2015. február 27., péntek

Carrie Ryan: Kezek és fogak erdeje

16:00 0 Hozzászólás
Adva van egy nagyon jó kis könyv, aminek annyi bűne van csupán, hogy korán jött ki a nyomdából. Így nem tudta meglovagolni az aktuális zombis trendet és nem volt túl sikeres. Pedig kellene, mert nagyon jó kis történet.
Izgalmas. Félős. Szívrohamot hozó. Nem alvós. Erős karakteres.

Így felhívnám minden kedves olvasó, blogger figyelmét hogy vegye meg, olvassa el és lobbizzon velünk a kiadónál. Hátha megkapjuk a következő részét is.

Ez a könyv pedig:

Carrie RyanKezek és fogak erdeje 

Egy szerelmes tinilány a zombik világában 
Mary világában egyszerű szabályok uralkodnak. Ha élni szeretnél, nem hagyod el a faludat és nem lépsz be a Kezek és Fogak Erdejébe, a zombik közé… 
A falu lakói életüket a közösségnek szentelik: elfogadják a Nővérek irányítását, buzgón szolgálják Istent, párt találnak maguknak és gyermeket nemzenek. A Föld utolsó túlélőiként kötelességük elfogadni sorsukat. 
A faluban azonban rejtélyes események történnek, ráadásul Mary nem a neki rendeltetett férfiba szeret bele. Nincs maradása: elindul, hogy a védelmező kerítés túloldalán kilépjen az ismeretlenbe, és választ kapjon kérdéseire. 
De vajon győzedelmeskedhet-e a szerelem, ha látszólag a halálról szól az élet?

Stephanie Barron-A titokzatos tiszteletes

6:00 0 Hozzászólás
Úgy tűnik menthetetlenül rabja lettem a Jane Austen nyomoz sorozatnak. Gyakran beleszeretek egy-egy sorozatba, nincs mit tenni.

Immár a második kötet került a kezembe Stephanie Barron-tól, A titokzatos Tiszteletes, a sorozat második része, ami egy igazi gyöngyszem, ha szeretjük a romantikával, izgalommal és nyomozással átszőtt történetet. Márpedig miért is ne szeretnénk?

Igazán könnyed olvasmány attól eltekintve, hogy a könyvet a táskánkba rejtve gyilkos fegyver lenne belőle és más már be sem férne mellé, tehát elég terjedelmes. Megijedni azonban nem kell, mert gyorsan haladhatunk a történet sodrásával az 1800-as évek pedig szinte beszippantanak minket, mert csempészekből, gyilkosságból, cselszövésből, gyönyörű ruhákból és izgalmas helyszínekből most sem lesz hiány. A szereplők sokkal jobban a szívemhez nőttek vagy váltottak ki negatív érzelmeket, mint az első részben. Jól kidolgozott karakterek keltek életre.

Nem állítom, hogy utolérné Agatha Christie Miss Marple, vagy éppen Poirot sorozatát, de meg kell hagyni, hogy nagyon ébernek kell lennünk, hogy lefüleljük a gyilkost, mert először én sem a tényleges gyilkosra gyanakodtam, mert sokszor remek érzékkel elaltatta az írónő az olvasó figyelmét és igyekezett tévútra terelni a nyomozást, hogy aztán a meglepetés erejével felbukkanjon az igazi gonosztevő.

Végig annyira szurkoltam Jane-nek, hogy megtalálja a szerelmet, mert most egy hozzá méltó férfira talált, akit nagyon Jane Austen-nek teremtettek.

Ami különösen figyelemre méltó ennél a kötetnél is, hogy Barron mennyire figyel az életrajzi és történelmi háttérre.

Eddig nem is sejtettem, hogy milyen csempészet folyt akkoriban, tea, csokoládé, emberek és milyen titkos hálózatok épültek erre a "munkára", úgy is nevezték őket, hogy az éjszaka munkásai, többek közt ezeket az embereket és hátterüket is megismerhetjük kicsit jobban. Számomra tényleg nagyon érdekes információkkal is szolgált a könyv amellett, hogy szórakoztatott is.

Úgy gondolom, hogy akitől nem áll messze Jane Austen és az ő korszaka, vagy éppen egy Miss Marple történet, akkor mindenképpen érdemes elolvasni a sorozat részeit.




Olyan a könyv, mint apró hógömb, amit megrázunk és életre kell.


A borító ismét nagyon szépre sikerült, legalábbis nekem nagyon tetszenek a színek és a megjelenített teázás, mert nagyon illik a  a történethez.


                                                   


Pár kép Jane Austen korából:


  

Ilyen hajókat láthatott Jane a sziklákról                              Egy korabeli falu



Ilyen kertekben sétálhatott Jane


Jane Austen Múzeum



Az Austen család 1871-ből



2015. február 25., szerda

Kíváncsi szerda 123.

1:32 0 Hozzászólás




Felmerült bennem, hogy vajon a külföldiek mennyire ismerik a magyar irodalmat, a magyar regényeket, könyveket. Éppen ezért most azt kérdezném meg tőletek, hogy melyik lenne az a könyv, amit egy külföldinek ajánlanátok a magyar irodalomból?
Lehet klasszikus szépirodalom is, de ajánlhattok mai művet, sikerkönyvet is.


Törpilla: Fábián Janka könyveit ajánlanám, mert nosztalgikus történelmi regényei a magyar romantikus regényirodalom legszebb hagyományait idézik és így nemcsak kellemes olvasmányok, hanem egy kis ízelítőt is kap a kedves olvasó a történelemből. 


kritta: Szívesen ajánlanám, Szilvási Lajos (A kísértet), Márai Sándor(A gyertyák csonkig égnek), de Janikovszky Éva (Ha én felnőtt volnék) sem maradhatna ki a sorból. Véleményem szerint kis hazánk rendkívül sok remek íróval volt/van megáldva.


Adri könyvmoly:
Nagyon sok jó magyar könyv van. Rengeteget fel tudnék sorolni: Vavyan Fable könyvek, Lakatos Levente: Aktusa, A. O Esther...

Eszter: A. O. Esther könyveit mindenképpen. :) viszont az a jó hír, hogy már folyamatban van a külföldi fordításuk. :)

2015. február 22., vasárnap

Finy Petra: Folyékony tekintet

0:00 0 Hozzászólás
Erdőről, halálról, anyaságról... Egy verseskötet egy nő titkos, sokszor ki nem mondott gondolatairól, és versek arról, hogy milyen különleges világban él Finy Petra.

Gyönyörűen illusztrált, mély gondolatokkal átszőtt verseskötet került a kezembe egy felhős könyvtári napon. Az egyszerű, de mégis különleges borító azonnal magára vonja a tekinteteket. Az enyémet legalábbis mindenképpen...
Finy Petra Folyékony tekintetében az ő szemén keresztül látjuk a házunk tövében meghúzódó erdőt, a szomszédokat és halottjaikat, magunkat, férjünket, gyerekünket...

,,Úgy tudtam nem hiszel a tündérekben
És bennem sem
Most mégis úgy nézel rám mintha valóban léteznék"

A kötetnek csak fokozta a különlegességét, hogy nem tartalmazott írásjeleket, így a sorok sokszor egymásba olvadva követték egymást.  

,,Diót hámozok
A héjszilánkok ujjamba harapnak
Apró barna fogak"

Vissza-visszatérő jelenség a halál, és a halottak. Gyakran nyitott szemmel hevernek, máskor beszélnek. A testiséget pedig olyan ősanyai természetességgel kezeli, ami írók tollából ritkán születik. 

,,Jó anya vagyok
Szavaim puhán érintik
Gyermekeim szívét
Mint májzsugoros férfi puffadt ajka
A borosüveg nyakát"

Máskor egyszerűen arra gondoltam olvasás közben, hogy egyszerűen zseniális amit ír, a maga egyszerűségében. És mikor egy-egy illusztráció is mellé érkezett... (sóhaj)

,,Néha attól félek
Ha nem alszom párnán
Az alattam fekvő gondolataimat
Amik kikandikálnak a fejemből
Sérülnek a mondataim
Annyira törékeny ami az emberről szól
És olyan könnyed leszakad a szövegről a lényeg"

Aki ismer, tudja, hogy a hagyományos, ,,régi" irodalmat szeretem legjobban. Azonban mikor ilyen csodákra bukkanok, mint a Folyékony tekintet, hirtelen látni kezdem, milyen nagy tehetségek vannak a kortárs lírában is. 
Jó volt végre olyan sorokat olvasni, amelyek a föld természetességével, és az anyai félelmekkel vannak átitatva. Olyan gondolatvilágot olvashat az, aki kinyitva ezt az igényes verses kötetet, ami garantáltan hagy maga után valamit, amin még másnap is járathatjuk az agyunkat.

Borító és illusztrációk: 5*

Fülszöveg: 

Az erdőbe mentem hát
Hogy a nedvek beszéde
A fülembe égjen
Aztán azonnal a nyelvemre 
Hogy a madarak hörgése
És a rókak fuldoklása is 
Számban sűrűsödjön hanggá

Az erdő testétől a test erdejéig vezetnek Finy Petra új verseskötetének ösvényei. Felfedezőútján félrehajtogatja társadalmi gátlásaink, neveltetési görcseink és előítéleteink folyton szemünkbe lógó indáit és leveleit, hogy a rengeteg mélyén olyan érzésekre és gondolatokra találjon életről, halálról, természetről, anyaságról és érzékiségről, melyeket talán magunknak se mernénk bevallani. Bátor és gyönyörű könyv, melynek mítoszba hajló, groteszkül szép történeteihez Szulyovszky Sarolta készített varázslatos illusztrációkat


2015. február 20., péntek

Julia Quinn: Egy csók... és minden más

0:00 0 Hozzászólás
Ellenszegülés, élcelődés, évődés, bálok és gyertyafény. Minden romantikus történet alappillérei ezek számomra. Mikor pedig egy magába zárkózott férfiról, és egy teátrális nőről van szó, hát... én igazán boldog vagyok. Néhány mondat Julia Quinn Egy csók... és minden más c. könyvéről.

Hosszú évek óta olvasok Julia Quinn, a Bridgerton sorozatot, és a Smythe-Smith történeteket is nagyon szerettem. Az írónő egyszerűen ír, de igen kedvesen, szellemes riposztokkal tarkítva. Az olvasó garantáltan kapkodni fogja a fejét a párbeszédeknél. 
Ezúttal volt szerencsém belegabalyodni hétvégén az Egy csók... és minden más című könyvébe, ami a Gabo Kiadó gondozásában jelent meg tavaly. 
Nem volt túl terjedelmes regény, de annál több megmosolyogtató párbeszédet tartalmazott, ami miatt igazán mozgalmasnak éreztem az olvasottakat. 
A regény vége nekem kicsit lecsapott lett Quinn-hez képest, de még így is nagyszerű, pihentető olvasmány volt. Mindig csodáltam, milyen könnyedén tud bánni a ,,régi" szavakkal, de persze ez a magyar fordításnak is köszönhető.
A kedvencem természetesen a két főszereplő volt Hugh, és Sarah, de imádtam Sarah unikornist imádó és drámakirálynő húgait is.
A történet kezdetén Hugh egy kártyavereség után, elég kapatosan párbajra hívja Sarah unokabátyját, Danielt. A párbaj során Hugh lába úgy megsérül, hogy sántítani kezd, Danielt pedig Hugh apja Itáliába száműzi.
Ezek a történések bizony alapos ellenszenvet generálnak Hugh és Sarah között. Az ellenszenvet és a szeretetet pedig mint tudjuk, vékony vonal választja el egymástól. 
Az utálatos szóváltások pedig lassan kellemes ücsörgésekké, és lopott keringővé növik ki magukat. Ha szeretnétek megtudni, hogyan talál egymásra két ellentétes lélek, akkor olvassátok el a könyvet! :)

A borító most sem okozott csalódást, természetesen az összes kötet borítója nagyon ízléses, így egy is 5/5 pontos az én szememben.

Fülszöveg: 
A Bridgertonok ismerik a Smythe-Smith családot. És ön?

Az úr a hölgyről: tudálékos, bosszantó nőszemély.Hugh Prentice-nek sosem volt türelme a teátrális nőkhöz, és ha Lady Sarah Pleinsworth valaha tudta is, mit jelent a szerény és visszahúzódó mint pozitív női tulajdonság, e becses magatartás gyakorlásáról minden jel szerint elég régen lemondott. Az sem számítana, ha Hugh időközben megszokná olyannak, amilyen, és elnézné neki ezen súlyos hiányosságát. A briliáns matematikusnak ugyanis egy esztelen párbaj következtében megsérült a lába, és emiatt nem tud futni, lovagolni és keringőzni sem. Soha nem udvarolhatna egy olyan hölgynek, mint Sarah, arról pedig végképp nem álmodhatna, hogy feleségül veszi.

A hölgy az úrról: egészen egyszerűen őrült. Sarah sosem bocsátotta meg Hugh-nak a három évvel korábban vívott párbajt, amelynek következtében unokabátyja száműzetésbe kényszerült, amivel kis híján az egész családot tönkretette. Az sem számítana, ha meg tudná bocsátani neki ezt. Nem a sérült járása miatt képtelen elviselni a társaságát, a személyiségét tartja abszolút kiállhatatlannak. Ám amikor kénytelenek egy hetet egymás társaságában tölteni, mindketten rájönnek, hogy az első benyomás nem mindig megbízható. És amikor egy csókból kettő lesz, és három és négy, a matematikus elveszti kiváló számolási képességét, a hölgy pedig életében először nem talál szavakat.

2015. február 17., kedd

Kiera Cass: A Párválasztó - Az Igazi

0:00 0 Hozzászólás
Kiera Cass Párválasztó trilógiájának már az első oldalai elbűvöltek. Korábban már ódákat zengtm róla, hogy ilyen irodalommal kellene megcélozni a diákokat is, így ezt most nem szeretném tovább fűzni.
A harmadik rész, Az Igazi, tényleg olyan, amilyennek lennie kell, bár a végére az utolsó fejezetbe inkább a királyság hétköznapjairól írtam volna az írónő helyére. Bár csak ennyi hibája lenne minden könyvnek!
Igazi modern tündérmese ez, amiben benne van egy kicsi Való Világ és egy pici Nagy Ő, na meg az utópikus gondolatok, amelyek mostanában egyébként is birizgálják az írókat.
Ha a belőlem kiváltott érzelmekről kellene beszélnem, akkor katonásan be kell vallanom, hogy néhány helyen elpityeregtem.
Amit sajnálom egy picit, hogy Maxon az egész sorozatban soha nem állt ki az apja ellen America-ért. Így egy kicsit veszített a ,,felnézekrádmerttevagyafalkavezér" sztereotípiámból, amit minden regénybeli férfikarakterben keresek. America huzavonája sem idegesített, sőt, együtt is tudtam érezni vele. Aspenért soha nem rajongtam, de Celeste-et megszerettem a végére. 
Gyönyörű történet volt kasztok közötti különbségekről, zsarnokságról, és az elit beskatulyázásáról, bátorságról, és mindent túlélő szerelemről.

A könyv borítója az összes eddig olvasott regény közül a legkedvesebb számomra. egyszerűen gyönyörű, így nem is pontoznám, hiszen úgy sem tudnám számokba foglalni, milyen jól eltalálták.

Aki szeretne valami olyat olvasni, ami garantáltan kikapcsolja, de hagy benne maradandó nyomot is, az olvassa el a Párválasztó trilógiát, higgye el, megéri!

Néhány kedvenc idézetem a könyvből:

,,Te vagy a lehulló falevelek között átszüremlő napfény. Nevetésed a bánat falán is áttör. Szellő vagy egy kánikulai napon. Te vagy a káosz fölött is uralkodó értelem."

,,Nem te vagy az egész világ, de tőled lesz jó a világ. Nélküled is élnék, de ennél többre nem lennék képes."

,,Törd csak össze a szívemet. Törd össze akár ezerszer is. Úgyis a tiéd, hát azt teszel vele, amit akarsz."

Fülszöveg:

A PÁRVÁLASZTÓ KEZDETEKOR A LÁNYOK MÉG 35-EN VOLTAK. DE KÖZÜLÜK CSAK 1 NYERHET.

Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe - vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet - és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért."Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére.Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."Kiera Cass a New York Times listavezető bestseller írója, valamint a magánkiadásban megjelent The Siren című fantasyregény szerzője. A Radford University diákja volt, jelenleg családjával a virginiai Blacksburgben él. Kiera életében megközelítőleg tizennégy fiút csókolt meg. Egyikük sem volt herceg. 

2015. február 15., vasárnap

Könyvbár

7:30 0 Hozzászólás




Szerintem minden olvasni szerető ember elfantáziált már arról, hogy nyit egy könyvesboltot, ahol lehet egy csendes zugban teázva olvasni. Vagy egy hasonló könyvtárat.
A legtöbb ember jó kapcsolatot ápol a könyvek és tea vagy kávé kapcsolatával, egy kis nasival megspékelve.  Béky Ildikó és Szalay Gábor ezt tovább gondolta és a könyveket, az olvasást összekötötték az ételekkel. Egy olyan szuper helyet hoztak létre, ahol bármelyik könyvmoly szívesen megfordulna.
Szerintem nincs olyan olvasó, aki ne kapta volna fel a fejét az új étterem cikkét olvasva.
Persze az én fantáziám is beindult, így Ildikót kifaggattam nektek és persze nekem is.:)
Első sorban köszönöm, hogy ilyen rövid határidővel vállaltad az interjút, pedig igencsak sok a teendőd. És akkor jöjjenek a kérdések, amik mindenkit érdekelnek.

- Baráti összejövetelként, majd lakásétteremként kezdtetek. Nem féltetek bele vágni egy még nagyobb vállalkozásba? Gondolom nem kevés munka, elkötelezettség és előfinanszírozás kellett hozzá. Családi vállalkozás egyébként?
Családi és baráti.vSzalay Gábor a szakács. Az üzletvezető egy barátunk. A pincérek természetesen alkalmazottak.
 A RestaurantDay szervezésében negyedévente nyíló lakáséttermek között nyitottunk először ismeretlenek felé. Korábban a komoly méretű családunkat lakattuk jól rendszeresen – így próbálgattunk recepteket. Ami a munkát és az anyagiakat illeti, azt szoktam mondani, hogy ez egy rendkívül idő- és pénzigényes hobby.

- Honnan jött az ötlet, hogy összevonjátok a könyvekkel, az olvasással az éttermet?
Teljesen véletlenül: éppen a legközelebbi lakáséttermi nyitásunkat próbáltuk tervezgetni és eszembe jutott, hogy mi lenne, ha ezúttal könyvek által ihletett ételeket főznénk meg. Minél többet gondolkodtunk rajta, annál több és több könyv és étel jutott az eszünkbe, míg végül úgy döntöttünk, hogy erre az ötletre a régóta vágyott éttermünket is lehetne építeni.

Van kifejezetten egy olyan könyv, ami az alapötletként szolgált? 
Hááááát, elsőként nekem a Harry Potter könyv különös ételei ugrottak be.

Melyek a kedvenc könyveitek? 
Erre így nem tudok válaszolni. Az életünk folyamán mindig újabb szerzőket, műfajokat fedezünk fel. Gábor elsősorban a „fiús könyveket” szereti: a kalandos, fantasztikus regényeket, de fiatalon Fekete István műveit falta. Nekem most a kortársak közül Murakami Haruki az egyik kedvencem, de szinte mindenevő vagyok. Most az étterem miatt újra olvasok sok fiatal fejjel kiolvasott könyvet és egészen más szemmel látom már azokat.

- A nálatok dolgozó emberek is szívesen fognak könyvet a kezükbe? Alapfeltétel a felvételnél, hogy szeressenek olvasni?
Nem alapfeltétel a sok olvasás, de az aktuális könyvajánlatunkat minden dolgozónak ismernie kell.

- Milyen gyakorisággal váltakoznak majd a könyves hetek? 
Hetente fog változni egyenlőre.Néhányszor eltérünk majd a tervezettől valószínűleg. Az elején aki lemaradt, az majd újra  kóstolhatja. Ez a terv...
És előtte akkor minden pincér/szakács elolvassa majd az adott művet?
 Nem. Természetesen az túl sok terhet jelentene a dolgozóinkra. Ha elolvassák, az jó. De egyfajta mankóként összegezzük nekik, választ adunk előre, a felmerülhető kérdésekre.

A baráti társaságotok is olvasós? Van olyan, aki kifejezetten nem szeret olvasni?
Nem jellemző. Vannak akik olvasnak és olyanok is, akik nem. A barátainkat nem ilyen alapon válogattuk össze

Csak az olvasni szerető embereket várjátok vagy természetesen mást is?
Természetesen bárki mást is. Volt olyan, hogy az étterem előtt állt két lány, akiknek nagyon tetszett a hely, de nem mertek belépni, mert nem szeretnek olvasni. Beinvitáltuk őket és boldogan fellélegeztek, hogy itt nem csak a könyvmolyok kapnak enni, hanem az „átlagember” is.

- Szerintetek az ételeket megkóstolva lesz olyan ember, aki kifejezetten ezért kezd el olvasni vagy pont az épp aktuális menü alapját szolgáló könyvbe belekezdeni?
Ezt szeretnénk remélni. A megfőzésre váró könyvek többsége a mindenki által ismert kategóriából kerül ki, de tervezzük olyan művek feldolgozását is, amelyek kevésbé közismertek. Reméljük, hogy az ételeink (és a pincérek által mesélt néhány alapinformáció az adott könyvről) felkeltik majd az érdeklődést az eredeti művek iránt is.

Az étterem dekorációja is könyvek hada. Saját könyvek? Az olvasókat foglalkoztatja, hogy ott helyszínen bele lapozhatóak-e vagy csak dekorációk?
A könyvek elsősorban családtól, barátoktól, ismerősöktől és a saját könyvespolcról kerültek az étterembe, de egy antikváriumtól is vettünk közel kétezer darabot. Természetesen a könyvek helyben levehetőek, olvashatóak.



- Mely könyves tematika hete volt eddig a legkedvezőbb?
Mivel még csak két könyv került megfőzésre, erre a kérdésre nehéz válaszolni. Ráadásul teljesen különböző művekről van szó, hiszen egy vidéki, múlt századi magyarországi regényt, ill. egy ízig-vérig erotikus, modern regényt nehéz összehasonlítani. Természetesen az ételek is nagyon különbözőek – mind alapanyag, mind elkészítés tekintetében.

- A nagy újdonságokat az ételekben hogy fogadta a közönség?
Eddig nagyon jól! Az Indul a bakterház-menüben sokan rendelték a ténsasszony levesét cipőpertlivel, mert kíváncsiak voltak rá, hogy hogyan valósítottuk meg…

- Mely az a könyv, ami sosem fog felkerülni az étlapra?
Erről még nem tudok semmit mondani. Van olyan könyv, amit én mérhetetlenül rútnak tartok, mégis remekül meg lehet főzni. Egyik barátnőmmel beszélgettünk róla, hogy vajon az ilyen könyveket feldolgozzuk-e, hiszen egy vendég nem feltétlenül szeretné, ha egy könyv nehéz, fájdalmas pillanatait idéznénk fel az ételeinkkel. Ezt még át kell gondolnunk.

- Hogyan választjátok ki, hogy épp mely könyv ételei legyenek az aktuálisak?
Ez sok szempont alapján kerül kiválasztásra. Igyekszünk törekedni rá, hogy a magyar és a külföldi szerzők egyensúlyban legyenek, de pl. az ismertebb és kevésbé ismert könyvek arányára is ügyelnünk kell. Nem utolsó szempont, hogy az alapanyagok beszerzése mikor egyszerűbb.


- Tervezitek esetleg az ételkiszállítást, bővítést vagy máshol is megnyitni hasonló szellemű éttermeteket, hogy ne csak a Pesti közönséghez jusson el?
Egyenlőre sokat dolgozunk, sok az ötlet, de időhiányban szenvedünk. Elképzelhető majd későbbiekben. 


Végezetül hol találhatjuk ezt a csoda éttermet, mikor nyitottatok, milyen közönséget vártok elsősorban, mik a vágyaitok a jövőre nézve?
Az étterem a belvárosban található, a bulinegyed peremén. Ez számunkra különösen jó, hiszen nem olvadunk bele a romkocsmák sorába, de közel vagyunk az éjszakai élethez. 
Címünk: 1072, Bp. Dob u. 45.
Az éttermet január 8-án nyitottuk meg hivatalosan (stílusosan az Indul a bakterház-menüvel). A célközönségünk elsősorban az olvasni és enni kedvelők társasága, de szívesen várunk mindenkit, aki kellemes, otthonos környezetben szeret étkezni, nem riasztja vissza a könyvek társasága és elég nyitott szellemű ahhoz, hogy érdekelje az újszerű koncepció.

Ami a vágyainkat illeti: elsősorban azt szeretnénk, ha ez a hely sokak számára A HELY lenne, ahol valóban jó ételek, jó élmények és jó könyvek várják. További ötleteink is vannak persze, de azokat még nem szeretnénk elárulni.



Az étterembe érdemes előre asztalt foglalni, amit megtehettek:

Tel szám: (20) 922 7027
http://konyvbar.hu/
E-mail: booking@konyvbar.hu
https://www.facebook.com/konyvbar?fref=ts

Adri könyvmoly tollából: http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/




2015. február 14., szombat

Gyereksarok 117.

6:00 0 Hozzászólás
Kicsik, bundásak ÉS Nagyon agyafúrtak. Melyik gyerek ne Szeretne a mosómedvéket?



                                  

A Bélelt Bunda Banda tagjai igazi Rafinált kis mosómedvék, Akik vicces ÉS Izgalmas kalandokba keverik magukat. AZ ELSŐ kötetben Egy rosszul elsült csíny UTÁN menekülniük Kell ÉS Maris a nagyvárosi forgatagban találják magukat, emiatt szem Nem Marad szárazon, csak éppen Jelen esetben a nevetéstől köd könnybe lábadni a Szemünk.  

A bandatagok: Sebesmancs, Lufi, Döme, Pepito, hát Nem édes nevek?

A könyv fejezetekre tagolt, emiatt esti mesének van kiválóan alkalmas. Mi lefekvéskor a kisfiammal 1-2 fejezetet olvastunk el ÉS Szinte En a vártam estéről Estére that km köd történni ÉS Hogyan kecmeregnek ki a csávából kis barátaink. Egy modern mese, amitől Nem kell féltenünk a gyerekeket, akkor SEM ha Egyedül olvassák a könyvet. Nem durva, ellenszavazat nélkül bántó, hanem vicces ÉS AZ Még összetartás értékét is közvetíti a gyerekek felé. Tehát ne féljünk attól, HOGY Egy rabló bandával kerül szembe a Gyermekünk, MERT a Bélelt Bunda Banda Nem mosómedve Gengszterek gyülekezete. 

Szerintem IDEÁLIS Az olvasás rejtelmeivel ismerkedő gyerkőcöknek, de a nagyobbak, sot MEG A Szülők van Jól szórakozhatnak a Bélelt Bunda Banda tagjain. 

A borítója pedig Jópofa, szerettem. A könyvben fellelhető rajzok is igazán bájosak ÉS viccesek, Remek kiegészítői Voltak a történetnek. 

A megcélzott Korosztály: 6-12 Éves


Tartalom:

A Bélelt Bunda Banda tagjai a város legvagányabb mosómedvéi. De életük legnagyobb, legvakmerőbb akciója Nem egészen ugy Alakul, AHOGY elképzelték. Menthetik AZ irhájukat! A négy pórul Jart kis állat útnak Indul, belevetik magukat a nyüzsgő város forgatagába. Hogyan végződik EZ a kalandjuk? Megtudhatod, ha elolvasod a Négy jó barát izgalmakkal teli ÉS Nagyon-Nagyon-Nagyon vicces történetét.










Már elérhető a sorozat Második része van, AMI ismételten Remek szórakozást kínál.


A Bélelt Bunda Banda, azaz a környék Négy legvagányabb mosómedvéje Egy Fagyos téli reggelen Újabb portyára Indul Totó bá boltjába. A Sok Finom falattal kecsegtető akció azonban rejtélyes OKOK miatt félbeszakad. A falu lakóinak életét ÉS fenekestül felforgatja néhány érthetetlen Esemény. A kis mosómedvék sötét titkot szimatolnak a háttérben, ezért a Rejtélyek nyomába erednek. Tarts velük te is!

2015. február 13., péntek

Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház

13:24 0 Hozzászólás
A mézeskalács házzal egy olyan könyv került a kezembe, amit szó szerint nem lehet letenni. Szinte egy nap alatt, nagy részét egy szombat délután elolvastam.
Kis kitérő, hogy a regényt egy idős néni ajánlotta a könyvtárban, amikor is a sikerkönyvek polca előtt álltam és látta, hogy a borítóját nézegetem, megjegyezte, hogy "Ezt én olvastam, ez nagyon jó könyv!"

Svéd krimiről van szó, és a borítón utalnak is rá, hogy A tetovált lány svéd kiadójának új bestsellere, de nem olyan szövevényes és bonyolult, mint az említett mű. Ugyanakkor nagyon izgalmas, még úgy is, hogy mi, olvasók már elejétől fogva tudjuk, hogy van összefüggés az egyes gyilkosságok között!

Rejtélyes gyilkosságok tartják rettegésben Stockholm békés lakóit, a véres puzzle kirakása pedig Conny Sjöberg felügyelőre és kis csapatára vár. Sorra kerülnek elő a holttestek, egy zseniális és elfajzott sorozatgyilkos mestertervének áldozatai… de mi az indíték? Harmincnyolc évvel ezelőtt kinyílt egy ódon villa kapuja, és kisereglett rajta egy csoport óvodás. Majd újra megcsikordult a rozsdás vasajtó, s félve előbújt még egy kisfiú és egy kislány. Ami ezután történt, annak nem lett volna szabad megtörténnie… Az igazság pedig elviselhetetlenül fájdalmas…

Az ajánlóból már tudni lehet, hogy gyermekkori óvodai bántalmazás, és elfojtott sérelmek törnek a felszínre közel negyven év után.  A rendőrség először nem is sorozatgyilkosságra gyanakszik, csak  a negyedik haláleset után áll össze a kép Sjöberg rendőrnyomozó fejében. Fontos szerepet kap egy idős hölgy, Ingrid is a könyvben. Valamit - bár először, nem értettem, miért - bejön egy mellékszál is a történetbe (Petra). A rendőr családját is megismerhetjük, szóval vannak kis kitérők, de szépen halad előre a regény, ahogyan a gyilkosságok száma is egyre csak nő.
Majd, úgy nem sokkal a könyv vége előtt, amikor is azt hiszi az olvasó, hogy fellélegezhet, hogy végre megvan a megoldás, jön be a váratlan fordulat! Onnantól kezdve új értelmet nyernek bizonyos fejezetek (van, amit újra is olvastam, immáron más szemszögből), és nem is érnek véget az izgalmak.

Nekem nagyon tetszett ez a krimi, tényleg régen olvastam már olyan könyvet, amit, mint írtam, alig tudtam letenni. Borzasztó volt abba is belegondolni, hogy a gyermekkori negatív események mekkora hatással lehetnek az életünkre, és hogy a gyerekek milyen kis gonoszak is tudnak lenni.

A könyvnek van folytatása is, mint megtudtam. A mézeskalács ház ugyanis az ún. Hammarby-trilógia első része.

2015. február 12., csütörtök

Paulo Coelho-A portobellói boszorkány

6:00 0 Hozzászólás
„Ha a sors feltűnően bőkezű valakivel, biztosan akad valahol egy feneketlen kút, amely az illető összes álmát elnyelheti.”

Coelho-t olvasni élmény, azon vitatkozni lehet, hogy jó vagy rossz élmény, de mindenképpen kapunk valamit, ha elolvassuk a kötetet.
Lehet ez a szeretet, a fény, amit oly sokszor emleget (néha túl sokszor), de lehet egy érdekes életérzés is, ami nem biztos, hogy mindig pozitív, de a XXI. század aktuális témáit feszegeti. 

Kérdés mi képesek vagyunk-e befogadni az író általa a könyvön keresztül küldött fényt?
Egy olyan íróról van szó szerintem, olyan történetekkel, melyek mellett nem maradhatunk pártatlanok, ez akár lehet jó is, mert elgondolkodtat.

Azon gondolkodtam mielőtt kézbe vettem a portobellói boszorkányt, hogy mit is várok tőle, de rájöttem igazából nagyon sokat (bár szinte borítékolható volt a csalódás, mert nem vagyok egy ezoterikus beállítottságú). Annyira magasztalták az írót, inkább féltem elolvasni, de amellett kíváncsi is voltam, így nem tudtam nem kikölcsönözni a könyvtárból, amikor a kezembe akadt.
 Igazából nem szerettem, de nem hagyott nyugodni, mindig újra és újra kézbe vettem a kötetet és olvastam, szinte átérezve az élethelyzeteket, mert azért nap, mint nap találkozunk hasonló helyzetekkel, még ha nem is ennyire direkt módon. Könnyű volt olvasni, de csak kis adagokban voltam rá képes, egyszerre nagyon sok lett volna.
Az alaptörténet: adott egy román árva lány, Athena, aki nevelőszülőkhöz kerül Libanonba, majd onnan Londonba, mert a nevelőapja hitt a látomásaiban.
Szinte már-már túlzottan vonzódik a valláshoz, amiből kiábrándul, de előtte még férjhez megy, önző módon gyermeket vállal, teljesen elvakítja valami a józan ítélőképességét (a valamire nem jöttem rá, hogy mi is a gyermekvállalásának valódi indítéka). Az ezoterikába temetkezik, ahova sokan követik, szekta-szerűen kezd működni. A zene és a tánc általi transzban látja a dolgok megoldását, a gyógyító erőt.  
Athenát az alapján ismerjük meg (vagy inkább nem), ahogy a különböző emberek (volt férj, szülő, pap, főnök stb.) emlékeznek rá, de végig az volt az érzésem, hogy nem kapunk valós képet, csak benyomásokat és azt, ahogy ők látni akarták, nem amilyen valójában volt a szereplő.  Megvédeni, vagy hozzátenni már nem tudott a főszereplő, mert ekkor már halott volt(ezt nagyon sajnáltam), lehet ő egészen máshogy élte meg és  mondta volna el a történetét. Ez is elgondolkodtató, de persze erre sincs válasz. Nem tudjuk meg azt sem, miért lett ilyen, amilyen, mert normális családban nőtt fel, vajon tényleg belülről fakadt ez az állapot nála, vagy valami kiváltotta?  Nagyon sok kérdés vetődik fel, de válasz nincs rá.

Azt szerettem a könyvben, hogy nem volt kiszámítható, nem úgy ültem le olvasni, hogy már tudom mi fog történni. Egy-két bölcsesség és szép gondolat tényleg van a könyvben, ami miatt már érdemes elolvasni.

Ami viszont nem tetszett a túlzott fény és szeretet emlegetése, ami vagy benne van a könyvben, vagy nincs, de nekem annyira nem jött át. Nem ismertük meg igazán a portobellói boszorkányt Ezek alapján nem tudtam szeretni a könyvet, inkább csak érdekelt a történet. 

Egy valamit elért: még biztos fogok olvasni Coelho-t, mert hatással volt rám a regény, még ha nem is tisztán pozitív hatással, ami a szerző célja lett volna.

2015. február 10., kedd

Anna Banks: Poszeidón (Szirénia öröksége 1.)

6:00 0 Hozzászólás
Mit tennénk, ha hirtelen kiderülne, hogy képesek vagyunk cápákkal és egyéb tengeri herkentyűkkel társalogni, vagy éppen a víz alatt beszélni?  
Nehéz kérdés, de pont ettől is jó a könyv, hogy ezt a kérdést feszegeti nagyon üde, fiatalos és olvasmányos formában. 

Anna Banks Poszeidón kötete, mint a Szirénia öröksége trilógia első része múlt év októberében jelent meg a Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is. Én azóta vadászok rá és most nemrégiben egy könyvtári példány elérhetővé vált. Nem is halogattam sokáig elsiettem érte, majd ez lett a soron következő olvasmányom. A sellőkkel eddig kizárólag Ariel a kis hableány mesén keresztül kerültem kapcsolatba, ezért nem volt túl sok előképzettségem a témában. Így szinte tiszta lappal indítottam a könyv olvasását.
Ennek ellenére mire a történet végére értem rengeteg érdekességet megtudtam a lenti világról, a rostáláson (párválasztási szokások) át a múltőrzőkön keresztül a két uralkodóház  ( Triton-Poszeidón) titkain át a szirének testfelépítéséig. Egyszóval igen átfogó információ halmazt kapunk, ami szerencsére egyáltalán nem volt tömör, vagy éppen zavaró a történet szempontjából.

A könyv egy vicces jelenettel és egy tragédiával indul, ami már megadja az alap feszültséget, ami sajnos nem  fokozódik a történet folyamán, de végig ott motoszkál, hiszen Emma szirénsége (bizony nem sellő!) innen datálódik. A lendületes, humoros rész viszont végig megmarad, mosolyt csal az arcunkra és közben azt vesszük észre, hogy a szereplők Emma, Galén, Galén testvére, Raína, aki eleinte egy útálatos dög, és a kicsit pipogya Tóraf a szívünkhöz nő. Egyedül Emma anyukájával nem tudtam mit kezdeni, igaz végig tudtam, hogy miért, de kíváncsi voltam, hogy mit fog kihozni belőle a szerző és sajnos mivel függővég, -miért is ne lenne az egy trilógia első része esetében-a megoldás még várat magára, van miért izgulnunk a továbbiakban is. 

A Floridai tengerpart ugyanúgy megjelenik, mint a víz alatti Titanic roncs, kicsit azt a részt én jobban kifejtettem volna, nekem ott lehetett volna egy picit több élmény az említés szintjén túl, mert érdekes egy ilyen történelmi szálat is beleszőni, ami a víz alatti élethez köthető,de imádtam a tenger alatti barlangokat, az aknamezőket, nagyon érdekes volt alámerülni és belesni a víz alá, főleg, hogy egy tengeri Adonisz  Galén volt a kalauz, vele bármikor alámerülnék én is. 

Galén a tengeri fenség Emma nyomába szegődik, követi New Jersy-be, hogy kiderítse valójában milyen módon tartozik a szirének közé a szép, szinte áttetsző bőrű, ibolyaszín szemű, szőke lány, aki bár nem hordozza a szirének tipikus jegyeit mégis egyértelműen rendelkezik a szirének között is ritka kivételes tehetséggel, irányítani tudja a tenger élőlényeit, ami egyszer a fennmardásukhoz nélkülözhetetlen lehet. 

Kedvencem: Emma, aki nagyon jól kezeli a váratlan és akár kínos szituációkat is, emellett erős és gyenge is tud lenni.

Érdekes: Raína, aki először egy utálatos dög, akit később mégsem lehet nem szeretni

Semleges: Tóraf, valahogy ő volt az, aki nem hiányozhatott a történetből, de semmi extra

Szívdöglesztő: Galén, aki kék szemű, napbarnított, izmos, jófej és kitartó, pont olyan amilyennek egy tengeri fenségnek lennie kell.

Fura: Először nekem nagyon furcsának tűnt, hogy az összes szirén rajong a tengeri halakért, azt eszik szinte minden étkezésnél, bár végül már értettem, hogy miért is esznek halat, megvilágosodás volt a köbön.

A borító magával ragadó, akárhányszor ránéztem úgy éreztem, hogy a víz alatt vagyok és a sima, néma tenger vesz körül, nagyon szép színek és a lány a borítón szintén gyönyörű, olyan Emmás, szinte el is hittem, hogy Ő van a borítón. A történet és a borító teljes összhangban van és ez elég ritka. Új kedvenc borítom van, kár, hogy könyvtári, mert ez az a könyv, amit szívesen látnék a polcomon is. 

Az írásmód egészen újszerű az E/1 és az E/3 személyben történő mesélés váltakozik Emma és Galén szemszögéből, nekem nagyon tetszett ez a fajta megoldás, követhető és nem sablonos. 

Fiatalok, szimpatikusak, szerelmesek, bíznak, vívódnak és élnek, mindez nem mindennapi formába öntve, igazi könnyed YA regény. Egy délutáni limonádé mellé kiváló olvasmány, némi fantasy érzéssel, de akár igaz is lehetne, mert könnyeden, a kellő részletességgel van elmesélve. Egy-egy zavaró momentumon átlépve új kedvenc YA regényem lett. 

Tűkön ülve várom a folytatást, ami remélem idén már kapható is lesz, sőt a Kiadó tájékoztatása szerint idén ősszel meg is fog jelenni a folytatás. 

Fülszöveg:

Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nem képes egykönnyen túltenni magát a traumán. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére bármilyen kockázattal jár is.
Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?



Follow Us @soratemplates