Könyvfalók

Vannak olyan bloggerek, akik ontják magukból az érdektelenebbnél-érdektelenebb bejegyzéseket, napi három-négy bejegyzést is publikálnak. Vannak olyanok, akik havi egy bejegyzést írnak, de az egy szép hosszú, kifejtős értékelés vagy egy érdekes poszt. Mit gondoltok, mi a fontosabb:

a mennyiség vagy a minőség?

A trilógia 2. kötete USA Today bestseller lett megjelenésekor, és már 10 országban eladták a kiadás jogait!

Sötét színek, hátborzongató történet… Ann Aguirre könyvét nem lehet letenni! – Gena Showalter, a New York Times sikerszerzője

Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja. 

Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az. 

A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…

Először egy bejegyzést terveztem írni a Menedékről és a Helyőrségről, mert egymás után olvastam őket, és a két könyv történései egy kicsit összefolytak az agyamban, de végül két külön bejegyzés mellett döntöttem, mert ez a fantasztikus sorozat megérdemel minden egyes karaktert, amit begépelek. Ha lehet, a Helyőrség még izgalmasabb volt, mint az első kötet, alig várom már, mit tartogat számomra a folytatás.

A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, Megváltásban, ahol a hőseinket befogadták a telep lakói. Többé, kevésbé. Nagyon bántott, milyen előítéletekkel kellett szembesülniük hőseinknek, főleg Pikknek, mert nem akart beállni a háziasszonyi feladatokat ellátó, finom lelkű asszonyok sorába - hiába, aki megjárta az utat, amit Pikk megtett vadásznőként, azt nem lehet lefokozni holmi háziasszonnyá.

A Megváltásban történtek emlékeztettek egy másik, hasonló disztópikus műre, A Szabadulásra, de ez nem zavart az olvasásban, sőt! Mivel imádtam a Szabadulást, csak még jobb volt, hogy hasonló történetet olvashattam.

A négy főhős egy kicsit elszakadt egymástól, mindenki ment a maga útján, és feszültségből sem volt hiány, de örülök, hogy a történet végére újra együtt volt a nagy csapat és mindenki túltette magát a sérelmein.

Ha kedveled a disztópikus történeteket, de még nem olvastad a Razorland-trilógiát, vedd kézbe minél előbb, mert szerintem ebben a műfajban kihagyhatatlan! :)

Kedvenc idézetek

"Nincsen jó halál, vágtam rá gondolatban; gyáván vonyítva patkolunk el, és kutyául megszenvedjük az utolsó perceket."

"Vannak sebek, amik sose gyógyulnak be. Csak véreznek, amíg beleőrül az ember, vagy meg nem hal."

"A szerelem nem gyengít el, épp ellenkezőleg: már-már emberfeletti erőt ad, hogy megtegyem, amit tennem kell."

"A félelem a barátom; akkor leszek bajban, ha már nem félek semmitől. A jó vadász megérzi az igazi veszélyt, és tudja, mikor kell feláldoznia magát, hogy mások életben maradjanak."

"Nem ilyen válaszra számítottam, ám mielőtt egy szót szólhattam volna, a kezébe fogta az arcomat, és megcsókolt. A nyelvén éreztem az almabor édes ízét, amit a vacsorához ittunk, forró lélegzete csiklandozta a bőröm. Az első csókot sok-sok újabb követte. Fakó a hátamat simogatta, én hozzásimultam, hogy a legkisebb rezdülését is érezzem. Beletúrtam a hajába, selymes fekete tincsei úgy siklottak át az ujjaim között, mint a víz hűvös fodrai. Elöntött a forróság, képtelen voltam nyugodtan ülni; legszívesebben ledöntöttem volna a kanapéra. Amikor végül elhúzódtunk egymástól, Fakó reszketett, mintha lázas volna. Aggódva simítottam meg a homlokát, ő pedig felnevetett. 

– Nem vagyok beteg, Pikk. Ez temiattad van; ilyen hatással vagy rám."

"– Itt mások a szabályok, mint odalent – mondta végül. – Nincs benne semmi szégyellnivaló. 

– Miben? 

– Hát… ebben. 

A csókja nem lepett meg. A saját reakcióm annál inkább. Mámoros, felszabadult öröm áradt szét bennem, ahogy ajka az enyémhez ért. Egészen közel araszoltam hozzá a hintán; azt kívántam, bárcsak elhagyhatnám a bőröm, és belebújhatnék az övébe."

A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.

Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba. 

Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.

Köszöntünk az apokalipszisben!

Eleinte kicsit féltem ettől a sorozattól, mert így a képernyőn keresztül a könyvek borítója nem győzött meg - nem tudtam, mit várjak a történettől, hiába olvastam el a fülszöveget. Viszont nagyon örülök neki, hogy tettem egy próbát a trilógiával, mert megint csak kedvencet avattam.

A történet egy egyedülálló disztópikus világban játszódik - hőseink a föld alatt élnek, teljesen kifordított társadalmi rendszerben - a szülők nem nevelhetik fel gyermekeiket, a gyermeknemzés csak egy feladat a sok közül. A gyerekek (vagyis vakarcsok) csak tinédzserkorukban kapnak nevet és rangot, a nevüket random tárgyakról kapják. Ezért eleinte nehezemre esett megkülönböztetni a szereplőket, kitalálni, hogy ki fiú, és ki lány például. De ezen átlendültem.

Pikk az egyik "legtökösebb" női főszereplő, akiről olvastam eddig - vadásznő, feladata a kolónia megvédése bármi áron. Nagyon bátor és karakán, nem engedi, hogy értelmetlen szabályokra hivatkozva elnyomják, vagy bántsák azt, akit szeret.

A történet elejétől fogva nagyon támogatom a Pikk-Fakó párost, mind a vadászatban, mind a szerelem terén - szerintem tökéletes kiegészítik egymást és ez nagyon jó. A két főhős észveszejtő kalandokon megy keresztül, amiket a spoilerek elkerülése végett nem részleteznék. Később bekapcsolódik a történetbe Kósza és Tegan is, akik szintén nagyon közel állnak a szívemhez. Megható az az összetartás, ami pár óra ismertség után kialakult a négyesben, kiállnak egymásért bármi áron.

A könyv nem ér nagy függővéggel véget, de mégis bennem volt az izgulandusz, hogy mi fog történni a következő részben, úgyhogy már a falat kapartam, mire ideért. Szerintem ez is megmutatja, hogy milyen remek könyvről is van szó. 

Szereplők

Pikk

„A" sohasem tudja előre, hogy másnap hol fog ébredni, és kinek a személyiségét fogja felvenni. Már rég beletörődött ebbe, sőt kialakította saját életstratégiáját is: Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe! Minden megy is a maga útján rendesen, mígnem egy reggel „A" Justin testében ébred, és találkozik a fiú barátnőjével, Rhiannonnal. Attól a pillanattól fogva „A" jól bevált szabályai értelmüket vesztik, mert főhősünk nap nap után a lánnyal akar lenni. David Levithan az írói képzelet új távlatait nyitja meg. A szerző feltárja az olvasó előtt egy magával ragadó történetben „A" életének és szerelmének bonyolultságát, melyből kiderül, vajon Rhiannon képes lesz-e igazán szeretni a mindennap valaki más testében formát öltő „A"-t.

Mindegyikük külön  egyéniség, egyéni gondolatokkal, problémákkal, sajátosságokkal, titkokkal... És minden egyes fejezet, amelyben megismertünk egy-egy alteregót, egy olyan tartalmas élettörténetet mesélt el 2-3 oldalban, ami egy egész könyvre elég lett volna.

Bár még nem olvastam mást David Levithantől, régóta várólistás nálam több könyve is  (Will Grayson, Will Grayson ; Nick & Norah's Infinite Playlist ; Boy meets Boy ; Lover's Dictionary), így nagyjából tudtam, hogy mire számítsak: egy nem szokványos történetre, előítéleti korlátok nélkül. Először meg-meglepődtem, amikor megjelent egy-egy homoszexuális alteregó a könyvben, aztán megjelent egy transzszexuális lány, egy fekete fiú, egy kínai lány... és akkor rájöttem, hogy David Levithan írásaiban az a jó, hogy nem szab a szereplőinek korlátokat. Ugyanolyan természetesen ír két fiú közti szerelemről, mint két különböző nemű ember szerelméről, nem kezeli másképpen a más beállítottságú, más bőrszínű embereket, és ez csodálatos, ez felemelő. Mindenkiben vannak sztereotípiák, és sok regényben is érződik egy bizonyos, mellékízszerű szinten, de Levithan könyvében mindenki egyenrangú - és ez így tökéletes. ♥

Főbb szereplők

Rhiannon

Justin

"A"

Alteregók

Leslie Wong

Skylar Smith

"Ő az első és egyetlen szerelmem. Az emberek többsége tisztában van vele, hogy az első szerelem után majd jön a többi. De nem nekem. Ez az egyedüli alkalom, hogy magamat adjam. Soha többé nem lesz rá módom."

"Még akkor is szeretnélek, ha kétéltű lennél, vagy éppenséggel szakállad lenne, meg fütykösöd. Akkor is, ha narancssárga szemöldököd lenne, vagy az arcodat elborító hatalmas szemölcsöd, vagy akkora orrod, hogy kiszúrnád vele a szemem valahányszor megcsókollak. Sőt, még akkor is, ha háromszáz kiló lennél, és méteres hónaljszőr lógna ki a pólód ujjából. Akkor is szeretnélek."