darcy nyomában- Gimis verzió

6:01 0 Hozzászólás
A 16 éves Liza Johnson igazi Jane Austen-rajongó: lábán Pemberley-zokni, táskájában az imádott írónő összes műve egy kötetben, és olyan régiesen beszél, mintha maga is az egyik Austen-regényből lépett volna ki. Addigi, látszólag nyugodtnak és örök szinglinek tűnő élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik a színen Mr. Tökéletes, aki akár Mr. Darcy inkarnációja is lehet(ne), de ott van még a legjobb barátnő, Janie expasija is, és a képbe még egy szexi angol srác is bekavar, aki akcentussal csókolózik… 
Liza elég rendesen bajba kerül, anyai tanács híján és jobb ötlete nem lévén, Jane Austenhoz és karaktereihez fordul segítségért – elvégre ki ismerné náluk jobban a flörtölés és a szív rejtelmeit… 
Kérdés, hogy a kétszáz éve még remekül működő szokások átültethetőek-e napjainkba, és hogy Lizának is az a sors jut-e, mint névrokonának, Eliza Bennetnek: megtalálja-e a saját Mr. Darcyját…



Véleményem


Liza Jhonson, aki éppen csak bontogatja gimis szárnyait Janie barátnőjével egyetemben, igazi Jane Austen rajongó, legkedvesebb elfoglaltsága a Büszkeség és balítélet olvasgatása és a könyvből előrántott idézetekkel az agyára menni a környezetének, igaz szerintem legtöbbször a filmváltozatot emlegette, de ez nem is lényeg. Ő az, aki még attól sem riad vissza, hogy Jane Austen pólót és Pemberley-zoknit(!) viseljen és igazi kettős személyiségével lavírozzon a való életben, bár néha az az érzésünk, hogy nem is tud különbséget tenni a fikció és valóság között. Kicsit el van rugaszkodva a valóságtól a szentem, ettől olyan kis naivának tűnik, aki azt sem tudja, hogy éppen mi zajlik körülötte, de a pilláit rebegtetve repül virágról virágra, azaz srácról srácra Teszi mindezt úgy, hogy szinte nem veszi észre a nyilvánvalót. Liza romantikus énje egyszerre több vasat is tart a tűzben és valahogy nem bír rájönni arra, hogy melyik mai srácból lenne a legjobb Mr. Darcy számára.


Kicsit vegyesek az érzéseim a könyv elolvasása után. Tipikus szerettem is, meg nem is érzések kavarognak bennem.
A könyvtárban akadt meg a szemem a szép sárga borítón, olyan igazi élettel teli, vidám történetnek ígérkezett, azt az aprócska tényt, hogy gimis verzió már csak itthon vettem észre. Mivel általában úgy járok könyvtárba, hogy van 10 percem a könyvek kiválogatására és visszavételeztetésére, így amennyiben nincs konkrét könyv, amit félretetettem, akkor gyakran előfordul, hogy borító alapján kapkodok ki könyveket. Ennek ellenére, mivel szeretem Austent nem volt kérdés, hogy el fogom-e olvasni.


A célközönség a 13-16 éves korosztály lehet, nekem ebben csak az volt a bökkenő, hogy számukra szerintem túl sok és esetleg még érthetetlen is a sok Austen utalás és visszacsatolás. Valószínűleg a célközönség jobban örült volna a Ryan, Ben és Will közötti vívódásnak, mindenféle Austen rajongás nélkül, mert szerelmi katyvasz az így is volt bőven, meg csúcsszuper angliai utazás, Austen emlékhelyek meglátogatásával teletűzdelve és emelett szomorú események is vittek színt a történetbe. Szerintem alapjában véve egy jó kis történetet lehetett volna kihozni Austen nélkül is, igazi gimis könnyed romantikát, vérfarkasok, vámpírok, zombik és egyéb manapság oly népszerű lény nélkül. Tehát az alapötlet nem volt rossz, csak egy picit elcsúszott.






♥ Szerettem: A sok, sok Austen utalást, főleg az angliai utazás alkalmával az emlékhelyek leírását. A Pemberley-zoknit, ezt egyenesen imádtam! Liza és Janie kettős narrációját, attól, hogy nem csak egy nézőpontból ismerjük meg a történeteket sokkal érdekesebb lett a történetvezetés is. Will és Ryan két csodapasi lehet, hatalmas türelemmel és rajongással vannak felvértezve a szeretett nő irányába, le a kalappal, ha léteznek még a mai világba ennyire szimpatikus fiatalok. Azt is szerettem, ahogy a gyász, a betegség és a kétségek megjelennek, na meg azt ahogy lopva felhívja az írónő a tinik figyelmét a netes társkeresés veszélyeire. A vége érdekesen, de számomra tetszetősen alakult. Végül, de nem utolsó sorban a borítót is szerettem, igazi fiatalos és vidám, pedig csak 1-2 színnel játszik, valóban figyelem felkeltő.


Nem ♥ : Liza naivsága és elvarázsoltsága nekem picit képmutatónak tűnt. Janie lelkivilágáról, arról, hogy hogyan élte meg a számára oly nehezen feldolgozható időszakot többet szerettem volna tudni és az ő nézőpontjából is szívesen olvastam volna részletesebben a fiúkhoz fűződő érzéseiről és arról, hogy hogyan éli meg a barátnője hirtelen jött sikereit a pasik körében. Szerintem Janieben sokkal több lett volna és a fiúk is csak tengtek-lengtek a történetben, egyáltalán nem voltak hasznos mozdonyok, hogy egy Thomas a gőzmozdony fordulattal éljek. Néhol egy kicsit elnagyolt volt a történet, itt-ott maradtak üres foltok és kérdőjelek, a vége is picit összecsapott lett, amennyire rétestészta volt az eleje azzal szemben az angliai út és a vége olyan sietősen lezárt lett, pedig lehetett volna részletezni ezeket a részeket.


A pöttyös könyveket annak idején sokkal jobban szerettem, vagy csak én öregedtem ki a témából,. Ettől függetlenül a fiatal felnőttek körében érdeklődésre tarthat számot, mert feszegeti a mai kor problémáit, valamint annak buktatóit, van benne love story, gyász és betegség, szülő-gyerek kapcsolat és ezek mind-mind olyan témák, ami az adott korosztályt foglalkoztatja. Az, hogy Jane Austen-t is beleszőtte az írónő a történetbe a felnőtt korosztályt, aki kezébe fogja a könyvet remekül el fogja szórakoztatni, mert ők már tudják, hogy mitől döglik a légy és annak is tudatában vannak, hogy mit várnak Mr. Darcytól, már értik a lényeget és picit közelebb kerülhetnek a fiatalokhoz is. 


Értékelés: 5/3


Az író:



Erin igazán szerencsés, két munkája is van, amit szeret, könyvtárosként egész nap könyvekkel lehet és emellett még író is. Olyan könyveket ír, amit ő maga is szeret olvasni. Kedvencei a YA és a NA könyvek. New Yorkban él megértő férjével és mostohafiával, valamint Maxie kutyusával. Az idejét leginkább a lakásban tölti írással és olvasással, egyedül a csokoládéért és a napfényért mozdul ki,-  elmondása szerint ebben a sorrendben.
Könyvei: Így éltünk (How we lived), Mr. Darcy nyomában-Gimis verzió (Finding Mr. Darcy-High School Edition) és a Blood Hex 

2015. május 5., kedd

2015. május 2., szombat

Gyereksarok 128.

6:00 0 Hozzászólás



Gerald Durell
 Állatkert a poggyászomban




Kamerun, Te csodás!

Kamerun maga lehet a természeti csoda, legalábbis ahogy Gerald Durell könyvében megjelenik a táj, az élővilág és az ott élő emberek.

Erről a könyvről, -mint általában Durell könyveiről - csak és kizárólag legekben lehet beszélni. 
A stílus egyedülálló, közlékeny, mert ő maga remek elbeszélő. Szinte megelevenedik előttünk Gerald Durell és az ő kis társasága, mely legfőképpen az általa begyűjtött állatokból áll. 
Az a cél amiért elindul, hogy a legkülönfélébb állatokat begyűjtse és egy állatkertet létrehozzon, ezáltal megmentve őket a kihalástól igazán figyelemre méltó. Egy modern Noé volt, aki állatokat mentett, szeretett inni, táncolni és keményen dolgozni, rajta kívül talán nincs még egy ember, aki ennyire empatikusan és ugyanakkor viccesen állt volna az állatokhoz, mint ő. 
Egy két kedvenc részemet muszáj kiemelnem, ilyen volt például az anakonda befogása, annyira szemléletes volt, hogy szinte hallottam a kígyó hangját, vagy a begyűjtött békasereg összefogdosása, amikor szökni támadt kedvük szinte könnyesre nevettem magam. Ott volt még a kis mókus, aki annyira ragaszkodott hozzá, hogy még az ágyába is beférkőzött, vagy a csimpánz, aki kiváló memóriával és egyéniséggel rendelkezett, ráadásul színes pulcsikba ült be a motor oldalkocsijába, mind-mind színesítik és egyedivé varázsolják a történetet. A bafuti Fon pedig kihagyhatatlan pasas, ő egy igazi kis király a saját népe szemében, a rengeteg feleségével és hatalmas szívével imádnivaló egyéniség, aki személyiségével színesíti és emeli a történetet, közben csak annyit tesz, hogy éli a mindennapjait és ő is csodálja Durell-t, igaz leginkább a hangfelvevő gépe miatt, ahogy annak örülni tudott és ahogy mindez átjött a könyvön.... 


Igazi állatvédő, remek író és egy olyan ember akire érdemes felnézni, mert valóban rengeteget tett az állatokért és mindezt megpróbálta közvetíteni a külvilág felé is. El tudnám képzelni, hogy egy ilyen könyv remekül beilleszthető lenne az alsó tagozatosok tananyagába, mert lehet belőle tanulni, és a tömör tények valóban szórakoztató formába kerülnek az olvasó elé.

2015. május 1., péntek

Várható megjelenések 2015. május

6:00 0 Hozzászólás
Várható megjelenések 2015. május

Várható megjelenés 2015. május 08. Cameron W. Bruce: Egy kutya négy útja


Buddy jó kutya.

Miután számtalan kalandos életen át kereste küldetését, Buddy immár biztos benne, hogy végre megtalálta, és teljesíti is azt. Mégis valahányszor végignézi, ahogy az eleven Clarity újból és újból bajba kerül, Buddy meggyőződik róla, hogy a lánynak szüksége van saját kutyára.












Várható megjelenés 2015. május 12. Susan Ee: World after-Túlélők


A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.

Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?


Várható megjelenés 2015. május 12.  Hank Philippi Ryan: A másik nő


Jane Ryland csillaga felfelé ível a televíziós riporterek között... amíg egy nap nem hajlandó kiadni informátora nevét, és emiatt mindent elveszít. A kegyvesztett újságíró nem elégszik meg az unalmas feladattal, amit rásóznak, így hamarosan nyomozni kezd az egyik szenátorjelölt szeretője után - és már csak néhány nap van hátra a mindent eldöntő választásokig.

Jake Brogan, a bostoni rendőrség nyomozója egy gyilkosra vadászik. Már két azonosítatlan női holttestet is találtak hidak közelében, így a detektívet folyamatosan újságírók hada követi, hogy árulja el, valóban a "Hidas Gyilkos" vadászik-e a fiatal bostoni nőkre.
A holttestek száma egyre nő, a választás pedig közelebb van, mint gondolnánk. Jane és Jake rájönnek, hogy a két ügy kapcsolatban áll egymással. Úgy tűnik, olyan gyilkossal állnak szemben, aki bármire hajlandó, csak hogy elkerülje a botrányt.
Mocskos politika, piszkos játszmák és megdöbbentő fordulatok. A másik nő - egy lebilincselő sorozat első kötete! Csábítás, árulás és halál - a győzelemhez ezúttal sokkal többre lesz szükség egyszerű szavazatoknál.



Várható megjelenés 2015. május 15. R. Kelényi Angelika: Egy hajszálon múlt- amikor a feleség megőrül

R. Kelényi Angelika - Egy hajszálon múlt - amikor a feleség megőrülEmma nem fiatal. Szerinte. Nem is valami csinos. Szerinte. Emma elégedetlen. Tulajdonképpen mindennel problémája van; az alakjával, a munkájával, a sűrű hétköznapjaival és a házaséletével is. Azzal különösen. 


Komolyan hiszi, hogy jelentéktelen, hiszen negyven fölött, nem sokkal szülés után, kinyúlt mackóban, tundrabugyiban és lógó hajjal a kutyának sem kellene, nemhogy a jóképű, mi több, öt évvel fiatalabb férjének. Szuper feleség, szuper anya és szuper munkaerő akar lenni. Na, de kinek sikerülhet ez? 



Hát, Emmának úgy tűnik, hogy nem, hiszen feltűnik a színen a szőke bombázó, s vele együtt a zöldszemű szörny és csak egy "hajszálon" múlik, hogy mindez tévútra nem sodorja. Szerencsére, legalább a humorát nem veszíti el...



R. KELÉNYI ANGELIKA harmadik regénye egy újabb humorbomba. Az írónő ismét megnevetteti az olvasókat, noha egy olyan válságos időszakot mutat be, melyet számos nő átélt, átél vagy át fog élni élete során.

Várható megjelenés 2015. május 22. Michelle Hodkin: Mara Dyer eszmélése

Michelle Hodkin - Mara Dyer eszméléseMara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.
Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.
Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.












Várható megjelenés 2015. május 25. Paula Hawkins: Lány a vonaton


Paula Hawkins - A lány a vonaton
Ritkaság, hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye.



2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Crhristie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet. 



Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.



A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Follow Us @soratemplates