2015. január 30., péntek

Jennifer Probst: Elhibázott házsság

0:00 0 Hozzászólás
Könyvajánló egy olyan regényről, aminek olvasása nélkül sem lett volna egyetlen álmatlan éjszakám sem...


Nem szokásom rosszat írni a könyvekről. Jót vagy semmit. De olykor a kezembe kerülnek olyan darabok is, amelyek nem ajánlok másoknak. Nos, az Elhibázott házasság pontosan ilyen. Jennifer Probst Milliárdosfeleségek című sorozatának harmadik kötete ez. Már az első résszel is meggyűlt a bajom, félbe is hagytam. Azonban a könyvtárban múlt héten rábukkantam a harmadikra, és szerettem volna adni neki még egy esélyt. 
A sztori nem volt rossz, de nem is volt jó. A házasság kierőszakolását, amit a könyv fülszövegében beharangoznak, már alig győztem kivárni. És nem a kíváncsiság hajtott, hanem a remény, hogy hátha... hátha valahogy megmenekül a könyv az olvashatatlanságtól. 
Az olasz családok Amerikában alaphelyzet nagyon tetszik, érdekessé is lehetett volna alakítani, de az írónő nem tette. Sem a férfi sem a női főszereplő nem szerettette meg magát velem. És a házasság is számomra túl simán alakult ahhoz képest, hogy egyikük sem szerette volna a frigyet. A szexjeleneteket is eluntam, szívem szerint átlapoztam volna őket, annyira hidegen hagyott ki mit csinál, és hogyan.
A borító is 5/2-es, nem fogott meg annyira. Így holnap szaladok is vissza vele a könyvtárba, bár lehet hagynom kellene a lapok között egy cetlit, amin az szerepel: ,,INKÁBB TEDD VISSZA!"


Fülszöveg:


A Trükkös házasság után tovább folytatódik a népszerű Milliárdosfeleségek sorozat!



Carina Conte az egyetem elvégzése után Bergamóból az Államokba költözik, hogy besegítsen a bátyjának, Michaelnek, aki Amerika leggyorsabban terjeszkedő pékség-hálózatát irányítja. 
Vannak azonban dolgok, amik nem változnak. Carinát a családja továbbra is kislánynak nézi, és meg akarják szabni minden lépését. Ráadásul három bombázó nővére mellett továbbra is ő a rút kiskacsa. Természetesen Max, a vállalat új vezérigazgatója is levegőnek nézi. 
Legalábbis a lány szerint. Mert valójában csak arról van szó, hogy Max tudja: Carina tabu. Nem kockáztathatja miatta az állását és a barátságát Michaellal. Ámor azonban szokás szerint fittyet hány az emberek terveire... 
Egy konferencián Max és Carina egymásba gabalyodnak. A forró éjszakát követően a hagyománytisztelő olasz család rájuk kényszeríti a házasságot. Maxet teljesen készületlenül éri a dolog, és Carina is dúl-fúl haragjában. Az újdonsült férj hamarosan kénytelen megtapasztalni, hogy a pokol összes ördöge sem ér fel egy olyan nővel, aki nem hajlandó beletörődni a sorsába.

2015. január 29., csütörtök

Stephanie Barron-Az udvarház rejtélye

6:00 0 Hozzászólás
Egy könyv, ami megközelíti Jane Austen stílusát, bár iróniában azért alul maradt, de az első kötet alapján beleszerettem egy újabb sorozatba. Stephanie Barron stílusa könnyed és újszerű, amellett ismerős, valóságos üde színfolt.

Stephanie Barron 1963-ban született New Yorkban. A Princeton-on tanult, majd mielőtt írni kezdett a CIA-nál is dolgozott. Nem tétlenkedett az biztos, de szerencsére az írást választotta hivatásául.



Már annyi nyomozós sorozatot követek, hogy néha én magam is elcsodálkozom, hogy bírok beleszeretni újabb és újabb detektív könyvekbe, de ahogy elnézem menthetetlenül szeretek együtt nyomozni a könyvben szereplő karakterekkel és bogozgatni a rejtélyek szálait, főleg, amikor a karakterek ennyire érdekesek és van történelmi vonatkozása is a könnyed szórakoztatás mellett.

 A Stephanie Barron által életre keltett Jane Austen pedig olvasásra kimondottan érdemes, mert az írónő elkapta az a vonalat, ami még pont nem túl sok, de nem is kevés. Nem esik túlzásokba, ami lassítaná és elvonná az olvasót a pergő cselekménytől.


A Jane Austen rejtélyek debütáló darabja a Az udvarház rejtélye. Nem is tudom miért nem olvastam még semmit Stephanie Barron-tól, aki megalkotta ezt a bájos sorozatot, de ezután egy részt sem fogok kihagyni, ha a többi is ilyen meggyőző lesz, mint az első rész volt. 

Jane Austen-t, mint irodalmi alakot szeretjük és régóta ismerjük, de Stephanie Barron, most egy korai Miss Marple-ként jeleníti meg. Ez egy teljesen újszerű elgondolás, de bevált, mert szerintem sokan vagyunk úgy, hogy  szeretjük a nőies vonalat a nyomozás során, hiszen a tv-ben is egyre több női nyomozó van, akik zseniálisak a maguk területén, ami nem lehet véletlen, így Austen-nek is van létjogosultsága bekerülni a kedvenc nyomozós sorozataink közé.


A Jane Austen nyomoz sorozatból már 11 rész jelent meg Amerikában, itthon pedig már 3 köteten keresztül nyomozhatunk Jane-nel. Hurrá!

Austen 1775-1817 között élt és alkotott, a történetbe pedig az életrajzi elemek is kiválóan simulnak, látszik, hogy rengeteg kutatómunkát végzett az írónő mielőtt egyáltalán  elkezdte volna szőni a szálakat. Austen családtagok is megjelennek a történetben, a nővére Cassandra, mint olyan személy, akinek a leveleit címzi, a két fiútestvére, akik, mint a nyomozás egy-egy megakadt részénél segítő kezekként szerepelnek, illetve a helyszínmegjelölések is a hiteles életrajz részei, mint pl. Bath, ahova a család, az édesapa lelkészi pályától való visszavonulása után költözött. 

Sok lábjegyzettel is találkozunk, ami néha kimondottan szükséges és hasznos volt, nem rontott az élvezeti értéken.

Harris Bigg-Witherrel, -aki a valóságban házasságot ajánlott Jannek- történő szakítása után kerül Jane a regény helyszínéül szolgáló udvarházba egy barátnője meghívásának eleget téve, ahol az újdonsült, idősödő férj halálával beindulnak az események és bonyolódnak a szálak. Az egész egy manapság már annyira elfeledett udvarias, régimódi stílust követ, amit felüdülés olvasni. 

A gyilkossági szál is teljesen rendben volt, nem azt mondom, hogy nem lehetett kiokoskodni, hogy ki a gyilkos, vagy merre keresgéljünk, de csavaros és fondorlatos volt. 

A hazai borító nekem sokkal jobban tetszik, mint az eredeti kiadásé. Olyan mint egy régi festmény, amit sokáig elnézegetne az ember. Kellemes, lágy, bájos olyan igazi korhű borító.
Ahogy ránéztem már felkeltette az érdeklődésemet és vártam, hogy megfogjam, belelapozzak.

Szerintem Jane Austen büszke lenne rá, ha látná, hogy még így a 21. században is igen népszerű, akár a saját kötetei-, akár más írók tolla által.

Az egyik legjobb, hanem a legjobb Austen stílus utánzat, az eddig megjelent és általam olvasott stílus másolatokhoz képest. Konkrétan szerettem a karaktereket, a történetet, a korhűséget. 

A második részt is érdeklődve várom, hogy elfáradt-e az első kötet után, vagy pedig még fog tudni valami pluszt is hozzátenni Barron. Megvan a következő könyvtárlátogatás célkönyve. 

 Élvezetes, könnyed kikapcsolódás. 5/4

Stephanie Barron - Az udvarház rejtélye  The Unpleasantness at Scargrave Manor


Tartalom:


Amikor Jane meglátogatja kedves barátnőjét, Isobel Payne-t, Scargrave úrnőjét, szörnyű tragédia közepébe csöppen. Isobel középkorú férje váratlanul rosszul lesz, majd néhány óra leforgása alatt meghal. Halála lesújtja az ifjú feleséget, aki azonban hamarosan kénytelen rádöbbenni, hogy ez még csak a kezdet: fenyegető levelet kap, melynek névtelen szerzője őt és az earl unokaöccsét házasságtöréssel és gyilkossággal vádolja. Isobel, a botránytól rettegve, Jane-hez fordul segítségért. Jane megoldhatatlannak tűnő rejtéllyel áll szemben. Szorítja az idő: ha meg akarja akadályozni, hogy barátnőjét a Newgate börtönből a vesztőhelyre vigyék, le kell lepleznie a valódi tettest vagy tetteseket - ám azt álmában sem gondolná, hogy eközben az ő élete is veszélybe kerül. "Jane ugyanolyan figyelemre méltó nyomozó, mint Columbo." - (USA Today)


Stephanie Barron Stephanie Barron

forrás:http://stephaniebarron.com/about.php


Holnap pedig a sorozat második részéről fogok írni, a bejegyzés reggel hat órától elérhető lesz.

2015. január 28., szerda

Kíváncsi szerda 119.

6:00 0 Hozzászólás

Mostanában sokat foglalkoztat a téma, hogy mennyire jó dolog közvetlen elalvás előtt olvasni, vagy éppen mennyire nem. Egy cikkben olvastam, hogy az e-book olvasónkon nem ajánlott olvasni könyvet lefekvés előtt, főleg nem háttérvilágítással. Sajnos én sokszor úgy vagyok vele,  hogy éjjel is a telefonomon olvasok, hogy ne kelljen lámpát kapcsolni, mert attól még a férjem pihenne, hogy engem foglalkoztat egy könyv az éjszaka közepén. Hiába állapítom meg mindig, hogy amikor olvasok és elkezd foglalkoztatni egy könyv, egy történet vagy éppen a szereplők és emiatt rosszabbul alszom mégsem tudok róla leszokni. 

A kérdésem az lenne, hogy Ti szoktatok lefekvés előtt, vagy éppen éjszaka könyvet/e-book-ot olvasni? Rátok mindez milyen hatással van?

Niki: többnyire mindig olvasok elalvás előtt és megfigyeltem, hogy ilyenkor nyugodtabban, mélyebben alszom utána. :o) Persze megvan ennek a maga hátránya is, nem egyszer előfordult már velem, hogy annyira rákattantam egy könyvre, hogy egyszerűen nem tudtam letenni. Majd amikor magamhoz tértem, hogy mennyi az idő, rémülten konstatáltam, hogy nem sokat fogok már aludni munkába indulás előtt. De ha megéri. ;o)

Adri könyvmoly: Régen mindenhol olvastam, a nap bármely napszakába. De most, hogy jobban el tudjak mélyedni egy könyvben, bizony igénylem a hosszabb csöndet. Ezt pedig csak este, a két kislányom elalvása után tudom kivitelezni. Így elalvás előtt, gyakran inkább helyette olvasok 10-től éjfélig vagy tovább. Annyira megszoktam, hogy nélküle nehezen és nyűgösen alszom el.

Törpilla: Nálam is bevett szokás, hogy elalvás előtt olvasok. Sokszor a könyv felett "kókadok el", azaz olvas közben megszusszanok, elalszok.... Na nem azért, mert nem érdekes a könyv, amit épp olvasok, csak azért, mert olyan fáradt vagyok. Fáradság ellen az se mentség, hogy épp a legjobb, legérdekesebb résznél járok éppen. Az is előfordult már, hogy egy éjszaka elolvastam egy könyvet, mert ráértem, nem voltam fáradt és sokat vártam arra a könyvre, hogy végre olvashassam.....    :-)

2015. január 27., kedd

Veréb Emese: Segítség, már megint egy gyökérrel járok!

14:26 0 Hozzászólás
Személyesen ismerem Emesét, bár teljesen más oldaláról, mint az írói oldal, így nagy kíváncsisággal vettem kezembe első könyvét, amely egy jópofa kis ifjúsági regény. Már a címe is vicces és ütős, és jól utal arra, hogy Amy, a főszereplő valahogyan mindig kifogja a "gyökér" srácokat. Aztán ez egy egyéjszakás kaland után megváltozik. Megjelenik ugyanis Adam, akibe, még ha tagadja is, bizony jól belezúg.
Közben zajlanak az események a suliban, megismerhetjük Amy legjobb barátnőjét, Rubyt, de más srácok és csajok is feltűnnek, persze nem mindenki pozitív szereplő.
Adammal sem olyan egyszerű, mint képzelnénk. Ő az a srác ugyanis, aki néha feltűnik, néha lelép, sebeket ejtve a lány szívében. Ő az a bizonyos "harmadik fajta" srác.

 Egy lánynak háromfajta srác létezik az életében. Az egyik az, aki miatt azt fogja hinni, hogy a hiba benne van, és sosem lesz elég jó senkinek. A második az, aki a csillagokat is lehozná neki, de mégsem lobbant lángra benne semmilyen tüzet. És lesz a harmadik, aki nem lesz tökéletes, aki nem meseszerűen bukkan majd fel, hanem akkor, amikor már lemondtál róla. Akivel a tökéletlen dolgok is tökéletesek lesznek, akivel a percek éveknek tűnnek, akire a szívét minden félelem nélkül, bármikor rábízhatja.

A könyv nagyszerűen ábrázolja a fiatal lány érzéseit, aggodalmait, teljesen olyan gondolatok ezek, amelyek minden fiatal fejében megfordulnak. Szinte mindenki átéli ezeket a pillanatokat, minden lány életében vannak olyan srácok, akik tökéletes párok/férjek lennének, ám mégsem mozdít meg bennünk semmit. És persze mindig az kell, aki eltűnik, és amikor meg mi kellünk neki, akkor lehet, hogy épp mi tűnünk el és minket nem érdekel már. Legalábbis azt hisszük.
Kalandos történet ez, több év kihagyás után jutunk csak el a végkifejletig.
Hamar elolvasható, és a humora is nagyon jó.

A könyvet nem lehet könyvesboltokban beszerezni, a Colorcom kiadótól kell megrendelni, minden infó a könyv facebook-os oldalán, vagyis ITT.

2015. január 25., vasárnap

Timo Parvela: Ella Lappföldön

2:30 0 Hozzászólás
Nagyon kedvelem Timo Parvela "Ella" sorozatát, így ciki avagy sem, de amikor Gyerkőcnek böngészgettem a könyvtár gyerekrészlegén mesekönyveket és megpillantottam az általam még nem olvasott újabb részt, hát bizony azonnal belekerült a kosárba. Aztán persze mosolyogva nyugtázta a könyvtáros néni, hogy reméli ez a könyv is tetszeni fog a Gyerkőcnek a Gőgös Gúnár Gedeon mellett, mire én kicsit félve vallottam be, hogy az Ellát bizony magamnak vettem ki, mert nagyon bejöttek az előző részek is. ;o)
És hát most se csalódtam.
Persze hozzátartozik a történethez, hogy gyermekirodalomról van szó, így a cselekmény, a humora is ennek megfelelő, de ha sikerül a felnőtt olvasónak újra gyermeknek lennie, akkor Parvela humora szerintem mindenkit magával tud sodorni.Úgyhogy én felnőtt olvasóknak is ajánlanám a figyelmükbe ezt a sorozatot. Kisiskolásoknak meg aztán pláne. ;o)
________________________
Kiadta: Pongrác Kiadó (2013.)
Oldalszám: 136
Ára: 2600
Forrás: könyvtár

2015. január 22., csütörtök

Tore Renberg: Charlotte Isabel Hansen

5:30 0 Hozzászólás
Nekem mi jut eszedbe a kilencvenes évek végéről, egészen pontosan 1997-ről? Spice Girls, Jurassic Park 2. rész, a tamagocsik vagy netán Diana hercegnő halála?

Ebben az évben játszódik ugyanis Tore Renberg norvég író regénye. A főhős, Jarle, egy 25 éves egyetemista srác, aki éli a fiatalok mindennapos életét: bulizik, csajozik és Proust-tanulmányt ír. Aztán egyik nap váratlan levelet kap a rendőrségtől, amelyben az áll, hogy menjen el DNS vizsgálatra. Kiderül, hogy van egy hétéves kislánya! De ez még nem elég: a kislány anyja, akit Jarle gimnazistaként látott utoljára az egyéjszakás kaland alkalmából, hozzá küldi a lányt két hétre! Mert itt az ideje, hogy hét év után ő is gondoskodjon róla, amíg ő délre utazik pihenni a férjével.
Sejteni lehet, hogyan fogadja a fiatal srác a hírt, de nincs mit tenni, a kislány, Charlotte Isabel Hansen hamarosan megérkezik  a repülőtérre. Pont azon a napon, amikor Diana hercegnő temetését közvetíti a televízió. A kislánynak ráadásul közeleg a születésnapja, amelyre Jarle-nak ki kell találnia valami nagy meglepetést.
Jarle egyáltalán nincs berendezkedve a gyerekes életre, aztán ahogy telik-múlik az idő, egyre inkább kezdi érezni a felelősséget. Majd hirtelen váratlan látogató érkezik az apa-lánya kapcsolatba. 
A történet nyitott végű, nem lehet tudni a folytatást, talán csak sejteni lehet, de jó volt ez a megoldás szerintem.

Kellemes olvasmány, az eleje kicsit "zabhegyezős", ahogy a srác gondolatait közvetíti, de ugyanakkor a felnőtté válás, egészen pontosan a fiatalon apává válás folyamatát is jól ábrázolja. A kislány érzelmei, gondolatai is megjelennek, lévén az ő életében is nagy változás, hogy megjelent a semmiből az igazi apja. Az anya esetében szintén érezhető a fiatalság és az ebből adódó meggondolatlanság, én biztos nem küldeném egy "vadidegenhez" két hétre a lányomat. Ami miatt külön érdekes volt nekem a regény, hogy pont 1997-ben voltam én is egyetemista (bár jó pár évvel fiatalabban, mint a főszereplő), és még jól emlékszem, mi volt akkoriban a menő a fiatalok és a gyerekek körében.

A szerzőről:
Tore Renberg (1972) számos könyvet írt, az áttörést számára a Jarle Kleppről írt ötkötetes ironikus sorozat jelentette. A Charlotte Isabel Hansen a harmadik ezek közül. A könyve elnyerte a norvég Bokhandlerprisent, és Egyedül utazom címen filmként is nagy sikert aratott.

Az említett film trailerét itt találtam meg angolul:
https://www.youtube.com/watch?v=qx2WgNCJ5Vc

2015. január 20., kedd

Sara Rattaro: Tökéletlen szerelem

3:00 0 Hozzászólás
Az írónő már a Tiéd az életemmel is bizonyította számomra, hogy érdemes odafigyelni a munkájára. Így amikor még csak a várható megjelenése előtt volt ez a könyv, már akkor felkerült a "muszáj majd elolvasnom" listámra.
Nem csalódtam, Sara Rattaroban, megint alkotott.

A Tiéd az életemben a főszereplő egy édesanya volt, aki nem találta a helyét a Világban, majd egy telefonhívás felhívta a figyelmét arra, hogy mi az igazán fontos az életében: a gyermeke.
Nehéz megfogalmazni, hogy a Tökéletlen szerelemnek ki az igazi főszereplője. Egyszerre éreztem azt, hogy egy édesapa, aki a házasságában már túl van a lángoláson, kezd öregedni, majd az életében felbukkan az első szerelme. Tudjátok az, ami többnyire nagyon heves, és a vége nem happy end. Viszonyt kezd, bele se gondolva abba, hogy az addig békés élete mennyire felborulhat. Ugyanakkor főszereplő a kisfia is, aki siket. Nehéz belegondolnunk, milyen lehet az élet a kisfiú szemszögéből, és milyen lehet a vele élőkének. De főszereplő lehet az édesanya is, aki bármire képes, hogy a gyermekeinek megadja azt a szeretetet és törődést, amire szükségük van. Az egész élete nem szól másról, mint hogy magát a többedik helyre helyezi. Aztán jön a krakk, kiderül a férj félrelépése.
Meg lehet-e bocsátani a megcsalást?
Hogyan ingatja meg ez a bizalmat?
Egyáltalán van-e visszaút?

"Gyerekként még tudunk bocsánatot kérni. Amikor meglökünk valakit, vagy ráöntjük a vízfestéket, vagy miután hisztizünk. Úgy mondjuk ki, mint egy varázsigét, ami mindent helyrehoz. Később már nem ilyen könnyű, a szó önmagában nem elég, hinnünk is kell benne."

Nehéz összefoglalni azt is, hogy miről is szól igazán a Tökéletlen szerelem. A múlt lezárásáról? Hogy kapaszkodunk a múltba, az emlékekbe, és közben nem vesszük észre a lábunk előtt heverő igazi kincset? Hogy sokszor nem becsüljük meg egymást? Vagy egyszerűen csak az volt a célja az írónőnek, hogy belepillanthassunk egy olyan család életébe, ahol fogyatékossággal élő gyermeket nevelnek? ... Nem tudnám konkrétan megmondani, szól erről is- arról is, főszereplő ez is- az is. Egy a lényeg:
Sara Rattaro megint úgy dolgozott fel egy egyszerű témát, hogy az elgondolkodtató és mély lesz. Olyan egyszerűen fogalmaz, hogy pont ettől az egyszerűségtől lesz hirtelen nagyon szép, drámai.
Ajánlom mindenkinek a figyelmébe!
_________________
Eredeti címe: Non volare via (2013.)
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2014.)
Oldalszám: 260
Ára: 2990
Forrás: kiadó
Értékelésem:

2015. január 18., vasárnap

S. C. Stephens: Esztelen

19:31 0 Hozzászólás
Olvastatok már gyomorideggel könyvet? Ha nem, akkor kapjatok az alkalmon, és fogjatok neki S. C. Stephens Esztelenjének. Megrendítően aljas, de emberi, mocskos, de szeretnivaló.
Ajánló egy erotikus-romantikus regényről, amiben nincs BDSM, sem alárendeltség...


Bevallom őszintén, megszenvedtem a katarzisért. A könyv első 50-60 oldala valóságos küzdelem volt számomra. Kiera túl sokat irult-pirult, a könyv második felében pedig megállíthatatlanul sírt, ami szerintem kicsit távol áll egy realista nőtől. 
EsztelenA könyv az én erkölcseimnek olykor túl meredeknek bizonyult. A hármas szerelmi élet, amiben egy komoly kapcsolatban élő pár, és a fiú lakótársa van jelen, sokszor nagyon mocskos, és nos mondjuk ki: alávaló. A nő nem tud dönteni csaknem hatszáz oldalon keresztül, mégis a közepétől olyannyira képes voltam vele együtt érezni, hogy bevallom, sokszor sírdogáltam egy doboz papírzsebkendő mellett. A szerző képes volt feszültségeket generálni, és igazán, rajongásig szerethető karaktereket alkotni. Az én esetemben a fiúkért voltam oda-és vissza, de ezt tudjuk is be annak, hogy ez nálam sosincs másként. A férfi karakterek sokkal vonzóbban a legtöbb könyvben, mint a nőiek. Kiera-t itt is szívesen lecserléltem volna valaki másra.
A könyv másik pozitívuma, hogy képes volt kikapcsolni. Igazi könnyed olvasmány, amiben azonban rengeteg szerelem található.
De a történet ellenére is csak maximum 300-400 oldalt érdemelt volna a sztori. Sok helyen úgy éreztem, megőrjít Kiera a döntésképtelenségével, és legszívesebben megráznám, hogy: ,,Hé te nő, na ne már, hogy ne tudj választani!"

Az Ulpius-Ház gondozásában jelent meg egyébként a trilógia, amihez bizony az első rész vége nekem is kedvet adott még a sok negatívum után is. 
A borító mindenképpen megérdemel egy 5/5-ös értékelést, mert ízléses, és erotikus is.

És már nincs is más hátra, mint a fülszöveg:


Kiera és Denny már majd’ két éve járnak. Denny megtestesíti mindazt, amit a lány kíván: gyengéd, kedves, és határtalanul imádja őt. Amikor másik városba költöznek – Denny megkapta álmai állását, Kiera pedig egy kiváló egyetemen tanul tovább –, minden tökéletesnek tűnik. Ám egy nem várt körülmény miatt a párnak el kell válnia.
A magányos, zavart, vigasztalan Kiera a helyi rocksztárban, Kellan Kyle-ban lel támaszra. Eleinte csupán barátként tekint Kellanra, ám a lány magányosságának mélyülésével a kapcsolatuk is egyre elmélyültebbé válik.
Egy este azonban minden megváltozik, és többé már egyikük sem lesz ugyanaz az ember…

Az Európa Könyvkiadó újdonságai 2015 első negyedévében

6:00 1 Hozzászólás
Az Európa könyvkiadónál nagyon izgalmasan alakul az első negyedév, az érdeklődésemet máris felkeltette a J. D. Salinger Zabhegyezője, ezúttal új fordításban.
Valamint a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lesz Jonathan Franzen és ezen felül is még számos érdekességet tartogatnak az elkövetkezendő hónapok. 

Nézzük a konkrétumokat: 


Jonathan Franzen memoárkötete, Salinger kultikus regényének vadonatúj fordítása,Milan Kundera „komédiája” és Krzysztof Varga újabb magyar témájú könyve is szerepel az Európa Könyvkiadó idei újdonságai között. Folytatódik a klasszikus életművek kiadása: Mario Vargas Llosa, Jorge Luis Borges, Vladimir Nabokov és Margaret Atwoodúj köteteit vehetik kézbe az olvasók 2015 tavaszán.

A 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lesz Jonathan Franzen, a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb sztárja. Diszkomfortzóna című memoárja szellemes, okos, önironikus krónikája egy ember felnőtté válásának.

Ötven évvel első magyar megjelenése után kerül új fordításban az olvasók elé J. D. SalingerZabhegyező-je – Rozsban a fogó címmel –amely nemcsak a kamaszlélek hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma. A rejtőzködő író élettörténetét több mint kétszáz emberrel készített interjúkból, Salinger irataiból és levelezéséből állította össze David Shields és Shane Salerno. A vaskos életrajz márciusban jelenik meg magyarul.

Magyar ügyekben illetékes íróként újabb magyar kötettel, a Mangalicacsárdás-sal áll előKrzysztof Varga. A lengyel szerző a Turulpörkölt megjelenése óta eltelt időszakban még közelebbi kapcsolatba került Magyarországgal: figyelemmel követi az eseményeket, átolvasta a klasszikusokat, bejárta Budapestet és a Dél-Alföldet, és remekül kiigazodik a magyar popkultúrában.

A három kisregényt tartalmazó Ének évada című könyvvel folytatódik Vámos Miklósműveinek kiadása. A betiltottság hosszú évei után legálisan csak 1989-ben jelenhetett meg a Kerti mulatság, Konrád György Agenda ciklusának első darabja, amely várhatóan áprilisban kerül a könyvesboltokba.

„Egy könyv, ami hozott lélekből dolgozott. Jöttek férfiak, nők, lányok, fiúk… s valamit kipakoltak magukból. Sokan az egész lelküket, mások csak egy darabkát belőle… Lett ebből gyűjtemény, a hozott lelkek múzeuma” – írja új kötetéről Háy János. A Hozott lélek az Európa Könyvkiadó egyik fesztiválújdonsága lesz.

Egressy Zoltán új regénye, a Lila csík, fehér csík gyerekkori rajongásról, felnövésről, nosztalgikus vissza- és előretekintésről egyaránt szól – középpontjában Törőcsik Andrással, az utolsó magyar futballzsenivel. Nem sportkönyv ez, hanem szépirodalom, melyben fikció és valóság izgalmasan keveredik.

A Nobel-díjas Mario Vargas Llosa új regényében újból találkozhatunk az életmű felejthetetlen alakjaival. A diszkrét hős csupa derű, csupa humor, hamisítatlan lektűr, amelynek mégis van súlya: hitet tesz az erkölcsi bátorság, az egyenesség mellett.

A jelentéktelenség ünnepe, Milan Kundera új regénye nagyon is komolyan veendő komédia, amely mintegy összefoglalja és megkoronázza a Franciaországban élő világhírű író életművét.

Összegyűjtött elbeszéléseinek második kötetével zárul az Európa Könyvkiadó Nabokov-sorozata. A nagyszabású program befejezéséhez kapcsolódóan a kiadó irodalmi pályázatot hirdetett: olyan, még nem publikált, szépirodalmi igénnyel megírt elbeszélést vagy paródiát vár, amelyet Vladimir Nabokov ihletett. (A pályázatról bővebben: www.europakiado.hu)

A maihoz hátborzongatóan hasonlatos, mégis idegen világban játszódik Margaret AtwoodAz özönvíz éve című regénye. Javier Cercas egy igaz történetnek, Kékszem legendájának próbál a mélyére hatolni: hosszan beszélget mindenkivel, aki még él a szereplők közül. Ennek dokumentuma A határ törvényei című könyve. A dokufikció és a kriminálriport eszközeivel íródott Clemens J. Setz Indigó című regénye is, amely jól kitalált helyzetekkel, mesteri jellemzéssel ejti rabul olvasóját.

Az első világháború előtt, Bakuban, a gazdag olajvárosban játszódik Borisz Akunyin A fekete város című regénye, amelyben Fandorin újból egy zseniális, legyőzhetetlennek tűnő bűnöző-forradalmárral küzd meg.


A márciusban megjelenő Újjászületés Stephen King sötét, megrázó regénye a függőségről és a fanatizmusról, amelyben kiderül, mennyire ijesztő értelme is lehet egy olyan egyszerű szónak, mint az „újjászületés”. 

2015. január 16., péntek

D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka

11:16 0 Hozzászólás
D. Tóth Kriszta első könyve, a Jöttem, hadd lássalak nagyon tetszett nekem, ezért is rendeltem meg karácsonyi ajándékként új regényét, a Húszezer éjszakát. Kíváncsi voltam, milyen lesz, hiszen csak jót hallottam róla, valamint, hogy minden negyvenes (negyven közeli) nőnek el kell olvasnia.
Nos, nagyot csalódtam! Nekem nem jött be. Bocsánat. Pedig közelebb vagyok már a negyvenhez, mint a harminchoz.

D. Tóth Kriszta új regénye a nagy sikerű Jöttem, hadd lássalak után ismét az emberi kapcsolatok izgalmasan kusza világába kalauzol, ahol minden választás újabb és újabb lehetőség megtalálni magunkban, ami oly fájdalmasan hiányzik. Kísértő múlt, gyötrő kétségek, elfojtott szexualitás, félelmek, szeretethiány, ürességérzés és a nyomában feltörő forró szenvedély: ez jellemzi az egykor pszichológusnak készülő, ma életvezetési tanácsadó céget működtető budai nő, Helga történetét. - olvashatjuk az ajánlóban.

Ami igaz, hogy egy negyvenes nőt, aki már túl van a párválasztáson, gyerekszülésen, és már elég nagyok ahhoz a gyerekei, hogy saját magával foglalkozhasson, valóban kétségek gyötrik és keresi az útját, hogyan-merre tovább, mind szakmailag, mind emberileg. Szomjas Helga azonban számomra egy idegesítő figura volt.
Kezdjük ott, hogy a könyv nem éppen pozitív képet fest a középkorú nőkről, sőt, általánosít! Tudom, hogy Kriszta több hasonló korú nővel beszélgetett, az ő történetüket szőtte bele, színezte ki, na de aki elolvassa ezt a könyvet, mondjuk egy huszas- vagy harmincas leány, esetleg férfi, azért kicsit ledöbbenhet, és azt a következtetést vonhatja le, hogy a negyvenes nők nem képesek már szeretkezni a férjükkel, unják az életüket, de ugyanakkor tele vannak vágyakkal, amire csak a félrelépés a megoldás. A könyv első fejezete csak ront ezen a helyzeten, és még jobban beskatulyázza a negyvenes nőket!

Mint legtöbben, én is is szoktam hezitálni, mondjuk nem magánéletileg, hanem hogy szakmailag jó helyen vagyok-e, hogyan tovább, na de amit ez a budai, jólétben (túl jólétben) élő Helga összenyafog a házassága miatt, az már túlzás! Nem hallgatja meg a férje? Tett érte valamit? A pasik nem gondolatolvasók, máshogy működik az agyuk, nem elég nekik az apró célzás, jelzés, erre azért rájöhetett volna már ennyi idősen! Sajnos minden kapcsolat ellaposodik egy idő után és a fellángolást átveszik a napi rutinok. Na de pont ezért kell tenni is valamit!

Helga múltját is megismerhetjük a könyvből, szüleit, pályaválasztását, ezek a kitérők hasznosak voltak. A barátnői is felbukkanak a történetben, mindenkinek megvan a saját története, legyen akár elhagyott feleség, akár többgyerekes családanya. Helga tehát szabadidejében barátnőzik és Pilatesre jár. (Ja, mert hogy aki negyvenes, az csak Pilatesre vagy jógára járhat.)

Aztán hosszas vívódás után megtörténik az, amire Helga vágyik. De vajon jobb lett neki utána? Megérte?
Amikor meg "hazatért", én a férje helyében, főleg, ha sejtem, mit tett (már pedig csak a hülye nem jön rá az eléggé egyértelmű jelekből), nem lettem volna ennyire békülékeny, sőt.


A lényeg, hogy egy dolog miatt vagyok hálás Krisztának a könyvért. Hogy ezentúl mindig azt fogom szem előtt tartani, negyvenes éveimben is, hogy soha ne legyek olyan, mint Helga!

2015. január 15., csütörtök

Kim Harrington: Perception-a hatodik érzék

6:00 0 Hozzászólás
Kim Harrington: Perception – Clarity 2. A hatodik érzékA Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg 2014 szeptemberében a Clarity sorozat második részeként a Perception-hatodik érzék című kötet.

Bevallom kicsit félve kezdtem olvasni, mert az első részt nem olvastam és egyébként sem pont a harmincas korosztály a célközönség. Egyszóval nem tudtam mit is várjak pontosan, de végül egyáltalán nem volt zavaró az előzmények hiánya és nagyon jól szórakoztam.

Clarity Fern tisztánlátó, ami azt jelenti, hogy amikor megérint egy tárgyat emléklépek törnek rá. Ennek a tulajdonságának köszönhetően már megoldott egy rejtélyt, minek következtében a suliban is igen népszerű lett. Azonban nem csak Clare rendelkezik paranormális képességekkel, hanem bátyja Perry is, bár szerintem az ő részéről kevésbé kiforrott még a történet, én biztosan ezt a szálat tovább szőném és jobban bevonnám a történetbe, mert többet érdemelne a karakter. 

Amikor egy helybéli iskolás lánynak nyoma vész, Clare elkezd nyomozni, miközben őt is egy titkos zaklató üldözi, ezért egyre sürgetőbbé válik, hogy a képességeit latba vetve a halott lány gyilkosa és saját zaklatója nyomára bukkanjon. 

Két fő szál van a történetben, a krimi és a szerelmi, e kettő egészül ki a paranormális képességekkel bíró fő és mellékszereplőkkel, valamint egy igazán számomra nagyon érdekes barátnőként megjelenő mellékszereplővel. Mallory, a barátnő nagyon eredeti és érdekes karakter lett, a végére igazán megkedveltem, nagyon remélem, hogy nem vész el a süllyesztőben.

Egy délután alatt kiolvastam a könyvet az elejétől a végéig, mivel gördülékeny volt a történet, a szereplők közül mindig valaki ébren tartotta a figyelmemet, ezért is tudtam ilyen gyorsan haladni. A másik ok pedig az, hogy kíváncsi lettem Clare választ e a két fiú, Gabriel és Justin közül. 

A krimi szálról túl sokat nem tudok mondani, nekem nem volt túlzottan bonyolult vagy fondorlatos, hamar rá lehetett jönni arra, hogy ki a titkos zaklató és még ennél is többre, de gondolom a Young Adult könyvek célközönségét jobban lekötötte a szerelmi vonal, na jó még engem is. 

Amit még fontosnak tartok, hogy egy igazán belevaló főszereplőt ismerhetünk meg, Clare személyében, aki nem nyávog, nem egy cicababa és mégis annyira mai és friss, hogy muszáj őt kedvelnünk. Emiatt nem egy habos-babos lányregény, hanem egy izgalmas, romantikus történet.

Összegezve, fiatalok számára igazán olvasmányos, belevaló, nagyon mai történet, egy kis krimivel fűszerezve. Izgalom és romantika, remekül ötvözve. Volt amikor még én is borzongtam egy picit. Még az sem vett el az élményből, hogy elég kiszámítható volt a cselekmény. Nagyon tetszett a szereplők felruházása némi természetfeletti erővel, ami egy hatalmas lökést ad az egész regénynek, amitől igazán jóvá válik. 


Belevaló, a mai kor igényeinek megfelelő olvasmány, amit szívből ajánlok minden korosztály számára.


"Mindenki hallott már Clarity „Clare” Fernről. A suliban is jól ismerik, ő a tisztánlátó lány, akinek elég csak megérintenie egy tárgyat, és rögtön emlékképek törnek rá a múltból.
Csakhogy Clare egyáltalán nem akarja celebként ünnepeltetni magát. Jobban szeret a háttérbe húzódva csendesen szemlélődni. Különleges képességét nem váltja aprópénzre.
Valaki azonban Clare nyomába szegődik, csábító üzenetekkel és ajándékokkal halmozza el, ahol csak felbukkan a lány. Ki lehet a titkos csodáló? Vajon a vonzó Gabriel, aki miatt Clare szíve mindig hevesebben ver? Vagy talán a lány korábbi barátja, Justin, aki bármit megtenne, hogy újból összejöjjenek? 

Egy biztos. Clare-nek mielőbb meg kell oldania a rejtélyt. Az üzenetek egyre baljósabbá válnak, ráadásul egy helybéli lánynak hirtelen nyoma vész. Clare nekilát az igazság  felderítésének – mielőtt túl késő lenne."

forrás: Youtube

2015. január 7., szerda

Kíváncsi szerda 116.

6:00 0 Hozzászólás
A blogírás virágkorát éli, már szint mindenki rendelkezik egy bloggal, amit vagy vezet rendszeresen, vagy nem. Ennek köszönhetően a netet elárasztják az ilyen-olyan blogok. A választék szinte végtelen.

Vajon mi a helyzet az olvasással, konkrétan a rendszeres blogolvasással? A kommentelők mostanában kevésbé aktívak, ezt szerintem mindenki megtapasztalta a saját blogján, de mi van a zugolvasókkal? Tapasztalatom szerint nem lankadt az olvasási kedv és már nagyon sokan tájékozódnak az aktualitásokról, legyen az egy új könyv, vagy éppen egy gasztronómiai újítás. 
Azt szeretném megtudni, hogy vajon mi a helyzet velünk szerkesztőkkel?

A kérdéseim a következők lennének:

-Szoktál rendszeresen blogokat olvasni? 
-Esetleg csak könyvekkel foglalkozó blogokat látogatsz, vagy más témának is rendszeres olvasója vagy?
-Említs meg 1-2 általad rendszeresen olvasott blogot, ami lehet magyar vagy külföldi oldal. 

kritta: 
Igen, szoktam rendszeresen több blogot is olvasni, általában a facebookon is követem őket, ezért mindig napra készen értesülök az új bejegyzésekről.
Az általam legkedveltebb és legtöbbször meglátogatott blogok a következők:

Modeszta mesevilág blogja és természetesen a könyves vonalat sem hanyagolom Lobo-hoz is rendszeresen ellátogatok.


Törpilla: 
Sajnos, a saját blogom kapcsán is tapasztalom, hogy a blogokat egyre kevesebben olvassák. Igaz, nekem is nagyon kevés időm van már blogokat olvasni, szinte egyenlő a nullával. A Könyvfalók blog szerkesztőinek a saját blogját szoktam olvasni, másra nem jut időm..... :-(  Így csak az érdeklődési körömnek (az olvasásnak) megfelelő blogokat (=könyves blogokat) olvasok.


2015. január 6., kedd

Stephen King: Álom doktor

0:00 0 Hozzászólás
Stephen King-et olvasni olyan dolog, amit az embernek előbb, vagy utóbb el kell kezdeni az élete során. Így kezdődött ez nálam is néhány hónappal ezelőtt. Jöttek sorra az író könyvei: Ragyogás, Carrie, Tortúra, Minden sötét, csillag sehol... Vélemény az Álom doktorról.

Az Álom doktor megjelenésekor  kocsányon lógó szemekkel néztem a gyönyörű borítót, és a különlegességét: hogy a Ragyogás folytatása. Ez utóbbi könyve életem egyik legjobb regénye volt, úgy izgultam végig, mint még soha egy kötetet sem, így kicsit félve láttam hozzá a karácsonyi ajándékként megkapott Álom doktorhoz. Tartottam tőle, hogy vajon lesz-e olyan félelmetes, érdekes, karakteres, mint az elődje.A válasz egy határozott IGEN.Minden benne van, ami egy jó King kötetet jellemez. Varázslatos, magával ragadó és izgalmas. Az, hogy az egyik kedvenc női nevem az Abra lett, nem fog meglepni senkit, aki elolvassa az Álom doktort. Dan Torrence pedig még szerethetőbbé vált a a szememben, mint gyerekként. A leglényegesebb különbség, hogy nem volt olyan ijesztő, mint a Ragyogás, sokan Kinget ezért azzal vádolták, hogy elfelejtett horrort írni. Azonban ezt a ,,horror" hiányosságot pótolta a kiforrottsággal, a lendületes cselekménnyel, és az egymást érő meglepetésekkel.A spoilert meghagyom másoknak. Legyen elég annyi, hogy aki hamisítatlan King élményt akar, az most vegye a kezébe az Álom doktort, és ne aludjon hajnalig, hiszen  legjobb dolog őt éjjel olvasni, mikor ,,minden sötét, csillag sehol".

Kedvenc idézeteim a könyvből: 

,,Van egy mondás: ha a tanítvány megérett rá, a tanító megjelenik."

,,A múlt elmúlt, még akkor is, ha meghatározza a jelent."

,,Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük."

,,A kéz, amelyik a nyavalyás bölcsőt ringatja, mozgatja az egész nyavalyás világot."

,,Mindnyájan meghalunk. A világ is egy nagy elfekvő, csak friss a levegő."

Fülszöveg: 

Stephen King - Álom doktorA horror koronázatlan királyának új könyve a nagysikerű Ragyogás folytatása. A napjainkban játszódó regény cselekménye három szálon bontakozik ki: Az Igaz Kötés nevű furcsa, baljós kompánia lakóautóival szeli át az Egyesült Államokat; egy Abra nevű kislány a Ragyogásban főszereplő kisfiú, Danny Torrance különleges képességeinél is erősebb természetfeletti erő tanújelét adja; Dan Torrance a Panoráma szállóban töltött, rettegéssel teli tél után felcseperedett, alkoholista lett, és mostanra leszokott a piáról. Egy New Hampshire-i hospice-házban dolgozik ápolóként, ahol különleges képessége jóvoltából megkönnyíti a haldoklók szenvedéseit. Az intézetben Dant Álom doktorként kezdik emlegetni. Ebben az egyszerre izgalmas és maradandó olvasmányban a Ragyogás világa más szempontból, de nem kevésbé lélegzetelállítóan elevenedik meg, a régóta kísértő szellemek újra visszatérnek közénk. Az Álom doktor tartást ad, emberségre nevel, mégis lehetetlen lidérces borzongás nélkül olvasni.

2015. január 5., hétfő

83 éve született Umberto Eco olasz író, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere

9:24 0 Hozzászólás

Umberto Eco (Alessandria, 1932. január 5. –) olasz író, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere.

Alessandriában, egy észak-olaszországi kisvárosban született, melynek megalapításáról szeretetteljesen mesél Baudolino (ford. Barna Imre, Európa Könyvkiadó, 2003) c. regényében. Itt töltött gyermekéveit meséli el alteregója, a naiv-cinikus kiadói szerkesztő Jacopo Belbo írásain és emlékezésein keresztül A Foucault-inga (ford. Barna Imre, Európa Könyvkiadó, 1992) c. regényében. 1962-ben megnősült, felesége osztrák grafikus, egy fiuk és egy lányuk született.

Tudományos pályán
Tudományos pályafutását középkor-kutatóként kezdte, 1954-ben Aquinói Szent Tamásról írt filozófiai doktori disszertációt a torinóiegyetemen. Később vizuális kommunikációt és esztétikát kezdett tanítani a különböző észak-olasz egyetemeken: Torinóban,Milánóban és Bolognában, közben szerkesztőként dolgozott a RAI-nál és a Bompiani kiadónál (1959-1975).
A tudományos életben a világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, közülük a legismertebb talán A nyitott mű poétikája (ford. Zentai Éva, in Nyitott mű: válogatott tanulmányok. Gondolat, Bp. 1976). A szemiotika nagy tekintélyű tudósa lett, elnöke és tagja több olasz és nemzetközi társaságnak.

Az irodalomban
Az igazi világhírt végül az irodalmi munkássága, közelebbről A rózsa neve (ford. Barna Imre, Árkádia Kiadó, 1988) c. regényével nyerte el. Az Iron Maiden nevű brit heavy metal együttes is írt egy 11 perces eposzt e mű alapján, címe Sign of the Cross, és az X-Factor (illetve a Rock in Rio) albumon található. A filmipar is felfigyelt rá, és megbízták a francia Jean-Jacques Annaud-t, hogy Sean Conneryvel és Christian Slaterrel a főszerepben filmre vigye a történetet. „Meg akartam ölni egy szerzetest" – nyilatkozta szerényen Eco, amikor motivációiról kérdezték.
A hírnév megnyitotta a befogadás kapuit a következő regény, a fentebb már említett Foucault-inga előtt.
A tegnap szigete (ford Barna Imre, Európa Kiadó, 1998) már igazi nehéz, barokk műveltség-regény, Eco részéről pedig igen izgalmas, brilliánsan véghezvitt stílusgyakorlat, ami egy hajótörött montferratói ifjú elmélkedéseit írja le a 17. századból.
A Baudolino egy kedves-ravasz pikareszk regény egy nagyotmondó fraschetai fiúról, akit Barbarossa Frigyes magához vesz, kitaníttat, majd javakorabeli emberként elmeséli kalandos és csodás eseményekkel kísért élettörténetét egy bizánci krónikásnak. Rafinált narratíva és elbeszélői egyszerűség jellemzi a regényt. Amilyen nehezen olvasható A tegnap szigete vagy A Foucault-inga, olyan olvasmányos és szórakoztató a Baudolino.

Egyéb művei
Egyéb művei között meg kell említeni a Hogyan írjunk szakdolgozatot? (ford. Klukon Beatrix, Gondolat, 1992) c. könyvecskét, amely szellemes iránymutató főiskolások, egyetemisták, doktoranduszok és egyebek számára, ha véletlenül dolgozatírásra szánják el magukat.
Mindemellett jelentős publicisztikai tevékenységet fejt ki a mai napig, napi- és hetilapokban rendszeresen jelennek meg gunyoros és humoros írásai a lehető legkülönbözőbb profán témákban. Ezek egy része megjelent magyarul is, többek között a Bábeli beszélgetések (Európa Kiadó, 1997) c. kötetben.

A szövegben nem említett művek
1. Az új középkor (ford. Barna Imre, Schéry András, Szénási Ferenc, Európa Kiadó, 1992)
2. A tökéletes nyelv keresése (ford. Gál Judit, Kelemen János, Atlantisz Könyvkiadó, 1998 ISBN 9637978860)
3. Kant és a kacsacsőrű emlős (ford. Gál Judit, Európa Kiadó, 1999)
4. Miben hisz, aki nem hisz? Vita Carlo Maria Martini bíborossal (ford. Dorogi Katalin és Gál Judit, Európa Kiadó 2000)
5. Gyufalevelek (vál. és ford. Barna Imre, Európa Kiadó, 2001)
6. Művészet és szépség a középkori esztétikában (ford Sz. Marton Ibolya, Európa Kiadó, 2002)
7. Hat séta a fikció erdejében (ford. Schéry András, Gy. Horváth László, Európa Kiadó)
8. La Mancha és Bábel között: irodalomról (ford. Barna Imre és Gecser Ottó, Európa Kiadó, 2004)
9. Loana királynő titokzatos tüze (ford. Barna Imre, Európa Kiadó, 2007)
10. A Szépség története (ford. Sajó Tamás, Európa Kiadó, 2010 ISBN 978 963 07 8968 4)
11. A prágai temető (ford. Barna Imre, Európa Kiadó, 2012)
12. Az értelmezés határai (ford. Nádor Zsófia, Európa Kiadó, 2013, ISBN 978 963 07 9506 7)
13. A legendás földek és helyek története (ford. Sajó András, Európa Kiadó, 2013, ISBN 978 963 07 9660 6)


(Forrás: wikipedia.hu)

Hazáig jöttek velünk decemberben

6:00 0 Hozzászólás
kritta:

A december könyvügyileg nem volt túl termékeny, de cseréltem és kaptam ajándékba is :)







Törpilla: 


Nem múlik el karácsony el, hogy ne kapjak könyvet ajándékba. Idén 4 könyv várt rám a fa alatt, amiből már a 3. könyvet olvasom…… :-) Azt hiszem, jót tett, hogy kisebb „téli szünetem” volt a munkahelyen, így kipihenve, olvasástól felfrissülhettem mehetek január 5.-én dolgozni. :-)

2014 karácsonyára ezeket a könyveket kaptam ajándékba:
Fábián Janka: Karácsony a ligetben
Emily Marsh Scott: Hamis szerelem Egyiptomban
Paula MacLain: A párizsi feleség
Sherry Gammon: Szerethetetlen

Follow Us @soratemplates