2015. október 15., csütörtök

Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret

  • Írta és rajzolta: Brian Selznick
  • Kiadó: Libri
  • Oldalszám: 520
E csodaszép kivitelezésű könyvre szeretném felhívni a figyelmet a filmszerűen megírt – 250 grafika – története és mondanivalója miatt.                                                       
"... a gépeknek soha nincsenek felesleges alkatrészei. Pontosan annyi, és olyan alkatrészük van, mint amennyi szükséges. Hogyha pedig a világ valóban egyetlen nagy gép, akkor szerintem nekem is van, valami céllal kellett a világra jönnöm."

Komoly filozófiai kérdés ez, amit a tizenéves Hugo Cabret megfogalmaz. Akkor vagyunk igazán boldogok, ha megtaláljuk helyünket a világban. Hugo élete nagyon nehezen kezdődik, elveszíti a szüleit, majd a bácsikáját is, és egyedül kell boldogulnia a hatalmas párizsi pályaudvaron. Nagybátyja volt a pályaudvari órák karbantartója, miután ő eltűnt, Hugo végzi a dolgát helyette. Néha lop egy kiflit, vagy tejet, de próbál becsületesen élni. Egyetlen vágy hajtja: meg szeretné javítani apja örökségét, egy gépembert, amit egy múzeum porosodó padlásán talált. Abban reménykedik, hogyha megjavítja, az majd az apja üzenetét írja le neki. A pályaudvari játékárustól lopkodja össze a mechanikus játékokat, hogy legyenek alkatrészei a munkához, ám egyszer az öreg játékárus fülön csípi.
Vajon milyen súlyos titkot hordoz ez a különös ember? 
Hugo megismerkedik a férfi unokahúgával, és együtt a titok nyomába erednek. A könyv öregje Georges Méliès, valódi, létező személy volt, de minden más a történetben Brian Selznik fikciója.
Gyönyörű grafikák és régi fényképek szakítják meg a betűk folyamát, bizonyos jelenetek csak képen elevenednek meg. Komplex olvasást igényel tőlünk a könyv, más, mint egy képregény, és más, mint egy regény. A két oldalt betöltő grafikák érzelmeket tükröznek, filmszerűn pörögnek, csodálatosak.
 
A címszereplő árva kisfiú, Hugo Cabret tulajdonképpen a paradicsomban él – ezt gondolhatja minden kisebb és nagyobb gyerek. Egy vasútállomáson lakik, ahol jönnek-mennek a gőzmozdonyok, ahol van egy csodálatos, mechanikus játékokat árusító játékbolt és egy varázslatos könyvekkel teli könyvkereskedés is. A kötet első oldalait végiglapozva először csak egy kisfiú képét látjuk, aki régimódi ruhában szalad keresztül a csupa üveg és acél, füst és oszlop állomáson. Aztán beszalad egy alagútba, majd ráközelít a rajzoló kamerája, amint bebújik egy kerek kovácsoltvas kapun vagy fedélen át egy nyílásba. Az első oldalak után a színfalak mögött találjuk magunkat, az állomásnak egy olyan részében, aminek létezését a mindennapi utas legfeljebb csak sejti.
 
A történet 1931-ben, az első hangosfilmek térhódítása idején játszódik, amikor a némafilmkorszak történelemmé kezd válni. (Lásd erről még A némafilmes – The Artist szintén Oscar-sikerét.) A 20. századi Twist Oliver, az árva kis Hugo a Montparnasse pályaudvaron bujkálva él, közben pedig mozgásban tartja az állomás óráit, ügyelve pontosságukra is. Szülei halála óta részeges órásmester nagybátyja nevelte, aki egy napon eltűnt, Hugo pedig észrevétlenül a helyére állt. Egyetlen becses tulajdona egy mechanikus bábu, amit egy leégett múzeumból mentett ki. A bábu működésképtelen, ezért Hugo mozgó játékokat lopkod az állomás játékboltjából, hogy azok alkatrészeit felhasználva megjavítsa. A játékboltos egy kislányt nevel, Isabelle-t, akinek különleges kulcs lóg a nyakában, és aki barátságba keveredik Hugóval. 
A történet második részében derül ki, hogy a játékboltos nem más, mint Mélies, az egykori legendás bűvész, illuzionista és filmrendező, aki – nemcsak ebben a könyvben, a valóságban is – az első világháború szörnyűségei közepette visszavonult, játékboltot nyitott és megkísérelte megsemmisíteni összes filmjét. Szerencsére a celluloidtekercsek egy része megmenekült, és ma – helyreállítva – a filmtörténet fontos része.


(Forrás:  http://olvasovanevels.gportal.hu)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése